Kis Ujság, 1951. október (5. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-02 / 229. szám
Fogadás a Néphadsereg Napja alkalmából '■ 'Farkas Mihály vezérezredes, honvédelmi miniszter a Néphadsereg Napja alkalmából fogadást tartott. A fogadáson megjelent a magyar nép szeretett vezére, Rákosi Mátyás. Ott volt a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának, Központi Vezetőségének számos tagja, a magyar politikai és kulturális élet több kiválósága. Megjelentek a Néphadsereg Napja alkalmából Budapesten tartózkodó baráti országok művész- és sportküldöttségének vezetői és számos tagja, a hazánkban tartózkodó koreai hősök, több kiváló honvéd, tiszthelyettes és tiszt. A pákozdi csatatéren Pákozdi határ, szeptember. (A Kis Újság kiküldött munkatársától.) Békésen karolnak egymásba a pákozdi határ magaslatain a Velenceitó tükre és nádasai fölött a Vértes nyúlványai s az Alföldet a Dunántúl közepéig behívó Mezőföld. A kisebb-nagyobb lankák közül a legszebb panorámát az a domb adja, amelyen a 103 év előtti nagy csata 13 méter magas emlékműve és vörösmárvány emléktáblája áll. Mintha egyenesen olyanná formálta volna ki a természet a honvédemlékmű magaslatát, hogy ne csak a térben, ha az időben is kimagasodjék. Kimagasodjék úgy, hogy egyszerre mutasson jelent, múltat, jövőt, messziről,tte tanulságokat és mély összefüggéseket. A legbékésebb a magyar Pannónia tájképe itt ahol a nemzet 1848. szeptember 29-én múltjának egyik legszebb csatáját vívta. Ama tüzérségi párharcot, melyien a magyar nemzetőrök ágyúi pár óra leforgása alatt elhallgattatták Jellasics gyülevész szolgahadának ágyúit és menekülésre kényszerítették a betolakodókat, ezt a párharcot nem közönséges erő döntötte el. Hiszen a túlerő a támadó ellenség oldalán volt. Ami ezt a túlerőt elhallgattatta s visszavonulásra késztette — az igazsággal párosult erő, amely hatalmasabb a barbár erőszaktevőknél. Az igazsággal párosult erő bebizonyította a háborús tereppé tett békés pákozdi határban, hogy alattomos szolgahadak s vakmerő önkényurai ellenében »lélek s szabad nép tesz csudadolgokat!« Akik ma emlékművet emeltek a nagy csata színhelyén — Néphadseregünk katonái —, ezzel az emlékművükkel nemcsak a nagyszerű múltat tisztelték meg, hanem az alakuló jövőt is megvilágították. Azt a jövőt, amelyért érdemes volt itt szembeszállni az elnyomók túlerejével, mikor már csaknem mindenütt lehanyatlott Európában a szabadságszerető népek csillaga. Most újra egységbe forrt a békeszerető magyar nép és honvédő serege, hogy megvédje ezt a békés tájat, hegyeit, dombjait, szelíd lankáit, a pákozdi dombok lábáig benyúló síkság termőföldjeit. Azt a hazát, amely végérvényesen a dolgozó népé, a termelőeszközöket birtokló munkásságé, a haza földjét birtokló parasztságé és a haladó értelmiségé. Hatalmas táborvárossá nőtt a határ az emlékmű dombja körül, gépkocsik és szekerek százaival, emberek tízezreivel; a betakarító munkálatok utolsó szakában és az őszi szántárverési munkálatok nagy erőszakában Pikozdról, Pátkáról, Mórról, Velencéről és a környező falvakból itt van a falvak apraja-nagyja, hogy jelképezze eggyéválását ama néphadsereggel, mely vér a véréből, hús a húsából. A pákozdi halászszövetkezet tagjai hajnal óta bográcsokban főzik a halpaprikást az ország minden részéből idesereglőknek. Akit megkérdezünk a pákozdi, pátkai vagy sokorói férfiak és asszonyok közül, mind-mind tud valamilyen új adalékot adni a nagy napról. Nincs köztük egy sem, ki ne kapott volna valami értesülést nagyapjától, dédapjától, szépapjától az első 48-as győzelmes ütközet lefolyásáról. Nagy Sándor, 87 éves pákozdi paraszt gyalog tette meg a falutól az emlékmű dombjáig a négykilométeres utat. Az ő nagyapja egyike, volt a 270 figú pákozdi nemzetőrségnek. Nem győzi itt visszaidézni mindazt, amit nagyapja szájából hallott, hogyan szorították be a Velencei tóba a fejvesztetten menekülő Jellasieh szerezsánjainak egy csapatát a pákozdi és sokorói parasztok. — A szerezsánok akarták meginni akkor a pákozdi, sokorói és velencei szüretek drága levét — mondja az öreg Nagy Sándor bácsi. — Hát az itteniek megmutatták nekik, hogy a magyar emberek csak a meghívott vendégeket szeretik szívesen látni szüretre és nem a betolakodókat Az öregek emlékezéseit kiegészítik az előrenéző fiatalok. Különvonatokon százával jöttek ide fiatalok a Tiszahátról, Csongrádból, Békésből, a borsodi bányavidékről, a Salgómedencéből, a Hegyaljáról s egyebünnen. Itt vannak a nagykun szövetkezeti városok fiataljai is. L. Sánta Mihály, a karcagi »Dózsa« tszes ifjúsági brigádvezetője hatvanadmagával jött Karcagról. „ Hogy megmutassuk, mennyire szívünket hoztuk ide — hangsúlyozza L. Sánta Mihály —, hát előzőleg 500 forintot jegyeztem a Második Békekölcsönön. Az ifi-brigád helyettes vezetője, Csillag Mihály, ugyanennyit jegyzett s a »Dózsa« termelőszövetkezet minden ifi-tagja egyenként 300 forintnál többet jegyzett-Akikkevésbbé felkészülten lőttek ide, azoknak a lelkét s áldozatkészségét is felrázza az élenjárók jó példája. Egy salgótarjáni öreg bányász elmondja, hogyan vett részt Stromfeld győzelmes csatáiban, mint a 19-es Tanácsköztársaság közkatonája. Az az öreg bányász 1000 forintot jegyzett s hogy milyen szívből jegyzett, fiatalos fogadkozása is híven mutatja: — Nem mai legény vagyok, de ha kell, ma is meg tudom védeni fegyverrel a kézben a nép hazáját. A honvédek, munkások, parasztok e nagy tömegében szép történelemórát kapnak a nagy ünnepség színhelyén a dolgozó nép diákfiai. Mihály János ,hajdúböszörményi gimnáziumi igazgató egy egész diákcsapattal jött el. — Itt folytattam tanári pályafutásom legszebb történelemóráját — vallja az ünnepség után Mihály János. — Itt kaptuk a legszebb történelmi leckét — visszhangozzák egyéniként és összesen a diákjai. S nemcsak egy pedagógus és nemcsak egy diákcsapat nyilatkozik imigyen. Gyönyörű történelemórákat kapott itt mindenki, aki részt vett a pákozdi ünnepségen. Olyan történelemórát, mely nemcsak a múlt leghelyesebb nézésére tanít meg, de a jövő legértelmesebb látására késztet. Jobb tanulásra, emberségesebb cselekvésre. A felhők mögé bújt nap lebukik, de az őszi este sötétségében a reflektorok fényétől kap csak még nagyobb világosságot a pákozdi domb. Csónakba ülünk , átmegyünk a gárdonyi partra, ahonnan még szebb a kivilágított pákozdi hegy panorámája s az esti tűzijáték. Autók állnak meg a balatoni országúton félórákra, hogy utasaik kigyönyörködhessék magukat ebben a tűzijátékban, amely a pákozdi csata után 103 évre letörölhetetlen fényt varázsol a dolgozó magyar embereket arcára. Azoknak lelkébe, akik megértették, hogy a pákozdi győzelem gyümölcse most ért meg. Nagy Tibor Átadták a DISZ vándorzászlaját a kiképzésben legjobb eredményt elért katonai egységnek A DISZ Központi Vezetősége vándorzászlót alapított, amelyet minden év szeptember 29-én adnak át a kiképzési év során legjobb eredményt elért egységnek. Az első Néphadsereg Napján a DISZ küldöttsége, élén Kracsó Ferenc főtitkárhelyettes, adta át ünnepélyes keretek között a zászlót a legjobb eredményt elért egységnek. A zászlóátadási ünnepségen leplezték le a Guszev kapitány emlékére felállított szobrot. Emil Arnoldot, az ismert békeharcost, a Svájci Munkapárt lapjának szerkesztőjét üldözi a svájci reakció. A politikai rendőrség házkutatást tartott Arnold irodája urán, elkobozta az ott talált iratokat és Arnold útlevelét. *m w m w ■ mm w t* Építsd a nép országát, védd a magyar függetlenséget, oltalmazd a békét! Jegyezz Békekölcsönt! MIT TESZ HORTOBÁGY NÉPE a maga hasznára, a haza javára Délibáblátásért nem érdemes ma a Hortobágyra menni. És mennyivel szebb fizetség is a 200 kilométeres útért az a kép, amelyet egyetlen pillantással átfoghatunk a mai Hortobágyból. A híres, kilenclyukú hídon sztalinyec húz, átpöfögve. Kucsmás emberek kapaszkodnak rá, akárcsak harcosok a tank oldalára. A Petőfi látta egykori csárdaépületben a hortobágyi állami gazdaság központját és a Népboltot találjuk. A ház előtt hosszú szekérsor, a szekerek élén hatalmas, tíztonnás teherautó. Úgy magasodik a mögéje besoroló aprócska szekerek fölé, mintha csak a technika, a nagyüzem fölényét akarná példázni a kisparaszti barkácsolással szemben. Töméntelen üzemanyaghordó, építőanyagok, állványok sokasága, új lakóházak Idepirosló cserepe mutatják az új Hortobágyot. És még valami feltűnik: itt általában vagy lóháton, vagy motorkerékpárral közlekednek az emberek. Már az első pillanatban meglepő dolgot látunk: pásztorkalapos, csizmás embert, motorkerékpáron ütni. Az új benyomások kavargó áradatából a hangoshírűkő tereli figyelmünket a nap leglényegesebb eseményére. »*Úgy mutass példát, mint Gém Imre** — A magad hasznára, a haza javára jegyezz békekölcsönt! úgy mutass példát, mint Gém Imre, aki fizetésének 200 százalékát jegyezte. Az irodában, ahol a hangosbeszéő mikrofonja van, az egész, hatalmas gazdaság területéről érkeznek a hírek. Ez pedig nem kis dolog, hiszen van olyan gazdaság a Hortobágyon, amelynek a központtól való távolsága több, mint 40 kilométer, igaz, a szervezés is jó. Két telefon működik szerte, hol Máta egészíti ki korábbi jelentését, aztán Elepről érkezik a hír. Azokról a helyekről pedig, ahol nincs telefon, futárokkal küldik be a legújabb eredményeket. Lóháton érkezik a kilenc kilométer távolságra levő Árkusról Kovács Ernő agronómus, hogy bejelentse: javult tegnapi jegyzési átlaguk. Az átlagemelkedésekért folyik Itt a verseny gazdaság és gazdaság között. Ezt bizonyítja a Borsosról befutó jelentés. Tegnap óta hét forintot növekedett átlaguk. Van is javítanivalójuk, mert elmulasztották a békebizottság mozgósítását és jórészt ennek következtében az élenjáró elemiek mögött elmaradtak. Ohatról és Borzasról viszont olyan hírek érkeznek, hogy ott jól dolgoznak a népnevelők, megmozdult a békebizottság is, jól támogatja a munkát a DISZ. Népnevelők a pusztákon A hortobágyi népnevelőkről külön kellene beszélni. Sokszor 10—20 kilométeres körzetekben járja a határt egy-egy népnevelőpár, hogy felkeresse a nyájakat terelő pásztorembereket és elvigye nekik a haza üzenetét: számít segítségükre az ország. A hortobágyi népnevelők példásan jegyeztek maguk is. De nemcsak ezzel viszik előre a Békekölcsön ügyét. Érveik: maga az új élet a Hortobágyon. Elmondják, hogy az első kölcsönjegyzés óta kormányzatunk több mint 35 millió forintot ruházott be az egykori pusztaságba. Egyedül lakóházak építésére 3.664.000 forintot fordítottak. Ohaton, Borzason, Szásztelken, Hortobágyon kultúrotthon létesült. Könyvtáruk van, orvosi rendelőjük,, mozijuk és gyakori látogató nálunk a faluszínház. Ugyanakkor, amikor harcot folytatnak a szikkel, kulturált területté változtatják az egykori pusztát, új falvak épülnek fel gazdaságok központjaiban. Korsze, a mai ember minden igényét kielégítő falvak. Arra a pusztaságra, amelyre szerelmese, Petőfi is így panaszkodott: »Szilaj nótát fütyerésznek a szelek, Testem-lelkem, majd megveszi a hideg.* — Az ötéves terv hátralevő részében még 52.349.000 forintos költséggel épít meleg, emberi otthonokat, egészségügyi és kulturális intézményeket, csatornákat és öntözőműveket, gazdasági épületeket és iskolákat a demokrácia. A kölcsönjegyzők üzenetei Ezt mondják el a népnevelők, amikor arról beszélnek, hogy miért közérdek a jegyzés. És bár ez a közérdek a pusztai ember legegyénibb érdeke is, a népnevelők arról is beszámolnak, hogy a Békekölcsön első sorsolásán a kenyaiak közül 53-an, az árkusiak közül 12-en, Borzas dolgozóiból 11-en, az elepiekből 18-an, az ohati gazdaságból 17-en, Métán 11-en, Borzason 6-an, a központban hárman nyertek komolyabb pénzösszeget. Az elepi Kapitány István kötvényét nem kevesebb, mint 5000 forintos nyereménnyel húzták ki. A többiek is jobbára nagyobb összeget nyertek, mint amennyi jegyzésük volt. A hortobágyiak megértették, hogy az új Hortobágy építése és a Békekölcsönjegyzése azonos ügy. A beérkező jelentésekkel ezért küldenek a dolgozók a legtávolabbi gazdaságokból is többnyire ceruzával írt, valamely kezük ügyébe eső papírdarabkára rótt és talán közlésre nem is szánt indokolásokat arról, hogy mit jelent számukra a békekölcsönjegyzés. Ezek a legtöbbször szűkszavú nyilatkozatok többet mondanak a Hortobágy megváltozott életéről és a nagy puszta új gazdáinak öntudatáról, mint bármifajta újságcikk, színmű vagy regény. Nézzünk csak néhányat például Kösülyszeg dolgozóinak üzeneteiből. Csapó Imre kocsis vallomásszerűen szép üzenetében arról ír, hogy 600 forintos jegyzésével is meg akarja mutatni hűséget hazánk iránt. Lehetetlen megindulás nélkül olvasni az olyan nyilatkozatot, mint Varga Ferencé: »700 forintot jegyeztem, kilencgyermekes családapa vagyok, a Tervalisönnel két alkalommal nyertem többet, mint amennyit, jegyeztem. Valamikor pásztor voltam, ma pedig segédagronómus vagyok. Látom gyermekeim boldog jövőjét és arra gondolok, hogy annak idején mint cselédgyerek, még álmodni se mertem arról, hogy belőlem is lehet valaki. Látom, hogyan változik a Hortobágy és ezzel a mi életünk is.* Vagy kell szebb, igazabb, őszintébb bizonyság, mint Szicsák Jánosé, aki ezt írja: »900 forintot jegyeztem, bár fizetésem csak 620 forint. Láttam Dunapentelét, a nótát, az ötéves tervkiállítást. Személyesen győződtem meg a szocializmus építéséneknagy valóságáról. Ezért jegyeztem, így gyűltek és gyűlnek azok a százezrek, amelyeket itt most számbavesznek a központban. És míg Debrecenben feljegyzik a hírt, lóháton, gyalog, motoron, szekéren egyre járják a népnevelők a végtelen széles határt, hogy elvigyék a távoli puszták pásztorembereinek az üzenetet, az ő segítségükre is számít az ország. Csizmás emberek járják a határt, gyűjtik az aláírásokat: Blága László Juhász 600 forint, B. Szabó Gábor növénytermesztő brigádtag 500 forint, I.évaid Margit gazdaságvezető 1500 forint. Hortobágy népe. Békekölcsönt jegyez »a maga hasznára, a haza javára«. B. N. E. Díszelőadás a Kínai Népköztársaság megalakulása évfordulója alkalmából A Kínai Népköztársaság kikiáltásának második évfordulója alkalmából vasárnap este díszelőadást rendeztek az Uránia filmszínházban- Megjelentek Farkas Mihály vezérezredes, honvédelmi miniszter, Révai József népművelési miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja titkárságának tagjai, Rónai Sándor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Dobi István, a minisztertanács elnöke, Kiss Károly külügyminiszter, Vas Zoltán, az Országos tervhivatal elnöke, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, valamint a politikai és kulturális élet több más kiválósága. Megjelent az ünnepségen J. D. Akiszeljov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Huan Cen, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete, valamint a többi baráti állam budapesti diplomáciai képviseleteinek vezetői. A díszelőadást Molnár Erik igazságügyminiszter nyitotta meg, majd Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes mondott beszédet. — Október 1-én van két esztendeje annak — mondotta —, hogy a pekingi Vörös-téren kihirdették a kínai Népi Politikai Tanácsadó Testület világtörténelmi határozatait, kikiáltották a Népköztársaságot, közzétették a kínai szabadságokmányt és Mao Ce Tung, a kínai nép nagy vezetője felolvasta a központi népi kormány első kiáltványát. A munkásosztály vezetésével megszületett a kínai nép történelmében először a nemzet nagy egysége, amelynek alapja a munkások és parasztok szövetsége, részese minden demokratikus osztály és Kína minden, nemzetisége. — A népek egyre boldogabban, az imperialisták egyre elkeseredettebben látják — folytatta —, hogy a kínai nép csatlakozott a Szovjetunió vezette békefronthoz. Az új Kína életének egyik központi irányítója a békemozgalom. Eddig 144 millió kínai írta alá a berlini felhívást és a Koreában harcoló önkéntesek repülőgépekkel és nehéz fegyverekkel való ellátására indított gyűjtésnek eddigi eredménye 2452 lökhajtásos repülőgép árának összege. Mihályfi Ernő ezután azokról az eredményekről beszélt, amelyeket a kínai nép a Kommunista Párt vezetésével a teljes felszabadulás óta eltelt két év alatt elért. Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes ünnepi beszédét a kínai és magyar nép testvéri barátsága, népeinek nagy vezetői, Mao Ce Tung és Rákosi Mátyás, a világ dolgozó népeink nagy vezére, a bölcs Sztálin éltetésével fejezte be. Ezután a meghívott közönség előtt levetítették a »Kína lánya« című díjnyertes, magyarra szinkronizált kínai játékfilmet és az „új Peking” című színes szovjet-kínai dokumentfilmet. Lakások és iskolák helyett kaszárnyákat és börtönöket építtet a Tito-banda Jugoszláv dolgozók tízezrei vizes harcitokban és kunyhókban élnek A jugoszláv politikai emigránsok Moszkvában megjelenő »A Szocialista Jugoszláviáért« című lapja írja. A Tito-klikk áruló politikája következtében a jugoszláv gazdasági és kulturális élet teljes hanyatlásnak indult. Az óriási és egyre növekvő katonai kiadások a jugoszláv dolgozók amúgyis alacsony életszínvonalát súlyosan érintik. Jugoszláviában soha nem tapasztalt lakáskrízis van. Még a Titóék által meghamisított adatok szerint is minden hatodik munkásnak nincsen lakása. Titóék maguk is kénytelenek elismerni, hogy csupán Szerbiában több,mint húszezer bányászcsalád hajléktalan. A munkások kénytelenek sötét, vizes és egészségtelen kunyhókban lakni. Még a fasiszta sajtó szerint is, Belgrádban 41,289, Nisben 6800, Borban több mint 1000 lakásra volna szükség. A fasiszta »Vjesznik« című lap április 19-i száma elismeri, hogy Titóék egyáltalában nem óhajtanak lakóházakat építeni. Sok város semmit sem változott 1941. óta — írja. Arról, hogy milyen borzalmas képet nyújtanak a jugoszláv városok, közöttük különösen Fiume, arról maga a fasiszta »Naprijed« című lap így panaszkodik: »Ha egy külföldi látogató, tengerész vagy a turista végigmegy Fiume utcáin, igen rossz benyomása lesz a városról és ezzel egyben az egész országról. A jugoszláv dolgozók nagyon jól tudják, hogy sem a belgrádi vezetőknek, sem angol-amerikai gazdáiknak nem érdeke a jugoszláv városok és lakóházak építése. A mai titoista hatóságok csak akkor mutatnak érdeklődést és megértést, ha katonai objektumok vagy katonai bázisok kiépítéséről van szó. A Tito-banda tengerentúli gazdi parancsára gyorsított ütemben militarizálja az egész ország gazdasági életét. Ebből a célból a közszükségleti cikkeket gyártó üzemek termelését haditermelésre állítja át. Új hadiüzemeket létesít, repülőtereket, hadikikötőket, vasútvonalakat, stratégiai utakat, kaszárnyákat, börtönöket és gyűjtőtáborokat épít. Plecsén és Sibenikben új kikötőket építenek. Stratégiai utat építenek Trieszt—Zágráb—Belgrád, és Szkoplje között. Stratégiai vasútvonalat pedig Banja Luka—Doboj és Plecse—Szarajevó között. Lakások helyett a Tito-banda katonai objektumokat, kultúrotthonok és iskolák helyett börtönöket és gyűjtőtáborokat épít. Ezért kénytelenek a jugoszláv dolgozók ezrei vizes darabokban és kunyhókban lakni, ezért nincs sok jugoszláv dolgozó feje felett fedél . A trieszti amerikai megszálló hatóságok toborzó központot állítottak fel. Minden kalandort és bűnözőt felvesznek valami amerikai idegenlégió felébe.