Közjegyzők Közlönye, 1998 (2/45. évfolyam)

1998 / 1. szám - A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL - Koday Zsuzsanna: A társaság átalakítása vállalkozásának felszámolása nélkül

Közjegyzők Közlönye A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL A társaság átalakítása vállalkozásának felszámolása nélkül (a magyar jogszabályi rendelkezések tükrében) A CAEM/Társasági Jogi Albizottsága előzetes kérdőívében a társaság átalakítása vállalkozásának felszámolása nélkül témakörben a magyar jogszabályi rendelkezések tükrében tanulmányomat a kérdőív szerkezetét követve az alábbiak szerint foglalom össze. 1. A két bevezető kérdés: a) Az Ön országának törvényei milyen mértékben ismerik el a külföldi társaságokat? Egy társaság származási országában el­nyert jogi személyiségét elismerik-e az Ön országában, az elis­merés az Ön országának törvényein alapul-e, vagy valamely nemzetközi egyezményen, amelynek az Ön országa is tagja? Vannak olyan nemzetközi egyezmények, amelyek kifejezetten a társaságok és más jogi személyek elismeréséről rendelkeznek. Pél­dául: Hágai Egyezmény (1956) a jogi személyek nemzetközi ma­gánjogi jogállásáról, vagy az Európai Unió tagállamai által kötött, a társaságok és jogi személyek kölcsönös elismeréséről szóló Egyez­mény (1968.). Magyarország ezen egyezményeknek nem tagja. A magyar belső jog, illetve a Magyarország által kötött nemzetközi egyezmények a gazdasági társaságok és más jogi személyek „elis­merését" nem említik. A kérdés megválaszolásánál a kollíziós jogi (az alkalmazandó jogot érintő) rendelkezésekből lehet kiindulni, amelyeket a nemzetközi magánjogi kódex, valamint kisebb rész­ben egyes jogsegélyegyezmények tartalmaznak. 1. A nemzetközi magánjogi kódex 18. §-a szerint a jogi sze­mély jogképességét, gazdasági minőségét, személyhez fűződő jo­gait, valamint tagjainak egymás közötti jogviszonyait személyes joga szerint kell elbírálni. A személyes jogot a nemzetközi magánjogi kódex a nyilván­tartásba vétel államához, több államban való bejegyzés esetére a székhely államához, ezek hiányában a központi ügyvezetés helyé­nek államához köti. 2. Vannak olyan nemzetközi egyezmények is, amelyek rendel­kezéseket tartalmaznak a jogi személyek jogállására nézve. A magyar-lengyel jogsegélyegyezmény például az alábbi rendel­kezést tartalmazza: „A jogi személy jogképességét annak a Szerződő Félnek a joga határozza meg, amely szerint megalakult. ” Hasonló rendelkezést tartalmaznak a magyar-csehszlovák (an­nak részesei a cseh és szlovák utódállamok), valamint a magyar­román jogsegélyegyezmények is. A rendelkezés tulajdonképpen ro­kon a magyar nemzetközi magánjogi kódexben foglalt szabállyal, mert a jogi személy jogképességére irányadó jog meghatározását a jogi személy megalakulásának helyével hozza összefüggésbe. Ezzel szemben a magyar-jugoszláv jogsegélyegyezmény szerint „a jogi személyek jogképességét annak az államnak a joga határoz­za meg, amelynek területén a székhelye van”. 3. A külföldi jogi személyek hazai elismeréséről a fentiek figye­lembevételével az alábbiak mondhatók el: A külföldi jogi személyek jogképességének elismerését a magyar belső jog (a nemzetközi magánjogi kódex) és a Magyarország által kötött jogsegélyegyezmények közvetett módon rendezik. Meghatározzák a jogi személy személyes jogát, azaz azt, hogy mely jog irányadó valamely jogi személy jogképességére, illetve a státuszával kapcsolatos egyéb kérdésekre (szervezeti kérdések, ta­gok közötti viszonyok stb.). Ennek során eltérő kapcsolóelveket vesznek figyelembe: a magyar nemzetközi magánjogi kódex fősza­bálya és egyes jogsegélyegyezmények az egyes jogi személy meg­alakulásából, nyilvántartásba vételéből indulnak ki (inkorporációs elv), míg a magyar-jugoszláv jogsegélyegyezmény a jogi személy székhelyéből (székhelyelv). Abban az esetben, ha a jogi személy az ilyen módon kijelölt személyes jog alapján jogi személyiséggel rendelkezik, akkor azt Magyarországon is jogi személynek kell tekinteni. b) Az Ön országában a társaságokra vonatkozó nemzetközi ma­gánjog a székhely szerinti, vagy­ az alapítás szerinti nemzetiség elvét követi-e ? Ezek az elvek törvénybe vannak-e iktatva? Amint arra már az előző kérdésre adott válaszban is utalás tör­tént, a jogi személyek személyes jogának (státuszának) meghatá­rozása során a nemzetközi magánjogban világviszonylatban két ellentétes alapelv alakult ki. Az úgynevezett inkorporációs elv sze­rint a jogi személy személyes joga azon állam joga, amelynek terü­letén nyilvántartásba vették, amelynek joga szerint alakult. Ez az elv tehát a személyes jog meghatározásánál a jogi személy alapítá­sának, létrejöttének mozzanatát ragadja meg. A székhely elve sze­rint ezzel szemben a jogi személy személyes jogát a székhelye sze­rinti állam joga határozza meg. A magyar tételes jog (ideértve mind a nemzetközi magánjogi kódexet, mind a fent említett jogsegélyegyezményeinket is) rendel­kezéseiben mindkét elv megfigyelhető. 1. Az inkorporációs elv, mint főszabály fogalmazódik meg a nemzetközi magánjogi kódex 18. §-ában, valamint a magyar­csehszlovák, a magyar-lengyel és magyar-román jogsegélyegyez­mények fent idézett rendelkezéseiben. 2. A nemzetközi magánjogi kódex is alkalmazza azonban a székhely elvét, de csak azokra az esetekre, amikor a nyilvántartás­ba vétel elve nem alkalmas a jogi személy személyes jogának meg­állapítására (több államban is nyilvántartásba vették, vagy nem vették nyilvántartásba, mert az alapítás helye szerinti jog a nyilván­tartásba vételt nem írja elő). A jogsegélyegyezmények közül pedig a székhely elvét követi a magyar-jugoszláv egyezmény. 2. Az egyes művelet típusokra vonatkozó kérdések Átalakulás Az Ön országának jogalkotása vagy jogelmélete lehetővé teszi-e, hogy egy társaság az Ön országának joga szerinti egyik társa­ .

Next