Közlöny, 1849. február (16-40. szám)
1849-02-01 / 16. szám
említek meg, szomorú megfutamodásunkat január 1-sején Budapeströl. A’ ki e’ napot, (mellyet szomorúnak nem azért nevezek, mivel megfutamodtunk, hanem azért, mivel — oh — hogyan futamodtunk meg!) Budapesten töltötte, ’s kénytelen volt megfordulni helyeken, hol rendre ’s rendezőre lett volna szükség,és semmit és senkit sem talált, annak e’ nap siralmas keservesen marad meg emlékezetében. De hagyjuk az egyes példát, annál inkább a’ részleteket. Térjünk meg és végezzük beszédünket a’ ,rend‘-del, ,Rend‘, ez különben igen furfangos dolog. Száz ember közöl kilenczven és néhány azt mondja rá: pedantság. Minden kevesbbé rendes ember pedantságnak nevezi a’ nagyobb rendességet, úgy hogy nincs kétség benne, miszerint van cannibal, a’ ki pedantságnak nevezi hadügyben, ha két csatár egymás mellé áll, ’s vállvetve használja fegyverét, pedantságnak a’ közigazgatásban, ha van két ember, kik közöl egyik parancsol, a’ másik engedelmeskedik. ’S mégis igaz, hogy rend a’ dolgok lelke, hogy ügyeink kezelésébe minél szigorúbb rend behozatalát kell sürgetnünk, azt megszilárdítanunk, ’s a’ rend üdvös szellemét mindenütt és mindenben terjesztenünk. Győzni fogunk minden esetre. A’külső ellenséget legyőzzük renddel és fegyverrel, a’ belsőt renddel és fegyelemmel. ’S végre meg is fogjuk tartani ’s élvezni a’ győzelem gyümölcseit rend, rend és mindig csak rend által. A’ rend megőrzése ’s fentartása a’tisztviselök dolga s kötelessége. Szükséges hozzá erély és becsületesség, jellem és erkölcsösség. Ezek mind afféle rész bűzben álló morális leczke féle emlegetések, fogja gondolni egy két ember. Nem tehetek róla; ha lehet, mégis szólni fogok bővebben e’ dolgokról. a BELFÖLD. A r a d megyé b ö 1, jan 10. Székvárosunkról eleget olvasott a’ közönség, melly mindenesetre jelentékeny ostrom álapotában nemcsak e’ környék, hanem Erdélyt is tekintve, hazánkra nézve is igen érdekes szerepet játszik, azonban e’ megyéről bár részben csak, valamit tudni, az olvasó közönségnek nem lesz érdektelen. Van e’ megyében a’ Maros partján egy terjedelmes mintegy 15 ezer lelket számláló mezőváros, melly már népességénél fogva választó kerület. Fele e’ városnak (7600 lakossal) ,vagy Oláh Pécska név alatt, külön tanácsa által kormányoztatik, másik fele Magyar-Pécska , nemcsak azért, mivel a’ Maros túlsó partján hívatlan dzsidás elleneit vitézül elriasztotta, de tevékeny tanácsa és leginkább a’ megye köztiszteletével megajándékozott, és a’ város (öregétől a’ fiatalig) legnagyobb ragaszkodását ’s bizalmát biró Issekucz Marczel jegyzője által, ki fiatal korától fogva a’ város felemelése ’s virágzására czélzó fáradhatlan iparával, és józan intézkedéseivel a’ rendet fentartotta, hirt és nevet szerzett. Meg kell említenem, hogy e’ polgártársunk deres napjaiban sem pihen, hanem ifjú lélekkel és erővel folytonosan működik éjjel nappal, a’ korszerű javítások életbeléptetésén; ő volt ki a’ község részéről, édes hazánk felsegélésére rögtön 100Op forintot összegyűjtött, és kézbesített, ő volt ki a’ város kebelébeni önkintesek toborzására 200 pftot beszerzett, végre ő volt a’ becskereki táborba, a’ ráczok ellen, nagy számú örsereg leküldetésében nevezetes tényező, és ki, nem tekintve megyei, városi dolgainak halmazát, a’ táborba utazott, polgártársait felkeresvén, mint apa gyermekeit, örömítasan szemlélte, felvidította, ’s bátorította őket, és most is mindenütt, hol munkás férfi és hazafi szükségeltetik, fellelhető. Legyen neki örök emlék, mellyet már is megérdemlett, e’ város lakóinak kebleiben, kiket olly polczra emelt, és műveit, háladatóság zálogául szentelve. E’ városban létezik egy hatalmas plébánia, ennek van egy lelkes ’s hazafias érzelmű Krigsz nevű segédlelkésze, kinek a’ szószékről, a’ néphez intézett dicséretes, ’s szorgalommal kidolgozott, édes árva hazánk vészkörnyezte állását, magyarázó, és keblének forró érzelmével előadott beszédjét, e’ napokban hallgatók; köszönet érte derék lelkipásztor, és igaz hazafi önnek; és adjon isten olly lelkesedést, millyet ön tanúsított, híveinek. E’ mai napon elég későn bár, végre, a’ nagy szombati harcztéren elesett hösvitézeinkért, egy sovány isteni gyásztisztelet tartatott, erről (tisztelet, becsület) de sokat mondhatnánk. Nem tehetem, hogy magasztalva ne említsem Oláh Pécska lakosainak e’ lázongó napokban kitüntetett hazafiságát. Ők egyesülvén a’ magyar testvérekkel, a’becskereki expeditióban a’ráczok ellen nevezetes részt vettek. Hasonló méltánylással említendők Bojtor, Balás, és különösen Karácson Miksa g. n. e. néplelkészek, kik a’ honvédelmi bizottmány kiáltványát lelkismeretesen ’s kimerítve megmagyarázták az oláh népnek. Karácsoni Miksa nemcsak hogy már régóta a’ szabadelvű párt öregbítésén, ’s czéljának kivitelében (megvetve minden ármányt) évek hosszú során át szakadatlanúl működött, hanem jelenleg is, mindenkor éber figyelemmel már csirájokban oszlatta el a’ balvéleményeket, mellyeket hívei között a’ részakarók ápolni akartanak, ’s népét felvilágosítván a’ haza ’s szabadságának megvédésére föllelkesítette, és ez által újabb babért aratott hazafias törekvésével, ’s magát kormányunk figyelmére méltatta; adjon isten sok illy oláh papokat, és tömérdek bajtól mentve lesz a’ haza és a’ nemzet. A’ megye városunkban a’ harcztéren sebesültek számára fiókkórházat rendelt állíttatni. Ujonczaink e’ megyében teljes számmal e’ mai napig sincsenek kiállítva. Furcsa dolog bizony, no de, másszor talán erről többet. Derék Gál Sándor nemzetöri alezredesünk, jelenleg nálunk szorgalmasan foglalkozik a’ megyéből alakítandó portázó csapat fölállításával ; vezesse isten öt sikerrel e’ pályán. Mármaros-Sziget, január 8-kán 1819. A’ szabadság ügyének diadala napjainkban főleg attól függ, miképen simulnak az ellenünk fellázított különböző nemzetiségek alkotmányunkhoz, mert ha sikerült nekünk meggyőzni külön ajkú rokonainkat arról, hogy a’ magyar nekik nem ellensége, ’s az általa kivívandó szabadságban azoknak is részük lesz, ’s az ügy közös, akkor mi győzhetetlenek leszünk, és egyesített erő ’s összeforrott akarat mellett teljes biztossággal számolhatunk a’ végső diadalra. Nem kevés aggodalommal néztünk mi mármarosiak a’ jövőnek elébe annyi különböző népségek közepette, a’ midőn még oláh rokonaink is — kik elnyomatásról legkevesbbé panaszoskodhattak — elcsábittatván, egy része nyílt háborút viselt ellenünk, ’s hogy ezeknek élén állott 4000 lakossággal biró Borsa helysége, mellynek nevezetes történeti múltja volt, elszomorított. Annál meglepőbb volt előttünk Borsa helységének azon levele, mellyben, miután a’ megye 1200 mozgó nemzetőrnek kiállítását megrendelte, 8 lovas nemzetőrt legelőbb tulajdon lovaikon küldött be azon nyilatkozattal, hogy ők ugyan kevesen jönnek, de jó kedvvel ’s elhatározva a’ magyarok igazságos ügye mellett meghalni, ’s igy ők sokkal érnek fel! Megható volt előttünk ezen erőteljes polgártársak nyilatkozata és tette, kik még alig egypár hetekkel ellenünk élethalálra küzdöttek. Meg kell hajolni e’ szép példa előtt, ’s lesz idő, midőn e’ nehéz napokban a’ magoknak föérdemet szerzett tisztviselőket ’s lelkészeket, kik e’ szép példa létrehozásában a’ népnek anynyi áldozatra való buzdításában munkások voltak, elösorolandom, most csak azt jegyzem meg, hogy a’ hon e’ megye jövőjéről nyugodt lehet; mert erélyes kormánybiztosunk éjjeli-nappali munkálkodásával ’s buzdításával megy elöl, ’s mutat példát, ’s annyi erélyes lelkészek ’s áldozatra kész hazafiak fáradhatlan törekvésein megtörik minden ármány, mit még netalán a’ reactio megyénk népei fellázitására elkövetni akarna, ’s Magyarország e’ kincsforrása biztosítva van, ’s bármi kedvetlen hir sem fog leverni; mert hisszük, hogy az annyit hányatott szegény magyar hazában a’ szabadság ügyének előbb vagy utóbb győzni kell! Besztercze*) jan. 8. 1849. Kolozsvárt mint már bizonyosan tudják Bem a’ sereg balszárnyával még december 29- kén elfoglalta; mi Riczkó vezérlete alatt a’ hunyadi odalt támadtuk meg a’ jobb szárnnyal, és onnan az ellenséget kiüzjük, tőle két könnyű lovast és egy pogyászszekeret elfoglalván. Hányadról Kolozsvárra, és itt pár napig pihenvén Szamosujvára mentünk. Az ellenség legsebesebben futott elölünk, mi pedig mindenütt nyomában valánk. Szamosujvárról Bethlenre menénk, hol seregünk két részre oszlott, az egyik Besztercze, a’ másik pedig Naszód felé vette útját; január 2-kán reggel 9 órakor Urbán Makódnál, egy igen jó positióból ágyúpárbeszédet kezdett seregeinkkel, melly kölcsönösen mintegy délután fél 2-ig tartott, azonban ekkor elvesztvén katonáink türelmöket, szuronyt szegeztek és Urbánt minden positióiból kiverték, részünkről egyetlen egy halott sem volt. Sebesült egy huszár és 4 Sándor gyalog, az ellenség részéről elesett egy főhadnagy Kohl és 30 ember a’ csatában, dicsően viselte magát Csutak kapitány karsegéd, ki mindenütt ott volt, hol lelkesíteni kellett, maga rendezett mindent és a’ harcznak jó nemzeje volt; az 55-dik záslóalj és Sándorgyalogság a’ rohamot legnagyobb tűzzel vitték; Riczkó ezredes szinte mindenütt elől volt; Makódon megveretvén Urbán, seregeink Naszódra bevonultak; innen Les felé indult egy csapat Csutak kapitány vezérlete alatt, és onnan az ellenségtől elrejtett négy ágyút két 42 fontost és két hat fontost ide hozta; Naszódon találtatott még 8 vaságyú, mellyek azonban haszonvehetlenek, 7 mázsa puskapor igen sok lőfegyver jutott birtokunkba, Urbán olly sebbel futott, hogy az őt Naszódról is tovább Ponnje, Stampi és Dornáig (Bukovinában) űző seregeink tulajdon háromszögü kalapját, kardját, arany óráját és több apróságait vettek el. Mig ezek Naszódon történtek, addig mi a’ sereg másik részével Beszereze felé indultunk, azonban innen minden ellenállás nélkül elfutott a’ gyáva ellenség és mi bevonultunk Beszterczére január 2-dikán estve 7 órakor, a’ Kossuthhusászárok elöl, utánna az ágyúk, ezután a’ fáradhatlan Grubicy őrnagy 27-dik zászlóaljával és Kemény Farkas őrnagy a’ tordai önkéntesekkel. Nem gátolt bennünket a’ fagyasztó hideg, nem a’ térdig érő hó, mert föltüzelve valánk honunk iránt égő szeretettől, melly irányában semmi áldozat nagy nem lehet. Jövő tudósításomat vagy Szebenből vagy Brassóból sandom. Nem is szükséges említenem, hogy az egész tábor lelke: Bem tábornok, ki mellett vesztenünk lehetlen, ő mindenütt elöl van, és egy kiválogatott sereg élén Dornáig űzte az ellent. AzAlföldi Hírlap Nyíregyházáról következő levelet közöl, mellyből mindenki sok tanulságot meríthet a’ szabadságnak mind kül- mind belelleneire nézve: Nyíregyháza, jan. 23-án. Sűrűn érkezik hozzánk mindenféle fegyveres nép és társzekér, annak hírével, hogy tegnap és ma vivatott ki a’ gyözelem a’ vakmerö Schlick ellen. Serege tegnap két helyen, Liszka és Szerencs felöl támadta meg mieinket; hanem ezek mindkét oldalon helyt állottak , ’s dicsően megverték ’s visszanyomták a’ támadókat. Különösen kitüntették magokat’ a’ huszárok és Don Miguelek. — Schlick személyesen jelen volt, ’s este ha köd nincs, elfogatik. Éjfél után az ellenség ismét előjött, ’s újra meg- és visszaveretett. Hajnalban harmadszor támadott, ’s egész nap idáig is hallották az ágyúzást. Estfelé megjelentek itt a’ társzekerek ’s hadi pénztár, de 10 óra tájban visszaparancsoltattak Tokajba. Keresztúrnak fele porrá jön, a’ szomszéd Kisfalu mieink által gyujtatott fel, hogy az ellenséget belőle kiverhessék. Az érkezők különösen Schulcz őrnagy bátorságát, ’s Bulharin lengyel ezredes érdemeit magasztalják. Sőt kiemelik Velbovszki nyugalmazott huszárkapitány tanácsadását is, kit kormányunk, ajánlkozása daczára mindeddig késik alkalmazni. — Beszélik, hogy Schlicket a’ huszárok felkonczolták, hanem illyesmít tenni, nem olly könnyű, mint elhíresztelni. Itt sok fogoly van már, köztök egy kapitány, ki ezt mondogatja: „Az absolutismus vonaglik, de Ausztria ezt nem bírja hinni, pedig már birodalmának is magának is vége van.44 Rendkívüli mozgás és rendelkezések színhelye városunk: fogoly, sebesült és szökött nép folytonosan érkezik. Még valamit Schlickről. Folyó hó 9-kén Szepességet is megszállotta. Szemtanuk előadása szerint az iglói gyógyszerész Tischerre 50 botot vágatott azért, mert liberális volt. A’ lőcsei öreg vendéglős Liedeman három kutyáját Jellachich, Metternich és Zsófiának hívták, ’s ezért reá 50-et vágtak, mi alatt az öreg harmadnapra kiadta lelkét. Dapsi kereskedő 4000 pftal várta meg az 50 botot. Ezen kegyetlenségeket azonban nem Schlick maga, hanem egy Breda nevű ezredese vitte véghez. Eperjesi menekültek, kik Schlick uralkodása alatt is pár hetet éltek, beszélik, hogy ez Kassáról auditot küldvén az eperjesi elfogottak bűneinek megvizsgálására, tőle olly jelentést kapott, miszerint azok nem bűnösek, mert csak azt tevék, mit hazája irányában minden becsületes ember kötelessége. Tehát kibocsáttatásul azt renddé. Ámde ennek hallatára Eperjes városa tanácsa hirtelen felírt Schlickhez, hogy az istenért, ne bocsássa ki őket, mert azok nagyon veszedelmesek, ’s még ártalmára lehetnek. Két tót, két szepesi nemzetőrt lőtt az erdőben,’s fejeiket Eperjes város tanácsához vitték, a’ jutalmul kihirdetett 10 pftot igényelvén a’ kettőért. „Ej hunezutok, egyszerre lőttétek, nem kaptok hát csak 5 pftot;’ volt a’ válasz. Sárosmegye népfelkelést rendezett ’s vezetett a’ magyarok, a’ szabadság harczosai ellen. Schlick maga többször kifakatt, hogy nem hitte volna, hogy isten ege alatt létezik olly romlott nép, miilyen a’ sárosmegyei többség. És te ó haza, nem bírnád éreztetni velök az igazság boszuálló ostorát ?! Abaui alispán Kelcz uram is elment Schlickhez szolgálatát ajánlani, s kapott is néhány rendeletet aláírás és köröztetés végett. Sorba irta is alá 5 benne, mígnem akadt egyre, mellybe bele tört bicskája. „Uram, szóla, ez nagyon kemény rendelet. A’ magyarok most is hazaárulónak tartanak; mit mondanának, ha ezt is aláírnám?“ „Te átkozott kutya, rival rá a’ félszemü, hát te sem a’ császárnak, sem hazádnak hive nem vagy? Vasra az illyen kétszínűvel!“ ’S talán még most is vason tartja. És te isten! ki a’ népek sorsa fölött vigyázol , ments meg minket minden kétszínűek ’s kétkedőktől, ’s ma holnap minden ellenségünktől mentve vagyunk, és viszszaadhatjuk a’ testvér lengyeleknek, mivel nekik olly nagy mértékben tartozunk! Ugyancsak az ,Alföldi Hírlapi „Honfi kebel aláírással Szentesről következő népszerű szózatot közöl: Szentes, jan. 21. Tiszavidéki ős magyarok! Isten, hazánk és szabadságunk szent nevében szólok hozzátok, szóltok őszintén, szivem sugallatából. Hazámfiai vérben költ fel ez új esztendő. Az emberi és polgári szent jogokat legyilkolt osztrák császári sereg hazánk szent határát átlépni nem irtózott, szabad téréit leigázni, istentelen munkába vette. Hazámfiai, föl, meg ne rettenjetek, gyávák szoktak félni, az erősek, a’ jó honfiak a’ vész nagyságában oroszlány bátorságra lelkesülnek. Nép, melly szilárd, összetartó kitünő és állhatatos, föllelkesült és elcsábithatlan, soha, soha is el nem veszhet, azt ármány, alattomosság, árulás, ellen fegyver meg nem dönthetik. — Hazámfiai! Pesten üté ugyan fel a’ satnya ellenség halálsárga és romlott fekete vérszinüi zászlóját; de nem gondoljátok azért, hogy ez által minden veszve van, nem ! Pest hazánknak egy kis pontocskája, hány ezer pontok vannak még hazánk széles határain? mellyeken örök hitü győzelmünket kivívhatjuk? ott lelendi a sírját, ott méltó temetőjét. Azt se gondoljátok hazámfiai, mintha az ellenségnek győztes fegyvere, hősi bátorsága vagy elszánt vitézsége nyitották volna meg az utat Pestbudára; épen nem, hanem haditanács következtében vonultak ki abból hadseregeink csüggedetlen ’s bátor bajnokai, hogy a’ síkon két oldalról megtámadva tegyék semmivé a’ nemtelenség jegtapodó, emberi érzetet nem ismerő törvénytelen hatalmat. Hazámfiai! tiszavidék harezra termett izmos férfiai! ti puszták szélsebes lovasai, üljetek paripáitokra — mert főleg lovasság szükséges ellenök — Tiszánk műhelyei és füzeseiből sasként csapjatok le a’ falunkat kiirtani szándékozó ellenre, városink, falvaink lelkes férfiai ’s asszonyai keljetek fel tömegestől, ragadjatok tört, gyilkot, ásót, kapát, lándzsát, vasvillát erős kezeitekbe, siessetek a’ magyar Tisza ős partjaihoz. Nézzétek, ott áll az egyszerű, de örök hirü Alpár, hol ős hóditónk Árpád harezos bajnokai Zalán bolgár fejedelmet legyőztek; ott áll Pusztaszer nemzethirü romtemploma, hol hadverő ’s honalapítónk Árpád a’ legelső dicsőséges hongyülést tartotta. A’ magyar vitézség ’s törhellen bátorság világhírű szobrai ezek; jöjjetek unokák, jöjjetek ide ti, kiknek hős előditek itt dicsően csatáztak, hősileg vérzettek. Árpád harczszelleme kisérjen ide benneteket, Árpád bátor szivét, erős karját hozzátok ide. Futni ’s elszaladni e’ szent helyekről nem szabad, nem lehet, itt egyedül gyöze *) Jóllehet Kolosvár bevétele már rég tudva van a’ haza elő mind az általa’ részletes tudósítás közlését érdekesnek véltük. Szerk. 57