A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 60. (1937-1940)
V. Székfoglalók - Kállay Miklós: 1. Megemlékezés Pekár Gyuláról; 2. Részlet a Báthory István című regényből
ban éppen úgy otthon volt, mint a francia rokokó kecses, pajzán világában. Igem volt nála élvezetesebb társalgó. A szellem káprázatos tájai fölött suhant velünk. Csodálatos és szeszélyes kalandozás volt ez a lélek végtelen birodalmában, évezredek, népek és kultúrák félelmes útvesztőiben, amelyeknek váratlan fordulóinál hol márványistenasszonyok fennkölt mosolya, hol szenvedélyes és tragikus szerelmek emésztő forrósága, hol vér és kéj mithoszainak riasztó vad bálványképei fogadták a tikkadt iramban száguldó vándort. Néha meglepő volt, hogy ez a hatalmas, kisportolt atléta-test a szellemnek milyen gyöngéd, csipkefinom játékaira képes. Műveinek is ez az óriási kultúra s ennek a kultúrának mély átéltsége adott sokszor lenyűgöző hatást. Gyakran megkapott főleg novelláiban az ellentét, a külső megjelenése és kultúrájának szinte dekadens túlfinomultsága közt. Mint a kilencvenes évek íróinak legtöbbjeinél, úgy nála is és főleg nála megtaláljuk a francia hatás alatt támadt fin-de-sincle hangulatot. Ez a hangulat jellemző a századvégre, amelynek írói nemzedéke az alkonyára hajló nagy kornak végén mesterkélt fáradtsághangulatot erőszakolt magára. Úgy érezték, hogy egy hatalmas korszak lezárultával az ősi energiákat már felhasználták s nekik már csak beteges túlérzékenység, az idegek túlfinomultsága s a reménytelenség szenvelgő póza maradt. Vágyaiknak, rajongásuknak, csodálatuknak tárgya sem az erő, a természetesség, az egyszerűség, kultúra, hanem az újszerű, rendkívüli, a szépség mesterkélt túlhajtottsága. Ennek a koráramlatnak hatása alatt találjuk meg Pekár Gyula írásművészetében is a törékeny, dekadens finomságokat. Hozzájárul ehhez nála még a történelem nagy készletének ismeretes pompázó színeinek élvezete, ami visszatükröződik novelláiban is. Némelyik novellája olyan, mint az aranymezőbe ágyazott csillogó mozaik, vagy leheletgyöngéd színekkel festett miniatűr. Ezért különösen érdekli Bizánc gazdag, nehéz és merev dekoratívsága. Egyike legkiválóbb bizantológusainknak. Más elbeszélő műveiben brokátok színjátszó dús pompájára emlékeztet. Van, amelyik úgy hat, mint gondosan megmunkált zománcokkal és drágakövekkel ékes ötvösremek. A fin-deneele határokon kívül francia befolyásra vezethető vissza nála az elemző lélekrajz, amely főleg Bourget, akkor rendkívül felkapott légkörébe illeszkedik be s azt az előkelő társadalmi réteget keresi a magyar életben, ^melynél köréből regénytárgyait Bourget is merítette. Nem csoda hát, ha az akkori kritika irodalmunk megújhodásának, áthangolójának és színvonalemelkedésének egyik úttörőjét ünnepli Pekárban. A Dodó főhadnagy problémái s a Lavinia új hangot, új tárgykört és a régitől eltérő lelki elmélyülést hoztak irodalmunkba, amit maga állapított