Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)

1848-09-12 / 95. szám

484 lDPég/rfH, valamint az orvosok fondatlan a hanyagságáról felettébb meg volt bélyegezve, mélyen ható aggodalmak közt léptünk falai közé. De hála az ég urának, mert ez mind csak rágalom volt, ’s midőn ezt mondom, isten látja lelkemet, hogy valót mondok, ’s ajkim nem hazudnak, mert mondom, hogy a’ csalódás felettébb édesen hatott ránk, midőn e’ kórház fa’ai közé léptünk, hol a' legnagyobb rend, tisztasággal párosul, mit kizárólag csak majdnem egyedül a' nemes lelkű Erndt József nyugzsoldos főhadnagy urnak, ki jelenleg e’ kórház főfelügyelői tisztségével van felruházva, köszönhetünk, valamint a’ betegek ápolása, úgy a’ lelkes orvosok fáradhatlansága, kiknek buzgó részvétük, és ápolásukért, jelenleg hálát nem adhatunk, főleg mi távoliak, mert azon felettébbi őrködést mindnyájunk fölött, mit ők olly édesen tesznek, igen lekötelez, mert szeretett orvosaink érdemeit, hűn vázolni képtelenek vagyunk. Ki birná lefesteni máltóképen Cselobofcski, ezredbeli főorvos urnak több hosszú év lefolyta alatt szerzett érdemdús tapasztalását, és a* betegekkel való gyengéded ápoló bánásmódját, mellynek jóltevő hatását olly édes éreznünk. Ki bírná lefesteni Kolb Bertalan és Steinbart Ignácz fő-, Cajus Gábriel fő-, Bernheim Sámuel, Gáli Flórián és Zabák Antal alorvos urak bú fáradozásaikat, kik annyira szivökön tudják hordani minden beteg fájdalmait, hogy éjüket nappallá teszik, és betegeik fölött a' leglelkiismeretesb fáradhatatlansággal működnek, Mellyekért a' lélek legőszintébb s forróbb háláját fogadják, mindaddig, míg tettleg is meghálálhatjuk, valamint nekik, úgy azoi érdemes férfiaknak is, kik olly atyailag gondoskodtak beteges állapotunk fölött. Ez óhajtásunk ’* örömünk. Egy beteg önkintes. Czáf 01 a t. Kossuth hírlapja 26-ik számában julius 30 án és a’ Közlöny 55-ik számában augustus 3-án közrebocsátott szigeti tudósítás által zászlóaljam iránt ellenszenv nyilatkozván, felhívottnak érzem magamat , az illető levelező urnák némellyeket megjegyezni; de nyilatkozzék a leplezetlen tény, Ministeri rendelet következtében Hosszumezőre , ahol emberi emlékezet óta katona nem szállásolt, egy század tétetett át, hogy tehát akikorság ezen intézkedéssel megelégedni nem fog, azt előre nem látni lehetetlen vala; — mert jelenben a katonafogadtatási készség, és barátság, az ó-világ meséi sorába tartozik. Minek folytán az is nyom nélkül hangzott el, mit egy ottani háztulajdonos a századosnak nyíltan kimondott rá: hogy ő készebb mind a két kezét elvágatni, mint házához katonát befogadni, és most is csak az ottani hangulat tanúságául hozom fel. Illy előzmény gyümölcsének nem lehetett sokáig elmaradni, valamint csakugyan midőn folyó év julius 23-án egy a* korcsmába belépő katona , egy helybeli polgár által arczon csapatva a lépcsőről hátra hanyatlott, és az utczára téríttetett, ez tökéletes érettségre is jutott. Hogy az illy méltatlanul bántott katona lármájára társai közül azon peczben többen ott termettek, és hogy ebből korcsmár verekedés, sőt vérengzés is keletkezett, épen nem dudálhatni, és ha a' vérmes levelező fürdő tudósításával három napig késik , megtanulhatja vala a’ tiszti vizsgálatból, mikép ama verekedés a' lakosok által idéztetvén elő semmi visszahatás — reactio — műve. Azonban ha ő a reactiót úgy értelmezi, hogy a' verekedők kölcsönös öklözéseiket híven visszahozták egymásnak, úgy semmi észrevételem sincs. A rablásra vonatkozólag, eddig csak annyi igaz, hogy egy katonánál egy fehér fejkeszkenő találtatván, mellyel ő lettnek lenni álla, — ugyanaz, mivel kellően be nem jelentette , vizsgálat alatt börtönben ül. Ami pedig egy káplár korcsinai beszélgetését illeti, annyiból áll, hogy az Szaplonczán a korcsmári zsidónak julius 7-én 157. szám alatti 1300. lapon közzétett országgyűlési vitázatot magyarázgatta, ha tehát a Közlöny levelezője , az erre vonatkozó jelentést ollyasddatlanul hitte, csak annyit bizonyít, hogy ő a' könnyen hivők nagy tömegéhez tartozik , de ha az igazság kipuhatolása érdekli, úgy javasolom kérdezze meg a két tanút: valljon beszéltek-e valaha azon tizedessel , és hallották e' önfüleikkel, a' mit tovább adni nem iszonyodtak ? Tudtommal legalább egyike azon tanuknak egy itteni köztiszteletben áló nemzetőrségi főtiszt urnak azt mondotta, hogy ő az említett káplár beszédén nem volt jelen, és azt nem is hallotta. Nem tudom miért kerülte el a’levelező figyelmét a 6 személy által benyújtott állítólagos panasz? talán bizony azért, mert a közös vizsgálat alkalmával kiderült, miszerint azon hat személynek oka sem volt panaszra. Ezek után bizonyossá teszem Kossuth hírlapja levelezőjét, hogy az általa állított, magyarok elleni katonagyűlölség, saját agya szüleménye , mert külömben képtelen lennék elhinni, a' mi mégis tény, hogy t. i. a’ kormányom alatti legénység általában véve a' legszebb egyetértésben él, az itteni legmagyarabb lakosokkal 3 év óta, és ezért a' legderekabb jó’an gondolkodású megyei tisztviselő urak méltányos elismerésekkel dicsekedhetni szerencsés. *) Piatelli Freuenstein m. k. őrnagy és Hartman gróf 9. számú »őrezred 2-dik zászlóaljának parancsnoka. Nyilatkozat: Lugos. — A’ képviselőházban augustus 26-kán tartott ülés vitatkozásai között, többek közt, ezeket olvassuk, követ Pap Zsigmond által igenis országosan, de ennél igaztalanabbal és helytelenebből előadva, hogy tegnapelőtt kapott egy levelet — már követ Pap Zsigmond — „mellyben le van írva miként a’ lugosi, ’s nevezetesen a’ káránátbeli őrsereg Brunkenthal vezérlete alatt, a’ szerb grániczra, vagy is őrvidékre betörvén , ott összeütközés történt, ekkor egy szerb egy irgy dombra felállván, így szólott a’románokhoz: „menjetek hazat mert veletek semmi bajunk, menjetek ti is németek, s hagyjátok el a’ magyarokat mert azok as mi ellenségünk, ’s a nép azt válaszolta — dehogy válaszolta, tán a’ rettenetes futás közbeni —hogy nekünk Murgu ki ott lent volt, » a' ki szavainak hitelt adnak, azt mondotta, miszerint a’ magyarokkal tartsunk, 's itt ellenetek legyünk,“ 'sat. Nagyot nőjjön az egészsége édes követ ur, meg levelezőjét is isten jó magasra Magasztalja az illy hazugság közléséért — ’s egynéhány sorral alább folytatja a’ hiteles interpellator: „hogy a’ káránsebssiek, — már a’káránsebesiek, ugye tudósító úr? — összeütköztek a’szerbekkel ; de fájdalommal kell említeni, miszerint olly rozsdás pukájok volt ,hogy a’ glypbics sem ment belé — már megint a’ káránsebesi őrseregnek, ugyan tudósitó ur,tán a’ holdbél szedte össze , ezt a’ káránsebesi őrsereget? — „hanem csak lövöldözték, ’s őket iső~ dözték — már viszont a’ káránsebesiek a’ szerbeket ’s ezek viszont — ,’s hatvanan meg is haltak.“ — Szegény karánsebesiek! kár volna értök, hanem csak az a’ jó van a' dologban, hogy az egész tudósiás egy nagy hazugság. — „De el kell mondanom azt is ■— csak tessék édes Halhatatlan tudósitó ur — „miként, midőn a’ véres összeütközés megkezdődött — dehogy véres, inkább vizes — Bruckenthal és tisztei megszöktek, s ott hagyták a’ népet, hogy gyilkolják egymást“ — már a’ karánsebesiek és szerbek egymást. Ugyan tudósító úr, nem akadt-e el levelezőjének gondoltja illy boldogtalan hazugság közlése alkalmával ? ha nem, az elég kár! 's ez gyáva hazugság — ítélje meg a’ nyilvánosság — az ország színe előtt mondatik, s mondatik egy népképviselő által, kinek minden szava, az igazság jellemét kelletve, hogy magán hordja és vonásuk minden bizonyos adat nélkül, egy olly oktalan levelező tudósítására, ki azt meri kimondani, hogy Brukenthal a’káránsebesi és lugosi őrség parancsnoka; mely semmi tekintetben sem igaz; nem igaz, hogy a ’ káránsebesi őrség parancsnoka lenne és lett volna; mert Káránsebesben egy lélek őrség sincs, a' határőrökön kívül; ezeknek pedig csak nem teszi Brukenthalt parancsnokul, mert ottan — tudni kellene — hogy katonai parancsnok van. De a’lugosi őrségnek sem volt Brukenthal parancsnoka, mert azt is tudható , a' hivatalos lap utján tudósító — ha hazug levelezője nem is — hogy Krassómegyében a’ nemzetőrség parancsnokául, két őrnagy jelöltetett ki, úgymint Pánczély és Asbóth Lajos urak, ’s ezek is vezérlék a’krassémegyei nemzetőrséget nyugalmazott százados Asboth Adolf úrral, — hanem az egészen más kérdés alá jön, hát Brukenthal Mihály úr, még is kiket vezérlett ? — ’s minthogy tudósító Pap Zsigmond, hazug levelezőjével együtt nem tudja, tehát megmondom hat szemközt, ha valamelyikünk nem vak, hogy Brukenthal, a’minszterium által megyénként rendelt honvédőrségből, a’ Brassómegye részéről kiállítatni parancsolt és 3000 főre határozott honvédőrséget vezérlé, mellyel a’ jelen év jul. 16-án vett által 's 2 400 főnyi össze is gyűlvén Karován, azt 8 századra osztva, Szuboticza, fám, ó és uj Rusnova, Berlistye, Nyikulinci, Petnllova, Szászka és uj Moldován, a’ megye határának őrzésére föl is állította. A mi pedig ezen honvédőrségnek Brukenthal vezérlete alatt a’ szerbekkel vagy is inkább a' határőri ráczokkal való összeütközését illeti, az így történt, — hogy jul. Van értésére esvén Brukenthal nak, miszerint a’ ráczok a' szerb rablók számára a’ lagersdorfi malomban 160 kétokás kenyeret rendeltettek ét egy nehány akó bort, ennek megállására, czélszerünek látta a parancsnok, a' malmot elfoglalói, hová 12 én honvédőrségi kapitány Frummer Geizát 60 honvédőrrel a’ malom elfoglalására , ki is küldötte, kit a szerb rablók a’ ráczokkal mintegy 35-én a’ malomból lövésekkel fogadtak , de a honvédőrök erélyes tüzelése, megszalasztotta a malmat védőket, 's így a' malom elfoglaltatván, abban 18 nagy kenyeret, és mintegy négy akó bort kaptak, mit a kapitány, emberei között felosztott. — Ugyancsak az irt napon Brukenthal, Krusicza nevű határőrségi falut, rablásaiért, reggel 3 órakor négyfélét megtámadván, abban csak a' parancsnok bátor előre menetele által, egy század honvéderrel, bement, lakóit lefegyverzette, ’s a főbb czinkosokat befogadván, Fejértemplomba küldette; hasonlólag a’ parancsnok erélyes föllépése eszközlette azt is, hogy az új moldovaiak, magok, segitséget kérve, oda 40 egyént a’ Bukovina ezredből és 170 honvédőrt küldött, a' csend és béke fentartására; — de a’míg mindezek történtek, a lagersdo fiik nem szenvedhetvén, hogy malmuk idegen Őrség alatt legyen — bár kölcsönös beszélgetés következtében engedelmességet ígértek, mindazonáltal, két egyént a’ honvédőrségből, kik élelmi szerek vásárlása végett mentek Lagersdorfra, — valamint az ezek Mán küldött tizedest is letartóztatták ’s Vracsevgajra küldették, melly egyéneket, midőn parancsnok kikért, ’s ők azoknak kiadását, más nap 8 órára ígérték, ezen ígéretük teljesítése helyett pedig 14-én éjjel a’ malom őrzésére rendelt 70 honvédőrt megtámadták, ’s többeket közülük lesvén, a’ malmot visszavették, melly alávaló hitszegő tettük, megbontást kívánván, más nap a parancsnok Lagersdorfet mintegy 1000 honvédőrrel és 250 ujaradi sváb nemzetőrrel kétfelé megtámadta: az ujaradiak és egy század honvedőr tevén az erőmegtámadást, de mintegy % órai kölcsönös tüzelés után, az ujaradiak a’ honvédőrökkel együtt megfutottak, ezt látván, a már rohanásnak rendezett, többi honvédőrség, a’ nélkül, hogy csak egy lövést tett volna, viszont megfutott, — kiáltván az őket visszatartani igyekező tiszteknek oláh nyelven — mert vagy 24 et kivéve, az egész itt volt honvédőrség oláh volt — fussunk uram, mert elveszünk, ’s futottak is úgy, hogy a’ legrohanobb orkán sem vihette volna sebesebben, mellynek következtében , Udvarszállásra érkeztükkor két sváb meg is halt a' megerőltetett futásban. — A’ tiszteket itten csak annyiban említem, miszerint a’ legalábbvaló hazugság, hogy ők megszöktek volna és a’ népet oda hagyták, mert éppen megfordítva áll a dolog: de ha Napoleon hadtannal bírnak is, 3 tiszt lévén 300 oláh között, mit sem tehettek, valamint a’parancsnok sem, ki bárha a’ mi dicséretünkre nem szorult; mindazonáltal meg kell vallani, hogy a’ legveszedelmesebb hegeken, egészen a' tömeg megszaladásáig mindig legelős volt; de mit ha nem tesz, biz a’ tömeg egy lépést sem tett volna a’ megtámadásra; ’s a’ visszavonuláskor is, csak az ő bátor magaviselete vitte véghez, hogy a’ lovas szerbek, a’ futó oláhokat, nem vették űzőbe, és nem konczolták tetszésük szerint. A’ Brukenthal Mihály vezérlete alatt történt megtámadások röviden ezek; ’s tehát nem úgy, mint népképviselő Pap Zsigmond hazug levelezője előterjesztésére, olly gyanusítólag az ország szine előtt fölhozta, miből láthatni, hogy Bruckenthal és tisztjei nem szöktek meg, hanem minekutána a tömeg megfutott, igen természetes volt a’ MKMk >t bittamúlni, ha m agukat minden védelem ég «él nélkül összelövetni nem akarák; — de káránsebesi őrséget sem vezérlett a’ parancsnok — mi nem is létezik — valamint lugosit sem, mit elég tudatlanul, ’s a’ dolgokról mi ismerettel sem birólag, olly nyílvánosan előadtak. — Ebből ítélje meg a közvélemény azon egyént, ki helyes adat nélkül, egy boldogtalan leveleidnek hazug előterjesztésére, egy családos atyát, és a’ honvédőrségről volt tiszteket, az ország színe előtt meggyalázni nem átall. — A közhit az, hogy ezen oktalan levélíró nem magyar, és csak az oláhok által elkövetett káros futást — ezen gyöngesége elhallgatásával — a’ vezérlő tisztekre akará igen szátos modor szerint kenni; de uraim I ezen hazug híreket csak tirják meg maguknak, mert az ilyek által, a’ földicsért román fajnak Krusiczán és Lagersdorfoni magaviseleletét, sehogy sem teszik jóvá. Továbbá meg kell említenem azt is, hogy augustus 15 -én estve, mikor a’ lagersdorfi nagy retirada után, a’ honvédőrök Jámba érkeztek, semmikép sem akartak tovább a határőrségen maradói, bár a’ parancsnok a’ legerélyesben felzólitá őket,’s megmagyarázó, hogy nincs rájuk nézve semmi veszély; mind e’ mellett az oláhok az engedelmességet megtagadták, azt is nyilvánítván a többek közt, hogy az őket letartóztató tiszteket fogják 's kötözzék meg, és adják által a’ rációknak, — mindezeket tudósitó Pap Zsigmond ur hazug levelezője nem közli, pedig ezeket kelle ám közlenie, ha csak legkisebb igazság és a' körülményekről helyes tudomás létezik keblében. Már most sorainkat mi is azzal végezzük be, mit népképviselő tisztelt Pálfi úr monda, hogy ki illy alávaló rágalmat, ország színe előtt mond, bizonyítsa be, ’s hazug levelezőjét állítsa nyilvánosság elébe: ezt kívánja a parancsnok meg sértett becsülete, ezt a' tisztek tántorilhatlan jelleme ’* szilárdsága, s ezt főként tudósító és levelezője önigazulásuk, ha rágalmazóknak nem akarnak nyilváníttatni, kik talán szántszándékkal, valamelly személyes érdekből kívánták meg gyalázni, a honvédőrség parancsnokát és tisztjeit. A Krassómegye részéről kiállított honvédőrség tisztjei mindnyájan. Az osgyáni esp. tanodában, az ez évi nyilvános tanítások, oktober első napjával veszik kezdetüket; mit is, az illető szüléknek, magok alkalmazása végett, közh.rré tenni kötelességem. Osgyában, sept. 5-kén 1848. Homolay Endre, igazgató Igazítás. A’ felsőház tagjai közül a bécsi küldöttséghez kinevezettek — ’s e’ lapok f. h. 6-t. sz. közlőitek—névsorában „gr Nádasdy Ferencz,1 „gr. Nádasdy Leopoldra" igazítandó. *J A' czáfolat végén levő nehány sértőbb és a’ dologhos nem tartósé fcink mk Síim, Havasalföld,^"/ 'S.» ^ Öaracz, angntlus 26 áo. Sáléi man pasa e napokban 300 török lovas kíséretében Bukarestre érkezett, a hol nagy pompával és általános népörömmel fogadtatott. Az uj kormány főnökeivel jó egyetértésben látszik lenni, és a kormány rendeleteit fentiek mellett szorosan megtartani parancsolta. Moldvában a régi önkény háborítlanul uralkodik. Stourdza Mihály fejedelem naponkint újabb erőszakokat követ el az orosz szűre* ríyok oltalma alatt. A bojárok, kik az ország javát kívánták előmozdítani, vagy a’ függetlenség és szabadság értelmével voltak, száműzettek, vagy pedig bebörtönöztettek. Az egész Moldva tettlegesen az orosz háziméban vagyon, és áttlánosan azon hiedelem uralkodik, hogy az orosz legalább is télen át Moldvában marad, ha csak ezen szép tartományt végkép el nem foglaja. A török hadsereg, Kifaut pasa parancsnoksága alatt, még mindig Galacznál táboroz, és a legszigorúbb fegyelemtartás által tünteti ki magát. Az orosz párt hívei, és pedig nagyobb részt görögök, s több aláírással ellátott panaszt nyújtottak be Suleiman pasának , a töök hadsereg behozatala miatt, azon nézettel, miszerint a’ törökök el’ mozdítanának, és helyökbs orosz őrség hozattassék. Egyébiránt nagy reményünk van, hogy ezen ármány irányát Suleiman pasa át fogja látni, és réveinket az orosz őrségtől megkimélendi Németország, Frankfurt. Az akadémiai congresses Bécs mellé még Frankfurtot, Hamburgot és Nürnberget Jelte ki az alakítandó vagy egyetemek helyetti. Tizenegy tagból álló választmány neveztetett, mely az új egyetemek anyagi kellékeiről gondoskodik, ’s aztán egy második congressust hív össze. Ez nevezi ki a fizetett tanítók collegiumát. A fizetett tanítók mellett vannak fitetesteknek, kik a' szabadtantásra nézve az előbbiekkel egyenlő jogosat bírnak. Az új egyetemben a’ tanács helyett „Kormánytanécs ‘ áilitatik, melly a fizetett és nem fizetett tanítók választmányából és tanulóságból áll. Ez választja az akadémiai tanítókat, s gondossod.k ez egyetem kúr- és belügyeiről. Az akadémiai előadások hallgatására belépni mindenkinek szabad. Közviz*gálatok nem lesznek. Szászország. A szászországi német hazai egyletben meg* hasonlat uralkodik. Sept. 3 -án Dresdában tartott közgyűlésben azon indítvány tétetett, hogy változtatnék meg az egylet programjának azon szakasza, mellyben Szászországra nézve az alkotmányos monarchia a népakarat végrehajtójának mondatik, mivel már ezáltal különben is főtörvénynek ismertetik el a’ népfelség. A dresdaiak és lipcseiek hevesen küzdöttek az alkotmányos demokrata elvek mellett, azonban szavazásra kerülvén a dolog, a szakasz csakugyan et tettet tett. A kisebbség mindjárt magán tanácskozmányt tartott, s határozta, hogy kilép az egyletből s tanácskozásaiban többé részt nem vesz. A kisebbség továbbra is „német hazai egyletnek“ nevezi magát; ’s ezzel ellentétben a többség „republicans egylet“ nevet akart felvenni. Poroszország, Berlinben, sept. 1—2 napjain 48 eperm*rigybeteg volt. — Magdeburgban gept. 1—2, 1 - es betegtltek meg, is 4 ev eUidUalt, ö*«em eddi* megbetegedtek 41 ea, elinaltak löen,