A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 60. (1937-1940)
V. Székfoglalók - Kállay Miklós: 1. Megemlékezés Pekár Gyuláról; 2. Részlet a Báthory István című regényből
242 KÁLLAY MIKLÓS forrásból. S a legnagyobb remekek éppen azok, amelyekben a megfigyelés és objektív ábrázolás csak mint kellőképpen adagolt ellensúly köti a teremtő képzeletet, hogy lendületének sodró ereje a földi kötelékektől el ne szakítsa. Pekár Gyulánál föltétlenül megvolt ez az ellensúly. Sőt egészen érdekes jelensége, hogy irodalmi pályája éppen ennek a tárgyilagosságnak reális jegyében indult, a francia irodalommal való szorosabb kapcsolat jegyében. Ez a kapcsolat Bessenyei óta sohasem szakadt meg egészen. A Kisfaludy-Társaság maga is ápolta ezt a kapcsolatot s ennek eredménye az az 1901-ben megjelent költői anthológia volt, amelyben az újabb francia líra minden egyénisége és árnyalata képviselve volt Baudelaire-től Verlaine-ig. Az élő francia irodalommal, a polgári francia elbeszélő próza főtörekvésével, a reális megfigyeléssel és ábrázolással, főleg az impossibilité elvével, hogy az író teljesen tűnjön el műve mögött és ne mutassa ki se rokonszenvét, se ellenszenvét alakjaival szemben, nálunk először Justh Zsigmond vette fel a kapcsolatot a kilencvenes évek elején. Justh Zsigmond éveket töltött Párisban, kitűnően ismerte nemcsak a francia írókat, hanem a francia társadalmat is. Mikor hazatért, megpróbálta, hogy irodalmunknak a kilencvenes évek előtt erősen hanyatló színvonalát ebben a franciás szellemben megújítsa és fölemelje. Irodalmi szalont akart teremteni, valósággal toborzott az új irodalmi ízlésnek és szellemnek. Azok közt, akiket Justh Zsigmond az irodalomnak megnyert, volt Pekár Gyula is, aki természetesen az általa inaugurált új franciás irányt követte. Pekárt erre nagy műveltsége és néha kultúrájának francia alapszínezete is hivatottá tette. Középiskoláit Debrecenben végezte, egy osztályt a bostoni latin schoolban járt. Egyetemi éveit Bécsben és Budapesten töltötte. A doktori cím megszerzése után három évig a pestvidéki törvényszéknél gyakornokoskodott, majd 1891-től kezdve Justh Zsigmond biztatatására teljesen az irodalomnak szentelte magát. Bejárta csaknem egész Európát, 1898-tól 1896-ig a párisi Sorbonne-on irodalmi, esztétikai és nyelvtudományi tanulmányokat folytatott. Írásban és szóban hibátlanul elsajátította csaknem minden európai kultúrnemzet nyelvét. De nyelvtudása mögött mély és szélesen megalapozott egyetemes kultúra állott, amely nemzetnek nyelvét beszélte, annak egész történetét, irodalmát, művészetét, emberi jellegzetességeit is jól ismerte. Tudása és képzeletének széles, emelkedett nézőpontról való szemlélete villámgyorsan tudta összekapcsolni egymástól legtávolabb eső kultúrák titokzatos összefüggéseit. Csodálatos intuícióval bogozta ki az emberi szellem fejlődésének megszakítatlan szálait, őskultúrák ködétől egész a legmodernebb civilizációk mesterséges fényéig. A spanyol mór hősköltészet legendás világa-