Közlöny, 1848. augusztus (53-83. szám)

1848-08-01 / 53. szám

9 ■­­ c5 ' ’ “ 3'os’’pénzügyminister engedelmet kért a' háztól, hogy a’ hitel­bank tárgyában nehány kérdést terjeszthessen elő, ’s hogy ter­vet nyújthasson be, az ezelőtt úrbéri illetményekkel bírók tör­vény által biztosított kárpótlásába betudandó, ’s a’ status által fedezendő, előlegezés tárgyában. Mind a’ két tárgy napi­rend­re fog tűzetni. Szőnyegre jött a’ kincstári javakon eszköz­­lendő magyar telepítésekről szóló törvényjavaslat, ’s el is fo­gadtatott, kivéve a’ 4. utolsó pontját, melly így szól: „A’tele­pekhez imaházakról, ’s lelkészek és néptanítók ellátásáról pe­dig a’ közállomány költségén gondoskodandik. „E’ pont helyébe lemondatott, miként az említett szükségekről 6 évig gondos­kodjék az állodalom, azontúl a’ telepek is az e’ tárgyban ho­zandó törvények alá essenek. Varga Sándor czeglédi képviselő e’ következő 3 tárgyban ten indítványt, ’s adá be törvényja­vaslatait. Első indítványa az 1844-diki 9-dik tczikkben szabá­lyozott közmunkák eltörültetéséről szól; második a közlegelő elkülönítésének kötelező törvény általi sürgetéséről; harmadik végre az 1848-diki 5-dik és 23-dik t. ez. módosításáról, meny­nyiben ezen törvény czikkekben különböző qualificatio állittatik fel a’ nemzetőrségre, követ- és tisztválasztásra. — E’ 3 in­dítvány annak idejében napirendre fogván kitüzetni, az ülés eloszlott. 246 . Belföld­ szeg­e­d, j­u­l. 26. Bocsánat, hogy nagyszerű napjainknak kö­zepette locális dologgal foglalkoztatjuk e’ lap olvasóit, mit nemcsak a­­zért óhajtunk köztudomásra bocsátani, mivel kívánatos, hogy magány­érdekek a’ közügyek irányában háttérbe vonuljanak; de azért is, hogy a’ népnek megnyílt tanácskozási termünk méltóságával compatibilisnek nem találjuk, a’ megvitatva határozatba ment dolgot, közbe nem jött és adatok nélkül felforgatni; főkép pedig mivel elv van kérdésben, melly­nek alkalmazása mellettünk nyilatkozik. Követválasztásunkat megelőzött nagygyűlésünkön indítványba jött, hogy tisztviselő, ha követnek választatik, vagy ezt el nem fogad­hatja, vagy pedig amarról kell lemondania. Hosszas vita után határoz­­tatott: a’ követté elválasztandó tisztviselő Csak addig nem tekinthető annak, míg mint követ működik. Nagygyűlésünk ezen határozatát mél­tányosnak látjuk; mert senkinek sem sérti törvényes szabadságát, mert a' bizalmat törvényeinken túl nem korlátozza , mert a' gyakorlattal u­­gyan azonos. Ezek után a' közbizalom két tanácsnokot emelt a’ követségre. Bekövetkezik f. hó 24-iki rendk. nagygyűlésünk, újra és ismét föllép indítványával képviselő Bóh János, és jön határozva — ristit­ teneatis — hogy követeink vagy pályájukat hagyják oda, vagy pedig tanácsno­ki helyüket foglalják el; és ez csak azért történt igy mert lovagiatlan­­ ságnak mondatott, a’ szabad választást megtagadni tőlük akkor, midőn hon nem létükben ölly alternatívába helyeztettek melly félreis­­merhetlenül spoliatio. Spoliatio pedig, mert nagygyűlésünk fentebbi ha­tározata után küldötte őket a’ közbizalom mostani helyükre. Nem kell sem Kant, sem Hegelnek lenni, hogy e’ két határozat közti következet­lenséget felfogjuk , annak hozzáadásával pedig épen sajnálatra méltó következetlenség, hogy az első —• és a’ jul. 24-iki határozat között új adatok csak annyiban merültek fel, a' mennyiben követeink most már — a’ bongi ülésen vann­ak. Mig tehát törvényünk másként nem rendelkezik, addig nem hi­szünk egyes hatóságot feljogosítva arra, hogy a' fonálló gyakorlat elle­­­nére megszorító határozatot hozhasson. Legkevésbé pedig Szeged váro­sát, melly épen ellenkezőkép rendelkezett; és mert az utolsó határo­zatot pártolóknak a’ gyakoribb helyettesítést tárgyazó aggodalma meg­szűnik, ha az egyszer helyettesitett mindenkorra van helyettesítve, vagy is szint annyiszor elfoglalja a’ követségbe ment tanácsnok helyét, men­­nyi időt ez az országgyűlésen tölt. Ha ki városunk helyzetét csak némileg is ismeri, az előtt nem terhelhet bennünket azon vád hogy az ellenség eleibe hazafiatlan féle­­lem nem enged menni. Julius 10-kún kelt czikk annyit tudat a’ közön­séggel, hogy százada irányában két kapitány nyilatkozik, az egyik tel­jes készséget fejez ki százada részérül a’ csatasikra szállani, mig a’ másik sajnálkozását jelenti, hogy feláldozást századának csak szegé­nyebb osztálya tanúsított; minthogy több nem nyilatkozott, csak ez u­­tolsó vagyonosb részét volt szándékunk hazafias kötelességükre ébresz­teni, már pedig mennyire lehet egy századnak tehetősb, ’s igy a’ jóval kevesb részről következést vonni az egészre — ahoz commentár nem kell.­­— Ha pedig elmondjuk, hogy őrseregünk annyira terhelve van helybeli szolgálattal, mennyire egy városi őrsereg sem alkalmaztatik, jelesen: naponta 700, mond hétszázon felül, mit az ezredesnek a’szol­gálatot tevők jegyzéke igazol,'s ha még ehez tekintetbe veszszük, hogy Beszk, Szent-Iván, Gyálu és Keresztúr szerb ajkú helységektől köröz­tetünk, városunkat pedig a’ mostani mozgalmak kulcsának ösmerjük,—­­alig hisszük, hogy bennünket bárki is vádolni feljogosítva volna. De te­kintsünk pénztárunkra — ki fog tűnni, hogy az országnak egy városa sem viselt aránylag több terhet nálunknál. Mindezt szívesen tesszük, és utolsó erőnkig mindent tenni fogunk. — Legyen elég mostanra ennyi, az itt volt szállongó hírek elnémítására. Ha kell, adatokkal felelünk. Sopron. Az 1848: 23. czikkbe elvetett mag nem esett kopár földbe ; a politicai életnek az előbbi titkolózás korában elsatnyult cse­metéje már is szépen tenyészik a’ nyilvánosság szabad legében; az előbbi közönyösséget a' közügyek iránti részvét váltá fel, — közgyű­léseink mind annyiszor számos közönség gyülhelyei, hol az ujonan felledező politicai kapacitások nagy hévvel mérkőznek meg a’ vitatko­zások terén, a’ hallgatóság pedig itélőszéket tarthat választottai felett, mennyiben fogják fel a’ polgártársaik bizalmából reájuk ruházott hatás­kör fontosságát. A’ tanácskozások nem maradnak ugyan mindig a’ par­lamentáris rend s philosophicus higgadtság korlátai közt, a’ szónokok gyakran nem egyenkint ’s egymásután, hanem olly hatalmas chorusban harsogtatják nézeteiket, hogy az elnök szeniorhangja ’s csengetyüje alig képes az orkán zúgását lecsillapítani; de hiába s e’ részben még ujonczok vagyunk a’ parlam­entáris eszmecsere küzdterén. — Sajnál­kozva tapasztaljuk, mikép polgáraink az ellenük már olly gyakran emelt vádat, hogy a* nemzeti nyelv iránt nem viseltetnek az óhajtott rokonszenvvel, nem igyekszenek megczáfolni; mert habár az itt ural­kodó német elem tekintetéből méltányosnak tartjuk is, hogy a’ tanács­kozások német nyelven folyhassanak; de még­is türelmetlenséggel nem vádoltathatunk, midőn azt óhajtjuk, hogy a’ magyar nyelven szerkesztett kormányrendeletek, levezések ’s a’ néha-néha gyéren fel­merülő magyar szónokok tolmácsolás nélkül legalább megértessenek. Egyébiránt habár nem titkolhatjuk is el abbeli aggodalmunkat, misze­rint a magyar nyelvnek polgáraink közti általányos terjedése még so­káig a kegyes óhajtások sorába tartozandik, mégis a bőkezűen ’s lel­kesedéssel a’ hon oltárára rakott áldozatok eléggé tanúsítják, mikép a’ nyelv nem mindig biztos mérlege a’ hazafius érzelemnek. A’ közgyűlés közérdekű tárgyai közül főképen a’ hús és süte­ménynek az árszabás alóli felszabadítása megemlítendő. A’ húsnak folytonosan növekedő ára, melly mellett a mészárosok még­is szünte­len tönkre jutásukat pengetök, s a’ süteménynek a’ gabona olcsósága | daczárai kicsinységgé J alatt uralkodó ingerültség már elkerü­lhetlenné tévé ezen intézkedést; ’s így jövőben — a’ mesteri jog elnyerése iránti czéhszabályok fenmaradása mellett — a mesterek eddig korlá­tolt száma nem leend t­jjbbé megszorítva, egyébiránt minden mester köteleztetvén, egészen tetszésére hagyott ár- s mértékszabályzatát kifüggeszteni, mellynek szigorú megtartása felett a’ hatóság őrköden­­dik.­­ Hogy pedig a’ szarvasmarhának vagy gabonának netán beálló drágasága esetében a’ közönség ezen első szükségé élelmi czikkekben szükséget ne szenvedjen , azon mester, ki illy időben a’ sütéssel vagy húsvágással felhagyna, mesteri jogának örökös elvesztésével bünhö­­dendik. —■ Vajha a’ siker kielégítőbb lenne, mint a’ szappanosoknál, kiknek az árszabás alóli felmentésük óta a’ gyertya ’s szappan ára felebb szökkent, ’s minden mesternél egyenlő. Est modus in rebus.— --------- Nem csekély volt megdöbbenésünk, midőn ugyan azon köz­gyűlés folytában, melly a’ fellebbi végzésekért hozá, tiszti ügyészünk az épen akkor tartott megyei bizottmányból azon bámulatos jelentést tévé, mikép a’ megye a’ város kebelében ezután is gyakorlandja a’ mértékek­­s vámlai felügyelést. Ezen törvénytelen beavatkozás más önálló törvényhatóság jogaiba, ezen makacs ragaszkodás a’ régi rend­szer romjaihoz, mellyeket annak legalázatosabb szolgája tekintetes nemes Sopronmegye, a’ szenvedett gyászos hajótörésből megmenteni igyekszik, kimondhatlan ingerültséget idézet elő a’teremben: büszkén éreztük, mikép lejártak azon idők, midőn városunk ezen szelleméről eléggé ismeretes megye nyűge alatt nyögött , férfiasan küzdendünk az 1848: 23. t. sz. 1. és 25. jl-ban a’ városoknak biztosított Önállóság megóvásáért, ’ s ezen elvektől lelkesítve, a’ megyének e’ reactio­­nais kísérletére azon válasz intéztetett a’ bizottmányhoz:,,mikép a'me­gye ezen határzatát nem tarthatván egyébnek, mint a’ közelebb múlt országgyűlés által teljességgel megbuktatott rendszer váratlan utóhang­jának , "annak ,nagyobb erőt vagy hatást nem tulajdoníthatunk, mint a’ minőt tulajdonítana a’ bizottmány tőlünk keletkezendő olly végzésnek, mellyel mi a’ megye terén kívánnánk intézkedni.“ — Egyébiránt azon meggyőződéstől vezérelve, miszerint az utolsó törvényhozás a 23-ik t. czik­kben kimondott önállási elv nyomán a’ városokat minden gyám­ság bilincsei alól annál inkább fel kívánta oldani, minthogy a’ városi közgyűlések a’ teljesen független megyei közgyűléssel tétetnek párhu­zamba , — mind azon tárgyaknak, mellyek azelőtt a’ kamara jóváha­gyása alá terjesztettek, — felsőbb helyzet felterjesztését szükségesnek nem tartjuk. — A’ pénzügyi ministerium abbeli kétrendű felszólításá­nak , mikép a’ kir. díjt annak tőkéje letételével egyszerre megváltsuk, ’s a’ május elejétől oct. végéig 8261 pfttal járó hadi adót előlegezés­­képen a­ hon sürgős költségei fedezésére a’ kir. kincstárba beszolgál­tassuk ! — pénztárunk mostoha állapotánál fogva eleget nem tehettünk. — Teendőink az új városi rendszer életbe léptetése óta annyira meg­szaporodtak, hogy a’ közigazgatási tárgyak halmaza hetenkint két közgyűlés s 1—2 tanácsülés tartását teszi szükségessé, — ezen­kívül a’ hetenkinti két törvényszéki ülés, gazdasági bizottmányok, a’ különféle választmányi ülések és munkálatok annyira igénybe veszik a’ hivatalnokokat, hogy tanácsnokaink valóban a rezük verítékével kere­sik 400 pftnyi évi fizetősöket! Egyébiránt elég szerények vagyunk bevallani, hogy ruszti szomszédaink e’ részben még jobb gazdák: ők tanácsnokaiknak évenkint 50 pftot fizetnek , ’s mégis az utolsó tisztujítás alkalmával, midőn az előbbi 100 pftnyi fizetés felére szállít­tatott le, — ezen urak vetélkedve ajánlák szolgálatukat. Vivitur parvo bene. —--------Nemzetőrségünk parancsnokául Kaim Lajos nyugal­mazott őrnagy len kinevezve , a’ mintegy 1300 főből álló testület a’ honvédi tanács rendelete szerint egy zászlóaljat képezvén, hat századra osztatott fel . A’ tisztválasztás folyó julius hó 9-én tör­tént meg ; némellyel, a’ rögtönzött választás ellen , melly csak a vá­lasztás előtti napon ’s tökéletlenül jön kihirdetve, panaszt emel­nek , mi által egyébiránt a’ már ezen téren is honos korteskedésnek némileg gát vettetett. A’ fegyvergyakorlatok megkezdettek ugyan, de itt is, mint másutt, jó’s elegendő fegyverekben látunk hiányt, — mintegy 400 nemzetőr még épen nincs ellátva fegyverrel. Az egyen­ruha minősége iránt a’ honvédi tanács intézkedett ugyan, de annak megszerzése még sok bajjal járand; az üzlet minden nemeinek jelen pangása idejében valóban méltányosan alig követelhetni rögtön az amúgy is mindenféle adakozások által igénybe vett nemzetőröktől ezen érzékeny áldozatot; az e’ czélre szükséges 30,000—40,000 pftnyi öszvegnek a’ városi pénztárbóli előlegezését ’s az összes polgárságral kivetését pénztárunk jelen állapotában a’ közgyűlés nem szavazhatja meg. — Egy leginkább az evang. főtanoda újaiból ’s nehány lelkes hölgyből alakult műkedvelő társaság a’ haza felsegélésére színi előadást rendezvén, jeles játéka által köztetszést aratott, ’s a’ hon oltárához 148 pfnyi tiszta jövedelemmel járult. —­ Kölcsönképen ugyanezen szent czélra kész pénzben 2832 pft, nemes érczekben 28­­ aranyat nyomó arany, és 77 font 22 % lat ezüst gyűlt be. — Hunkár Antal kormánybiztos ur, ki a’ ministerium által egy, némelly helybeli gazda­polgárok által elkövetett erőszakos legelőfoglalási kihágás megvizsgá­lása ’s megfenyítése végett vala kiküldve, hosszabb ideig körünkben mulatott ugyan, de működésének eddig semmi eredményét nem ta­pasztaltuk. Mint halljuk, azon ígérettel távozott el városunkból, misze­rint bizonyos ügyvédet, ki az említett erőszakoskodásban bujtogatói szerepet játszott, ’s későbben jónak látta elillanni, a’ hatóság kezéhez szolgáltatand; de most már 4 hét óta hiába várjuk mind a’ lázító ügy­védet , mind magát a’ kormánybiztost ’s az említett ügynek valaházai elintéztetését. Gömörbül, Rimaszombat hazaszeretü polgárai Le. julius 14. és 15-kén a’ testvériség legszebb öröm napját ünnepelék. A’ Vil­mos magyar huszárezred egyik százada Répási Mihály őrnagy ve­zérlete alatt váratván e’ városba, már a’ polgárok jó előre átalános lelkesedéssel óhajták a’ perez elérkezését, hogy a’ derék ezred 2 napig náluk szállásolandó 1-ső százada, ’s ez által minden, hazáját ’s királyát szerető magyar katona iránt testvéri őszinte érzelmüket kijelenthessék. Végre julius 14-kén reggel eljött az alkalom, a’ derék század vitéz hon­polgáraival testvéri kezet szoríthatni. A felállított polgári gyalog nem­zetőrség két százada zeneszó mellett harsány éljenekkel fogadta a’ ma­gyar lovas századot, melly azt mindannyiszor „éljen a’ magyar haza I éljen a rimaszombati nemzetőrség !” kiáltásokkal viszonozta; Győry Dá­niel százados pedig az őrsereg és minden polgárok nevében testvéri­­leg üdvözlé a’ század vitéz fiait; elmonda, hogy a’ magyarnak Isten u­­tán csak önmagában lehet bizodalma, az egyetértés óriás­­ erejével, a’ lelkesedés és kitartás hatalmas karjával védeni meg a vészszel fenyegetett drága hont. Mire nyugodt, de férfias hangon az őrnagy vá­laszolt, röviden, mert hazafi érzelmei elfojták szavait; de e’ pillanatban szemeiben könnycseppek ragyogtak; benne, mint a’ lélek tükörében, az erőteljes ősz bajnok lángoló honszeretete magasztosan tündöklött fel. Kegyeletes hallgatagság követte e’ megható jelenetet, könnyezett sor­os polgárkatona, könnyezett a’ nagy számú néző közönség, mig egy­szerre „éljen a’ haza ! éljen Répási őrnagy!“ dörgő kiáltásokban tört ki a’ leírhatatlan lelkesedés. Ily jelenetek után a’ hideg számító sem es­hetnék kétségbe a’ haza sorsa felett. Két napig voltak a’ derék vitézek Rimaszombaton, kiknek szives fogadtatásuk miatt, vetélkedtek egymás között, a’ derék vendégszerető polgárok. A’ népkert- és tánczteremben ünnepélyes lakomák rendeztettek. Deák János és Miskei közvitézek ál­tal több honfidalok szavaltattak el, ’s ez utolsó midőn Vörösmarti szó­zatát elmonná, igy szollott: „Uraim , mi nemcsak szóval, de tettel is készen vagyunk élni és halni a’ magyar hazáért, bátran megyünk a’ jiarczmesőre, mert tudjuk, hogy Répási Mihály őrnagynak vagy győze­lemre, vagy dicsőséges halálra vézetend bennünket.“ Méltó megemlíte­ni a’ helyet hitvallásunk esperese Terhes Sámuelnek ez alkalommal többek közö­t mondott egy eredeti harczra lelkesítő toastját is: „UraimI — szófoltilz egykori insurrectionális ezred paterje — menjünk, 0­­e az illyrek elfen­ el mind , vágjuk le mind, ’s jöjjünk haza mind“ stb. A’ Vilmos magyar huszárezred 1-ső századára nézve tudósitó elmondhatja, mikép az őrnagytól kezdve, az utolsó közvitézig, büszke lehet­ reájuk a’ haza. Az őrnagy maga derék rendszerető katona, alkot­mányt ,királyt tisztelő igaz .honpolgár. Az alkotmányos seregeknél olly vezérekre van szükség, kiknek ki aza fiusága, haza iránti hűsége ren­dületlenül áll a' vész napjaiban. Julius 16-kán reggel indultak tovább a’ derék magyar katonák, nagy erőszakadásban kisérte el őket a' nemzetőrség és a’ Sándor huszárezredbeli hadfogadó tisztség, zeneszó mellett, nevökben Miklo­­vics Ferencz 2-dik századbeli százados mondta el a’ búcsu-isten hoz­­zádot. Éljenek a’ huszárok! E’ hó elején tartott választmányi üléseinkben több megyei hiva­talok töltettek be. Kishonti járásban főszolgabírónak Széplaki Lajos, putnokiban Szontagh Bertalan, tiszti főügyésznek Miklovics Ferencz, alü­gyészeknek pedig Stimel Soma és Huszt János választattak meg. Megyénkben eddigelé csend van; egyedül azon körülmény tá­maszt méltó aggodalmat bennünk, hogy számos bányatulajdonosaink, a’ bányadolgoztatással, miután a’ sok ezereket érő készleteknek, vas, réz, kobaltban vevői nincsenek, ez idő szerint felhagyni szándékoznak, a miből azon következtetést lehet vonni, hogy ezerekre menő bányá­szok, fuvarosok és szénégetők maradván kenyér nélkül, az elégíi­etlen­­ség könnyen zavarokat idézhet elő. Gömörben a haza oltárára tett ajánlatoknak, kölcsön, arany és ezüst szereken kivül, eddig bejött készpénz­ összege futólagos értesítés szerint 26 ezer pengő forintokra rúg. Egyik vállalkozó gyárosunk , fegyverkészítésre szükséges egyé­neket szerzendő, jelenleg Brüsselben van. Mármaros-sziget, július 21. Előbbi tudósításunk nyomán közöljük a­ hon védelmére tett adakozásokat : Kovásy Károly főbíró gyűjtött Bustyaházáról 20 ft 30 krt, — Técsővárosból 317 ft 44 krt, — idősb Asztalos Péter helyettes főbíró Remetéről 38 ft 2 krt, — Hosszumezővárosból 102 ft 30 krt, — Szigetvárosból 1125 flot, — ifj. Várady József helyettes szolgabiró a’ tiszavizi kerületből 420 ftot, és egy 39 lat nehézségű ezüst lábost. —A’pénzöszvegek —jólle­het még néhány nyugtatók nem adattak be — a' szigeti só-főpénztárba befizettettek, 's összesen 4400 pengő forinton felül rúgnak. — Az adakozások még most is szaporodnak, 's e­ miatt minden névjegyzé­kek be nem adathatván, az egész Öszveget meghatározni nem tudjuk« Lenkey százada Szegedre tétetett át, — az ő, 's Fiáth főhad­nagy érdemlett előléptetése iránt megkértük a’ ministeriumot. Áldás és a' hadak istene vezérelje e bátor csapatot! Felirtunk a' hadügyministeriumnak, hogy báró Jovich , a' 2-dik oláh határörezred ezredese, ki Jellachichnak sógora , 's e’ hon szélén szállásolván, megyénknek veszélyes lehet, Naszódról elmozdu­lasék. J Tomka Pál szolgabiránk ellenében támasztott azon alaptalan vádat, mellyről első tudósításunkban említést tettünk, — a’ befejezett vizsgálatok nyomán költöttnek ’s rágalomnak nyilváníthatjuk. Megyénkben béke és csend uralkodik. Trencsin megyéből, jul. 24. A’ bittsei választókerület részéről — lapjaink 34-ik számában közlött trencsini czikkre vonat­kozó czáfolatot, roppant terjedelmessége miatt—egészben nem közöl­hetvén , mennyire lapunknak mostani folytonos halmozottsága mellett tehetjük, — a' czikk alá irt községek tanácsainak megnyugtatására — e' közlésből következőket említünk meg. Közlők ünnepélyesen kinyilatkoztatják, s ezt esküvel is mege­rősíteni készek: hogy a’ Gerometa Jenő segédlelkész ellen emelt vádak, miszerint ö szláv emissionariusokkal szövetkezett, ’s a' népet, a' magyar kormány és nemzetiség ellen izgatta volna, — alaptalan iro­­mányok. Mi a' trencsini csendbizottmány ellen emelt vádat illeti, hogy a­ vádlott részt ki sem hallgatva, igaztalanul rendelte volna el Gero­meta elfogatását, — úgy his­szük, az illetők nem fognak késni, hogy az ügy az igazság érdekében eligazíttassék. „Mi, kiknek száma majd 30,000-nyi,becsületünk lekötésével ta­núsítjuk,— a­ közlök szavai,— hogy Gerometa Jenő sem nyilvános be­szédeiben, sem privát társalgásában, nem emlegetett szláv köztársasá­got , sőt mindig a’ Magyarhon iránti ragaszkodásra serkentett.“ Gerometa védelmére megemlittetik tovább, hogy: ő hirdette az új törvényeket, ő védelmezte az üldözött izraelitákat, ő adott első ’s leghathatósb impulsust e’ vidéken az őrsereg alakítására ’sat. A' bittsei követválasztásra vonatkozó terjedelmes észrevételeket, minthogy e’ közlés szerint is, e’ tárgyban már úgy is petitio küldetett a’ képviselői házhoz, sürgetősb közlendőink miatt jelenleg nem ad­hatjuk. Temesvár város g. n. e. közönsége következő manifestumot intézett a' ministeriumhoz: Mélyen tisztelt magyar ministerium! Hazánkra nehézkedő vészes mozgalmak e’ vidéken mindinkább túláradván, midőn a' nemzeti egy­ség , ’s e’ hon nagy jövője elleni kísérletek subversiv irányzatban merülnek fel, a’ népek sorsa feletti itélőszék az eltévedtek léte, vagy nemléte felett rövidre pálozát törend. Temesvár város görög nem egyesült összes lakossága legélén­kebben érzi ama közelgő vészteljes perczenet mindenhatóságát, melly­­ben a’ jövő nemzeti élet vagy halál örvényével álló közvélemény a’ nép szava dörgő villámát sujtandja le a’ vétkesekre. Részvéttel vegyes fájdalmunk, melly az eltévedtek irányában epeszti keblünket, azon öntudatból magyarázható, miszerint am a néposztály, melly e’ vidék rónáira a’ szabadság szent ihletétől vezé­­relve telepedék le; melly századokon át e­ hon dicső 's borús korai­ban osztozva, a’ törzsnemzettel testvérileg öle kezett; melly százado­don keresztül a magyar királyi korona szilárdítása, e’ hon java ’s ér­dekeivel e’ hazában érdemdús emléket örökített; hogy azon nép, melly ekkorig a’ koronás fejedelem iránti rendíthetlen hűség ’s állhatatosság babérjával koszorúzottan élt, de daczára ez előnyöknek a’ hajdani vi­szonyok mostohasága miatt, a’ kivívott polgári jólét nagy részében ér­demileg nem részesittetett; most, midőn a jelenkor dicső fejleménye, midőn a’ malasztos gondviselés őt végre — hosszas küzdelmei után rajta könyörülőleg — egy újjászületett szabad hazában , az egyenlő­­ség ’s testvériség fénykörében rejlő polgári boldogság égi malasztjá­­val megáldani kegyelmeskedett, midőn jövő politikai életünk rendszere tömérdek borúk viharai után törvénykönyveinkben szentesittetett, midőn sajátságos institutiónkban foglalt ősjogaink tekintetéből, a’ jogszerű hazai kormány nemzeti gyülekezetünk m­egtarthatását, melly után előbbi viszonyaink közt hasztalan sóvárogtunk megengedé, hogy abban né­pünk óhajtásait, szükségeit 's jogszerű igényeit kellő orvoslás végett felterjeszthessük, — most ezen elcsábítottak, elhódítottak a' vészes reactiónak eszközül szolgáló közremunkálással rombolják szét a’ hosz­­szas szenvedések után érdemlett és számukra nemes lelkülettel ké­szített polgári boldogság paradicsomát egyúttal örök homályt áraszt­ván a’ nyert boldogságban örvendeni ’s azt békében élvezni törekvő testvéreikre is. A’ mennyiben az eltévedtek abnormis állása s végzetteljes jö­vője szomorít és lesújt bennünket, annyiban fentart azon öntudat el­­csüggedésünkben, hogy kiválok még szerbajku honpolgárok szésezerei

Next