Közlöny, 1848. augusztus (53-83. szám)
1848-08-01 / 53. szám
9 ■ c5 ' ’ “ 3'os’’pénzügyminister engedelmet kért a' háztól, hogy a’ hitelbank tárgyában nehány kérdést terjeszthessen elő, ’s hogy tervet nyújthasson be, az ezelőtt úrbéri illetményekkel bírók törvény által biztosított kárpótlásába betudandó, ’s a’ status által fedezendő, előlegezés tárgyában. Mind a’ két tárgy napirendre fog tűzetni. Szőnyegre jött a’ kincstári javakon eszközlendő magyar telepítésekről szóló törvényjavaslat, ’s el is fogadtatott, kivéve a’ 4. utolsó pontját, melly így szól: „A’telepekhez imaházakról, ’s lelkészek és néptanítók ellátásáról pedig a’ közállomány költségén gondoskodandik. „E’ pont helyébe lemondatott, miként az említett szükségekről 6 évig gondoskodjék az állodalom, azontúl a’ telepek is az e’ tárgyban hozandó törvények alá essenek. Varga Sándor czeglédi képviselő e’ következő 3 tárgyban ten indítványt, ’s adá be törvényjavaslatait. Első indítványa az 1844-diki 9-dik tczikkben szabályozott közmunkák eltörültetéséről szól; második a közlegelő elkülönítésének kötelező törvény általi sürgetéséről; harmadik végre az 1848-diki 5-dik és 23-dik t. ez. módosításáról, menynyiben ezen törvény czikkekben különböző qualificatio állittatik fel a’ nemzetőrségre, követ- és tisztválasztásra. — E’ 3 indítvány annak idejében napirendre fogván kitüzetni, az ülés eloszlott. 246 . Belföld szeged, jul. 26. Bocsánat, hogy nagyszerű napjainknak közepette locális dologgal foglalkoztatjuk e’ lap olvasóit, mit nemcsak azért óhajtunk köztudomásra bocsátani, mivel kívánatos, hogy magányérdekek a’ közügyek irányában háttérbe vonuljanak; de azért is, hogy a’ népnek megnyílt tanácskozási termünk méltóságával compatibilisnek nem találjuk, a’ megvitatva határozatba ment dolgot, közbe nem jött és adatok nélkül felforgatni; főkép pedig mivel elv van kérdésben, mellynek alkalmazása mellettünk nyilatkozik. Követválasztásunkat megelőzött nagygyűlésünkön indítványba jött, hogy tisztviselő, ha követnek választatik, vagy ezt el nem fogadhatja, vagy pedig amarról kell lemondania. Hosszas vita után határoztatott: a’ követté elválasztandó tisztviselő Csak addig nem tekinthető annak, míg mint követ működik. Nagygyűlésünk ezen határozatát méltányosnak látjuk; mert senkinek sem sérti törvényes szabadságát, mert a' bizalmat törvényeinken túl nem korlátozza , mert a' gyakorlattal ugyan azonos. Ezek után a' közbizalom két tanácsnokot emelt a’ követségre. Bekövetkezik f. hó 24-iki rendk. nagygyűlésünk, újra és ismét föllép indítványával képviselő Bóh János, és jön határozva — ristit teneatis — hogy követeink vagy pályájukat hagyják oda, vagy pedig tanácsnoki helyüket foglalják el; és ez csak azért történt igy mert lovagiatlan ságnak mondatott, a’ szabad választást megtagadni tőlük akkor, midőn hon nem létükben ölly alternatívába helyeztettek melly félreismerhetlenül spoliatio. Spoliatio pedig, mert nagygyűlésünk fentebbi határozata után küldötte őket a’ közbizalom mostani helyükre. Nem kell sem Kant, sem Hegelnek lenni, hogy e’ két határozat közti következetlenséget felfogjuk , annak hozzáadásával pedig épen sajnálatra méltó következetlenség, hogy az első —• és a’ jul. 24-iki határozat között új adatok csak annyiban merültek fel, a' mennyiben követeink most már — a’ bongi ülésen vannak. Mig tehát törvényünk másként nem rendelkezik, addig nem hiszünk egyes hatóságot feljogosítva arra, hogy a' fonálló gyakorlat ellenére megszorító határozatot hozhasson. Legkevésbé pedig Szeged városát, melly épen ellenkezőkép rendelkezett; és mert az utolsó határozatot pártolóknak a’ gyakoribb helyettesítést tárgyazó aggodalma megszűnik, ha az egyszer helyettesitett mindenkorra van helyettesítve, vagy is szint annyiszor elfoglalja a’ követségbe ment tanácsnok helyét, mennyi időt ez az országgyűlésen tölt. Ha ki városunk helyzetét csak némileg is ismeri, az előtt nem terhelhet bennünket azon vád hogy az ellenség eleibe hazafiatlan félelem nem enged menni. Julius 10-kún kelt czikk annyit tudat a’ közönséggel, hogy százada irányában két kapitány nyilatkozik, az egyik teljes készséget fejez ki százada részérül a’ csatasikra szállani, mig a’ másik sajnálkozását jelenti, hogy feláldozást századának csak szegényebb osztálya tanúsított; minthogy több nem nyilatkozott, csak ez utolsó vagyonosb részét volt szándékunk hazafias kötelességükre ébreszteni, már pedig mennyire lehet egy századnak tehetősb, ’s igy a’ jóval kevesb részről következést vonni az egészre — ahoz commentár nem kell.— Ha pedig elmondjuk, hogy őrseregünk annyira terhelve van helybeli szolgálattal, mennyire egy városi őrsereg sem alkalmaztatik, jelesen: naponta 700, mond hétszázon felül, mit az ezredesnek a’szolgálatot tevők jegyzéke igazol,'s ha még ehez tekintetbe veszszük, hogy Beszk, Szent-Iván, Gyálu és Keresztúr szerb ajkú helységektől köröztetünk, városunkat pedig a’ mostani mozgalmak kulcsának ösmerjük,—alig hisszük, hogy bennünket bárki is vádolni feljogosítva volna. De tekintsünk pénztárunkra — ki fog tűnni, hogy az országnak egy városa sem viselt aránylag több terhet nálunknál. Mindezt szívesen tesszük, és utolsó erőnkig mindent tenni fogunk. — Legyen elég mostanra ennyi, az itt volt szállongó hírek elnémítására. Ha kell, adatokkal felelünk. Sopron. Az 1848: 23. czikkbe elvetett mag nem esett kopár földbe ; a politicai életnek az előbbi titkolózás korában elsatnyult csemetéje már is szépen tenyészik a’ nyilvánosság szabad legében; az előbbi közönyösséget a' közügyek iránti részvét váltá fel, — közgyűléseink mind annyiszor számos közönség gyülhelyei, hol az ujonan felledező politicai kapacitások nagy hévvel mérkőznek meg a’ vitatkozások terén, a’ hallgatóság pedig itélőszéket tarthat választottai felett, mennyiben fogják fel a’ polgártársaik bizalmából reájuk ruházott hatáskör fontosságát. A’ tanácskozások nem maradnak ugyan mindig a’ parlamentáris rend s philosophicus higgadtság korlátai közt, a’ szónokok gyakran nem egyenkint ’s egymásután, hanem olly hatalmas chorusban harsogtatják nézeteiket, hogy az elnök szeniorhangja ’s csengetyüje alig képes az orkán zúgását lecsillapítani; de hiába s e’ részben még ujonczok vagyunk a’ parlamentáris eszmecsere küzdterén. — Sajnálkozva tapasztaljuk, mikép polgáraink az ellenük már olly gyakran emelt vádat, hogy a* nemzeti nyelv iránt nem viseltetnek az óhajtott rokonszenvvel, nem igyekszenek megczáfolni; mert habár az itt uralkodó német elem tekintetéből méltányosnak tartjuk is, hogy a’ tanácskozások német nyelven folyhassanak; de mégis türelmetlenséggel nem vádoltathatunk, midőn azt óhajtjuk, hogy a’ magyar nyelven szerkesztett kormányrendeletek, levezések ’s a’ néha-néha gyéren felmerülő magyar szónokok tolmácsolás nélkül legalább megértessenek. Egyébiránt habár nem titkolhatjuk is el abbeli aggodalmunkat, miszerint a magyar nyelvnek polgáraink közti általányos terjedése még sokáig a kegyes óhajtások sorába tartozandik, mégis a bőkezűen ’s lelkesedéssel a’ hon oltárára rakott áldozatok eléggé tanúsítják, mikép a’ nyelv nem mindig biztos mérlege a’ hazafius érzelemnek. A’ közgyűlés közérdekű tárgyai közül főképen a’ hús és süteménynek az árszabás alóli felszabadítása megemlítendő. A’ húsnak folytonosan növekedő ára, melly mellett a mészárosok mégis szüntelen tönkre jutásukat pengetök, s a’ süteménynek a’ gabona olcsósága | daczárai kicsinységgé J alatt uralkodó ingerültség már elkerülhetlenné tévé ezen intézkedést; ’s így jövőben — a’ mesteri jog elnyerése iránti czéhszabályok fenmaradása mellett — a mesterek eddig korlátolt száma nem leend tjjbbé megszorítva, egyébiránt minden mester köteleztetvén, egészen tetszésére hagyott ár- s mértékszabályzatát kifüggeszteni, mellynek szigorú megtartása felett a’ hatóság őrködendik. Hogy pedig a’ szarvasmarhának vagy gabonának netán beálló drágasága esetében a’ közönség ezen első szükségé élelmi czikkekben szükséget ne szenvedjen , azon mester, ki illy időben a’ sütéssel vagy húsvágással felhagyna, mesteri jogának örökös elvesztésével bünhödendik. —■ Vajha a’ siker kielégítőbb lenne, mint a’ szappanosoknál, kiknek az árszabás alóli felmentésük óta a’ gyertya ’s szappan ára felebb szökkent, ’s minden mesternél egyenlő. Est modus in rebus.— --------- Nem csekély volt megdöbbenésünk, midőn ugyan azon közgyűlés folytában, melly a’ fellebbi végzésekért hozá, tiszti ügyészünk az épen akkor tartott megyei bizottmányból azon bámulatos jelentést tévé, mikép a’ megye a’ város kebelében ezután is gyakorlandja a’ mértékeks vámlai felügyelést. Ezen törvénytelen beavatkozás más önálló törvényhatóság jogaiba, ezen makacs ragaszkodás a’ régi rendszer romjaihoz, mellyeket annak legalázatosabb szolgája tekintetes nemes Sopronmegye, a’ szenvedett gyászos hajótörésből megmenteni igyekszik, kimondhatlan ingerültséget idézet elő a’teremben: büszkén éreztük, mikép lejártak azon idők, midőn városunk ezen szelleméről eléggé ismeretes megye nyűge alatt nyögött , férfiasan küzdendünk az 1848: 23. t. sz. 1. és 25. jl-ban a’ városoknak biztosított Önállóság megóvásáért, ’ s ezen elvektől lelkesítve, a’ megyének e’ reactionais kísérletére azon válasz intéztetett a’ bizottmányhoz:,,mikép a'megye ezen határzatát nem tarthatván egyébnek, mint a’ közelebb múlt országgyűlés által teljességgel megbuktatott rendszer váratlan utóhangjának , "annak ,nagyobb erőt vagy hatást nem tulajdoníthatunk, mint a’ minőt tulajdonítana a’ bizottmány tőlünk keletkezendő olly végzésnek, mellyel mi a’ megye terén kívánnánk intézkedni.“ — Egyébiránt azon meggyőződéstől vezérelve, miszerint az utolsó törvényhozás a 23-ik t. czikkben kimondott önállási elv nyomán a’ városokat minden gyámság bilincsei alól annál inkább fel kívánta oldani, minthogy a’ városi közgyűlések a’ teljesen független megyei közgyűléssel tétetnek párhuzamba , — mind azon tárgyaknak, mellyek azelőtt a’ kamara jóváhagyása alá terjesztettek, — felsőbb helyzet felterjesztését szükségesnek nem tartjuk. — A’ pénzügyi ministerium abbeli kétrendű felszólításának , mikép a’ kir. díjt annak tőkéje letételével egyszerre megváltsuk, ’s a’ május elejétől oct. végéig 8261 pfttal járó hadi adót előlegezésképen a hon sürgős költségei fedezésére a’ kir. kincstárba beszolgáltassuk ! — pénztárunk mostoha állapotánál fogva eleget nem tehettünk. — Teendőink az új városi rendszer életbe léptetése óta annyira megszaporodtak, hogy a’ közigazgatási tárgyak halmaza hetenkint két közgyűlés s 1—2 tanácsülés tartását teszi szükségessé, — ezenkívül a’ hetenkinti két törvényszéki ülés, gazdasági bizottmányok, a’ különféle választmányi ülések és munkálatok annyira igénybe veszik a’ hivatalnokokat, hogy tanácsnokaink valóban a rezük verítékével keresik 400 pftnyi évi fizetősöket! Egyébiránt elég szerények vagyunk bevallani, hogy ruszti szomszédaink e’ részben még jobb gazdák: ők tanácsnokaiknak évenkint 50 pftot fizetnek , ’s mégis az utolsó tisztujítás alkalmával, midőn az előbbi 100 pftnyi fizetés felére szállíttatott le, — ezen urak vetélkedve ajánlák szolgálatukat. Vivitur parvo bene. —--------Nemzetőrségünk parancsnokául Kaim Lajos nyugalmazott őrnagy len kinevezve , a’ mintegy 1300 főből álló testület a’ honvédi tanács rendelete szerint egy zászlóaljat képezvén, hat századra osztatott fel . A’ tisztválasztás folyó julius hó 9-én történt meg ; némellyel, a’ rögtönzött választás ellen , melly csak a választás előtti napon ’s tökéletlenül jön kihirdetve, panaszt emelnek , mi által egyébiránt a’ már ezen téren is honos korteskedésnek némileg gát vettetett. A’ fegyvergyakorlatok megkezdettek ugyan, de itt is, mint másutt, jó’s elegendő fegyverekben látunk hiányt, — mintegy 400 nemzetőr még épen nincs ellátva fegyverrel. Az egyenruha minősége iránt a’ honvédi tanács intézkedett ugyan, de annak megszerzése még sok bajjal járand; az üzlet minden nemeinek jelen pangása idejében valóban méltányosan alig követelhetni rögtön az amúgy is mindenféle adakozások által igénybe vett nemzetőröktől ezen érzékeny áldozatot; az e’ czélre szükséges 30,000—40,000 pftnyi öszvegnek a’ városi pénztárbóli előlegezését ’s az összes polgárságral kivetését pénztárunk jelen állapotában a’ közgyűlés nem szavazhatja meg. — Egy leginkább az evang. főtanoda újaiból ’s nehány lelkes hölgyből alakult műkedvelő társaság a’ haza felsegélésére színi előadást rendezvén, jeles játéka által köztetszést aratott, ’s a’ hon oltárához 148 pfnyi tiszta jövedelemmel járult. — Kölcsönképen ugyanezen szent czélra kész pénzben 2832 pft, nemes érczekben 28 aranyat nyomó arany, és 77 font 22 % lat ezüst gyűlt be. — Hunkár Antal kormánybiztos ur, ki a’ ministerium által egy, némelly helybeli gazdapolgárok által elkövetett erőszakos legelőfoglalási kihágás megvizsgálása ’s megfenyítése végett vala kiküldve, hosszabb ideig körünkben mulatott ugyan, de működésének eddig semmi eredményét nem tapasztaltuk. Mint halljuk, azon ígérettel távozott el városunkból, miszerint bizonyos ügyvédet, ki az említett erőszakoskodásban bujtogatói szerepet játszott, ’s későbben jónak látta elillanni, a’ hatóság kezéhez szolgáltatand; de most már 4 hét óta hiába várjuk mind a’ lázító ügyvédet , mind magát a’ kormánybiztost ’s az említett ügynek valaházai elintéztetését. Gömörbül, Rimaszombat hazaszeretü polgárai Le. julius 14. és 15-kén a’ testvériség legszebb öröm napját ünnepelék. A’ Vilmos magyar huszárezred egyik százada Répási Mihály őrnagy vezérlete alatt váratván e’ városba, már a’ polgárok jó előre átalános lelkesedéssel óhajták a’ perez elérkezését, hogy a’ derék ezred 2 napig náluk szállásolandó 1-ső százada, ’s ez által minden, hazáját ’s királyát szerető magyar katona iránt testvéri őszinte érzelmüket kijelenthessék. Végre julius 14-kén reggel eljött az alkalom, a’ derék század vitéz honpolgáraival testvéri kezet szoríthatni. A felállított polgári gyalog nemzetőrség két százada zeneszó mellett harsány éljenekkel fogadta a’ magyar lovas századot, melly azt mindannyiszor „éljen a’ magyar haza I éljen a rimaszombati nemzetőrség !” kiáltásokkal viszonozta; Győry Dániel százados pedig az őrsereg és minden polgárok nevében testvérileg üdvözlé a’ század vitéz fiait; elmonda, hogy a’ magyarnak Isten után csak önmagában lehet bizodalma, az egyetértés óriás erejével, a’ lelkesedés és kitartás hatalmas karjával védeni meg a vészszel fenyegetett drága hont. Mire nyugodt, de férfias hangon az őrnagy válaszolt, röviden, mert hazafi érzelmei elfojták szavait; de e’ pillanatban szemeiben könnycseppek ragyogtak; benne, mint a’ lélek tükörében, az erőteljes ősz bajnok lángoló honszeretete magasztosan tündöklött fel. Kegyeletes hallgatagság követte e’ megható jelenetet, könnyezett soros polgárkatona, könnyezett a’ nagy számú néző közönség, mig egyszerre „éljen a’ haza ! éljen Répási őrnagy!“ dörgő kiáltásokban tört ki a’ leírhatatlan lelkesedés. Ily jelenetek után a’ hideg számító sem eshetnék kétségbe a’ haza sorsa felett. Két napig voltak a’ derék vitézek Rimaszombaton, kiknek szives fogadtatásuk miatt, vetélkedtek egymás között, a’ derék vendégszerető polgárok. A’ népkert- és tánczteremben ünnepélyes lakomák rendeztettek. Deák János és Miskei közvitézek által több honfidalok szavaltattak el, ’s ez utolsó midőn Vörösmarti szózatát elmonná, igy szollott: „Uraim , mi nemcsak szóval, de tettel is készen vagyunk élni és halni a’ magyar hazáért, bátran megyünk a’ jiarczmesőre, mert tudjuk, hogy Répási Mihály őrnagynak vagy győzelemre, vagy dicsőséges halálra vézetend bennünket.“ Méltó megemlíteni a’ helyet hitvallásunk esperese Terhes Sámuelnek ez alkalommal többek közöt mondott egy eredeti harczra lelkesítő toastját is: „UraimI — szófoltilz egykori insurrectionális ezred paterje — menjünk, 0e az illyrek elfen el mind , vágjuk le mind, ’s jöjjünk haza mind“ stb. A’ Vilmos magyar huszárezred 1-ső századára nézve tudósitó elmondhatja, mikép az őrnagytól kezdve, az utolsó közvitézig, büszke lehet reájuk a’ haza. Az őrnagy maga derék rendszerető katona, alkotmányt ,királyt tisztelő igaz .honpolgár. Az alkotmányos seregeknél olly vezérekre van szükség, kiknek ki aza fiusága, haza iránti hűsége rendületlenül áll a' vész napjaiban. Julius 16-kán reggel indultak tovább a’ derék magyar katonák, nagy erőszakadásban kisérte el őket a' nemzetőrség és a’ Sándor huszárezredbeli hadfogadó tisztség, zeneszó mellett, nevökben Miklovics Ferencz 2-dik századbeli százados mondta el a’ búcsu-isten hozzádot. Éljenek a’ huszárok! E’ hó elején tartott választmányi üléseinkben több megyei hivatalok töltettek be. Kishonti járásban főszolgabírónak Széplaki Lajos, putnokiban Szontagh Bertalan, tiszti főügyésznek Miklovics Ferencz, alügyészeknek pedig Stimel Soma és Huszt János választattak meg. Megyénkben eddigelé csend van; egyedül azon körülmény támaszt méltó aggodalmat bennünk, hogy számos bányatulajdonosaink, a’ bányadolgoztatással, miután a’ sok ezereket érő készleteknek, vas, réz, kobaltban vevői nincsenek, ez idő szerint felhagyni szándékoznak, a miből azon következtetést lehet vonni, hogy ezerekre menő bányászok, fuvarosok és szénégetők maradván kenyér nélkül, az elégíietlenség könnyen zavarokat idézhet elő. Gömörben a haza oltárára tett ajánlatoknak, kölcsön, arany és ezüst szereken kivül, eddig bejött készpénz összege futólagos értesítés szerint 26 ezer pengő forintokra rúg. Egyik vállalkozó gyárosunk , fegyverkészítésre szükséges egyéneket szerzendő, jelenleg Brüsselben van. Mármaros-sziget, július 21. Előbbi tudósításunk nyomán közöljük a hon védelmére tett adakozásokat : Kovásy Károly főbíró gyűjtött Bustyaházáról 20 ft 30 krt, — Técsővárosból 317 ft 44 krt, — idősb Asztalos Péter helyettes főbíró Remetéről 38 ft 2 krt, — Hosszumezővárosból 102 ft 30 krt, — Szigetvárosból 1125 flot, — ifj. Várady József helyettes szolgabiró a’ tiszavizi kerületből 420 ftot, és egy 39 lat nehézségű ezüst lábost. —A’pénzöszvegek —jóllehet még néhány nyugtatók nem adattak be — a' szigeti só-főpénztárba befizettettek, 's összesen 4400 pengő forinton felül rúgnak. — Az adakozások még most is szaporodnak, 's e miatt minden névjegyzékek be nem adathatván, az egész Öszveget meghatározni nem tudjuk« Lenkey százada Szegedre tétetett át, — az ő, 's Fiáth főhadnagy érdemlett előléptetése iránt megkértük a’ ministeriumot. Áldás és a' hadak istene vezérelje e bátor csapatot! Felirtunk a' hadügyministeriumnak, hogy báró Jovich , a' 2-dik oláh határörezred ezredese, ki Jellachichnak sógora , 's e’ hon szélén szállásolván, megyénknek veszélyes lehet, Naszódról elmozdulasék. J Tomka Pál szolgabiránk ellenében támasztott azon alaptalan vádat, mellyről első tudósításunkban említést tettünk, — a’ befejezett vizsgálatok nyomán költöttnek ’s rágalomnak nyilváníthatjuk. Megyénkben béke és csend uralkodik. Trencsin megyéből, jul. 24. A’ bittsei választókerület részéről — lapjaink 34-ik számában közlött trencsini czikkre vonatkozó czáfolatot, roppant terjedelmessége miatt—egészben nem közölhetvén , mennyire lapunknak mostani folytonos halmozottsága mellett tehetjük, — a' czikk alá irt községek tanácsainak megnyugtatására — e' közlésből következőket említünk meg. Közlők ünnepélyesen kinyilatkoztatják, s ezt esküvel is megerősíteni készek: hogy a’ Gerometa Jenő segédlelkész ellen emelt vádak, miszerint ö szláv emissionariusokkal szövetkezett, ’s a' népet, a' magyar kormány és nemzetiség ellen izgatta volna, — alaptalan irományok. Mi a' trencsini csendbizottmány ellen emelt vádat illeti, hogy a vádlott részt ki sem hallgatva, igaztalanul rendelte volna el Gerometa elfogatását, — úgy hisszük, az illetők nem fognak késni, hogy az ügy az igazság érdekében eligazíttassék. „Mi, kiknek száma majd 30,000-nyi,becsületünk lekötésével tanúsítjuk,— a közlök szavai,— hogy Gerometa Jenő sem nyilvános beszédeiben, sem privát társalgásában, nem emlegetett szláv köztársaságot , sőt mindig a’ Magyarhon iránti ragaszkodásra serkentett.“ Gerometa védelmére megemlittetik tovább, hogy: ő hirdette az új törvényeket, ő védelmezte az üldözött izraelitákat, ő adott első ’s leghathatósb impulsust e’ vidéken az őrsereg alakítására ’sat. A' bittsei követválasztásra vonatkozó terjedelmes észrevételeket, minthogy e’ közlés szerint is, e’ tárgyban már úgy is petitio küldetett a’ képviselői házhoz, sürgetősb közlendőink miatt jelenleg nem adhatjuk. Temesvár város g. n. e. közönsége következő manifestumot intézett a' ministeriumhoz: Mélyen tisztelt magyar ministerium! Hazánkra nehézkedő vészes mozgalmak e’ vidéken mindinkább túláradván, midőn a' nemzeti egység , ’s e’ hon nagy jövője elleni kísérletek subversiv irányzatban merülnek fel, a’ népek sorsa feletti itélőszék az eltévedtek léte, vagy nemléte felett rövidre pálozát törend. Temesvár város görög nem egyesült összes lakossága legélénkebben érzi ama közelgő vészteljes perczenet mindenhatóságát, mellyben a’ jövő nemzeti élet vagy halál örvényével álló közvélemény a’ nép szava dörgő villámát sujtandja le a’ vétkesekre. Részvéttel vegyes fájdalmunk, melly az eltévedtek irányában epeszti keblünket, azon öntudatból magyarázható, miszerint am a néposztály, melly e’ vidék rónáira a’ szabadság szent ihletétől vezérelve telepedék le; melly századokon át e hon dicső 's borús koraiban osztozva, a’ törzsnemzettel testvérileg öle kezett; melly századodon keresztül a magyar királyi korona szilárdítása, e’ hon java ’s érdekeivel e’ hazában érdemdús emléket örökített; hogy azon nép, melly ekkorig a’ koronás fejedelem iránti rendíthetlen hűség ’s állhatatosság babérjával koszorúzottan élt, de daczára ez előnyöknek a’ hajdani viszonyok mostohasága miatt, a’ kivívott polgári jólét nagy részében érdemileg nem részesittetett; most, midőn a jelenkor dicső fejleménye, midőn a’ malasztos gondviselés őt végre — hosszas küzdelmei után rajta könyörülőleg — egy újjászületett szabad hazában , az egyenlőség ’s testvériség fénykörében rejlő polgári boldogság égi malasztjával megáldani kegyelmeskedett, midőn jövő politikai életünk rendszere tömérdek borúk viharai után törvénykönyveinkben szentesittetett, midőn sajátságos institutiónkban foglalt ősjogaink tekintetéből, a’ jogszerű hazai kormány nemzeti gyülekezetünk megtarthatását, melly után előbbi viszonyaink közt hasztalan sóvárogtunk megengedé, hogy abban népünk óhajtásait, szükségeit 's jogszerű igényeit kellő orvoslás végett felterjeszthessük, — most ezen elcsábítottak, elhódítottak a' vészes reactiónak eszközül szolgáló közremunkálással rombolják szét a’ hoszszas szenvedések után érdemlett és számukra nemes lelkülettel készített polgári boldogság paradicsomát egyúttal örök homályt árasztván a’ nyert boldogságban örvendeni ’s azt békében élvezni törekvő testvéreikre is. A’ mennyiben az eltévedtek abnormis állása s végzetteljes jövője szomorít és lesújt bennünket, annyiban fentart azon öntudat elcsüggedésünkben, hogy kiválok még szerbajku honpolgárok szésezerei