Kis Ujság, 1951. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-15 / 38. szám

4 Reprezen­tán­s filmműsor a pártkongresszus hetében Az MDP II. kongresszusának ideje alatt magas szinrom­ú, változatos fil­mek szórakoztatják majd a dolgozókat. Közönség elé kerül a Szovjet Film­héten kimagasló sikert aratott, hatal­mas kétrészes szovjet film, „A nagy hazafi“ is. A bemutató időpontja: február 22. Ezenkívül szerepel a mo­zik vásznán, többek közt: a „Világos út“, „Titkos megbízatás“, „Berlin eleste“ és a „Kővirág“. A magyar filmek sorából a párt­kongresszus hetében is láthatja a kö­zönség: a „Kis Katalin házassága“ és a „Különös házasság“ című Mikszáth Kálmán regénye nyomán készült új filmünket melynek most csütörtökön lesz a bemutatója. Szerepel továbbá két kínai dokumentumfilm: „A kínai nép győzelme“ és a ..Felszabadult Kína“, a német demokratikus film­gyártásnak pedig az „Istenei­ tanácsa“ című alkotása kerül a mozik vász­nára. Sugározz ránk, béke! Nagy sikerrel mutatkozott be a Vasas Szakszervezet Központi Népi Együttese a Városi Színházban A Vasas Szakszervezet Központi Népi Együttese kitűnő munkával ké­szült fel bemutatójára. Egy évvel ezelőtt meglátogatta a szakszervezet művészegyüttesét Novikov és Zaha­rov, a két kiváló szovjet zeneszerző és szakember. A nagy szovjet művé­szek építő kritikája és a tőlük nyert útmutatások alapján jutottak el a szakszervezet munkásdalosai és tán­cosai ahhoz a magas színvonalhoz, amelyen most bemutatkoztak, mint az első munkás népi együttes a Vá­rosi Színház­ban. A közelgő kon­gresszusi ünnepnapokat megelőző nagy munkateljesítmények sorába áll­tak pompás felkészültségükkel, művé­szetükkel, kulturális népi hagyomá­nyaink ápolásával. Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás képeivel feldíszített vörösdrapériás színpadról aranybetűk ragyogtak a nézőtérre: Sugározz ránk, béke! Az énekkar és a népi zenekar Tardos Bélának és Raics Istvánnak azonos című hatásos új dalával nyitotta meg a műsort, amelyen új magyar szerze­mények, s a haladó magyar hagyo­mányokat képviselő s folytató Erkel-, Bartók-, Kodály-művek, népdalok, feldolgozások, jelenetek szerepeltek. Az énekkarban igen sok a kiemel­kedően szép hang — ez kitűnt a szólók előadásából is — s a teljes együttes igen magasfokú képzettségét mutatta meg olyan igényes művek tolmácso­lásával, mint Kodály Mátrai képek című szerzeménye, vagy Fehér László balladája, Bartók Béla gyűjtéséből. Kiegyensúlyozottan, tömören szóló összhanggal szólaltatták meg a mun­kásdalosok Erkel férfikarát Petőfi versére: Elvennélek, ha adnának. Tel­jes szépségében érvényesült a két magyar népdal, amelyet az együttes művészi vezetője, András Béla dolgo­zott fel és vezényelt hatásos színek­kel. Kiemelkedően nagy sikere volt a lakodalmak színes, hangulatos, eleven életerejű szokásait megjelenítő jele­netnek. A népi hagyományokat fel­dolgozó pompás kép népünk életének derűjét, jókedvét felpezsdítsen tük­rözte. A lakodalmi ajándékképpen be­hozott Rákosi-képet lelkes éljenzéssel, tapssal köszöntötte a telt nézőtér hallgatósága. A Nógrádi lakodalmas a nagysikerű est fénypontja volt. A gazdag műsor változatosságát növelte, hogy olyan pompás népi ké­pek mellett, mint a Nógrádi lakodal­mas (Szalay Karola koreográfiájá­val, András Béla kitűnő zenei össze­állításában), vagy Farkas Ferenc Kossuth-díjas­ zeneszerzőnk „Tisza partján“ népdalkantátája mellett a mosolyt is felcsillantotta az együt­tes. Vidám nagy sikere volt néhány tréfás rigmus és két énekes-táncos magyar népdal színes megjelenítésé­nek, a remekül, vidáman, találóan előadott Kiházasítónak, s a Tánc­nótának, amelyeket megismételtetett a színházat megtöltő hallgatóság. De man is a műsor részletezése a fontos, amelyben arányosan elosztva szerepelt vers, jelenet, tánc, ének, ha­nem az összhatás. Az első magyar munkás népi együttes, a szovjet népi művészet példaadását követve, a ha­ladó hagyományokat és az új szer­zeményeket azzal a magasrend­­ mű­vészettel szólaltatta meg, amely for­májában nemzeti, tartalmában szo­cialista. Azon az útán, amelyet Er­kel, Bartók, Kodály életműve kije­lölt, elindultak, hogy együttesük — amelyben van énekkar, tánckar, szín­játszó csoport, népi és szimfonikus zenekar — megszólaltassa a dolgozó nép hagyományait és dalos-táncos lelkét, amely a muzsikában, a népi táncokban, jelenetekben, magabízó, derűlátó, izmos jókedvében a művé­szettel is építi a jövőt, fokozza a kultúrát és védi a békét. Őszinte elismerés illeti meg karna­gyaikat, András Bélát, Vétek Istvánt, Somlai Ferencet, szólistáikat, tánco­saikat, az együttest, a kórus és a tánckar minden egyes tagját s a zenekarokat. A Vasas Szakszervezet Központi Népi Együttese igen jó művészi mun­kát végez, s bemutatkozó estjük, ame­lyet a SZOT kultúrnevelési osztálya rendezett, megérdemelt nagy sikerrel járt. kis Újság A februári hangversenyek kiemelkedő estéi A Musika­llangversenyrendező Vállalat februári műsortervében a Fővárosi Zenekar szerepel a leggyak­­rabban. Emellett több fiatal művész fellépését is hirdeti a zenei naptár. A Fővárosi Zenekar február 11-én adja elő „Romantikus estjét“. Mű­során Liszt: Tassom­, Csajkovszkij: Rokoko-variációk és Belloz: Fan­tasztikus szimfóniája szerepel. A Fővárosi Zeneikar negyedik Beeth­o­­ven-estjére február 16-án kerül sor, a Városi Színházban. Az est műsora az Esz-dúr zongoraverseny és a 111. szimfónia, valamint Visky: Enig­ma-ja. A Városi Színházban tartják meg az ifjúsági matinésorozat második előadását. Dénes Vera, Hegedűs- Dallos Éva, Cser József és a Fővá­rosi Zenekar előadásában Bach, Haydn és Mozart-művek kerülnek műsorra. Február 28-án Hernádi La­jos közreműködésével Mendelssohn­­estet ad a Fővárosi Zenekar. A MÁV szimfónikusok negyedik bérleti hangversenyére február 16-án kerül sor „Orosz szimfón­ias est“ címmel. Műsoron Csajkovszk­i: Ro­meo és Julia­ nyitánya, Glazunov he­gedűversenye és Sosztakovics IX. szimfóniája szerepel. Zenei életünk eseménye lesz Zahureczky Ede és Petri Endre „Beethoven szonátaestje“, amit feb­ruár 27-én, a Bartók Béla-teremben tartanak. 14 JÁTÉKFILM, 10 báb- és rajz­film, továbbá 210 doku­mentumfilm készítését tervezi a lengyel filmgyár­tás 1955-re, a lengyel hatéves terv be­fejezésének időpontjára. 0»Mért«k, február IB Pavlenko,, Boldogság“-ával készül a Pártkongresszusra a miskolci Nemzeti Színház „Igaz, hogy magát Kirov elvtársat is tóttal — kérdi a nagyszemű, sző­késbarna lány a kerti ágyat jelképező két egymás mellé tolt padon fekvő férfitól. A másik férfi, aki mindket­tőjük munkáját figyeli és irányítja, közbeszól: „Ne így mondd. Tudod te, ki volt Kirov elvtársi . A leány le­süti szemét, bevallja: „nem“. Valaki halk füttyszót hallat, mintegy jelezve: ejnye! Ezt ma már a vidéki színész­nőnek is tudnia kell! A leánynak pár szóval megmagyarázzák, ki volt Ki­rov. „Értem“ – mondja felvillanó értelemmel a színésznő — a jelene­tei újra próbálják. Most már jó . . . Pavlenko „Boldogság“-ának próbá­ján vagyunk a miskolci Nemzeti Szín­házban. Nagy igyekezettel, szorga­lommal és lelkesedéssel készítik elő a darabot, amelyet a Kongresszus tiszteletére akarnak bemutatni. A színház kollektív kongresszusi fel­ajánlása, hogy egésznapos, délelőtti és délutáni próbákkal dolgozik a „Boldogság“ színrehozatalán. A próba szünetében megkérdezzük Vas Ká­rolyt, a rendezőt, hogy iőt látják ők maguk színházuk eddigi munkáját, az évad közepén túllépve? — Az 1950/51-es színházi évadban műsorpolitikánk arra törekedett, hogy művészi vonalon alátámassza Pártunk politikáját, még jobban meg­világítsa a döntő politikai kérdéseket. Központi problémánk most — és még sokáig az lesz — a falu szocialista fejlődése. Mi, Földes Mihály ,,Mély­­szántás“-áva­l igyekeztünk hozzájá­rulni a kérdés előbbreviteléhez, a darabot tájszínházi előadáson csak­nem minden községben játszottuk. A békeharc fokozására mutattuk be — Budapestet is megelőzve — Lavrenyov „Amerika hangja“ című színművét. Amikor ismét előtérbe lépett a szén­­csata kérdése, Kom­ejcsuk „Csillag­­támá“-tal tűztük műsorunkra, most pedig Davidoglu „Bányászok“-tal ad­juk. Ezek mellett gondot fordítottunk haladó hagyományaink ápolására; a „János vitéz“-t és a ,,Liliomfi“ t mu­tattuk be, adtunk klasszikust (Beau­marchais: Figaro házasságát), Gya­­konov vígjátékát, a „Házasság hozo­mánnyal“ -t, Budapest után először játszottuk az „Aranycsillag“-ot. Bemu­tattuk Gorkij „Ellenségek“-rel is. Hadd mondjam még el, hogy eddig 176 tájszínházi előadásunk volt, bent a színházban pedig 740 százalékra teljesítettük első félévi bevételi elő­irányzatunkat. — Ez a szám azt mutatja, hogy a dolgozók szívesen látogatják a szín­házat. Mit tesznek a művészek a dol­gozókkal való kapcsolat elmélyíté­sére? — Minden 16­mutató után összejö­vetelt tartunk, amelyre a közönség más-más rétegét hívjuk meg, hogy itt meghallgassuk véleményüket, bírála­taikból tanuljunk, a hibák feltárása segítsen bennünket a további előadá­sok színvonalának javításában. A „Csillagtárna“ premierje után pél­dául sztahanovista bányászokkal jöt­tünk össze, a Lavrenyov darab be­mutatójának estéjén a diósgyőri Vas­gyár DISZ-eseit láttuk vendégül. Ez a találkozás különben kétszeresen hasznos volt számunkra. Nemcsak az előadásra vonatkozólag tanultunk a diósgyőri ifjúmunkásoktól, de sok értékes javaslatot, tapasztalatot vet­­tünk át tőlük színházunk DISZ-szer­­vezete munkájának megjavítása érde­kében. — A dolgozókkal való kapcsola­tunk másik oldala a patronáló moz­galom. A miskolci kultúrcsoportok csaknem mindegyikét segíti, irányítja színházunk valamennyi tagja. Vidékre is járunk patronálni, segíteni a kul­­túrmunkát, a mezőkövesdi tszcs-be, a sajóbábonyi építkezéshez, a sajószent­­péteri bányászok közé. Barta Má­ria például a diósgyőri Vasgyár kul­­túrcsoportját patronálja, Sármássy Miklós a perecesi bányászokat, maga a Csillagharangod tanyaközpont kultúr­­csoport­ját. B­T Az új írók színdarabjait Lengyelország különböző városaiban mutatják be •Az új színdarabokra kiírt pályázat során sok tehetséges író tűnt fel. Ezeknek a színművei sorra bemuta­tásra kerülnek és a közönség lelke­sen fogadja az új szerzők új darab­jait. Az ősbemutatókat Lengyelország különböző városaiban tartják meg. Andrzej Wydryski „Klementyna asszony szalonja“ című vígjátéka egy burzsoá és egy munkacsalád éle­tének ábrázolásával mutatja be a két osztály erkölcsiségének különbsé­gét. A sikkasztó igazgató az államtól lopott pénzzel családostól Amerikába akar szökni. Lakásukba beutalnak egy élmunkás-házaspárt. A két csa­lád együttélése kapcsán felmerülő problémák leleplezik az osztályharc­­ból fakadó áthidalhatatlan ellentéte­tek. Az igazgató fia Spanyolországban gaztetteket, gyilkosságokat követett el, provokátor volt. Az élmunkás fia a spanyol szabadságharcosok oldalán esett el. Az igazgató fia és az élmun­kás lánya között induló kapcsolat meghiúsul, mert a köztük lévő sza­kadék áthidalhatatlan. A sikkasztó igazgatót elfogják, a burzsoá család teljes csődbe jut, az élmunkás család pedig a napi nehézségek leküzdése után egyre szépülő, javuló élet belé halad tovább. Krzysztof Gruszczycki: „Jó ember“ című darabja a tehergép­kocsigyárban játszódik. Főszereplője az igazgató, aki engedékeny „régi szakember“ és eszközzé válik az ellenség kezében. Jan Rojewski „Ezer bátor harcos“ című színdarabja a mai Varsó egyik legégetőbb problé­májával, a hatalmas lendületű épít­kezésekkel foglalkozik. Adam Tarn „Szokott ügy“ című drámája a fasi­­zálódó Amerika áldemokráciájának kulisszatitkait leplezi le. Jerzy Lutowski „Erőpróba“ című drámája kórház-környezetben játszódik, be­mutatja az ellenséges, a közömbös és a haladó értelmiség típusait. Leon Kruczkowski „Németek“ című drá­mája középpontjában az apolitikus német tudós áll, aki kutatómunkájá­val akaratán kívül szolgálja a hitleri fasiszták háborúját. A MŰVÉSZETI SZÖVETSÉGEK HÁZÁBAN a Zeneművészek Szövet­sége vasárnap délelőtt bemutatja Sándor Frigyes, Járdányi Pál, Szer­­vánszky Endre új Heged­űiskolájának második kötetét. A bevezetőt Sándor Frigyes tartja, a darabokat Tátrai Vilmos és Rényi Albert adja elő. dmfMeximvmm .... komédiás, Ki egy órahosz­i—i -— ------- szánt tombol és dühöng. Azzal lelép s szava se hal­­latik —* írja Shakespeare a színész alkotásáról, mely a semmibe fosz­lik a szó elhangzása, a játék lepergése után. Csak az marad meg belőle, amit az emlékezet megőriz: néhány mon­dat egy-egy igazi színibírálatból és — színlapok, jelmezek, emléktárgyak, levelek és följegyzések. Pataky Jó­zsef, a Nemzeti Színház érdemes művésze és színészett­örténeti író, kezdte gyűjteni az 1920-as évek ele­jén a magyar színháztörténelem erek­lyéit, hogy a magyar játékszín múlt­jából megmaradjanak a Nemzeti Színház házi „múzeuma“ számára. A mú­ltban az állam a nemzet szín­házát is elhanyagolta, hogyan jutott volna hely a költségvetésben az in­kább csak névleg létező színháztörté­neti „múzeum“ számára, amelynek gyűjteménye úgyszólva ismeretlenül rejtőzött egy körúti bérház IV. eme­,­leli lakásában. A nyilas rémuralom idején az ereklyék egy részét Pan­nonhalmára hurcolták, de jobbára visszakerültek. A körúti bérházat bombatalálat érte. A felszabadulás után Major Tamás igazgató kérésére az illetékes szervek a Nemzeti Szín­ház muzeális gyűjteményét és régi könyvtárát — Arany János Shakespeare-f­ordításainak és nagy színműíró­nk k­ézirataival — 1946- ban átadták örök letétként az Orszá­gos Széchenyi Könyvtárnak. Színé­­szettörténetünk sok kéziratát és a Fáncsy-féle színlapgyűjteményt ad­dig is a Széchenyi Könyvtár őrizte. Népköztársaságunk RO 19 j«TM* — — "-'.1­1 -én az alap­vető munkák után létrehozta az Országos Széchenyi Könyvtár Színé­­szettörténeti Osztályát. Vezetésével Dénes Tibor jeles szính­ázesztétát bízták meg, aki 1946-ban Moszkvá­ban tanulmányozhatta a szovjet Szín­­háztörténelmi Múzeumot és Színészet­­történeti Könyvtárat. — A szovjet példa lebegett a párt előtt — mondja a népi demokrácia fiatal intézményének vezetője —, amikor 1949-ben megvetette a Színészettörté­neti Osztály alapját, fölismerve azt a nagy népművelő és felvilágosító hivatást, amelyet a Színészettörténeti Osztálynak a szocializmus kultúrájá­nak építésében be kell töltenie. A kongresszusra készülő pártnak kö­szönhetjük, hogy az Országos Szé­chenyi Könyvtár Színészettörténeti Osztálya most a legjobb helyen, a Nemzeti Múzeumban van. Ez egyrészt azért fontos, mert a történelmi épü­let növeli kiállításaink látogatottsá­gát, vonzóerejét, másrészt, mert az anyaintézet, a Széchenyi Könyvtár közvetlen közelségében megvan a munkánk elvégzéséhez feltétlen szük­séges szoros kapcsolat lehetősége. Eleinte ugyanis a Bródy Sándor­-----a utcai volt Törley-palota II. emeleti két helyiségében húzódott m­eg az osztály, ott is rendezte első kiállítását. A ládákba zárt, meglévő anyag rendszerezésével és kiegészí­tésével kezdődött a munka. Az osz­tály vezetői igyekeztek összegyűjteni a közönség körében föllelhető em­léktárgyakat, amik a háború pusztí­tásai után még megmaradtak. Egy régesrégi fénykép függ az új helyi­ség falán, egy Dones-festményről, amely Moór Annát, Kelemen László első magyar színjátszó tár­saságának drámai hősnőjét ábrázol­ja. Óbudán egy öregasszony őrizte a XVIII. századi festményt. Izgalom­mal kutattak, hogy megtalálják Kantorné, Laborfalvi Róza, Jászai Mari úttörő elődjének arcképét. Saj­nos, az ostrom után eltűnt az óbu­dai öregasszony, de eltűnt a­­ régi festmény is . . . Nagyértékű új szerzemények gyarapították azonban már ekkor is az osztály ritkaságai­nak gyűjteményét, így a tatai Ester­­házy-kastély színházi és zenetörténeti anyagát szerezték meg, amelyet az Esterházyak a múltban nem enged­tek feldolgozni. Ezidőben jutott az osztály birtokába a Festetich-hagya­­ték keszthelyi Helikon-könyvtárának színlap- és mű­sorgyűjteménye, vala­mint zenetörténeti anyaga. Ebben leltek rá Haydn ismeretlen és ki­adatlan hangjegy-kézirataira is. A SzínésTcUHrt^n^íi Osz’íly céljairól vezetője a következőket mondja: — Három fő célunkat igyekszünk megvalósítani. Folytatni színészet- és d­rámatörténeti emlékeink gyűjté­sét és megkezdeni az anyag tudomá­nyos feldolgozását. Minden erőnkkel elő akarjuk segíteni a Horth­y-fasiz­­mus idején érvényre jutni nem tudó színháztörténetei kutatást és végül a házi­ kiállítások keretében, alkalom­hoz kötve, a dolgozók széles rétegei­nek figyelmét ráirányítani a magyar színház­­ és dráma múltjának haladó jelenségeire. Törekvésünk lényege te­hát a marxi-lenini színháztörténet­­írást megelőző kutatások támogatása és a tömegek nevelése a haladó ha­gyományok segítségével. A párt irá­nyításának köszönhetjük, hogy — ha egyelőre szerény keretek közt is — kezdjük betölteni hivatásunkat. Megnyilatkozik ez abban, hogy egyre több színház fordul hozzánk bemu­tatók előtt dramaturgiai, darabvá­­lasztási, rendezői, szcenikai, sőt tech­nikai kérdésekkel kapcsolatban is. Igyekezünk egyre jobban kielégíteni e kívánságokat. Egyre bővülő szak­­könyvtárat állíthattunk fel és foly­ton gyarapíthat­juk a működésünkhöz szükséges anyagot: a műsorkönyvtá­­rat, rendezői és súgópéldányok, valamint kéziratok és színlapok gyűjteményét. A Színház és a néző régi, forró ----- kapcsolata helyezi a Színészettörténeti Osztály működését az érdeklődés előterébe. A dolgozó népet is mindig vonzotta a színház, csak a múltban gyakorta még a karzatra sem juthatott el. A színészeti gyűjtemény ugyan elsősor­ban színészek, rendezők, kutatók számára készül, a muzeális anyag azonban időnként a nagy nyilvános­ság elé kerül a kiállításokon. Az osztály tehát egyaránt szolgálja a haladó színművészet és a színház­rajongó közönség érdeklődésének ki­elégítését. A látogatók maguk is meg­győződhetnek arról, hogy az új in­tézmény mennyiben segíti elő a nép­művelést, milyen kapcsolatot tart fenn a néppel, a tömegekkel. Imitől, az előszobában a látogatókönyv. Bárki lapozhat benne — egy hónap alatt megkétszereződött a látogatók száma. Rtig kezdte meg működését a Színészettörténeti Osztály, Abonyi Géza halála alkalmából máris emlék­­kiállítást rendezett. Második kiállít­á­­sát Jászai Mari születésének emlé­kére, a felszabadulás ünnepén már a Nemzeti Múzeumban nyithatta meg. A kiállítás, amely a színész és az em­ber emlékeit és a nagy tragika művé­szetének haladó szellemét mutatta meg, szokatlanul nagy érdeklődést keltett. A Blaha Lujza születésének századik évfordulójára rendezett ki­állításra, amelyet meg kellett hosszab­bítani, még vidékről is utaztak ér­deklődők Budapestre. A mostani, Fo­­rdsmarty-ki­állítást csupán januárban 3300-an látogatták. A színház és a színészet szerele --------... , e­tét, kap­csolatát a néppel meghatóan bizo­nyítja a dolgozók közösségi együtt­érzése. Minduntalan megtörténik, hogy egyszerű és szegény emberek fényképeket, apró tárgyakat aján­dékoznak a gyűjtemény gazdagítá­sára, holott ezek féltve őrzött, ked­ves emlékeik voltak. Lassankint meg­gyökerezik a köztudatban, hogy itt a helye minden színészettörténeti ereklyének. A színészettörténeti gyűj­temény a közönség támogatásával máris közel jutott az egymilliós té­­telszámhoz. Az Ötáver terv második tervévé­­­­nek egyik ese­ménye lesz a márciusi Gorkij és a magyar színház kiállítás. Drámatörté­netünk haladó hagyományát és társa­dalomfejlődési kapcsolatait a Csiky Gerpe­p-kiállítás szemlélteti. Az idén rendezik a Shaw és a magyar színház kiállítást is a haladó szellemű angol író halála alkalmából. A magyar dráma és színészettörténeti bibliográ­fia nagy munkájának megkezdése is szerepel az idei tervben, mert ez min­den idevágó kutatás alapja. Az osz­tály munkatársai tudományos mun­kákon dolgoznak. Tanulmányt írnak: A magyar színházi rendezés törté­nete, Vörösmarty drámái a színpa­don, Justh Zsigmond paraszt-szín­háza, Csehov és a magyar színház, Gór­­ij a magyar színpadon címmel. A múlt évben a magyar dráma ha­ladó hagyományainak kutatásába mé­­lyedtek el. Ezzel kapcsolatban a mágnás és földesúri tőkésvilág Nem­zeti Színházi műsorpolitikájának je­lenségeit világítják meg, mert a szín­háztörténet különösen alkalmas a társadalmi viszonyok művelődési ki­alakulásának szemléltetésére. — A szovjet példa az, amit ko­­, ■ — r vetni aka­runk — mondja Dénes Tibor, amint moszkvai tanulmányai felől érdeklő­dünk. — A moszkvai Színháztöréneti Múzeumnak csak egyik célja az ereklyék, emlékek gyűjtése. A másik célja az, hogy a múzeum anyagával a tudományos kutatás eredményeit, a szocializmus kulturális építését és kiállításaival a klasszikus realizmust a nép elé vigye. A szovjet színész, mielőtt szerepét kidolgozza, a mú­zeumban tanulmányokba mélyed el. A könyvtár díszes kiadványokkal monográfiákkal támogatja a színész és a kutatók munkáját. Moszkvai ta­nulmányaimat és tapasztalataimat igyekszem itthon felhasználni és le­győzni színészeinkben azt a polgári csökevényt, hogy csak otthon készül­nek szerepükre, holott itt rendelkezé­sükre áll a sok tanulmányi anyag. A helyzet azonban ebben a tekintetben is javul, mert csak januárban ,mint­egy 200 kutató dolgozott nálunk ... A Színészettörténeti Osztály műkö­dése — mint láttuk — lelkes és nagyarányú munkával, tervszerűen viszi előre színháztörténelmünk ada­tainak tudományos feldolgozását, kiállításai pedig mind nagyobb mér­tékben ismertetik meg a dolgozó nép­pel a magyar színészet haladó ha­gyományait. Tamás Ernő Színészetünk és színműirodalmunk haladó hagyományai a Színészettörténeti Osztály pártkongresszusi felajánlásaiban

Next