Kis Ujság, 1951. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-01 / 26. szám

Gyötörtük, február 1 Ahol a mezőgazdaság gépesítését tervezik Milyen is volt a múltban a paraszti sors?... Az aratás idején majd beleszakadt a munkába öreg és fiatal. A kaszálás kivette a mezőgazdasági munkás ere­jét. A szőlőkapálás is meghúzta az izmokat. Valóban: nehéz volt a pa­raszti élet. S a munka módja csak nem válto­zott. Olyan volt öt évvel ezelőtt is, mint ötven, vagy ötszáz esztendővel ezelőtt. Keserves, nehéz. A szocializmus azonban meghozza a robotmunka alóli felszabadulást is. Gépek, traktorok és egyéb masinák jelennek meg egyre nagyobb szám­ban a falvakban, hogy segítsék az embert, a falu munkás népét, s le­vegyék a robotjellegü nehéz testi munka nehezét. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Inté­zet is azon fáradozik, hogy mielőbb és minél több és min­él jobb gép ke­rüljön a magyar falvakba s nyomá­ban dúsan szökjön szárba a kalász s több magot érleljen a nyári nap melege. Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézet. — Fiatal az intézetünk — tájékoz­tat Rázsó Imre akadémikus, a Mű­szaki Egyetem gépészeti karának dékánja, az intézet vezetője. ’— A népi demokrácia 1949-ben hívta életre, célja a mezőgazdaság helyes gépesítésének szakmai előkészítése. Nekünk kell meghatároznunk, hogy az ötéves terv során milyen mező­­gazdasági gépeket, milyen kivitele­zésben gyártsanak a magyar ipar gyárai. Az akadémikus professzor hozzá­fűzi: — Nagyon szép feladat ez. Hisz tudjuk jól, hogy csak a gépesítés hozhatja meg az emberibb életet a magyar falvakba és csak a mező­gazdasági gépek segítségével tudunk anyagot és munkaerőt megtakarítani a magyar tájakon. — Milyen kísérleti és szerkesztési munkákat végzett eddig az intézet? — Már létesítésének első esztende­jében, 1949-ben, elsőrendű s talán a legfontosabb feladatának az aratás mielőbbi gépesítését tekintette.­­ Kimutatható ugyanis, hogy a kézi aratásnál a holdankénti szent­­veszteség legalább 80 k­ilogramm, amit az aratás gépesítésének segítsé­gével meg lehet menteni. S ezen túl­menően pedig, ami még fontosabb, az arat­ás kétségtelen az egyik leg­nehezebb testi munka, ezen is segít a gépesítés. Mint érdekességet kell megemlítenem: nálunk még egy-két évvel ezelőtt is alig-alig lehetett látni egy-egy aratógépet. Ennek az a ma­gyarázata, hogy az 1910-es évek ag­rármozgalmai alkalmával az akkori földbirtokosok aratógépekkel akarták letörni a parasztság felkelését. Itt maradtak ugyan a gépek az akkori külföldi behozatalból, de használatu­kat álszociális indokolással később betiltották, így ezek a gépek elkallód­tak. Az aratógép használatának tilal­ma érvényben maradt, de nem is na­gyon volt rá szükség, hisz olcsóbb volt a munkaerő. Az álszociális intéz­kedés nem törődött azzal, hogy az aratási munka valóságos rabszolga­­munka, különösen a részesarat­ókra nézve, akik nyárhosszat hajnalhasa­dástól alkonyatig görnyedtek. Mi, a szocializmus felé haladó országban már megkezdhettük a korszerű traktoros kévekötőgépek szerkesztését és szerkesztettünk a szovjet minta nyomán, hazai viszo­nyokra átültetve arató-cséplőgépet is, melynek gyártása 1950-ben meg­indult s az EMAG-ban ma már szé­riában gyártják. Megkezdődött a traktorok korszerűsítése is, hisz más gépekre van szüksége a nagyüzemi gazdaságnak, mint volt a középbirto­koknak. Az eddig gyártott traktorok sem voltak rosszak, de a szocialista mezőgazdaság igényeit már nem tud­ják kielégíteni.­­ S milyen traktorok gyártását javasolta az intézet? — Olyanokét, melyek eredményes használatát az ország különböző vi­dékein már kikísérleteztük. Jelenleg is különböző tájakon, összesen tíz helyen folytatunk ilyen természetű vizsgálatokat, melyek alkalmával ki­kísérletezzük a traktor teherbíró­képességét, üzemanyagfogyasztását, figyelembe véve a talajterepviszonyo­kat, azt, hogy dombos, vagy síkvidé­­ken használják-e, homokos vagy kö­tött talajon kell-e dolgoznia.­­ Az arató-cséplőgépen, továbbá az új traktorok szerkesztésén kívül más gazdasági gépeket is szerkeszte­nek, illetve korszerűsítenek? _. Hogyne. Talajművelő gépeket, így: korszerű előhántós traktoreke­ket, traktoros tarlóhántó tárcsákat. Két héttel ezelőtt készült el az elő traktoros univerzális kultivátor, a traktoros fűkaszálógépet is megszer­kesztettük már. Régebben, ha volt is fűkaszálógép, az csupán fogatokra tort méreten­. A traktorvetőgép már szériában készül, nem marja föl többé a dolgozó parasztember kezét a mű­trágya, mikor széthinti a földre, mert van műtrágyaszóró is. De van kor­szerű permetezőgépünk is. Minderről örömmel szól Rázsó Imre professzor, mint az az ember, az a tudós, aki szívügyének tekinti a magyar mezőgazdaság gépesítését. Az állattenyésztés megkönnyítésére is van ma már alkalmas gépünk, így például: a kalapácsos daráló, vagy például a járvaszóró. — Ez mi? — Egy szerkezet, mely levágja a kukoricaszárat, összeaprítja, befújja egy kocsiba, onnan csak éppen bele kell csúsztatni a silóba. Itt van to­vábbá a szénagyüjtőgereblye, mely a frissen vágott szénát laza hengerbe sodorja össze, így gyorsabban szárad és kevesebb vész el belőle. De szólni kell az öntöző árokhúzó ekéről is, mely megkönnyíti majd az öntözéses gazdálkodás szélesebb területre tör­ténő kialakulását. Meg kell jegyez­nem, hogy mindezek a gépek a több­­termelést szolgálják, segítségükkel jelentős munkaerőt takarítunk meg s megteremtjük a szociális munka elő­feltételeit. Ezeknek a jelentős eredményeknek a felsorolása is azt bizonyítja, hogy a magyar mezőgazdaság gépesítése már nem késik soká, hisz a tudományos előkészítése nemcsak hogy megindult, de erőteljes ütemben halad.­­ Remélhetőleg még jobb eredmé­nyekről számolhatunk be mielőbb. Mégpedig a szovjet tapasztalatok fo­kozottabb átvételével Mert meg kell mondanom azt is: nagyban segíti munkánkat az a számos szovjet szak­könyv és folyóirat, amely ma már rendelkezésünkre áll. Például: a mű­szaki rajzokkal dúsan illusztrált két szakkönyv is, mely a mezőgazdasági gépészet és gépesítés elméletével fog­lalkozik. Ez utóbbi tudomány csak a Szovjetunióban létezik. Megemlíti a professzor azt is, hogy ma már a Műszaki Egyetemen, ahol egyébként az intézet is ideiglenes el­helyezést nyert, olyan mezőgazdasági gépészmérnököket nevelnek, akik tökéletesen tudatában vannak hivatásuk fontosságának. Szól arról is, hogy a Pártkongresszus tisz­teletére történt munkafelajánlások nagyban előbbre vitték a tudományos munkát.­­ Az intézet minden egyes kuta­tója, műszaki dolgozója felajánlás­sal köszönti a Pártkongresszust. Ma­gam azt vállaltam­ — mondja a pro­fesszor — hogy szakcikkben részle­tezem a mezőgazdasági gépek ered­ményesebb kihasználásának előmoz­dítását, a legújabb szovjet gépesítés eredményeiről pedig előadást tartok. Kelemen Béla kutató például azt ígérte, hogy mintegy 80 oldalas ta­nulmányban foglalja össze az eddigi traktorkísérleteket. Bakó László a Pártkongresszus tiszteletére elvégzi a szükséges dokumentációs munkáját annak, hogy a kombájn utáni szalma- és pelyvagyűjtést hogyan lehet végrehajtani a hazai viszonyok között. Behán Mihály művezető bri­gádjával nyolclábas arató-kévekötő­­gép összeszerelését vállalta. Ez a né­hány példa is azt mutatja, hogy a pártkongresszusi felajánlások előbbre­viszik a kutatómunkát a Mezőgazda­sági Gépkísérleti Intézetben is. H. B. J. — kis Újság — Ünnepélyesen összekapcsolják Nyugat-Németországot az Északatlanti Tömbbel. (A Neue Zeit rajza.) Mezőgazdasági várossá alakul át egy falu a Szovjetunióban A falusi tanács munkája Amikor a hős szovjet csapatok ki­verték a német fasisztákat Zaszoszna faluból , a falu romokban hevert. Azóta hét év telt el és most újból szépen rendezett, nagy falu tárul az ember szeme elé. Az épületek még csinosabbak, mint a régiek voltak. Nincs egyetlen olyan ház, ahol ne égne villany és ne szólna a rádió. A faluban egy közép- és négy elemi iskola, két klub és egy olvasókör működik. Újból és még jobban te­remnek a gyümölcsösök , melye­ket a fasiszták teljesen elpusztítot­tak. Tavaly a „Sziálin"-kolhoznak két­millió rubel jövedelme volt. Ebből 1,2 millió rubelt kiosztottak a kol­hozparasztoknak a munkaegységek után. A falu kolhozai 10 ezer mázsa gabonát szolgáltattak be, ami 211 szá­zalékkal felülmúlta a beszolgáltatási tervet. Az állattenyésztő telepeken gyorsan növekszik az állatállomány. A falu és a kolhozok felvirágoz­tatásáért sokat tett a falusi tanács. Sztipán Szemjonovics Csermenye­­vet azután választották meg a tanács elnökévé, miután leszerelt. Először kissé zavarban volt. Nem voltak ta­pasztalatai a tanács munkájában. De így gondolkodott: a tanácsok tömegszervezetek, ennélfogva a tömegeket a lehető leg­nagyobb mértékben be kell vonni munkájába. Ha fokozzuk a kolhoz­­parasztok aktivitását és elősegítjük teremtő öntevékenységüket , a dolog menni fog. A dolog ment is. A bizottságokba bevonták a falu legtapasztaltabb em­bereit, akiknek szavára hallgattak a kolhozparasztok és támogatták a ta­nács kezdeményezését. A pénzügyi tervet 162 százalékra teljesítették és a kulturális-népnevelő bizottság mun­kájába is rengetegen kapcsolódtak be. Segítettek a tanítók, a pedagógu­sok, akik felolvasásokat tartanak a klubokban, a rádióközpont mikro­fonja előtt, a mezei szállásokon. A mezőgazdasági bizottság a kolhozok közötti szocialista verseny első szervezője. Felfedik az esetleges hibákat, hiányosságokat és taná­csokkal látják el a kolhozparaszto­kat. A tanács tagjai rendszeresen beszámolnak választóiknak elért eredményeikről és a jövő fel­adatairól. A választók mindig tud­ják, hogy küldötteik hogyan és mint dolgoznak. A tanács a kolhozok közti szocialista verseny döntőbí­rója. Segít a lemaradottaknak és to­vábbi munkára serkenti az élenjáró­kat. A tanács hetenként külön táb­lán teszi közzé a kolhozközi verseny állását. Ezt a percet mindenki türel­metlenül várja és élénken megvitat­ják a verseny eredményeit. Egyetlen kolhozelnök, vagy kol­hozvezetőség sem hoz fontos hatá­rozatokat anélkül hogy ezt a párt­­szervezettel és a tanáccsal meg ne beszélte volna. A tanácsnak nagyszabású tervei vannak a jövőre vonatkozólag. E tervek szerint két­­három év múlva a „Sztálin“-kolhoz jövedelmét már nem milliókban, ha­nem tízmilliókban fogja számolni. Zaszoszna falu gyönyörű mezőgazdasági várossá alakul át, a terveken már dolgoznak is a voronyezsi építőművészek. Ezek a tervek reálisak, mert a ta­nács, a pártszervezet irányításával, szélesen ki tudja fejleszteni és fel tudja használni a dolgozók kezde­ményezését, a szovjet emberek akti­vitását. Sztálingrád példája f­ebruár 1.én ünnepük a világ ha­ A­ladó népei Sztálingrád, a hős város felszabadulásának nyolcadik évfordulóját. A sztálingrádi csata a maga roppant véráldozatával és hő­siességével eleven példája volt a második világháború során a Szov­jetunió népe hősiességének, bátor­ságának, kitartásának és odaadásá­nak, ahogy a szovjet nép a szeretett haza földjéről visszaűzte az idegen hódítókat és megtörte a fasiszta fene­­vad hatalmát, dühödt rohamát, ki­merítette a hitlerista hadvezetés ere­jét és összes energiáit. Ez az óriási csata, amelyet a hős város népe és a segítségére siető Szovjet Hadsereg vívott a régi Cáricin, Sztálingrád falai között, a második világháború fordulópontja volt. A sztálingrádi munkások és a velük har­coló, hazájukat védelmező szovjet katonák példát vettek abból a hősies küzdelemből, ahogy az intervenciós és polgárháború idején az idegen be­tolakodók ellen Cáricin munkásai védelmezték városukat Sztálin és Vorosilov vezetésével, megtörvén ez­zel a nyugati hatalmak és az orosz­­országi reakció összes kísérleteit. Fordulópont volt a caricini csata akkor az orosz polgárháború törté­netében, ezért is nevezték el a várost a felszabadító Sztálinról, Caricint Sztálingrádnak. A második világ­háború e legnagyobb csatájában szin­tén Sztálin neve és vezetése lelkesí­tette a szovjet embereket — ez a hősiesség aztán példát adott Európa összes nemzeteinek, amelyek mind Sztálingrádra figyeltek és a sztálin­grádi hősök diadalából merítettek erőt saját nemzeti szabadságküzdel­mük további folytatására. A sztálini vezetés sikere, a sztálingrádi hősök hazafiassága és áldozatkészsége lelke­sítette a francia, a cseh, az olasz par­ti­zánmozgalm­akat; a sztálingrádi hő­sök hazafisága új értelmet adott a fasizmus alól szabadulni akaró euró­pai nemzetek hazafias érzelmeinek. Sztálingrád falainál megtörött a hitleri hadvezetés minden erőfeszítése, felmorzsolódott a hitleri hadsereg ereje, megkezdődött az Európát fel­szabadító szovjet diadalok véglelen sorozata. Jö­z a február elseje tehát nevezetes és nagy nap Európa történelmé­ben. A sztálingrádi hősök hazájuk szabadságáért és egyben az európai népek függetlenségéért, szabadsá­gáért, az emberi igazságért küzdöt­tek a hitlerizmus ellen. Példájuk ra­gyogó emlékezést jelent a népek ön­­ ­­ tudatában. Mindenütt Sztálingrád példájára gondolnak most Európa nemzetei, amelyeket a semmiből se tanult reakció a tűnt időket vissza­idézni akaró burzsoá politika, az amerikai fasizmus újra fenyeget lé­tükben, nehezen megszerzett béké­jükben, szabadságukban és nemzeti függetlenségükben. A nyugati népek sorra megmozdulnak amerikai zsol­dos­kormányaik politikája ellen és a sztálingrádi példára emlékeznek. A nyugati kormányok a német fasiszta politika módszereit követik, mikor el akarják nyomni a dolgozók sza­badságtörekvéseit, amikor újra fel akarják fegyverezni amerikai pa­rancsra a náci német hadsereget, amikor mindent megtesznek a har­madik világháború előkészítésére. Ezt a német hadsereget, amelynek ma­radékait Amerika most újra felfegyv­­erzi, Sztálingrád falainál már egy­szer megsemmisítette a szovjet hősök hazafiassága és lelkesedése, példátlan erőkifejtése és önfeláldozása. Európa népei az amerikai fasizmus és a né­met nácizmus restaurációs kísérletei ellen tehát most visszaidézik a Sztálin­­grád­ eleven emlékét, a sztálingrádi hősök és a sztálini stratégia sikerét eredményeit. E­urópa fővárosai hangosak most a tömegek tiltakozásától. Eisen­hower tábornok, az amerikai fasizmus európai helytartója, körutat tett min­denfelé, hogy megszervezze egy új háborúba Európa államait. A töme­gek mindenütt tiltakoztak Eisenhower törekvései ellen s a sztálingrádi hősök nevét hangoztatják. Sztálingrád példá­ját idézik fel a nácizmus hazajáró kí­sérletei ellen. Igen, a béke ügye, ame­­­lyet ezek a tömegek védelmeznek, múlhatatlanul összenőtt, eggyéfonó­­dott a sztálingrádi hősök tetteivel és önfeláldozásával Sztálingrád felsza­badulásának évfordulója intő figyel­meztetés tehát mindazoknak a sötét erőknek, amelyek egy új háborút akarnak felidézni Európa nemzeteire, — az európai népek, ajkukon Sztá­lingrád nevével, máris felelnek Eisen­hower törekvéseire a nyugati és ame­rikai háborús, agressziós kísérletezé­sekre. Sztálingrád felszab­adulásár­ik évfordulója egy nagy világtörténel­mi győzelem ünnepe, de egyben ez az ünnep fogadalom is: Európa és a világ nemzetei nemet mondanak a fasizmus, kapitalizmus és agressziós politika minden gonosz erőfeszítésé­nek, fogadják, hogy újra megvédel­mezik hazájuk földjét és szabadsá­gát, bíznak a felszabadító Szovjet­unióban, mely Sztálingrádnál is pél­dát mutatott nekik. A lengyel-magyar kulturális együttműködés három éve Három évvel ezelőtt, 1948 január 31-én, Budapesten írták alá ünnepé­lyesen a Lengyel-Magyar Kulturális Egyezményt. Ez volt a lengyel és magyar népi demokratikus köztársa­ságok baráti viszonyát szorosabbá tevő első hivatalos aktus. Később ke­rült sor a további nemzetközi szer­ződésekre 1948 májusában aláírták a Gazdasági Együttműködési Egyez­ményt és júniusban a lengyel fővá­ros volt a Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerző­dés aláírásának színhelye. A három alapvető fontosságú államközi szer­ződést a két ország rádiója és film­gyártása közötti széleskörű együttmű­ködést biztosító megállapodás egé­szíti ki. A felsorolt egyezmények annak mértékében telítődtek reális tartalom­mal, ahogy a nemzetközi élet po­rondján erősödött a szabad népek harca a béke megvédéséért, ahogy mindkét országban leszámoltak az imperialista reakció belső ügynökei­vel, Mikolajczykékkal és Rajkókkal és ahogy egyre erőteljesebben meg­indult a szocializmus alapjainak épí­­tése. 1948- ban két testvérnép lépett egy­mással szoros viszonyba, azoknak a dolgozóknak államai, akik nemzet­közi és társadalmi felszabadulásukat a béke hadseregének, a Szovjet Had­seregnek köszönhetik. 1949- ben a két baráti népi demo­krácia közötti együttműködés már az élet reális formáit öltötte, ebben az évben kezdődött ugyanis a lengyel­magyar kulturális kapcsolatok gya­korlati kiépítése. 1950- ben minden eddiginél erőtel­jesebben mélyült el a lengyel-magyar kultúrcsere-akció. Kiemelést érdemel a Magyar Rádió Lengyel Zenei Hete Fitelberg és Ba­­cewiczówna részvételével, a Lengyel Rádió Nagy Szimfonikus Zenekara budapesti szereplése Fitelberg és Ro­­wíc­ki vezénylete alatt, a Lengyel Pla­­kátkiállítás, a Lengyel Népművészeti Kiállítás, továbbá Skrowaczewski és Smendzianka számos fellépése. Ezek a művészek Budapesten kívül az ipari központokba is ellátogattak és több hangversenyt rendeztek a dolgozók számára. 1951- ben tovább mélyül a lengyel­­magyar kulturális együttműködés. Ja­nuárban a Magyar Rádió „Lengyel Zenei Hetet“ rendezett Andrzej Pa­­nufnik részvételével, februárban meg­nyílik a „Realizmus a lengyel festé­szetben tegnap és ma“ című kiállítás Budapesten. A Magyar Állami Opera még ebben az évadban előadja Moniuszko „Halka“ c. operáját, a magyar szín­házak lengyel darabok bemutatására készülnek. Már lefordították ma­gyarra Leon Kruczkowski „Németek“ és Zapolska „Dulska asszony er­­kölcsei“ c. műveit. Komoly sikereket értek el Magyar­­országon az új lengyel filmgyártás termékei. A magyar közönség már látta az „Utolsó állomás“, az „Égő város“, az „Ének a viharban“, az „Acélszivek“, a „Kincs“ c. filmeket. A napokban volt a „Leigázhatatlan város“ ünnepi bemutatója, Varsó felszabadulása évfordulójának al­kalmából. Több vidéki moziban vetí­tették már az „Ördögszakadékot“, rövidesen műsorra tűzik Budapesten a „Két brigád“ és a „Ház a pusz­tán“ c. lengyel filmeket. Magyaror­szágon népszerűek a lengyel rövid- és dokumentumfilmek. A­z 1950. év magyarra fordított lengyel regények terén is fordulatot hozott. Ebben az évben Magyarország könyv­piacán több lengyel mű jelent meg, mint a két háború közötti egész kor­szak alatt, így megjelent: Lucjan Rudnicki — „Régiek és újak“, Zalewski — „Győzelmes trak­torok“, Waszilewska: „Leigázott föld“, Pytlakowski: „Ezredik vagon“, Konwicky: „Vasútépítők“, Krucz­kowski: „Úr és paraszt“ regénye, valamint a Mickiewicz műveiből ösz­­szeállított magyar nyelvű antológia. Rövidesen újabb kötetek jelennek meg. A lengyel-magyar kulturális együtt­­működés három évének eredményeit összefoglalva megállapíthatjuk, hogy ez a megállapodás jelentősen hozzá­járult a két nemzet kulturális javai­nak kölcsönös megismeréséhez, szo­ros kapcsolatot létesített a tömegek között. Ezzel egyidejűleg a szocialista kultúra építéséhez is komoly erőkkel járult hozzá, elősegítője volt annak a munkának, amelynek végzéséhez pél­dát mindkét nép a hatalmas Szovjet­unió eredményeiről vett. Országaink új tapasztalatokkal gazdagodtak a ha­nyatló burzsoá álkultúra csökevényei ellen vívott harcban.

Next