Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)

1848-09-21 / 104. szám

Budapest,­­ űi-tai vnkv»Jtíst in!m jlfisiJiiso-Alfiri fi YSOK­ .1­1#4. sz. Csütörtökön, September 21. 1848. űri A , budisa m»n­iceon*!« (íwj|­»V) (! ~hi í>S­lasqíi V ± 0 lö't'i'fabrib 3‘J8Múf1»éVrfP V­­ . ;sxíbi aieiaeylsii i­­jfe ; uslii JOsbisbiüilii. insfivrv« • no xc .1 I*» JJolaJbfi.íil xA K­-Í9 séd fi .ílSít'SJJOlis 1 fi?iihíí ji -vet aólsacliivlevöd ja ygcil . abbé; -Í9(hri Jt) miéin mtio aom felevő: demr.’Js JsébotóJoi n luJnoso vili áid A .il»09»aelnijl6t neqsjlim , -J séd u Jcnoxa 'If .(Hidal ddóT) '-.W! fcfisori aebejlsóJni omin /j|Oii ,t\ ab , -JstoJbJ ’(névlifuu ion ;v»m ui IssoiiJcfí y$o yaoíi . iiifibfioiii o.iio -saori uöviariai otia yjju , ctodóujíoi iiiJíon üííilsbojiuo ycnsinnK sr. q-í hivatalos Hsgjslsnik naponkint így­­ országgyülés ala­t több­­ nagy ragéi íven. KUHUctéai díj a’ folyó év hátra I.rS 6». havára halyb.n T. vidék» 9 forint »fiat pántban.­­ EISfiisthstni Budán a’ kiad hivatalban (vár, Fortuna - utcta, Jalics-hái 132 at. a* m. k. egyetem nyomdája mellett), Pealen Emich Guattár könyvkereskedésében és az ország minden kir. postahivatalainál.­­ A’ kiadott díjú hivatal 0» hirdetmények és csatolmányok után a’ neokott beigtatáa' ét felvételi díjak Siettetnek. A’ meg nem aiadott díjnak haaábapráért 5 p. kr. vétetik. Mellyekért eddig díj nem Siettetett, eiután ia díjmentesek maradnak.­­ Magánhirdetések nem vétetnek fel. ^bíl , siilii|JU ’f­íl Oki ^cffll '■ nadivnaem V> . nadleinii­ ­,W .ílfiv jifibiiOfnid fiíxí,Rendelet. mí jédoT .dsísogidís, jSoss .1 „,­­ • • ... , jlijj.. Az ármánnyal körülvett hazát, újra vész fenyegeti, mert mint hitelesen tudomásomra jött, f. év September 17-én és 18- án nagy számú pánszláv bujtogatók, köztük bőven pénzzel ellá­tott, több nyugdíjazott katonatisztek, jöttek be az éjszaki Fer­dinand czimü vaspályán magyar hazánkba, olly czélból, hogy a’ felső megyek tótajkú cvasnTsAimodiei ! Minek következtében rendelem, hogy : •■ú 1-szer: Minden hatóságoknál, olly hazafiakból alakitassa­nak a’ rögtönitélő biróság tagjai, — kik a’ törvényt a’ buj­­togatókra kérlelhetlenül alkalmazzák. 2­ or: A’ főispánok és tisztviselők olly szigorú intézkedéseket tegyenek, —■ ’s olly buzgósággal őrködjenek, miszerint min­den bujtogatási szándék csirájában elfojtassék, ’s az alávaló lá­­zitók bizton kézre jutva, a’ rögtönitélő biróság által kötélre kerüljenek. lüiiio 3-szor : Minden egyes polgár felhivatik, őrködjék e’ vész­teli időben, hazájának védelme felett, — ’s a’ haza háláján kí­vül mindenkinek, ki egy bujtogatót ’s lázítót kézre kerít, 50 pfrt díj biztosíttatik.—'Kelt Budapesten, sept. 20. 1848. Irís del 3792 E vt... .. ........................................................... 6 cs. kir. fensége az ország nádora ’s királyi helytartója távollétében utólagos jóváhagyás reményében következő egyé­neket nevezem ki:j­I. A’ honvédsereghez. A’ 2-dik zászlóaljhoz: Századosul: Egyed Ignácz, zászlóalji főhadnagyot.­­ "­­ Főhadnagyokul: Vranovics József Péterffy János . ifaf.lai »^Zilliff! -K»:?idlin' Hadnagyokul: Gabányi István Bertalanffy József rJ r jhnro.m . Rilvio SS fi 14« fO x Líí tV üli? zászlóalji őrmestereket. Hadnagyul: Jedlicska Lőrincz, zászlóalji őrmestert. Az 5-dik zászlóaljhoz. Századosul: Kleinheitz Oskár, zászlóalji főhadnagyot, r. Hadnagyul: Pongrácz Antal, zászlóalji őrmestert. A’ 7-dik zászlóaljhoz. Őrnagyul: Zinnern Károly századost. «. A’ 13-dik zászlóaljhoz. Főhadnagyokul: Lakatos Benedek, volt hadnagyot ’s királyi­­ testőrt. Ditrich László , nyug. hadnagyot. Hadnagyokul: Zábráczky Ottó, honvéd 9-dik zászlóalji őr­­mestert. Forster Béni, 8-dik zászlóalji altisztet. A’ honvéd tüzérséghez. Hadnagyul: Megyaszay József volt őrmestert. II. A’ pesti-csatár-zászlóaljhoz. * .­­Századosul: Gsernák Ferencz, volt főhadnagyot. Hadnagyul: Drisnyei Imre, volt gránátos őrmestert. H. A’ nemzetőrsereghez parancsnoki segédekül. Torontálmegyében őrnagy Bajzáth Vilmos mellé: Jaks Frigyes volt hadnagyot főhadnagyi ranggal. Nagy-Kikindai kerületi őrnagy Nagy Sándor József mellé. Schwarz György 2-ik honvédzászlóalji őrmestert hadnagyi ranggal. Pest, September 19. 1848. 0 i.­1 Batthyány Lajos. Bécsbe 1, sept. 18-áról azon hiteles tudósítást vettük, m­ikint a’ schvarzgelb mozgalom, melly ezen napra volt jelent­ve, elmaradt. — A’ magyar küldöttség, délután 2 órakor sok éljenzés közt megérkezett. — Deák szólt az országgyűlési elnökkel. Strobach azt mondá, mikép a’ „Geschäfts - Ordnung“ nem engedi a’ háznak, hogy küldöttséget fogadjon el. — Er­re azt mondá Deák: határozzon a’ ház, ő csak azt kivánja, hogy a’ küldöttség megjötte és szándéka a’ ház elébe kerül­jön. — Ezt is meg akarta tagadni Strobach, de midőn Deák azt követelte, hogy adja ezt írásban, előkivánta a’credentionalist, ’s azt mondá, majd tanácskozik az egészről. — Ebből látható, milly sympathiákkal találkozik Bécsben igazságos Ügyünk, ’s mennyi ármánynyal kell találkoznunk, hogy azt csak a’ nyilvánosság elébe is juttathassuk. Ixsiills tlfivllo , uojíoil lí.ülíí I Jcj-stoJ. fi-Tnif*!-'» f'.rl -iffiííj)’fó­ív* itjmi Vincin Gr. Batthyány Lajos m. k. zászlóalji hadnagyokat. Király Miklós Fribeisz Ferencz •'­­ í: iff ’- --’ i *_•' .: •; • • r: •; Laczkovics Antal­ Gosztonyi József’ A’4-dik zászlóaljhoz: zászlóalji tizedeseket. Nemzeti gyűlés. Előleges közlés a’ képviselőház sept. 20- diki üléséről. A’ tegnap esti ülés jegyzőkönyve olvasása után Knucz János képviselő figyelmeztető a’ házat, miszerint a’ volt Er­délyre nézve a’ papi dézma eltörléséről még szó sem volt, kí­vánja tehát ezt, mielőbb tárgyalás alá vétetni, mert ott a’ buj­togatók azzal állanak elő, miként a’ ház által adandó szabad­ság csak szemfényvesztés. — Kivánja törvény által azonnal kimondatni, hogy egyszersmind a’ robot ’s dézma is eltöröltetett. Ezután napirendre térve át a’ház, azon kérdés, valljon a’ szőllőkerti kármentesítési becslés alapja, az illető szőllők eddigi jöve­delme vagy a’ föld értéke legyen e? szavazás által becs­lés alapul a’ földérték fogadtatott el. — Folytatván az e’ tárgy feletti tanácskozás, 129 képviselő nem lévén jelen, 172 sza­vazattal, 82 ellenében átalánosságban eldöntetett, miként az eltörölt szellődéz maérti kárpótlást az állomány vállalja magára. Több, felállásán szavazás által eldöntött kérdések után az volt elhatározandó: melly fokozatig vállalja magára az álladalom a’ kárpótlást? Mire névszerinti szavazás történvén, 130 szava­zattal 110 ellenében az ment határozatba, miként az állada­lom csak azon szőllőbirtokosokért vállalja el a’ kárpótlást, kik egy negyed telek, vagy ehhez hasonló kiterjedésű földterület­tel, vagy ennél kevesebbet bírnak, a’ többet bírók önmagukat tartozván megváltani. — Az ülés végével bejelentvén az elnök, miként Buda Sándor az oláh nemzethez proclamatiót készített, ezen proclamatió a’ház költségén kinyomatni rendeltetett. LVII. ülés a’ képviselők házában sept. 19-én 1. 10 órakor. Elnök: Pázmándy Dénes. Tárgy: hat szász követ lemon­­dása. — Szőllő-dézma. — A’ tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesítése után. Elnök: Schmidt Henrik és Rosenfeld József Szebenváros képviselői eltávozásukat vagyis inkább lemondásukat illetőleg, benyúj­tottak a’ ház elébe egy emlékiratot, melly ekképen hangzik: „Ismervén küldőink politicai irányukat és a’ törvényességnek még betűjéhez is ragaszkodásukat, — megfontolva az ösvényt, mellyen a’ mostani magyar törvényhozás halad; kétségtelen előttünk, hogy itten az országért, küldőink­, nemzetünkért mit sem tehetünk; ennélfogva te­hát ezennel képviselői pályánkról lelépünk , felhagyván természetesen küldőinknek, ha netalán újra megválasztandó egyének által képvisel­tetni akarnának a’ magyar országgyűlésen“. Új egyház8zé­ki képviselők Fridenfels Jenő és Bransch Mihály szinte egy hasonló iratot nyújtottak be , a’ mellynek szerkezete azon­ban különbözik a’ másiktól; — 's következőkép hangzik: „Tisztelt képviselő ház! A' folyó országgyűlés mostani irányában küldőink előtt ismeretes politicai meggyőződésünk szerint nyugodtan részt nem ve­hetünk. — Fenthagyván tehát természetesen választóinknak, ha netalán kivánnak, uj választás utján a­ magyar országgyűlésen képviseltetni — képviselői hivatásunkról ezennel lemondunk. Pest, sept 19. 1848. Ebben tehát az mondalik, hogy politicai meggyőződésükkel nem egyezik meg az országgyűlés iránya, a’ másikban azonban ennek tör­vényessége vétetik kétségbe. Továbbá Snell József és Fabini Frigyes megyesszéki képvise­lők hasonló lemondást adtak be , melly igy szól: ,,A’ törvényhozó test jelen állása ’s cselekvési modora olly irányt vevén, mellyel politicai hitvallásunk elveit — választóink jogszerű nézetei és igényei átellenében — öszveilleszteni képesek nem vagyunk; az itteni képviselő pályán további működésünk felelet terhét fejünkrőli elhárítása személyes kötelességünk következtében képviselői hivatásunk teréről lelépni kénytelenek vagyunk; jelentjük azért illető tisztelettel a­ tisztelt képviselő­háznak, miszerint választóinktól vett képviselői megbízásunkat, ugyanazoknak — leléptünk által — kezükbe vissza­adjuk , fen­hagyván számukra eziránti további rendelkezésük jogát. — összesen tehát hat szász képviselő nyújtotta be lemondását. Kossuth Lajos: Tisztelt képviselőházi Ha az örökkévaló Istentől kezdve az utolsó embe­rg , kit a’ természet kissé ép ítélettel 's becsületes szivvel megáldott akárkinek is ítéletére bocsátjuk azt, hogy Magyarhonnak jelen helyzetében ki van a­ törvénytelen lábon, azt hiszem sem a’ jelenben, sem a’ jövőben a­ história soha nem fogja azt mondhatni a’ magyar országgyűlés­ről, „hogy ők. .. sőt­ azt fogja mondhatni, hogy na­gyobb mértékben tűrte a’törvényte­l­enségnek min­den nemeit, mint a’ mennyit önérzettel bíró nem­zetnek tűrni szabad. Már kérem mikor egy király megeskü­szik a’ törvényre, melly Magyarországnak önállását biztosítja, és nem uj adomány gyanánt biztosítja, hanem mint teljesítését azon feltétel­nek, melly mellett az ausztriai ház a magyar nem­zetnek szabad akaratából kapta a’ koronát, s mellyre 14 király esküdött meg, s mind a’ 14 hit­szegő volt. (Éljen. Úgy van.) Ha visszaállítja a’ király ezen törvé­nyes jogot Magyarországnak, és akkor pártot ütnek ellene a’ törvény és király esküje ellen, 's Magyarország a’ hűség ösvényén van, ’s em­berek akadnak, kik azt merik mondani, hogy ezen törvénytelen irány politicai meggyőződésökk­el nem egyező irány (syalázat); kérem uraim hát mellyik ösvényen van a’ magyar országgyűlés? A’ magyar ország­­gyűlés van a törvény megtartásának, az ország védelmének a pártütés­­elleni ösvényén Ki tehát azt mondja, hogy ezen irány nem az övé, an­nak tehát az ellenkező irány az övé a pártütés iránya. (ügy van!)Mert hát támadók mi voltunk? Nem vagyunk-e mi a’ védelem terén, lété­tünknek nemzeti szabadságunknak és törvényeinknek védelmi terén? A’ kinek ez nem iránya annak Jellacsich iránya az­­ övé, a’ ki szintúgy pártütő mint az, ki az ország­gyűlés irányát magáénak nem vallja. Én uraim tehát azt hiszem, hogy a magyar nemzet tűr linér­ek végének kell lenni, s minden embernek körében vagy körén kivül legyen, ki ezen iránnyal ellenkezik, azzal úgy kell bánni mint pártütővel. ([gar­­) Meglehet, hogy veszni fogunk, de esküszöm az istenre, hogy nem leszünk utolsók kik elveszünk, hanem holt testeiken az árulóknak fogunk keresztül a’ sírba bukni. Ezt írja fel magának mindenki. Ezt előrebocsát­­va , a’ mi szorosan a’ formát illeti: a’ ki itt a’ képviselő kötelességet elvállalta annak helyén állani addig, mig küldői mist nem választanak helyette, küldői jogával nem játszhatik hittelenül. Én uraim azt mon­dom, hogy tegnapelőtt este nem volt szerencsém a’ házban je’en len­ni, hanem mint hallom, biztosok külde­tek ki a' ház részéről a’ tobor­zás előmozdítására, vagy pedig a’ kormány utján, nem tudom úgy van-e? (ügy van.) Akár kormány utján , akár más után küldettek ki az egyes követek, azoknak olly ozél végetti eltávozása ollyan helyes ok, mellyet a’ háznak köszönettel kell fogadni, de épen azért nem szabad illyen helyes ok nélkül senkit elveszteni, mert ollyan távozók , a’ kik szeret­nének köpeny­eg alá luni, nem fognak bennünket oda vezetni, hogy ki­számláljuk a’házat minden nap. Indítványozom tehát: nyilatkoztassa ki a’ ház, hogy azon uraknak, kik beadták lemondá­sukat, nem szabad eltávozni helyükről addig, va­lameddig küldőik által más követ nem fog ide kül­detni, és nyilatkoztassa ki a’ ház, hogy a ki enge­de­lem nélkül székét elh­a­gy­j­a , az­z­a­l úgy fog bánni,mint­ha pártütő­ve­l szövetkeznék, mint árulóval. (Helyes.) Ebből áll indítványom, egybiránt azt is indítványozom, hagyja meg a’ ház Pálffy János követ úrnak, menjen el Erdélybe, mondja meg a’ székely népnek, hogy nézze magát körül, és a’ hol árulást vesz észre bár­melly oldalon, tegye semmivé. (Helyes! Egy hang: üsse agyon.) Csak azt akartam mondani, hogy a­ camarilla az árulás mindenféle cselszövényeivel mindenfelé körülvette e’ hazát, még csak e’ ház maradott nyílt jelensége nélkül működésének, de ha be akarja magát fészkeim nem fogják türni. (Ingerültség) Majd szász uraimékkal megpróbálkozunk Erdélyben, (ügy van !) Schmidt Konrád (a’ szószékre lép,) (zugos ingerültség.) Elnök: A' most szólam akaró követ úr nem azon Schmidt ki el akar távozni. Schmidt Konrád: Tisztelt ház! A’szász törvényhatósá­gok képviselői között három Schmidt van , én Szerdaheliszék követe vagyok, ’s nem mondottam le. (Egy hang: Isten áldja meg!) Ne mél­­tóztassanak azon lemondásokból, mellyeket egyes képviselők beadtak, valamelly ellenséges lépést következtetni a' s»ász nemzet részéről. Én is szász törvényhatóság követe vagyok, 's ime itt állok. A’ minap bá­torkodtam nyíltan kimondani, hogy ha a’ tisztelt ház a’ törvénytől ki­szabott ösvényt elhagyja, akkor én is le fogok mondani, de ezt eddig szükségesnek nem láttam; sőt ezu én is kiván ok részt venni a’ ház ta­nácskozásaiban Ismétlem, abból, hogy egy képviselő lemond, nem kö­vetkezik az, hogy azzal az illető törvényhatóság is lemondjon képvsel­­tetési jogáról, hanem a’ törvény tiszta értelme szerint következik, hogy uj választás rendeltessék. Kérem tehát a’ tisztelt házat ne mél­­tóztassék a’ jelen esetben a’ szász nemzetnek tulajdonítani azt, hogy hat egyén lemondott a’ követségről. Pálffy János: Uraim! soha több megerőtetésbe nem került nekem legyőzni keblem szenvedélyeit, mint e’ peresben, de ismerem a­ kötelességet, melly előttem áll, és azért nem akarok kilépői azon térre, mellyre kilépett a’ 6 egyén, kik bitorolják a tör­vényhozói nevet. Ha én itten felfedezném azt, mit tettek ne­hány szász bujtogatók Erdélyben a’ ház elborzadna. (Halljuk!) I­s­­merem a’ neveket, a kik Bécsből küldettek le fel­­bujtogatni nemzetét nemzet ellen, és sirba ásni a' magyar szabadságot, megakadályozni a'két magyar haza egyesülését, kik pénzzel fizették a' bujto­­gatókat, embert ember ellen uszítottak, és vérbe mártották kezöket nem is saját k­ezöket, hanem más ártatlan nemzet kezét saját testvérük pol­gári vérébe. De nem a’szász nemzetet értem; tisztelem becsü­löm azt, mert munkás, szerény , józan , hanem értem az árulókat, kik felbujtogatták a’testvért, testvér ellen. Azt mondják, nem vagyunk a’ törvényesség terén. Vessen a legelfogultabb egy pillanatot, a' jelen napoknak eseményeire, és arról fog meggyőződni, hogy saját vesztére a’ törvényesség terén marad a’magyar és kik akarják gaz lépteik által ötöt a’ lázadás nyilt terére vinni? A' ki es­küt szeg az áruló, mi nem szegtük meg a’ hitet Mi az leg’elebb mit törvénytelent tettünk ? Az, hogy katonákat gyűjtőt­ünk hazánk nyílt ellenségei ellen, mik­o­r fe­l­ülrő­l megtagadják a’ kiállí­tást, hogy gyáván veszszünk el. (Igaz!) Vagy az a’láza­dás , hogy midőn üres a pénztár, akkor azt mondjuk, adjunk ki ban­kókat , mert nincs mivel fizetni a’ hadsereget. Hisz maguk a' szász követek is ezen pénzben vették fel napidijukat. Valóban nyomorultabb ürügyet felhozatni soha nem hallottam a’ legroszabb ügyben sem. — Halottam itten azt is, hogy a’ ház küldjön el engem biztosképen Er­délybe. Megvallom, tisztelt ház! mint napszámos s legutolsó katonája a’ tábornak kész vagyok véremet ontani a’ hazáért, de nem szeretnék ezen megbízatással leküldetni, mert istenemre mondom, noha szavam gyenge , s nevem igénytelen , de ha lemennék , jaj azon embe­reknek, kik ellenszegülnek a’ magyar törvény­nek; ’s nyíltan kimondom, nem mint dicsekvést, de eddig is meg­­erőtetésembe került fékezni a* székelyeket, hogy be ne rontsanak a’ szászok földére, kik között nehány bujtogatóknak galádságait megun­ták , és várták a* perczet.. hogy semmivé tehessék őket; és ha nem fékezem többé őket, istennel számoljanak az ok, kik vérbe borítják Er­délyt. De mikor a hazának bajai vannak, mikor nyilt ellenség és titkos ármány fenyeget bennünket, nem szeretném ezen lépést követni 138

Next