Kis Ujság, 1951. július (5. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-20 / 167. szám
4 Vígopera-bemutató Postás Kultúrotthonbana Az egész népünket megmozgató kultúrforradalom jelentős megnyilvánulásának voltunk tanúi a Portás Szakszervezet Jókai-téri Központi Kultúrotthonában. Mozart üdeszépségű, bűbájos vígoperáját, az „Éneklecké“-t (Színigazgató) mutatta be a Postás Munkásoperaegyüttes és Zenekar, Spieifel Annie rendezésében és Madarassy Albert vezényletével. Sokkal többet kaptunk mint amit reméltünk. Nem hivatásos művészekből álló gárda teremtette meg színvonalasan, lelkesedéssel, becsvággyal és tehetséggel a vígopera oly hamisítatlan légkörét, ami a legkényesebb ízlésű hallgatót is kielégítette. Megfelelően céltudatos irányítás mellett arra is alkalmasnak véljük e lényegében kezdő és fiatal — de a színjátszás, szövegkiejtés terén is jó képességeket mutátó — társulatot, hogy repertoár-műsoruk birtokában, életre (virágzó életre!) keltsék a zenei életünkben oly fájdalmasan nélkülözött kamaraopera-műfajt. Szövegében épkézláb, meséjében és zenéjében könnyen emészthető vígoperákkal hódítsák meg a „nehéz“ muzsikától húzódozó tömegeket, ,az „Éneklecke“ rendkívül sikeres bemutatójával betetőzik a postás-művészek azokat a sikereket, amelyeket a „Rászedett kádi„Eljegyzés lámpafénynél“, „Úrhatnám szolgáló“ és a ,,Csengettyű“ előadásai során már eddig is elértek. A szereplők közül elsősorban Zelma és Angéla alakítóit, Lády Zsuzsát és Cseh Katót illeti dicséret. Mindketten nagyon tehetségesek. A híres tercett („A primadonna én vagyok“) kettőjük bravúros teljesítménye. Kiművelt, jól fejleszthető és szépen csengő hangon szólal meg Dániel énekmester (Némethiy Ferenc), a Korrepetitor (Kenderessy Zoltán) és az Intendáns (Mrávik Tibor) is. Külön említjük Sándy Pétert, aki a dadogó és repedtfazékhangú, de bőpénzű tanítvány szerepében nyújtott igen figyelemreméltót. A zenekar finom hangzással, pontos tempókkal, alkalmazkodó hűséggel kísért. (rme) GYALOGOSOK, FIGYELEM! Az első közlekedésrendészeti rövidfilm Közlekedésünk rendkívül gyorsan és egészségesen fejlődik. De emelkedett a közlekedési balesetek száma is. A szabályok jók, pontosak és alaposak A rendőrhatóság erejét megfeszítve küzd: írásban, plakáton, szóban, rádióban, újságban, iskolákban és üzemekben, hivatalokban és intézményekben, felvilágosító munkával, ha kell bírsággal is. Mégis, a tapasztalat azt mutatja: még mindig nem tudunk járni. Még mindig figyelmetlenek, sőt fegyelmetlenek vagyunk. Tény, hogy van javulás. Bizonyos tekintetben nagy javulás mutatkozik, de az eredmény még nem kielégítő. Ezért — és azért, mert közlekedésünknek az ötéves terv végére 60 százalékkal kell meghaladnia az 1040. évi teljesítőképességét — a rendőrimlóság most a film fegyveréhez fordult. A szovjet példa nyomán, a film erejével akar hatni, hogy tudatosítsa bennünk a közlekedési szabályok betartásának fontosságát. A belügyminisztérium közlekedésrendészeti alosztálya hat rövid oktatófilmet készíttet a helyes közlekedésről. A sorozat első filmjét már vetítették a fővárosi sajtó képviselői előtt, „Gyalogosok, figyelem!“ címmel. A hajnali Budapestet mutatják az első filmkockák. Bemutatják a közlekedési balesetek egyik főhibaforrását is: a későnkező, kapkodó, fejetlenül siető embert! Azt, aki átnyargal az úttesten, vészesen csikorog a fék ... a következő képben már egy aktatáska hever az úttesten, aztán egy hordágyat látunk, rajta a bekötöttfejű áldozat. Mögötte a feltartott járművek hosszú sora látszik... Húsz perc veszett el az időből, ami a mintegy 2000, útjában megakasztott dolgozónál elt út munkaóra kiesését jelenti. A baleset súlyos, vagy halálos sérültjén kívül! A mozgalmasan rendezett képek így követik nyomon a pesti utca életét, a leggyakoribb hibaforrásokat: a szórakozott, az úttesten újságot olvasó embertől a járművek lépcsőin lógókon, a le- és felugrálókon át egészen a magára hagyott gyermekig( aki a szülők gondatlanságából, veszélyt nem sejtve, léfület a nagyváros forgatagában. Igen sok, rendkívüli fontosságú közlekedési mozzanat van ebben az alig hétperces filmben; elrettentő példa és elég sokszor nem ismételhető figyelmeztetés, tanulság, nevelőszándék. A filmet, melynek 25 kópiáját szombattól már a fővárosi mozik és öt nagy vidéki város mozija vetíti, igen-igen hasznosnak, elengedhetetlenül lényegesnek tartjuk és a legnagyobb örömmel üdvözöljük. Mert, sajnos, nagy szükség van rá. Van azonban néhány észrevételünk: annak ismételt hangsúlyozásával, hogy a kis alkotás — az első közlekedésrendészeti film, mely az élenjáró szovjet tudomány eredményeire támaszkodik — értékes munka és be fogja tölteni feladatát, rá kell mutatnunk: nem mentes néhány fogyatékoságtól. A vetítést követő hozzászólások helyesen mutattak rá. Sztálingrádi napló Szemjon Garin „Sztálingrádi napló“ című elbeszéléssorozatában a hős várossal, s a környékén folyó nagy kommunista építkezéssel — a hajózható Volga— doni-csatornával és a sztálingrádi vízierőművel foglalkozik. Ebből a sorozatból közlünk egy részletet. Még hosszú az út Sztálingrádig, de a repülőgép utasai már most is szinte hozzátapadnak az ablakhoz. Mindenki mielőbb látni akarja a legendáshírű város körvonalait. — Ott a Volga! — kiált fel egy moszkvai kislány. — Az meg ölt Sztálingrád! — folytatja a szomszédja. Gépünk már lassan gördül tova a repülőtér agyagos földjén, s az utasok már ott tolongnak az ajtónál... — íme — Sztálingrád! — Hova menjünk legelőször? A nagy város 60 km hosszúságban húzódik a Volga partján. Itt minden kis zug megragadja az ember figyelmét. Minden gyár, utca, tér és ház arany betűkkel van beírva történelmünk hősi lapjaiba, a város minden zugát dicsőség övezi. Én magam a sztálini első ötéves terv idejéből ismerem Sztálingrádot, amikor a város északi peremén a száraz sztyeppén felépítették a hatalmas traktorgyárat, majd, sok évvel később, akkor jártam itt, amikor minden lángokban állt. Most ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy megnézzek a városban mindent, elmenjek az üzemekbe, bejárjam a város központját, elnézzek oda, ahol a világ legnagyobb vízierőművét építik, elsétáljak egészen a város déli pereméig, az épülő Volga—Don-csatornához, felmenjek a Mamaj-halomra, s megtekintsem a jobbparti barlangokat, ahol, legyőzve a halált, végig kitartott a 62. hadsereg ... mm Menj el először a Béke útra! — tanácsolják barátaim. Sztálingrádban még mindig láthat az ember romokat. Egyes romépületeket érintetlenül hagynak a nagy ütközet emlékezetére. Körülöttük virágágyakat, a körutakon lombos fákat ültetnek. Ezek a romok emlékeztetni fogják az egész emberiséget, hogy a sztálingrádi hősök itt megmentették a civilizációt a barna pestistől. Ám számtalan olyan új utat is láthat az ember, ahol már eltüntették a romokat, ahol gyönyörű új épületek emelkednek. Néhány ilyen út széles szalagként húzódik a város központja felé. Néhány régi kis utca és keresztutca helyén épült fel most egy széles főútvonal , a Béke út. Esténként fénybetűk rajzolódnak ki az út felett: „Békét a világnak!“ Nappal a házak sarkán elhelyezett kis táblákról tudják meg a járókelők az út nevét. Béke-út... Valóban ráillik ez a név erre a napfényes, tágas, fiatal topolyákkal szegélyezett utcára. A város legszebb épületei is itt emelkednek. Nyers mész, friss forgács, meleg beton és kence szaga üde virágillattal keveredik, békés illatok ezek és ilyen az egész város illata is. Vizsgáról jövő fehérkötényes iskoláslányok vidám serege lepi el a járdát. Iparos tanulók csoportja megy el mellettünk. Ezek a jövő építői. Azokon a részlegeken jártak, ahol a híres kőművesek, sírhatározók és mázolók dolgoznak. Amott a finn munkásküldöttség tekinti meg a várost. Minden egyes ház előtt megállnak, s figyelmesen hallgatják a vezető magyarázatát. I meg francia és lengyel szó üti meg a fülünket. Ez az út alig egy éves, de már vendégül látta a világ összes népeinek képviselőit. Itt találkoztam Yorge Amadoval, a híres brazil íróval, aki ezt mondja: — Béke út ... a béke városa . . . van-e olyan ember, aki meg ne gyűlölné egész lelkéből a háborút ebben a városban és ne átkozná a háborús gyujtogatókat? Ki tudna anélkül távozni Sztálingrádból, hogy ünnepélyesen meg ne fogadná: mindvégig harcolni fogok a békéért? Egyetlen becsületes ember, egyelen nemes szív sem képes a közönyre ennek a dicső városnak nagyságával és szenvedéseivel szemben ... Igen, Sztálingrád — a béke városa. Erre gondolok bármerre is járok ebben a roppant városban. Mi az, ami bámulatba ejti az embert Sztálingrádban? Az elem! Ez itt nem egyszerűen az a munkaütem, amelyet az építkezések helyes megszervezése és magasfokú gépesítése teremtett meg. Ez sztálingrádi ütem. Alapja — a hősiesség. Raymonde Dieu, aki nemrégiben mint a francia küldöttség tagja látogatóit el Sztálingrádba, találó szavakkal fejezte ki ezzel kapcsolatban bámulatát és lelkesedését: — Valósággal megrázott engem, amikor megtudtam, hogy a traktorgyár munkásai — közvetlenül a harcok befejezése után — a háborús nehézségek ellenére is nyomban hozzáfogtak az üzem újjáépítéséhez. A sztálingrádi munkaüzem nem más, mint a szovjet emberek hősiessége, nemes és önfeláldozó munkája. Ezért támadt fel oly gyorsan romjaiból a traktorgyár gyönyörű munkástelepe. Ezért teremtett élet meg a Vörös Október kerületben több más új utca között a Kohászok sétányát. Ezért épül újjá oly gyorsan az egész város. A városi tanács végrehajtó bizottságánál a sztálingrádi munkaüzem jellemzéseiről feljegyeztem néhány adatot. Ezek a következők: Az utóbbi évek folyamán 3 milliárd 662 millió rubelt ruháztak be Sztálingrád újjáépítésébe. 19 általános irányú és 15 szakosított nagy szervezet foglalkozik a hős város újjáépítésével. Ezek a szervezetek az építők tízezreit foglalkoztatják. Eddig 87 iskolát (ezekben az iskolákban 53 ezer tanuló tanul), 90 óvodát, 38 napközi otthont, 4 főiskolát, 9 technikumot, 19 kórházat, 5 filmszínházat, 2 színházat és 32 klubot építettek fel a városban. Felépült már a „Vörös Október“ gyárban a Technika Háza, továbbá számos más kulturális és szociális intézmény. Csupán az elmúl évben 123 ezer négyzetméternyi új lakást építettek. Az idén még több lakás készül. Sztálingrádban elpusztultak az öszszes iparvállalatok, az összes kulturális és szociális intézmények, s megsemmisült a lakásalap 85 százaléka is. , Sztálingrád lakásalapja ennek ellenére ma a háború előtti lakásalap 80 százalékát teszi ki. Az ipari üzemek termelése pedig már 31,5 százalékkal felülmúlja a háború előtti színvonalat! Ez a sztálingrádi munkaüzem. — Ez még csak a „nekiiramodás“ — mondja Szimbircev, a város főépítésze, aki megismertet bennünket a legközelebbi öt év terveivel. Északról, a traktorgyár felől a Sztálin-sétány fasora húzódik dél felé. A gyönyörű sétány már majdnem a ,,Barrikádok“-gyárig elkészült. Új utcák és új háztömbök keletkeznek a „Barrikádok“-gyár körzetében is. Számos új épületet, kórházat, iskolát emeltek ezen a környéken. A gyárban felépült a Technika Háza. Már most is gyönyörű a „Vörös Október“-gyár környéke. Itt van a kohászok sétánya. Számos gyönyörű utca és egylakásos házakból álló telep terül el ebben a körzetben, amely egyre jobban terjeszkedik. A környék uralkodó magaslatán, a Mamajev-halmon, egy épületet emelnek a sztálingrádi ütközet emlékezetére. Nem messze innen terüel majd a Kultúra és Pihenés Parkja 40 ezer ember befogadására alkalmas stadionnal. A Volga partján vízitelepeket, fürdőket és jachtklubokat építenek. A főépítész kiterítette elöttünk a város központi részében előirányzott építkezések általános tervét s a már épülő új utcákról, terekről és épületekről kezdett beszélni. A Hősök terét, ahol Rokosovszkij tábornok csapatai befejezték a körülzárt német hadseregcsoport szétzúzását, a Tanácsok Házának 15 emeletes épülete fogja díszíteni. A Volga partján, nem messze a Központi tértől, fog elterülni a Győzelem parkja. A Hősök utcáját és a Volga partját emeletes házakkal fogják beépíteni. Miután bepillantást nyertünk a tervekbe, s megismerkedtünk e terv adataival, folytatjuk utunkat a dicső városban, s 60 km-es utazás után eljutunk a város déli pereméhez, ahol most széleskörűen megindultak a hajózható Volga—Don-csatorna főzsilipjének építkezéséül Bármerre néz az ember, mindenütt építenek. Új házakat, építőállványokba öltözött épületeket, munkagödröket, építkezéshez előkészített telkeket látunk mindenfelé. Sokezer gép dolgozik a hulladékhegyeken, elszállítva a rozsdás fémet, az összetört betonszerkezeteket és a törmeléktéglát. Mindenütt utat építenek, utcákat köveznek, vagy aszfaltoznak. A Volga partján hosszan elnyúló roppant város egyetlen nagy Békeútnak tűnik, amelyet a jövőben még tágasabbá, még hatalmasabbá varázsol a kommunizmus békés építése. TENGERI KARVALY SZOMBATTÓL: VÖRÖS CSILLAG—SZABADSÁG MUNKÁI . kis ÚjságPéntek, július 39 hogy halványak benne azok a régszek, melyek a helyes közlekedés szabályaira tanítják az embereket, hogy helyenként nem ábrázol eléggé mélyen. Ez mind igaz, de mindez csak következmény. A főhiba, amit Bazilidesz Ábris, a film rendezője mondott ki: — a film rövidsége összesen 250 métergen rövid film nem tehet eleget valamennyi szempontnak. A sorozat többi filmjénél tehát első és elengedhetetlen kellék a terjedelem, a méterek jelentékeny megnövelése. Ez esetben bizonyos, hogy a következő filmek még jobban betöltik feladatukat. Még eredményesebben harcolnak majd a jó, gyors és balesetmentes közlekedésért. „Út a boldogság felé“ Ulan-Batorban Ja emulálták az első mongol nemzeti operát Az ulanbatori Operaházban bemutatták az „Út a boldogság felé“ című első mongol nemzeti operát. Az opera zenéjét Damdinszurum Csojbalszan-díjas zeneszerző szerezte, szövegét Oshub Csojbalszan-díjas színműíró és Csimita költő írta. Az opera a mongol nép hazafiasságát, hazájának felvirágzása érdekében végzett hős munkáját, a mongol katonák hősiességét mutatja be. A mongol katonák a dicső Szovjet Hadsereg és a kínai néphadsereg katonáival együtt hősies magatartást tanúsítottak a japán miltarizmus ellen vívott harcukban. A szovjet rádió műsorából Péntek, július 20: Moszkva I. 16.30: Tarka zene. 17.20: Orosz dalok. 18.45: Mokrouszov-dalok. 19.20: Ifjú zeneszerzők bemutatkozása. 20.00: Nyezsdanova hangversenye. 23.00: Könnyűzene. — Moszkva II. 22.35: Orosz dalok. Befejezték négy kiemelkedő film magyar szinkronját A közelmúltban három kiváló szovjet és egy kínai filmet láttak el magyar hanggal szinkronistáink. Szinkronizálták a „Boldog nyár“ című, színes szovjet filmet, mely a bemutató-mozi augusztusi műsortervén már szerepelt. Ez lesz az első magyarra szinkronizált szovjet film, melyben a dalbetéteket is magyar énekesek előadásában halljuk. Szecsődy Irén, Mentis György és Honim Pál éneklik a film szép dalait. Elkészült a „Viborgi városrész“, a Maxim film-triológia harmadi részének szinkronváltozata is. Szinkronizálák továbbá a „Békés napok“ című szovjet filmet, mely a szovjet haditengerészetről szól és a „Kína leánya“ című kínai filmet. A gyermekek ügye az egész nép ügye A Gyermekkonferencia hatása a VI. kerületben A kerületi MNDSZ-szervezetek amellett, hogy megvan az önálló munkakörük, tevékeny segítséget nyújtanak a tanácsoknak, bekapcsolódnak a különböző feladatokba. A VI. kerületben a nőnapokat, a július 1-én megtartott, nagyjelentőségű Gyermekkonferencia anyagának szentelték. Mivel a Gyermekkonferenciára nem tudott minden érdekelt elmenni — márpedig minden pedagógus, minden szülő és minden egyes dolgozó, az figyelemmel kíséri a gyermek és az ifjúság fejlődését, érdekelve van ebben a nagy, országos közügyben, — a VI. kerület nőnapjai igen látogatottak voltak és ez is azt mutatja, hogy a gyermekek ügye az egész dolgozó nép ügye. Sok volt a hozzászólás is, amelyekből kirajzolódott a fejlődés szépen ívelő útja és feltárultak azok a gyermekvédelem terén még fennálló hibák, amelyekkel szemben, mint a fasizmus súlyos örökségeivel, fokozott erővel kell felvenni a harcot. Vágó Józsefné, az MNDSZ VI. , kerületi ügyvezetője, aki négy és fél éves kisfia révén maga is személyesen érdekelt a gyermeknevelés terén, nagy eredményeket vár a nőnapoktól azáltal, hogy a fyermekkonferencia anyagát szélesebb körben ismerteték. A Gyermekkonferencia levélben üdvözölte Bakosi Mátyást, népünk szeretett tanítóját. A levélben a szülők megfogadták, hogy áldozatoktól sem riadnak vissza azért, hogygyermekeiket taníttathassák, igyekezni fognak úgy nevelni őket, hogy művelt, alkotó, magas erkölcsű emberekké váljanak. Hogy ezt a fogadalmat be tudják vallani, elsősorban a szülők segítségére és támogatására van szükségünk. Még a mi kerületünkben is nagyon sok olyan anya és apa van, aki nem szívesen veszi, ha gyermeke résztvesz a nyári táborozáson. Pedig a VI. kerület szeretné, ha mindig 6000 gyermekének kijutna a nyaralás örömeiből. Itt van a gyönyörű hűvösvölgyi tábor, ahol hetenkint kétszer teljesen ingyen táborozhat, napi négyszeri étkezéssel minden kerületi gyermek. A hét többi napjain igen csekély térítés fejében. De sajnos, azt látjuk, hogy sok szülő még mindig nem látja helyesen ezt a kérdést. A szocialista neveléshez éppúgy hozzátartozik a közös táborozás, mint a szünidei dunapentelei és a mezőgazdasági nyári munka. Komoly harcot visz az MNDSZ a tanulmányi színvonal emeléséért, szintén a tanáccsal ,és a Szülői Munkaközösséggel karöltve. Most vesszük fel a kapcsolatot az általános iskolák igazgatóival, hogy azoknak a növendékeknek, akik ugyan jelentkeztek egyetemi felvételre, de nem jelentek meg a felvételi vizsgán, segítségükre legyünk és felvilágosítsuk őket és szüleiket, hogy a továbbtanulás hazafias kötelesség. Hogy akar valaki a szocialista társadalom képzett, művelt, cselekvő tagja lenni, ha már az első kisebb nehézségnél megakad és visszariad attól, hogy áldozatot hozzon? — Ugyanúgy, ahogy a nagyobbak sorsával törődünk és figyelemmel kísérjük az iskolásokat, egyetemi hallgatókat, ugyanolyan szeretettel igyekszünk a kicsinyek helyzetét még szebbé, boldogabbá tenni. Háromhónapos tervünkben feltérképezzük, hány napközi, bölcsőde áll rendelkezésünkre. A régieket igyekszünk kibővíteni és újakat is létesítünk. A gyermekvédelem szorosan összefügg az anya védelmével. Ezért határozta el a VI. kerületi MNDSZ, hogy idősebb asszonyokat, akik jó aktívak, de a termelőmunkában már nem tudnak résztvenni, beszervez 2—3 gyermek gondozására. Amíg az anya munkahelyén van, ezek az idősebb, jó aktíváink foglalkoznának a kicsinyekkel. A dolgozó anyák érdekében fogjuk megvalósítani a közeljövőben az MNDSZ stoppoló- és foltozóüzemet. Mindnyájan érezzük a gyermekekért való felelősséget s minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a háborús veszedelmet távoltartsuk gyermekeinktől. Már az első kis eszmélkedésüknél vigyázunk arra, hogy a jót a rossztól, a szépet a csúnyától meg tudják különböztetni. Éppen a Gyermekkonferencián hívta fel az MNDSZ figyelmét Kisfaludy-Strobl Zsigmond, Kossuthdíjas szobrászmesterünk,hogy ne legyünk közömbösek aziránt, milyen képekkel, fényképekkel vannak díszítve csecsemőotthonaink, óvodáink. Egy bizottság már megkezdte a dekorációk felülvizsgálását. A VI. kerületi MNDSZ büszke arra, hogy a kerület gyermekei közül többen mennek Berlinbe a IIIVilágifjúsági Találkozóra. Az MNDSZ-asszonyok már nagyban készülnek a jövő héten érkező staféták fogadására. Hímzett zászlóval fogják, fogadni őket, virágcsokrokkal és máris nagyon sok dolgozó asszony jelentkezett a kerületől, eleik részt akarnak venni a staféták üdvözlésében. MIHAIL DAVIDOGLU ismert román színműíró „Békeműszak“ címmel ks színdarabot írt, amely a bukaresti „Augusztus 23“ kohászati üzem dolgozóinak életét mutatja be. A darab hamarosan színre kerül a bukaresti Nemzeti Színház egyik színpadán. JÖN! SZOMBATTÓL JÖN! Első boxkesztyi ZENÉS, SZOVJET SPORT VÍGJÁTÉK —m mm. ................