Kis Ujság, 1951. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-20 / 167. szám

4 Víg­opera-bemutató Postás Kultúr­otthonbana Az egész népünket megmozgató kultúrforradalom­ jelentős megnyil­­vánulásának voltunk tanúi a Portás Szakszervezet Jókai-téri Központi Kult­úrotthonában. Mozart üdeszép­­ségű, bűbájos vígoperáját, az „Ének­­lecké“-t (Színigazgató) mutatta be a Postás Munkásoperaegyüttes és Zene­kar, Spieifel Annie rendezésében és Madarassy Albert vezényletével. Sok­kal többet kaptunk mint amit re­méltünk. Nem hivatásos művészekből álló gárda teremtette meg színvona­lasan, lelkesedéssel, becsvággyal és tehetséggel a vígopera oly hamisítat­­lan­ légkörét, ami a legkényesebb ízlésű hallgatót is kielégítette. Meg­felelően céltudatos irányítás mellett arra is alkalmasnak véljük e lénye­gében kezdő és fiatal — de a szín­játszás, szövegkiejtés terén is jó képességeket mutátó — társulatot, hogy repertoár-műsoruk birtokában, életre (virágzó életre!) keltsék a zenei életünkben oly fájdalmasan nélkülözött ka­maraopera-műfajt. Szövegében épkézláb, meséjében és zenéjében könnyen emészthető víg­­operákkal hódítsák meg a „nehéz“ muzsikától húzódozó tömegeket, ,az „Éneklecke“ rendkívül sikeres be­mutatójával betetőzik a postás-mű­vészek azokat a sikereket, amelyeket a „Rászedett kádi„Eljegyzés lámpa­fénynél“, „Úrhatnám szolgáló“ és a ,,Csengettyű“ előadásai során már eddig is elértek. A szereplők közül elsősorban Zelma és Angéla alakítóit, Lády Zsuzsát és Cseh Katót illeti dicséret. Mindketten nagyon tehetségesek. A híres tercett („A primadonna én vagyok“) kettő­jük bravúros teljesítménye. Kiművelt, jól fejleszthető és szépen csengő hangon szólal meg Dániel énekmester (Némethiy Ferenc), a Korrepetitor (Kenderessy Zoltán) és az Intendáns (Mrávik Tibor) is. Külön említjük Sándy Pétert, aki a dadogó és repedt­­fazékhangú, de bőpénzű tanítvány szerepében nyújtott igen figyelemre­méltót. A zenekar finom hangzással, pontos tempókkal, alkalmazkodó hű­séggel kísért. (rme) GYALOGOSOK, FIGYELEM! Az első közlekedésrendészeti rövidfilm Közlekedésünk rendkívül gyorsan és egészségesen fejlődik. De emelke­­dett a közlekedési balesetek száma is. A szabályok jók, pontosak és ala­posak A rendőrhatóság erejét meg­feszítve küzd: írásban, plakáton, szó­ban, rádióban, újságban, iskolákban és üzemekben, hivatalokban és in­tézményekben, felvilágosító munká­val, ha kell bírsággal is. Mégis, a ta­pasztalat azt mutatja: még mindig­­ nem tudunk járni. Még mindig figyelmetlenek, sőt fegyelmetlenek vagyunk. Tény, hogy van javulás. Bizonyos tekintetben nagy javulás mutatkozik, de az eredmény még nem kielégítő. Ezért — és azért, mert közlekedé­sünknek az ötéves terv végére 60 százalékkal kell meghaladnia az 1040. évi teljesítőképességét — a rendőrim­lóság most a film fegyveré­hez fordult. A szovjet példa nyo­mán, a film erejével akar hatni, hogy tudatosítsa bennünk a közlekedési szabályok betartásának fontosságát. A belügyminisztérium közlekedés­­rendészeti alosztálya hat rövid oktató­filmet készíttet a helyes közlekedés­ről. A sorozat első filmjét már vetí­tették a fővárosi sajtó képviselői előtt, „Gyalogosok, figyelem!“ címmel. A hajnali Budapestet mutatják az első filmkockák. Bemutatják a köz­lekedési balesetek egyik főhibaforrá­sát is: a későnkező, kapkodó, fejet­lenül siető embert! Azt, aki átnyargal az úttesten, vészesen csikorog a fék ... a következő képben már egy aktatáska hever az úttesten, aztán egy hordágyat látunk, rajta a bekö­­töttfejű áldozat. Mögötte a feltartott járművek hosszú sora látszik... Húsz perc veszett el az időből, ami a mintegy 2000, útjában megakasztott dolgozónál elt út munkaóra kiesését je­lenti. A baleset súlyos, vagy halálos sérültjén kívül! A mozgalmasan rendezett képek így követik nyomon a pesti utca éle­tét, a leggyakoribb hibaforrásokat: a szórakozott, az úttesten újságot olvasó embertől a járművek lépcsőin lógó­kon, a le- és felugrálókon át egészen a magára hagyott gyermekig( aki a szülők gondatlanságából, veszélyt nem sejtve, léfület a nagyváros forgatagá­ban. Igen sok, rendkívüli fontosságú közlekedési mozzanat van ebben az alig hétperces filmben; elrettentő példa és elég sokszor nem ismétel­hető figyelmeztetés, tanulság, ne­­velőszándék. A filmet, melynek 25 kópiáját szombattól már a fővárosi mozik és öt nagy vidéki város mo­zija vetíti, igen-igen hasznosnak, el­engedhetetlenül lényegesnek tartjuk és a legnagyobb örömmel üdvözöl­jük. Mert, sajnos, nagy szükség van rá. Van azonban néhány észrevéte­lünk: annak ismételt hangsúlyozásá­val, hogy a kis alkotás — az első közlekedésrendészeti film, mely az élenjáró szovjet tudomány eredmé­nyeire támaszkodik — értékes mun­ka és be fogja tölteni feladatát, rá kell mutatnunk: nem mentes néhány fogyatékoságtól. A vetítést követő hozzászólások helyesen mutattak rá. Sztálingrádi napló Szemjon Garin „Sztálingrádi napló“ című elbeszéléssorozatá­­ban a hős várossal, s a környé­kén folyó nagy kommunista épít­kezéssel — a hajózható Volga— doni-csatornával és a sztálin­grádi vízierőművel foglalkozik. Ebből a sorozatból közlünk egy részletet. Még hosszú az út Sztálingrádig, de a repülőgép utasai már most is szinte hozzátapadnak az ablakhoz. Mindenki mielőbb látni akarja a le­gendáshírű város körvonalait. — Ott a Volga! — kiált fel egy moszkvai kislány. — Az meg ölt Sztálingrád! — folytatja a szomszédja. Gépünk már lassan gördül tova a repülőtér agya­gos földjén, s az utasok már ott to­longnak az ajtónál... — íme — Sztálingrád! — Hova menjünk legelőször? A nagy város 60 km hosszúságban hú­zódik a Volga partján. Itt minden kis zug megragadja az ember figyel­mét. Minden gyár, utca, tér és ház arany betűkkel van beírva tör­ténelmünk hősi lapjaiba, a város minden zugát dicsőség övezi. Én ma­gam a sztálini első ötéves terv ide­jéből ismerem Sztálingrádot, amikor a város északi peremén a száraz sztyeppén felépítették a hatalmas traktorgyárat, majd, sok évvel ké­sőbb, akkor jártam itt, amikor min­den lángokban állt. Most ellenállha­tatlan vágyat érzek, hogy megnézzek a városban mindent, elmenjek az üzemekbe, bejárjam a város központ­ját, elnézzek oda, ahol a világ leg­nagyobb vízierőművét építik, elsétál­jak egészen a város déli pereméig, az épülő Volga—Don-csatornához, felmenjek a Mamaj-halo­mra, s meg­tekintsem a jobbparti barlangokat, ahol, legyőzve a halált, végig kitar­tott a 62. hadsereg ... mm Menj el először a Béke útra! — tanácsolják barátaim. Sztálingrádban még mindig láthat az ember romokat. Egyes romépüle­teket érintetlenül hagynak a nagy ütközet emlékezetére. Körülöttük virágágyakat, a körutakon lombos fákat ültetnek. Ezek a romok emlé­keztetni fogják az egész emberiséget, hogy a sztálingrádi hősök itt meg­mentették a civilizációt a barna pes­tistől. Ám számtalan olyan új utat is lát­hat az ember, ahol már eltüntették a romokat, ahol gyönyörű új épüle­tek emelkednek. Néhány ilyen út széles szalagként húzódik a város központja felé. Néhány régi kis utca és kereszt­utca helyén épült fel most egy széles főútvonal , a Béke út. Esténként fénybetűk rajzolódnak ki az út fe­lett: „Békét a világnak!“ Nappal a házak sarkán elhelyezett kis táblákról tudják meg a járókelők az út nevét. Béke-út... Valóban ráillik ez a név erre a napfényes, tágas, fiatal topolyákkal szegélyezett utcára. A város legszebb épületei is itt emelkednek. Nyers mész, friss forgács, meleg beton és kence szaga üde virágillattal keve­redik, békés illatok ezek és ilyen az egész város illata is. Vizsgáról jövő fehérkötényes iskoláslányok vidám serege lepi el a járdát. Ipa­ros tanulók csoportja megy el mel­lettünk. Ezek a jövő építői. Azokon a részlegeken jártak, ahol a híres kőművesek, s­í­rhatározók és mázo­­lók dolgoznak. Amott a finn mun­­kásküldöttség tekinti meg a várost. Minden egyes ház előtt megállnak, s figyelmesen hallgatják a vezető magyarázatát. I­­ meg francia és lengyel szó üti meg a fülünket. Ez az út alig egy éves, de már vendé­gül látta a világ összes népeinek képviselőit. Itt találkoztam Yorge Amadoval, a híres brazil íróval, aki ezt mondja: — Béke út ... a béke városa . . . van-e olyan ember, aki meg ne gyű­lölné egész lelkéből a háborút eb­ben a városban és ne átkozná a há­borús gyujtogatókat? Ki tudna anélkül távozni Sztálingrádból, hogy ünnepélyesen meg ne fogadná: mindvégig harcolni fogok a békéért? Egyetlen becsületes ember, egye­len nemes szív sem képes a közönyre ennek a dicső városnak nagyságá­val és szenvedéseivel szemben ... Igen, Sztálingrád — a béke váro­sa. Erre gondolok bármerre is járok ebben a roppant városban. Mi az, ami bámulatba ejti az em­bert Sztálingrádban? Az elem! Ez itt nem egyszerűen az a munka­­ütem, amelyet az építkezések helyes megszervezése és magasfokú gépesí­tése teremtett meg. Ez sztálingrádi ütem. Alapja — a hősiesség. Ray­monde Dieu, aki nemrégiben mint a francia küldöttség tagja látogatóit el Sztálingrádba, találó szavakkal fe­jezte ki ezzel kapcsolatban bámula­tát és lelkesedését: — Valósággal megrázott engem, amikor megtudtam, hogy a traktor­gyár munkásai — közvetlenül a har­cok befejezése után — a háborús nehézségek ellenére is nyomban hozzáfogtak az üzem újjáépítéséhez. A sztálingrádi munkaüzem nem más, mint a szovjet emberek hősies­sége, nemes és önfeláldozó munkája. Ezért támadt fel oly gyorsan rom­jaiból a traktorgyár gyönyörű mun­kástelepe. Ezért teremtett élet meg a Vörös Október kerületben több más új utca között a Kohászok sétányát. Ezért épül újjá oly gyorsan az egész város. A városi tanács végrehajtó bizott­­ságánál a sztálingrádi munkaüzem jellemzéseiről feljegyeztem néhány adatot. Ezek a következők: Az utóbbi évek folyamán 3 mil­liárd 662 millió rubelt ruháztak be Sztálingrád újjáépítésébe. 19 általá­nos irányú és 15 szakosított nagy szervezet foglalkozik a hős város újjáépítésével. Ezek a szervezetek az építők tízezreit foglalkoztatják. Eddig 87 iskolát (ezekben az isko­lákban 53 ezer tanuló tanul), 90 óvodát, 38 napközi otthont, 4 fő­iskolát, 9 technikumot, 19 kórházat, 5 filmszínházat, 2 színházat és 32 klubot építettek fel a városban. Felépült már a „Vörös Október“ gyárban a Technika Háza, továbbá számos más kulturális és szociális intézmény. Csupán az elmúl évben 123 ezer négyzetméternyi új lakást építettek. Az idén még több lakás készül. Sztálingrádban elpusztultak az ösz­­szes iparvállalatok, az összes kultu­rális és szociális intézmények, s megsemmisült a lakásalap 85 száza­léka is. , Sztálingrád lakásalapja ennek ellenére ma a háború előtti lakásalap 80 százalékát teszi ki. Az ipari üzemek termelése pedig már 31,5 százalékkal felülmúlja a há­ború előtti színvonalat! Ez a sztálingrádi munkaüzem. — Ez még csak a „nekiiramodás“ — mondja Szimbircev, a város fő­építésze, aki megismertet bennünket a legközelebbi öt év terveivel. Északról, a traktorgyár felől a Sztálin-sétány fasora húzódik dél felé. A gyönyörű sétány már majd­nem a ,,Barrikádok“-gyárig el­készült. Új utcák és új háztömbök keletkeznek a „Barrikádok“-gyár körzetében is. Számos új épületet, kórházat, iskolát emeltek ezen a környéken. A gyárban felépült a Technika Háza. Már most is gyönyörű a „Vörös Október“-gyár környéke. Itt van a kohászok sétánya. Számos gyönyörű utca és egylakásos házakból álló telep terül el ebben a körzetben, amely egyre jobban terjeszkedik. A környék uralkodó magaslatán, a Mamajev-halmon, egy épületet emel­nek a sztálingrádi ütközet emlékeze­tére. Nem messze innen terü­­el majd a Kultúra és Pihenés Parkja 40 ezer ember­­ befogadására alkalmas sta­dionnal. A Volga partján vízitelepe­ket, fürdőket és jachtklubokat épí­tenek. A főépítész kiterítette elöttünk a város központi részében előirányzott építkezések általános tervét s a már épülő új utcákról, terekről és épüle­tekről kezdett beszélni. A Hősök terét, ahol Rokosovszkij tábornok csapa­ta­i befe­jezték a kö­rülzárt német hadseregcsoport szét­zúzását, a Tanácsok Házának 15 emeletes épülete fogja díszíteni. A Volga partján, nem messze a Köz­ponti tértől, fog elterülni a Győze­lem parkja. A Hősök utcáját és a Volga partját emeletes házakkal fog­ják beépíteni. Miután bepillantást nyertünk a ter­vekbe, s megismerkedtünk e terv ada­taival, folytatjuk utunkat a dicső városban, s 60 km-es utazás után eljutunk a város déli pereméhez, ahol most széleskörűen megindultak a hajózható Volga—Don-csatorna fő­zsilipjének építkezéséül Bármerre néz az ember, mindenütt építenek. Új házakat, építőállványokba öltö­zött épületeket, munkagödröket, építkezéshez előkészített telkeket lá­tunk mindenfelé. Sokezer gép dolgo­zik a hulladékhegyeken, elszállítva a rozsdás fémet, az összetört beton­­szerkezeteket és a törmeléktéglát. Mindenütt utat építenek, utcákat kö­veznek, vagy aszfaltoznak. A Volga partján hosszan elnyúló roppant város egyetlen nagy Béke­­útnak tűnik, amelyet a jövőben még tágasabbá, még hatalmasabbá vará­zsol a kommunizmus békés építése. TENGERI KARVALY SZOMBATTÓL: VÖRÖS CSILLAG—SZABADSÁG MUNKÁI . kis ÚjságPéntek, július 39 hogy halványak benne azok a rég­­szek, melyek a helyes közlekedés­­ szabályaira tanítják az embereket, hogy helyenként nem ábrázol eléggé mélyen. Ez mind igaz, de mindez csak következmény. A fő­hiba, amit Bazilidesz Ábris, a film rendezője mondott ki: — a film rövidsége­ összesen 250 méter­­gen rövid film­ nem tehet eleget vala­mennyi szempontnak. A sorozat többi filmjénél tehát első és el­engedhetetlen kellék a terjedelem, a méterek jelentékeny megnövelése. Ez esetben bizonyos, hogy a kö­vetkező filmek még jobban betöltik feladatukat. Még eredményesebben harcolnak majd a jó, gyors és bal­esetmentes közlekedésért. „Út a boldogság felé“ Ulan-Batorban Ja emulálták az első mongol nemzeti operát Az ulanbatori Operaházban bemu­tatták az „Út a boldogság felé“ című első mongol nemzeti operát. Az opera zenéjét Damdinszurum Csoj­­balszan-díjas zeneszerző szerezte, szövegét Oshub Csojbalszan-díjas színműíró és Csimita költő írta. Az opera a mongol nép hazafias­ságát, hazájának felvirágzása érde­kében végzett hős munkáját, a mon­gol katonák hősiességét mutatja be. A mongol katonák a dicső Szovjet Hadsereg és a kínai néphadsereg ka­tonáival együtt hősies magatartást tanúsítottak a japán miltarizmus ellen vívott harcukban. A szovjet rádió műsorából Péntek, július 20: Moszkva I. 16.30: Tarka zene. 17.20: Orosz dalok. 18.45: Mokrou­­szov-dalok. 19.20: Ifjú zeneszerzők bemutatkozása. 20.00: Nyezsdanova hangversenye. 23.00: Könnyűzene. — Moszkva II. 22.35: Orosz dalok. Befejezték négy kiemelkedő film magyar szinkronját A közelmúltban három kiváló szovjet és egy kínai filmet láttak el magyar hanggal szinkronistáink. Szinkronizálták a „Boldog nyár“ című, színes szovjet filmet, mely a bemutató-mozi­ augusztusi műsor­tervén már szerepelt. Ez lesz az első magyarra szinkronizált szovjet film, melyben a dalbetéteket is magyar énekesek előadásában halljuk. Sze­­csődy Irén, Men­tis György és Honim Pál éneklik a film szép dalait. El­készült a „Viborgi városrész“, a Maxim film-triológia harmad­i ré­szének szinkronváltozata is. Szinkro­nizál­ák továbbá­ a „Békés napok“ című szovjet filmet, mely a szov­jet haditengerészetről szól és a „Kína leánya“ című kínai filmet. A gyermekek ügye az egész nép ügye A Gyermekkonferencia hatása a VI. kerületben A kerületi MNDSZ-szervezetek amellett, hogy megvan az önálló munkakörük, tevékeny segítséget nyújtanak a tanácsoknak, bekapcso­lódnak a különböző feladatokba. A VI. kerületben a nőnapokat, a július 1-én megtartott, nagy­jelentőségű Gyerm­ekkonferencia anyagának szentelték. Mivel a Gyermekkonferenciára nem tudo­tt minden érdekelt elmenni — márpedig minden pedagógus, minden szülő és minden egyes dolgozó, az figyelemmel kíséri a gyermek és az ifjúság fejlődését, érdekelve van eb­­­­ben a nagy, országos közügyben, — a VI. kerület nőnapjai igen látoga­tottak voltak és ez is azt mutatja, hogy a gyermekek ügye az egész dolgozó nép ügye. Sok volt a hozzá­szólás is, amelyekből kirajzolódott a fejlődés szépen ívelő útja és feltárultak azok a gyermekvéde­lem terén még fennálló hibák, ame­lyekkel szem­ben, mint a fasizmus súlyos örökségeivel, fokozott erővel kell felvenni a harcot. Vágó Józsefné, az MN­DSZ VI. , kerületi ügyvezetője, aki négy és fél éves kisfia révén maga is sze­mélyesen érdekelt a gyermeknevelés terén, nagy eredményeket vár a nő­napoktól azáltal, hogy a f­yermek­­k­onferencia anyagát szélesebb kör­ben ismerteték.­­ A Gyermekkonferencia levél­ben üdvözölte Bakosi Mátyást, né­pünk szeretett tanítóját. A­ levélben a szülők megfogadták, hogy áldoza­toktól sem riadnak vissza azért, hogy­­gyermek­eiket taníttathassák­­, igye­kezni fognak úgy nevelni őket, hogy művelt, alkotó, magas erkölcsű em­berekké váljanak. Hogy ezt a foga­dalmat be tudják vallani, elsősor­ban a szülők­ segítségére és támoga­tására van szükségünk. Még a mi kerületünkben is nagyon sok olyan anya és apa van, aki nem szívesen veszi, ha gyermeke részt­­vesz a nyári táborozáson. Pedig a VI. kerület szeretné, ha mindi­g 6000 gyermekének­ kijutna a nyara­lás örömeiből. Itt van a gyönyörű hűvösvölgyi­­ tábor, ahol hetenk­­int k­­étszer teljesen ingyen táborozhat, napi négy­szeri étkezéssel minden kerületi gyermek. A hét többi napjain igen csekély té­rítés fejében. De sajnos, azt látjuk, hogy sok szülő még mindig nem lát­ja helyesen ezt a kérdést. A szo­cialista neveléshez éppúgy hozzátar­tozik a közös táborozás, mint a szünidei dunapentelei és a mező­­gazdasági nyári munka.­­ Komoly harcot visz az MNDSZ a tanulmányi színvonal emelé­séért, szintén a tanáccsal ,és a Szülői Munkaközösséggel karöltve. Most vesszük fel a kapcsolatot az általá­nos iskolák igazgatóival, hogy azok­nak a növendékeknek, akik ugyan jelentkeztek egyetemi felvételre, de nem jelentek meg a felvételi vizsgán, segítségükre legyünk és felvilágosít­suk őket és szüleiket, hogy a tovább­tanulás hazafias kötelesség. Hogy akar valaki a szocialista társadalom képzett, művelt, cselekvő tagja lenni, ha már az első kisebb nehézségnél megakad és visszariad attól, hogy áldozatot hozzon? — Ugyanúgy, ahogy a nagyobbak sorsával törődünk és figyelemmel kísérjük az iskolásokat, egyetemi hallgatókat, ugyanolyan szeretettel igyekszünk a kicsinyek helyzetét még szebbé, boldogabbá tenni. Há­romhónapos tervünkben feltérképezzük, hány napközi, bölcsőde áll rendelkezésünkre. A régieket igyekszünk kibővíteni és újakat is létesítünk. A gyermekvéde­lem szorosan összefügg az anya védel­mével. Ezért határozta el a VI. ke­rületi MNDSZ, hogy idősebb asszo­nyokat, akik jó aktívak, de a ter­melőmunkában már nem tudnak résztvenni, beszervez 2—3 gyer­mek gondozására. Amíg az anya munkahelyén van, ezek az idősebb, jó aktíváink foglalkoznának a kicsi­nyekkel. A dolgozó anyák érdeké­­ben fogjuk megvalósítani a közel­jövőben az MNDSZ stoppoló- és fol­­tozóüzemet. Mindnyájan érezzük a gyermekekért való felelősséget s minden igyekezetünkkel azon le­szünk, hogy a háborús veszedelmet távoltartsuk gyermekeinktől. Már az első kis eszmélkedésüknél vigyázunk arra, hogy a jót a rossztól, a szépet a csúnyától meg tudják különböz­tetni. Éppen a Gyermekkonferencián hívta fel az MNDSZ figyelmét Kis­­faludy-Strobl Zsigmond, Kossuth­­díjas szobrászmesterünk,­hogy ne le­gyünk közömbösek aziránt, milyen képekkel, fényképekkel vannak dí­szítve csecsemőotthonaink, óvodáink. Egy bizottság már megkezdte a de­korációk felülvizsgálását. A VI. kerületi MNDSZ büszke arra, hogy a kerület gyermekei közül többen mennek Berlinbe a III­Világifjúsági Találkozóra. Az MNDSZ-asszonyok már nagyban készülnek a jövő héten érkező sta­­féták fogadására. Hímzett zászlóval fogják, fogadni őket, virágcsokrok­kal és máris nagyon sok dolgozó asszony jelentkezett a kerüle­től, eleik részt akarnak venni a staféták üdvözlésében. MIHAIL DAVIDOGLU ismert ro­mán színműíró „Békeműszak“ cím­mel k­s színdarabot írt, amely a bu­karesti „Augusztus 23“ kohászati üzem dolgozóinak életét mutatja be. A darab hamarosan színre kerül a bukaresti Nemzeti Színház egyik színpadán. JÖN! SZOMBATTÓL JÖN! Első boxkesztyi ZENÉS, SZOVJET SPORT VÍGJÁTÉK —m mm. ................

Next