Kis Újság, 2000. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-21 / 29. szám
Tiszthelyettesavatás „Esküszöm, hogy a Magyar Köztársaság fegyveres erejének hűséges tiszthelyettese leszek. A Magyar Köztársaság függetlenségét, az állampolgárok jogait bátran, a törvények betartásával és betartatásával a rám bízott katonák és fegyverek erejével, életem árán is megvédem. A katonai ismereteket elsajátítom, alárendeltjeimet a honvédelem feladatainak ellátására felkészítem. Elöljáróim parancsainak engedelmeskedem, alárendeltjeimet jogaik tiszteletben tartásával vezetem, róluk emberséggel és felelősséggel gondoskodom”- fogadta meg 548 frissen végzett fiatal tiszthelyettes szombaton a budapesti Hősök terén álló Millenniumi Emlékmű előtt. A fogadalomtételt követően a budapesti, a szentendrei és a szolnoki tiszthelyettesképzők végzőseit - köztük 79 nőt - Szabó János honvédelmi miniszter és Fodor Lajos vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka köszöntötte. Szabó János ünnepi beszédében elmondta: a haderő-átalakítás következtében egy olyan kisebb létszámú, de személyi és tárgyi feltételeiben, valamint felkészültségében korszerűbb hadsereg jön létre, amely képes lesz megfelelni alaprendeltetésének és a NATO-ban vállalt közös feladatokból adódó követelményeknek is. Az új haderőben a honvédelmi vezetés kitüntetett szerepet szán a tiszthelyetteseknek, zászlósoknak, a csapatok működéséhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a tiszthelyettesek képesek legyenek feladataik önálló végrehajtására és szakterületükön magabiztos szaktudással rendelkezzenek. Alapvető követelmény, hogy a tiszthelyettes a katona napi életének irányítója legyen, csoportját, alegységét eredményesen vezesse, biztosítsa, hogy az alárendeltjei készen álljanak a rájuk bízott feladatok elvégzésére - hangsúlyozta a miniszter. (Folytatás a 3. oldalon) Turul-emlékművet koszorúztak Kárpátalján Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei programjait követően Kárpátaljára látogatott Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, akit elkísért felesége, Torgyán Józsefné Cseh Mária országgyűlési képviselő, a Független Női Szövetség elnöke és Lengyel János országgyűlési képviselő. Torgyán Józsefet a tiszabecsi határátkelőhelynél fogadta Szakács Zoltán ungvári főkonzul, majd a magyar-ukrán határt átlépve indult a miniszteri delegáció Tiszaújlakra, a magyarság gyönyörű turul-emlékművéhez, ahol kárpátaljai magyarok, ruszinok és ukránok százai várták a szakadó eső ellenére magas rangú vendégüket Az egykor a történelmi Magyarország harmincnyolc vármegyéjének földjéből emelt - majd lerombolt - domb tetején álló túrai szobor tövében a Himnusz közös eléneklésével kezdődött a felemelő, sokak szemébe könnyet csalogató ünnepség, majd Torgyán József mondta el ünnepi beszédét. A turul-emlékmű számunkra nem csupán egy emlékmű a sok közül, hanem a magyarság ősi totemállata, a nemzet keletkezésének szimbóluma kezdte megemlékezését a miniszter, majd így folytatta: - A turul a magyarság számára fontos, eredetmondáinkban meghatározó szerepet játszó szimbólum, ezért vissza kell utasítanunk minden olyan törekvést, ami ezt a jelképet valami más jelentéssel szeretné felruházni. Az, hogy ezt az emlékművet éppen itt állították fel 1906-ban, amikor II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvait Magyarországra hazaszállították, egy nevezetes történelmi eseményhez kapcsolódik. 1703-ban ebben a térségben vívta meg első győztes csatáját a fejedelem és Esze Tamás serege. Ettől kezdve ez a hely a magyarság búcsújáró helyévé lett, később az embertelen szovjet diktatúra idején a dombot eldózerezték, a szobrot tönkretették. Ahogyan azonban a magyarságot nem lehet eltörölni a föld színéről, úgy szimbólumait sem. Ez az emlékmű újra áll! Ezért köszönetemet fejezem ki Bíró Andornak, aki, azt hiszem, a földkerekség egyetlen kolhozelnöke, aki megbecsülésemet kivívta. Bíró Andor kiállt mindenkivel szemben az emlékmű újraállítása érdekében. Magyarország most ünnepli államiságának ezredik évfordulóját. Az, hogy a pogány Vajk fejedelem édesapja, Géza tanításainak megfelelően felismerte, hogy szakítani kell a pogánysággal, és a keresztény világba kell integrálódni, lehetővé tette az Ázsiából Európa közepébe érkező magyar nemzetnek, hogy az idegen népek tengerében ezer éven át ne csak függetlenségét, hanem államiságát is meg tudja tartani. Szent István királyunk a vármegyerendszer alapjainak lerakásával évszázadokkal megelőzte korát, hiszen egy olyan modern államszervezetet hozott létre, amely ezer éven át kitűnően szolgálta a magyar államiság érdekeit. Kihangsúlyozandó az is, hogy az államalapító király fiához, Imre herceghez intézett intelmeiben kiemelten szólt a külföldiekkel való bánásmódról. Ő határozta meg - korát sok évszázaddal megelőzve - a pozitív diszkrimináció fogalmát is. Szomorú, de tény, hogy bár a magyarság ezeket az elveket mindig érvényesítette a nemzetiségekkel kapcsolatos politikában, a magyarsággal szemben ezt az előremutató, a kisebbségeket segítő gondolatot soha senki nem biztosította számunkra - hangsúlyozta Torgyán József. Azzal, hogy István az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta, valóságos diplomáciai bravúrt követett el, hiszen olyan helyzetet teremtett, hogy nem kellett feladnunk függetlenségünket a pápaságnak. Most a magyarság ismét elérkezett egy újabb ezer esztendő alapjainak lefektetéséhez. Ma kerültünk abba a helyzetbe, hogy az Európai Unióba való bekerülésünkkel megvalósítsuk Szent István elképzeléseit. (Folytatás az 5. oldalon) Ázsiai remények, hazai eredmények Torgyán József miniszter sajtótájékoztatója Július 13-án érkezett haza Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter délkelet-ázsiai útjáról. A Thaiföldön, Szingapúrban és Indonéziában tett látogatás eredményeiről még az utolsó helyszínről adott telefoninterjút a Kis Újságnak, melyet előző számunkban közöltünk. A repülőtéri sajtótájékoztatón (ahol Béres Béla kabinetfőnök, Nyéki József professzor, Tamás Károly államtitkár is megjelent) beszélt a mezőgazdasági kapcsolatainkat építő és bővítő tárgyalásairól. (Folytatás a 2. oldalon) Wass Albert Mikor a bujdosó az Istennel beszél Uram, én nem tudom az igazságot miképp osztogatod ezután, hogy mindenkinek bár maréknyi jusson. Annyit tudok csak: esztendeje immár, hogy végigdúlt a vihar otthonunkon. Tudnod kell Uram, hisz mindenttudó vagy: nem akartunk mi semmi mást, csak élni. Szántani, vetni és remélni Szántani, vetni és remélni jó munkáért vidám aratást. Nem imádkoztunk sokat, az igaz. De szerettük a világodat, Uram, ahogy megadtad, gondokkal telítve, búval és örömmel fűszerezve, a tövisek között egy-egy virág... szép volt Uram, jó volt a világ. Szerettük a patakodat, mely zengve selyempartok közt vígan szökdösött. A szellőt, ahogy hegyeidről este virágillattal megrakodva jött. Hajnalodat, amikor bokrétásan felkacagott az ablakunk alatt. Szerettünk minden bokrot, fát, virágot, pillangót, felhőt, madarat...! Apánk kezét. Anyánk mosolyát. Kisgyermekünk első kacaját. A csókot, ahogy lányaikon kigyúlt. A vágyat, mikor fellegekbe nyúlt, Feléd, Uram, akár a jegenye! Jövendőt kért! Békét és életet! Mégis a balkezed mozdult felénk s reánk bocsájtottad a végzetet. Most már igazán nem tudom: a sorsot hogyan s miképpen rendezed. De bujdosók könnyében s bánatában nem lelheted Uram a kedvedet. Uram, nekünk ez a föld idegen. Az ég sem derít itt sugarat miránk. Bajor erdőkön bujdosó magyarnak bogáncsos úton nem terem virág. Más itt a szél. Másként suhog az erdő. Más nyelven szólnak a patakok. Bozót tépi a bujdosó magyart, kivert, hazátlan árva és zavart... Uram, Te ezt így nem akarhatod! Amerre járunk: köd lepi az erdőt. Nyögnek a fák és tövisek sebeznek. Bármerre indul céltalan nyomunk, még az ösvény is átfordul keletnek. Uram! Rendeld már, hogy hazamehessünk! Mindegy hogyan és mindegy, milyen áron! Nem akarunk örökké bujdokolni ezen a zord, otthontalan világon! Ha kell gyalog is, éhesen, vacogva, tépett lélekkel és halálra váltan, csak otthon legyünk egyszer a hazánkban! Vert farkas mellé farkasnak beállunk, vagy koldusnak a templom küszöbére, rabnak, ha kell, testvér-rabok közé, csak haza jussunk végre! Hogy beszélhessünk magyarul a földhöz s megértsük, amit zúgnak a szelek...! Ha Sodorna láttán kővé változom: Uram, én akkor is haza megyek! Nincsen napodnak máshol melege. Sehol sem olyanok a csillagok. Ha százszor átkozott is az, aki magyar, nem lehetek más, ha egyszer az vagyok...! Add újra látnom apámat, anyámat, vagy sírjukat bár, ha többet nem lehet... Hadd roskadjak egy üszkös rom tövébe eldobva végre a vándorbotot s úgy súgjam megadással: Miatyánk... sokat vétettem Ellened s nagyot... de nézd: megtörtént a Te akaratod. V_____________________________________________/