Közjegyzők Közlönye, 2003 (7/50. évfolyam)
2003 / 12. szám - HÉTKÖZNAPOK SŰRŰJÉBEN - A házassági vagyonközösségi rendszerek a külföldi jogban
1. Bevezetés Ha házasságban élő ember ingatlant vagy társasági üzletrészt vásárol, az okiratba foglaló közjegyzőnek vizsgálnia kell, hogy az illető szerezhet-e egyedüli tulajdont, ill., hogy a házastársa nem lesz a törvény erejénél fogva társtulajdonos. Ez a vizsgálat nehéz lehet, ha külföldi vagyonközösségi jogrendet kell hozzá figyelembe venni, pl. mert az egyik házastárs külföldi állampolgár, a házaspár állandó lakhelye külföldön van, az ingatlan külföldön található, vagy más külföldi vonzata van az ügynek. Ebben az esetben ugyanis előfordulhat, hogy a közjegyző számára ismeretlen házassági vagyonjogi rendszerről van szó. Lehetséges, hogy az eladó oldalán az alkalmazandó vagyonjog szerint az elidegenítéshez a házastársa beleegyezésére van szükség. A hozzájárulás követelménye fakadhat azonban a házasság hatályára vonatkozó törvényből is, így például a francia, holland vagy svájci jog szerint a házastársi közös lakás elidegeníthetősége a másik házastárs beleegyezésétől függ. 2. A vagyonjogi rendszerek tipizálása A következő táblázat áttekintést ad az egyes házassági vagyonjogi rendszerekről. Ennek során a következő rendszerezést alkalmazzuk: 2.1 Vagyonközösség (communauté de Mens) A vagyonközösségnek az a tiszta formája, amelyben a két házastárs teljes vagyona egyetlen közös vagyontömeggé olvad össze, lényegében már csak Dél-Afrikában és a Fülöp-szigeteken van érvényben. Igaz, hogy a skandináv államokban, Svédországban, Norvégiában és Finnországban is „vagyonközösségnek” nevezik a házassági vagyont. Valójában azonban a házastársak itt a házasság fennállása alatt vagyonmegosztásban élnek, és megtartják külön-külön egyedüli rendelkezési jogukat az általuk behozott vagyon fölött. Csak a házasság befejezésével kerül sor az egyes házastársakat megillető vagyontömeg összeolvadására, ami miatt a vagyonközösségnek ezt a formáját „halasztott vagyonközösségnek” (deferred community property system) is nevezik. A házastársak még szerződéseket is köthetnek, és ajándékozást is foganatosíthatnak egymás között. A későbbi vagyonmegosztás előzetes hatásai nyilatkoznak meg azonban abban, hogy az egyik házastárs követelheti a másiktól, hogy a rendelkezéssel való visszaélést hagyja abba, és a vagyonközösség határidő előtti megszüntetését kérheti, ha veszélyeztetve látja kiegyenlítési igényét.' ' Deferred community property system, vö. Staudinger/von Bar/Mankowski, 13 kiadás, 1996, EGBGB (Polgári Törvénykönyvet beve zető törvény) 15. cikk, Rn. 250; Rheinstein/Glendon, in: International Encyclopedia of Comparative Law, IV. kötet, 4 . fej. 4-139- old., Dübeck, Zeum 1995, 827 és következő old. A holland jog szerinti vagyonközösség esetében sui generis közösségről van szó. A töredékrész-közösségre* * 5 vonatkozó szabályokat nem alkalmazzák. A házassággal nem jön létre a bevitt vagyonban való együttes részesedés sem." Ehelyett a B.W. (holland polgári törvénykönyv) I. könyv 97. cikkely 1. bek.-e úgy rendelkezik, hogy mindkét házaspár maga kezeli a közösségbe általa bevitt javakat.5 Különösen pedig egymaga rendelkezhet velük.6 A német bíróságok gyakorlatában a két házastársat úgy jegyzik be a telekkönyvbe, mint „holland jog szerinti vagyonközösségben élőket”.7 Ez azonban aggályos, mert ezt követően a két házastárs bejegyzése után a telekkönyvből már nem állapítható meg, ki volt a bevivő és ennek folytán rendelkezésre jogosult. 2.2. Szerzeményi közösség (communauté d’acquets) Sok más országban a törvényes házassági vagyonjogi rendet „vagyonközösségnek” nevezik. Tartalmilag azonban nem a két házastárs vagyontömegének átfogó összekapcsolódásáról van szó, hanem a nemzetközileg leginkább elterjedt vagyonközösségi formáról, a „szerzeményi vagyonközösségről”. A szerzeményi vagyonközösség a római jellegű, jogrendszerű országokban és a volt szocialista országokban érvényes házassági vagyonjogi rendszer, így pl. Olaszországban a törvényes házassági vagyonjogi állapotot comunione legale-nak (házassági vagyonközösség) nevezik. Az a vagyon azonban, amelyet az egyes házastársak bevittek a házasságba, és amelyet a házasság folyamán ajándékozás vagy öröklés útján szereztek, az összvagyonból ki van zárva. 7 Vö. még: de Wil , Länderbericht Niederlande (Hollandiai országjelentés német nyelven), Nótárius International 2002.8.27. 5 Breemhaar, in: Henrich/Schwab, Eheliche Gemeinschaft, Partnerschaften und Vermögen im europäischen Vergleich (Házassági kö zösség, élettársi kapcsolatok és vagyon európai összehasonlításban - német nyelven), 155. o. 4 Vö. OLG Oldenburg, Rpfleger 1991, 412. old. Schmelienkamp, in: Schölten, Das internationale Privatrecht in der notariellen Praxis (A nem zetközi magánjog a közjegyzői gyakorlatban - német nyelven) 1995, 345. old. Bergmann/Ferid, Internationales Ehe- und Kindschaftsrecht, Niederlande (Nemzetközi házassági és családjog, Hollandia-német nyelven) 35. old. 5 Holland polgári törvénykönyv német fordítása, készítette Nieper/Wes terdijk, in: Niederländisches Bürgerliches Gesetzbuch, I. könyv: Személyes és családjog. 6 Sielemenn, MittRhNotK 1971, 18 ff. 7 Lásd pl. OLG Oldenburg Rpfleger 1991, 412. o.; OLG Köln DnotZ 1972, 182. o.; OLG Düsseldorf MittBayNot 2000, 125. o.. 8 PL Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Közép- és Dél-Amerika számos országában, Québecben és az USA néhány déli államában, így pl. Kaliforniában, Texasban és Luisianában, valamint Thaiföldön. Pl. a kelet-európai államokban, beleértve az egykori Jugoszlávia és az egykori Szovjetunió utódállamait is, Észak-Koreában, a Kínai Népköztársaságban, Kambodzsában és Vietnamban. Ott pl. ez a kötelező érvényű házassági vagyonjogi állapot. Közjegyzők Közlönye HÉTKÖZNAPOK SŰRŰJÉBEN A házassági vagyonközösségi rendszerek a külföldi jogban