Kis Ujság, 1951. szeptember (5. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-01 / 203. szám
Szombat, szeptember 1 Ittyidittt az írótálas Újság kanyi/napi száma Kis Újság Bükkszék, augusztus hó (A Kis Újság kiküldött munkatársától) Jó közepes helyen áll az országos gabonabegyülési ranglistán Heves megye. Le még jobb hegyen is állhana, ha a pétervásári járás nem húzná le a hevesi középálagot. Az a pétervásári járás ballag Hevesben az utosó helyen, amely tavaly az őszi munkásban és a széna begyűjtésben első volt. Ha most, a kenyérgabonabegyűjtésben elmaradt, hát kárát is vallja. A járásnak három községe vesztette el a szabadpiaci értesíté jogát. Pétervására, a járásszékhely az egyik ilyen rosszul járt község. A másik kettő pedig Sírok és Szajla ■— Bükkszék szomszédságában. — Mi, bükkszékiek nemcsak a saját kárunon tudunk tanúni, de a szomszéd községek kárán is — jelenti ki Roska József tanácselnök a bükkszéki tanácsban. — Nem akarunk úgy járni, mint Pétervására, Sírok és Szajla. Meg akarjuk nekik is múlani a begyűjtésben, hogy mi a hazafias becsület. Valóban szabályerősítő kivétel egy elmaradt járásban Bükkszék. Itt is később kezdték az aratást, később a cséplést — hiszen hegyi járásban vagyunk — hanem a begyűjtésben mégsem maradtak el a kései kezdés miatt. Sági) P. Elek tizenkét holdas középparaszt volt az első beadó• A géptől vitte egyenest a földművesszövetkezeti magtárba az „életet“. A fürdőtelep bányász-üdülői díszítették fel a szekerét. 120 úttörőgyerek kísérte azt a község négy pedagógusának vezetésével. — Soha még olyan szép kíséretet nem kaptam — mondja el az esetet maga Nagy P. Elek. — A lakodalmamon sem szerencséztek meg anynyian, mint akkor. Az asszonynak is örömöt szereztem. Villanyra alót akart venni ő már régen. Hát most vehet is a beadási prémiumból. Kétszázhúsz százalékkal tetézte túl beadási kötelezettségét Nagy P. Elek. S amit beadott, annak a fele árpa. A tejbeadásban is teljesítette már egészévi kötelezettségét. Mindez egy hónappal ezelőtt volt. De olyan bemelegítést adott ez az első példa, hogy nyomában nincs megállás. Dudás János középparaszt, mint tanácstag sem akart messzi maradni Nagy P. Elek mögött s 200 százalékkal tetézte túl beadását. Szabó Pál középparaszt 225, Varga Lajosné háromholdas kisparaszt 223 százalékkal adott többet. Szabó Vas Gábor meghatszorozta a 200 százalékot, mert 1237 százalékkal volt első az elsők közt, s amit Szabó Vas Gábor adott, azt mind árpában adta. Ugyancsak utolsó szemig árpábn tetézte túl 558 szándékkal beadási kötelezetségét Zagyva P. Gábor. — Árpában, zobban jobban szoktak fizetni a mi hegyoldali szántóföldjeink, mint búzában, hát ezért szívesebben adózunk abban — jelenti ki Varga Lajos, a földművesszövetkezet ügyvezetője. — Annál nagyobb az örömünk, hogy tőlünk ezt szívesebben is veszik be, mint a búzát. Hanem azért akadnak még Bükkszéken is hanyag emberek. A leghanyagabb: Gajdács Balázs hetek óta eicsépet , úgy mutatja, kisebb gondja is nagyobb a beadásnál. Tojásból is 120 darabot kellett volna eddig beadnia. De csak kilencet vitt be a földművesszövetkezetbe. A lámpázásnál pedig e kilenc tojás körül is kiderült a csúfság, mert mind a kilenc táp volt. Két fejőstehene van, de egy csöpp fejjel sem szerencséltette még a földművesszövetkezeti tejbegyűjtőt. Most aztán pirulhat, amiért nete a szegyűtáblán virít s a fürdőtelepen is a vendégek százai előtt hangszórózzák nevét — elrettentő példaként. Aztán bútan fizetheti a büntetési többletet is. Hogy ne fertőzzön a Gajdács-féle példa — ezen vannak a cséplőmunkások is. Két gép dolgozik a bükkszéki határban. Az egyik gépnek Tóth Sándor gépének munkásai az egész járás cséplőmunkásait népnevelői versenybe hívták. Míg a másik gép többször leáll kisebb-nagyobb géphiba miatt, Tóthék gépe egyszer sem állt le. A gép 18 munkásának nemcsak a gépre van gondja, hanem a csépeltető gazdákra is. Segítenek kiszámítani az egyes gazdák fejadagját s vetőmagszükségletét. Azon vannak a cséplőmunkások is, hogy a fejadagon és a vetőmagszükségleten fölül a fölösleg java a földművesszövetkezet magtárába kerüljön értékesítésre. Irgovics Gyula, az egyik cséplőgépmunkás párszáz négyszögölnyi földje után 2800 százalékkal tetézte túl a beadási kötelezettségét. Ezzel csúcseredményt állított fel a heves megyei cséplőmunkások közt. S a bükksze'iki fürdővendégek közt is népszerűvé vált a neve. — Még benne vagyunk a csépésben — mondja Irgovics — ha máris jól látjuk a jó begyűjtési munka közhasznát. Nemcsak az egyes gazdák nyertek azzal, hogy 4 forintos prémiumot kaptak. Nyert az egész kötvég, mert a mi földművelőszövetkeztünk mintából jóban most több iparciket ehet vásárolni, mint z elmaradt járásszékhelyen, a pétrvásári Nélbotban. Míg Pétervására pironkodhat és búsulhat, amiért kiesett a szabadpiacból, addig minket a népi demokráciában kiépült fürdőtelep is segít a jó értékesítésben. Hanem a tszcs-fejlesztés körül bizony, elmaradás van. Ennek nemcsak a fürdővendégek látják kárát — kik nehezen junak zöldséghez, baromfihoz s egyéb szükséges piaci cikkhez — de kárát látja mag az egész bükkszéki dolgozó paroszság. Holott a kezdeményezés szép volt. Még ez év januárjában felajánlota egy 15 holdas középparaszt, névszerinti Kazinczi Ferenc, hogy földjét behozza a III. típusú termelőcsoportba, ha akadnak, akik összeállnak vele. Be is jelentenék írásban csatlakozásukat: Gál József, Huszár Péter, özv. Tóh Jánosné, Molnár Lajosné, Bakondi Jánosné, idős Kosk Péter. Hanem a tűz hamar kialudt. A belépési nyilatkozak megporosodtak a tanácsháza egyik asztalákjában. Kinek a hibája volt ez, nehéz most megállapítani, mert mindenki másra hárítja a feleősséget. — Most kell majd újracsikoni a tüzet, amit hagyunk kihunyni — mondja Rácz József, a tanács titkára. — De ha most újra fölélesztjük, soha többé nem alszik az ki. Megcsináljuk azt a III. típusú csoportot, ami januárban abbamaradt. A III. típusú tszcs-n kívül most szervezi, az egyéni gazdák zöldségtermelő csoportját is. Olyan mintagazdák hajanak a társulásra, mint: Bozó Árpád, Juhász D. Józf.y Zagyva K. Mihály, Büki József. jj Egyike-másika emit már rég kedves ez a gondolt, csak a felség helyben- hagyása késiz. Id azán sok a bökig kenő, mert az asszonyok egy kicsit elmaradtak Bátaszék,x. (Vájjon az MNDSZ mire való iít?) De majd | egyenesbe jönnek ők is. Ha látják, | mit pénzel a zöldség, a baromfi | Bükkszék fürdőjépén. És ha rá-1 döbbennek, hogy mit veszetek edgdig a szövetkezés híján. Az án még 1 egy körülmény, ami legjobban bú- 4 sírja a bükiszékiedet és ami leginkább a szövetkezet mellett szót ill. Alig van itt egy is olyan -hat hét hold * dolgozó paraszt, ainek ne tíz tizenöt tagban lenne a földje. Nem egy olyan tízholdas középparaszt van, kinek öt-en nadrágszíjnyi részlegből áll a tíz hodja. Ez is a szövetkezésben kívánkozik végső megoldásra. Csakis ez viszi majd előbbre azt a falut, amely az ötéves tervben a fürdőteeppel, az ivócsarnokkal, az új fúrásokkal, a tervbevett szódagyárral s a többi nagy beruházással ezerszer annyit kap a nép államától, mint amennyit bükkszé dolgozó parasztok ad a az államnak. Nagy Tibor Egy rossz járás jó községe »Meg akarjuk mutatni a begyűjtésben, mi a hazafias becsület“ Szeptember: Varsó újjáépítési hónapja Varsó, augusztus végén. Pontosan egy esztendeje láttam utoljára Varsót. . Sok minden megvalósult már abból, ami egy év előtt miért csak álomnak tűnt. Egy évvel ezelőtt a lengyel főváros forradalmi harcaival annyira egybeforrott Piac Bankowy még a pusztulás szomorú képét mutatta. Nyoma sem volt az azóta felépült Marszalkowka-utcai lakónegyednek, romokban hevertek a Piwa-utca történelmi nevezetességű ódon házai. Ott, ahol most a Marchlewski-útvonal aszfaltja csillog, omladékokat, csonka falakat, kiégett házakat látott, aki arra járt. A Bracka-utcánál, a magas fakerítés mögött még csak épülőben volt az „üvegpalota“, a Központi Állami Áruház ragyogó épülete. Bizony sok minden nem volt egy évvel ezelőtt, ami ma már itt áll előttünk és Varsó lakói méltán büszkék egyesztendős teljesítményükre. A Piac Bankowyra alig lehet ráismerni, rövid néhány hét alatt lett Varsó egyik legpompásabb terévé. A modern városrendezés lendülete gyönyörűt alkotott a régi műemlékjelegy épületek festői harmóniájának felhasználásával. A híres Corazzi által épített, gyönyörűen helyreállított XIX. századbeli palota előtt áll a proletárok ügyének rendíthetetlen harcosa, Fenks Dzierzynski emlékműve és a tér is immár az ő nevét viseli. A lengyel főváros új közlekedési ütőere a Kelet-Nyugat útvonal mintájára épülő Észak-Dél útvonal, a Marchewski-út, amelyet a nagy lengyel forradalmárról neveztek el. A Marchlewski-út Varsó ésszaki és déli külvárosait kapcsolja majd össze. Jó darabon már el is készült és sima széles szalagként húzódik át azon a területen, ahol azelőtt komor bérkaszárnyák, a városi proletariátus egészségtesen lakóházai álltak. Varsó azonban nemcsak új utakkal gazdagodott ezalatt az esztendő alatt, hanem új gyárépületekkel, ipari üzemekkel is. A Karol Sutierczewski tábornokról elnevezet precíziós gépgyár több mint száz méter hosszú szerelőcsarnokával Varsó egyik legjelentősebb üzeme. Üzemben van a hatéves terv egyik legnagyobb grafikai intézete, az Ulica Torvarowán, füstölögnek a kémények és izzanak a hatalmas pékkemencék Varsó legnagyobb kenyérgyárában, amely naponta 30 ezer kiló kenyeret süt, amennyi 80 ezer varsói lakos teljes napi szükséglete. A sütőüzemet majdnem minden részlegében gépesítették. A hatalmas, gépesített tejközpont naponta 80 ezer liter léjét dolgoz fel. A Lengyel Újjászületés Ünnepére, július 22-re sok új lakás készült el. Ezen a napon költöztek be az új lakók a Marszalkowskautcai lakónegyed két korszerű háztömbjébe is. Sok munkát fordítottak az Óváros szép palotáinak korabeli stílusban való helyreállítására. Ezek a házak kívülről megtartják műemlékjellegű külsejüket, belülről azonban teljesen korszerűek. Európa egyik legnagyobb áruháza áll a Bracka utca sarkán. A pompás Központi Állami Áruház tükörablakai fényárban úsznak. Az üvegpalotának öt emelete van a föld felett, kettő pedig a föld alatt. Hétszáz különlegesen képzett kiszolgáló naponta 20 ezer vevő igényeit elégíti ki. Az emeletek között öt mozgólépcső van üzemben. Rejtett fényforrások világítják meg az árucsarnokokat, az oszlopokban elhelyezett központi fűtés pedig egyenletes meleget biztosít az egész épületnek. Hatalmas terrasz van az épület tetején, az áruház olvasóterme és kávéháza. Az új áruház egész Lengyelországban, sőt külföldön is párját ritkítja szépségével és célszerű berendezésével. Az áruházban a dolgozók megtalálják mindazt, amire szükségük van. Az új létesítmények között van Nemzetközi Sajtóklub, amely az egykori Café Club helyiségében működik. Annak a kávéháznak a helyén van ez a fontos intézmény, ahol a náci megszállás idején a Népi Gárda harcosai emlékezetes hőstetteiket követték el az SS-tisztek ellen. A Nemzetközi Sajtóklub működésével előmozdítja a szeretetet a Szovjetunió és valamennyi békét szerető ország iránt, bemutatja a népi demokratikus országok fejlődését és leleplezi a háborús gyújtogatók hazugságait, ferdítéseit, erősíti a világ dolgozóinak testvéri, nemzetközi szolidaritását. Az egyik termet díszítő Bierus-fénykép alatt olvashatjuk a köztársasági elnök szavait, amelyek megértetik velünk Varsó fejlődésének csodáit: „Jelenlegi tevékenységünk, eddigi eredményeink és a legközelebbi politikai, gazdasági és kulturális feladataink célja a nagij nélű tömegek és velük együtt az egész ország felemelkedése V D. Sz. Egy évforduló tanulságai 17 ezer hatvanmillió halott, otthohonok, hidak, gyárak millióinak és országoknak elpusztítása egyenes következménye volt az 1939 szeptember 1-én kirobbantott második vilgháborúnak. Az emberek millióinak vadállatias lemészárlásáért, a barbár halasokért közvetlenül a náci fasizmus a felelős, a felelősségben azonban osztozik a nemzetközi reakció is, mindenekelőtt az amerikai, angol és francia imperializmus. Meghamisítanák a történelmet, ha a második világháború kitörésének minden egyes évfordulója alkalmával nem világítanánk rá arra a mérhetetenül bűnös szerepre, amelet a nemzetközi monopoltőke játszott a második világháború előidézésben. „A kitért agresszió — állapította meg történelmi lények bizonyító erejével a Szovjet Tájékoztató Iroda „Történelemhamisítók“ című dokumentuma — csak úgy vált lehetségessé, hogy: először — az amerikai Egyesült Államok segítetek a németeknek rövid időn belül meelleni a német agresszió hadigzdaági bázisa és ily módon felfegyverezték ezt az agressziót, másdszor pedig azért mert az angol-francia kormánykörök lemondása a pilotív biztonságról, szét.Hátta a beleszerető országok sorait, malonlota az assszióval szembenállók egységfrontát, megtisztítóa az utat a német a. részzió számára és segít, ( kirobbantani Idírnek a második világháborút“. Az Egyesült Államok első és második világháború utáni németországi politikájának alapelviben és céljaiban jóformán semmi vátozás sem történt. Az 1920-as évek elejétől az akkori Marshall-terv, az úgynevezett Diwes-terv nyitotta meg az utat az amerikai nagytőke behaterálására, ezzel egyrészt függvényévé változtatta a némi ipar jelentős részét, másrészt pedig felélesztette a német militarizmus anyagi bázisát, a hadiipart. Azok az amerikai politikusok, akik ma ugyanezt a politikát folytatják, többé-kevésbbé személyszerint is azonosak azokkal a bankárokkal, akik a két világháború között kölcsöneikkel lehetővé tették a német hadiipar újjáteremtését. Forrestal, az USA egykori emebeteg hadügyminisztere a Di'km Re'd and Company newyorki bankház igazgatójaként a Vereinigte Stahlwerke német acéltröszttel, John Foster Dulles és Allan Dulles p°d, a Chase National Bank kebelében Stinnes, Jhyssen és más ruhrvidéki iparmágnások érdekeltségeivel állt szoros kapcsolatban. A német hadexar finanszírozásában nagy részük volt az amerikai monopóliumoknak is — köztük a Dupont, Morgan, Rockefeller és Lamont pénzügyi csoportoknak , amelyek aztán mintegy 52 milliárd dollár profitot sajtoltak ki a második világháború sokmibceyi halottjának véréből. A nemzetközi monopoltőke Hitler támogatásában odáig ment, hogy 1939-ben, tehát Csehszlovákia bekebelezése után is, együttműködéséről biztosította a német nagyipart. „Miörtént vlna, ha az Egyesült államok nem finanszírozta volna Hitler némtország nehézipará ?“ — vetette fel a kérdést a Szovjet Tájékoztató Iroda említett dokumentgyűjteményében s joggal adta ezt a választ: ,,A kíréri agresszió kellő fgyverzet híján maradt volna... A minimiem csökkent volna az az esély, hogy a faisztáknak sikerű mi 'mz kirobbanani a második világháborút.“ Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország monopollökés körei nemcsak hogy megadtak minden támogatást a hitleri agressziónak, hanem még bátorították is. Bátorították „be nem avatkozó“ és ,,megbékéltető“ politikájukkal, bátorították azzal, hogy 1933-ban szövetségre léptek Hitlerrel és Mussolinivel, a Népszövetségben pedig ENSZ-beli magatartásukhoz hasonlóan meggátolták a Szovjetuniónak mindazokat a törekvéseit, amelyek a kollektív biztonság és a béke megőrzésére irányultak. De nemcsak bátorították, hanem közre is működtek az agresszióban; eltávolították Hitler útjából azokat az akadályokat is, amelyeket Ausztria és Csehszlovákia állami léte jelentett. A müncheni egyezmény szovjetellenes szövetség volt, azzal szélesre tárult a fasiszták előtt a kapu Kelet felé. Ez már nem is „be nem avatkozás“ volt, hanem a legnyíltabb és legaljasabb tevékeny részvétel a második világháború előidézésében. De még München után is volt lehetőség a béke fenntartására, mert a Szovjetunió a népek érdekeit szem előtt tartva, széles alapokon nyugvó egyezmény megkötését kínálta fel a francia és angol kormánynak, ez az egyezmény az utolsó pillanatban még mindig megfékezhette volna a fasiszta agressziót. A hitleri Németország hadereje ekkor már teljes készenlétben állt, csak a jelt várta a támadás megindítására. Meg is kapta — de nem Berlinből, hanem Londonból és Páriból nem is anynyira Hitlertől, mint inkább az angol és francia kormánytól, amelyek elszabotálják a béke megőrzésének utolsó lehetőségét is és ezzel, valamint diplomáciai úton Berlinbe továbbított biztatással megadák a jelt és a beleegyezést a Szovjetunió elleni háborúra. ttzlál.a generalisszimusz már a háború kitörése e.ö.t lamu.ütött arra, mi volt az amerikai és angol imper.a.islak crja a Ina.éri Németországgal szemben tanúsított politikájukkal Ez a céljuk háború alatti taiklikánáukban is kifejezésre jutott: „...nm zavarni mondjuk, Németországot abban, hogy az európai ügyek hínárjában elmerüljön, hogy háborúvá keveredjék a Szovjetunióval, hadd süppenjenek az összes hadviselő felek mélyen a háború mocsarába, átokban biztatgatni őket -erre, hadd gyengítsél, és merítsék ki egymást, aztán pedig, amikor már eléggé legyengültek — fris erőkkel lépni ki a színre, természetesen „a béke érdekében” feltételeket diktálni a legyengült hadviselő feleknek.“ A világiakció béke- és haladásellenes terve csúfos kudarcot vallott. A Szovjetunió hőves helytállásának a náci barbársággal szemben nem az lett a következménye, amben New York, Párizs és London bankárjai reménykedtek, hanem az a történelmi folyamat, amelyet Sztálin már 1934 ben felvázolt . Aligha fér hozzá kétség, hogy a második Szovjetunió elleni háború a támadók teljes vereségével, Európa és Ázsia számos országában forradalomra s az országok burzsoá többsült kormányainak megsemmitésére fog vezetni.“ Az imperializmus a két világháború nyújtotta történelmi leckéből sem vonta le a tanulságot, nem értette meg, hogy a történelem menete, az erőszak és a barbár pusztítás az imperializmus sírját ássa meg. A bankárok és a monopolisták nem ismerik a történelmet, csak az lebeg szemük előtt, hogy az első világháborún 38 milliárdot, a másodikon 52 milliárd dollárt kerestek s a profit bűvöletétől hajszolva újabb merényletre készülnek a népek békéje ellen, pedig, miként Malenkov mondotta, az Októberi Forradalom 32. évfordulóján: „ha az imperilisták harmadik világháborút robbantanak ki, ez már nem az egyes kapitalista államok, hanem az egész világkapitalizmus sírja lesz.“ Az agresszorok nem értették meg annak jelentőségét, hogy 52 milliárdos véres hasznukkal szemben a népi Kína, a népi demokráciák, a Német Demokratikus Köztársaság létrejötte, valamint az a tény, hogy a távolkeleti gyarmatokon kicsúszott lábuk alól a talaj, az imperializmus lét rendítette meg. Nem tanulok ebből sem, mint ahogy a megváltozott helyzetet nem ismerik fel. A két világháború között az angol-amerikai imperialisták burzsoá és jobboldali szociáldemokrata ügynökeik, valamint diplomáciai cselvetések útján még meg tudtak bontani és el tudták altatni a népek éberségét. Ma azonb a szervezet béketáborral állnak szemben, a népek százmillióival, akike nem tudnak már megtéveszteni hazug békeszólamaikkal. Mert a népek megértették a véres történelmi leckét, levonták a tanulságot. A békeszerető, békét védelmező emberek milliói Sztálin generalisszimusz útmutatását követve kezükbe vették a béke megőrzésének ügyét. Kelebia nem adja át az első helyet! Augusztus 30-án jelent meg a Szabad Népben az a hír, hogy Széphalom község elhódította Kelebiától az elsőséget a begyűjtésben. A járási pártbizottság és tanács, Kelebia dolgozó parasztsága, termelőszövetkezeti csoportjai azonnal megmozdultak, csütörökön 416 százalékról 510 százalékra emelték a község gabonabegyűjtési eredményét. Kelebia tanácsháza valóságos főhadiszállássá vált. A járási tanács elnökhelyettese, Kollár Ferenc és Vér István, Kelebia községtanácsának VB elnöke, aki a jó begyűjtési eredményért a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta, megindították és irányították a küzdelmet az elsőség visszaszerzéséért. Kelebia községben a gabonával megrakott vontatók egymást követték. Rajtuk táblák feliratokkal: Keebia község nem hagyja ez erőséget. A dolgozó parasztok kocsijain a következő feliratok voltak: „A gyors begyűjtéssel védjük mi népi demokráciánkat az imperialisták és Tito bandája ellen“. Csütörtökön a begyűjtés eddigi legnagyobb sikerét érte el Kelebia. Csányi János, Kelebia község végrehajtó bizottságának titkára az egész község véleményét hangoztatta, amikor azt ígérte, hogy a további pár nap alat úgy dogoznak, hogy Ke- Ichia község kapja meg az országosan legjobb begyűjtő községnek felajánlott százezer forint jutalmat. 3