Közlöny, 1849. március (41-67. szám)
1849-03-01 / 41. szám
magok rontják azt meg, ha magok tulajdonítanak magoknak jogot, melly soha egyetlen egy politicusnak eszébe nem jutott, hogy t. i. a’ képviselőház hozzon határozatokat tekintélyének, szentséginek, sérthetetlenségének megrontására. Azt hiszem ebben mindnyájan egyetértünk. (Felkiáltások, de hogy értünk.) Elhiszem, azt is tudom, kik nem értenek egyet. (Zaj.) úgy remélem, hogy, a’ ki tudja, mi a’ képviseleti rendszer ? ezt nem fogja tagadni, mert különben azt is fogná tagadni, hogy kétszer kettő négy. Hanem hol távoznak el a’ vélemények? ha olly esetek jönek elő, midőn valaki a’ képviselők közül engedelem nélkül az országgyűlés helyére el nem jő. Itt a’ politicának azon iránytűjét kell követni, mellynek szinte olly fontos azon része, mellyben nem beszélnek, vagy keveset beszélnek, sőt talán fontosabb, mint az, mellyben nagyon sokat beszélnek, és igen sokat kívánnak határozni. Ez a’ régi táblabirói világból való, mikor hozzá szoktunk, hogy minden közgyűlésen ezer egynéhány számból álló határozatok voltak; de azért mi tisztviselők megfeleltünk kötelességünknek. — A’ politicában bizonyos tapintatnak kell lenni, ’s a’ ki azzal nem bir, engedjenek meg önök, ha én azt az egész világ előtt kontárnak tartom, azon tapintat mutatja meg azt, mit kelljen tenni? — Meglehet, hogy hibázok most is. Én tapintatnak azt tartom ám, hogy a’ képviselőház azokat kiket az illető kerületek az itt meg nem jelent követek helyébe választott elfogadná, ’s nem szólana semmit. (Helyes.) Ha törvényileg akarnánk az okokat fejtegetni, ezeket is tudnék felhozni azért is, mert a’ törvény a’ képviselő házra azt nem bízta, hogy innen valakit kirekeszen, hanem azt rá bízta, hogy ha valaki ide akar jöni, elfogadhassa, vagy nem ? A’ képviselőház Europa közvéleménye előtt lesz felelős, ha olly határozatot hoz, melly által valakit a’ házból kilök. Meglehet, hogy többsége lessz az indítványnak, és mi fog történni akkor azon emberekkel ? hátha azon emberek nem mind félelemből, nem mind rosszaságból nem jöttek el? ’s igy örökre meglesznek bélyegezve; én tudnék azok közül néhányat mondani, kiket a’ legbecsületesbb hazafiaknak ismerek; és már most illy bírósággá fog a’ ház átváltozni azért, hogy a’ több között egy két férges találkozott ? És ne tessék azt hinni, hogy nincs minden embernek környezete, és hogy a’ vágás, ’s a’ szúrás akárkinek jól essék. Ha azon becsületes hazafiak, kik talán igazolni is tudhatják magokat, megbecstelenittetnek, azt fogják hinni, hogy az országgyűlés itt bátorságban látván magát, addig míg bátorságban volt, igen hatalmas határozatokat hozott, és nem tekintett arra , hogy mily körülmények tehettek némelyik elébe akadályt. Én azt hiszem, vannak igenis azok közt, kik meg nem jelentek, olyanok, kik megérdemlik a büntetést; de ekkor kérdem önöktől, azt hiszik? hogy lehet nagyobb büntetés, mint a’ közvéleménynek büntetése; hiszik önök? hogy köt bennünket más, mint az erkölcsi kötelezettség? tehát ezen erkölcsi kötelezettség megszegésénél lehet e’ nagyobb büntetés, mint egy országnak átka?Hiszen önöknek nincs hatalmukban azokra, kik a’ nemzetet illy nagyobb mértékben megsértették, olly nagy büntetést szabni, mint a’ közvélemény büntetése; minek nyúlnak önök elébe a’közvéleménynek? Önök sokkal kissebbek, mintsem hogy itt a’ közvéleményen fölül cselekedhetnének. (Visszatetszés.) Azt gondolom, hogy a’ házat meg nem sértettem; nem szeretném, ha valaki a’ házban az által, mit mondottam, magát sértve érezné; akárki hallotta, vagy olvasta, vagy fogja olvasni az én szavaimat, azt fogja mondani, hogy én becsültem Magyarország képviselő házát. — Minek akarnának önök olly bíróságba elegyedni, mellyhez nincs joguk ? hagyjuk Magyarországra; nem olly kisszerűen fog az a’ bűnösök felett ítélni. Ha Magyarország elvész, akkor minden becsületes ember elvész; vagy azon emberek, kik igy megszegték a’ morális kötelezettséget, kénytelenek lesznek futni Magyarországból. Ne sértsék meg tehát önök a’ képviselőház szentségét , ’s vezéreltessenek azon érzelemtől: ha egyik vagy másik kerület követet választ, ne szóljanak ellene apró formalitásokért , hanem fogadják el; ekkor eleget tesznek a’ képviselői kötelességnek, és a’ közvéleménynek. Csíki Sándor: Most az indítvány lényegébe bocsátkozni , feleslegesnek, haszontalan időtöltésnek tartom. Nem az forog most szőnyegen, váljon az egy vagy más okból elmaradt követeket elfogadjuk-e vagy nem, vagy jogunkban van e’ a’ kerületeket más választásra felszólítani? ez iránt kimondom annak idejében nézetemet, azt hivén, hogy ha annyi jogunk sem volna, úgy a’ képviselőház joga csakugyan igen szűkkörű, hanem azt tartom, hogy ezen indítvány tárgyalás alá nem kerülhet , a’ miért is az indítványtóli visszalépést, és annak kinyomatását sürgettetni kérem; majd megfontoljuk akkor bővebben, ’s leszünk a’ nemzet irányában annyi figyelemmel, hogy olly lépéseket nem teszünk, mellyek mindnyájunk ártalmára lennének. Bernát József: Megvallom, soha nagy jurisconsultusságot magamnak nem tulajdonitottam, nagy politicus sohasem voltam; de azt az egyet követelem magamnak, hogy becsületességben minden emberrel mérkőzöm. Én bizony sokszor hallom azt a’ leczkézést, hogy „ehhez nem tudunk, ahhoz nem tudunk“, a’ ki mit tud tartsa meg magának; de én ezen az útón a’ politicában sem akarok eljárni. Egyébiránt mi Nyári észrevételeit illeti, én az általa felhozott okokból épen az ellenkező következtetést tudom kihúzni, mert én is azt mondom, hogy a’ királyi jog és személy sérthetetlen, és innen kiindulva a’ képviselőház is sérthetetlen; de a’háznak joga van hozzá nyúlni, mert különben a’ választók, a’ nép nyúl hozzá, ’s mert nem akarom, hogy a’ mi ma Péteren megesik, az holnap Pálon történjék; meglehet, hogy a’ nép igazságtalanul, ok nélkül azt fogja mondani, hogy nekem nem tetszik ezen képviselő, választok mást; tehát hol van ekkor a’ garan’ia ? Azért épen ezen testületnek áll jogában és kötelességében hogy bíráskodjék, ’s mondja meg, hogy ezen ember nem ide való, mert olly bűnt követett el, melly miatt nem érdemes arra, hogy itt helyet foglaljon; ha valaki akár morális akár politikai tekintetből illy bűnt követel, az, e’ testület gyalázata nélkül itt nem ülhet, az nem lehet többé követ, és ekkor tért kell nyitni a’ választóknak, hogy éljenek jogukkal. Én ezt az indítványban feltalálom annyival inkább, mert senki felett pálczát nem tör; a’ vizsgálat fogja megmutatni , kik azok, kikre határozatot hozunk. Tehát Irányi indítványát pártolom. Dobolyi Sándor: A’ vita két részre oszlott; egyik az indítvány kinyomatását kívánta, a’ másik érdemileg a’ dologhoz szólott. Részemről a’ vitatkozási gazdálkodásnak olly módját helytelennek tartom, melly szerint azt kellene előbb elhatározni, szóljunk e’ a’ tárgyhoz vagy nem? Én az indítványt és módosítást ezúttal tárgyalandónak tartom, mert minden parlamentáris eljárásban meg van azon helyes szokás, hogy az úgynevezett amendement soha külön nem tárgyaltatik, mert akkor egy pfiffer akármely tárgyat hirtelen keresztül lehetne hurczolni. Az indítvánnyal tehát a’ módositvány annyival inkább felveendő , mert a’ módositványban az elv legkisebbé sincs érintve, hanem magának az elvnek részletes kifejtése van a’ dolog könynyitéséért előadva. E szerint illy csekély dologért napokat kellene adni azoknak, kik egy perczet sem érdemelnek önöktől. Mivel tehát a’ módositvány az indítvány lényegével nem ellenkezik, kívánom elhatároztatni, tárgyaltassék e’ most vagy nem? fentartván jogomat a’ lényegéhez szólhatni. Elnök: Miután az indítvány ki volt nyomtatva, és fel van véve, Irányinak előterjesztése pedig csak módosítás , kérdés sem lehet az, most vegyük e’ fel vagy máskor; tehát mélóztassanak a’ dolog érdeméhez szólani. (Helyes!) Doboly Sándor: Szólok hát a’ dolog érdeméhez. Valósággal önmagát inkább pofozó véleményt még nem hallottam, mint mikor az mondatott, hogy a’ képviselő háznak szentségéhez nem szabad nyúlni, ’s ugyan akkor kimondatott az, hogy egy hatóságnak a ház megállított szabályaival szemben szabad legyen követet választani. Ezen vélemény maga magát pofozza. És ennélfogva ha a’ képviselő háznak szentségét védeni kívánom , azon szabályokat, mellyeken a’ képviselőháznak szentsége nyugszik, mindenek felett megóvni akarom. Illyen az, hogy a’ hatóságnak nem szabad ide követeket választani, mig a’ ház ez iránt nem rendelkezik; ha tehát önök ezen szabályokat elvetni nem akarják, nem szabad követet elfogadni, ki nem a’ ház elöleges intézkedésének nyomán jön elválasztva. A’ fenebbi vélemény mondójától még olly véleményt is hallottam, mellytöl hátam borsódzott; ő azt mondá, hogy a’ képviselő ház sokkal kisebb, mintsem hogy a’ közvélemény felett és annak ellenében valami intézkedést tehetne. Már kérdem, hol lehetett tanulni ezen igazságot? váljon valamelly journal megtámadta e’ a’ parliament eljárását azért, hogy annak méltóságát egy perczig is kissebíteni kívánja ? váljon a’ közvélemény irányát nem a’ parliament eljárásának kell e’ tenni ? és ezen kívül létezik-e magasabb értelmi erő, melly magát fölébe tehesse? hát a’ nimbus? .... Az mondatott, hogy szent ezen háznak méltósága, és ugyan azon ember, ki ezt mondja, azt állítja, hogy sokkal kissebb a’ ház, mint sem hogy nehány bűnös tagja felett intézkedhessél Kérdem, hol áll azon szabály, melly a’ közvéleményt olly útba indíthassa, hogy a’ parliamentnek fölébe állhasson? Ez képtelenség; e’ szerint mi képviselők semmik volnánk. Egyébiránt már többször voltam szerencsés illy véleménypofozódást hallani; — azért nem mondom, hogy a’ véleményt ki ne hallgassuk; de senki azt ne tulajdonítsa magának, hogy itt a’ ház felett olly dogmát állíthat fel, melly ha a’ ház többségének akaratával nem találkozik is, bizonyos tekintetért már tekintetet érdemel. Ha önök azt hiszik, hogy némely tagok vétke felett nem intézkedhetnek, akkor mondják ki önök azt, hogy Bentham nem tudott semmit, mert az minden parliamentáris életben megtörtént, hogy a parliament szabályai ellen vétkezett képviselő maga a’ parliament által lett megbüntetve; különben az következnék, hogy a’tetemesen vétkező tagokat büntetni sem lehetne , hogy egy tag erősebb mint az egész testület, ’s hogy egy tag sérthetetlenségét az egész ház nimbusa alá akarjuk pakolni, hogy egy némelly tag büntetlenül vétkezhessék. Ezeknél fogva, akármilly parlamentaris taktikát veszünk fel, a’ parlamentnek hibás tagjai megbüntetendők ; a’ kik illy sokáig itt meg nem jelentek, minden esetre hibások; ’s azon esetre, ha hibájok ollyan, melly igazolható, az indítvány szerint a’ legtágabb parlamentaris út van nyitva az igazolásra; mi azt nem akarhatjuk, hogy a’ ki nem is igazolja magát, maradjon büntetetlenül; nekünk uraim akarni kell a’ konkolyt a’ tiszta szemektől elválasztani; ezért Madarász indítványát Irányi módosítása szerint elfogadom. Keresztessy Bezerédy képviselőtársunk azért kívánja az indítványt elhalasztatni, és némileg módosítani, hogy egynéhány képviselő az elmaradottak közül még megjöhessen, azok t. i. kik hazafiúi kötelességöket eddig nem teljesítették. De én, csekély véleményem szerint, mostani helyzetünkben ezt sem üdvösnek sem lehetségesnek nem tartom; nem üdvösnek ’s lehetségesnek azért, mert én a’ nép politikai jogát központosítva látom ugyan, itt a’ nemzet képviseletében, de a’ nép ezen politikai jogát én veszedelemben forogni nem látom az által, ha a’ képviselőház ítél azon egyesek felett, kik a’nép bizalmát, a’ nemzet akaratát kijátszva, gyávaságból, vagy rész akaratból képviselői helyeiket elhagyták. ’S épen azért, mert a’ népnek politicai felsöségét a’ népképviseletben központosítva látom, épen azért nem kívánom követni azt, mit Nyáry képviselőtársunk mondott, mert a népet nem akarom szenvedtetni az által, ha valamelly képviselője részlelkűleg megszegi kötelességét. Ezen oknál fogva, miután úgy is már több ízben ezen ügy parlamentáris tactia által elhalasztatott, vagy háttérbe szorittatott, kívánom hogy most rögtön tárgyaltassék, ’s Madarász József indítványa elfogadtassák. Ivánka Sigmond: Én a’ szőnyegre hozott indítványt nem pártolom, nem czélszerűtlensége tekintetéből, ’s annál fogva mert igen látom ha mi itt kimondjuk azon kárhoztató ítéletet, mellyre nem vagyunk jogosítva, olyanokat is sújtunk, kik nem érdemlik meg, hogy pelengérre állitassanak, de nem pártolom azért is, mert ha azon indítvány végzés erejére emeltetnék, megeshetnék, hogy a’ ház határozata compromittáltatnék, mert megtörténhetnék , hogy a’ ház új választást rendelne, de a’ választók nem választanának, vagy ha választanának, történhetnék olly eset, hogy ollyan választatnék, ki a’ dolgok mostani állásában el nem foglalhatná azon helyet, hova választói meghívták. Továbbá azt hiszem ezen indítvány elfogadása által pártoskodást indéznénk elő itt, és in partibus. Egyik azt mondaná valakiről, hogy hazaáruló, másik azt, még nem bizonyult be a’hazaárulás , ’s a’ dolog függesztessék fel; azért én az indítványt nem pártolom, elegendő az, ha itt vagyunk sokkal nagyobb számmal mint kell, naponként küldenek széllyel biztosokat közülünk és számosan mennek ideiglenesen haza szabadsággal, határozat hozatalára még is elegen vagyunk. ’S a’ kik távol vannak, a’ jövendő mutatja meg, hogy jó hazafiak, hol ott talán azok közül, kik itt vagyunk, akadhatnak olyanok, kik kevésbé fogják hazafiságukat tanúsítani. Azt szükségesnek látom, hogy a’ ház valamit tegyen a’ végett, hogy a’ közvélemény előtt tudva legyen az, kiknek jelenléte által emeltetik a’ képviselők száma annyira, mennyien vagyunk, és szükségesnek látom , hogy a’ hivatalos rovatba igtattassék be az itt lévők sorozata, valamint azoké is, kik jelen nincsenek, ’s minő minőségben működnek az országban. Madarász László : Nyári képviselő úrral azon egy eszmében egyetértek , mikép vannak olly kérdések, mellyek mint axiómák tűnnek fel, és azokat vitatás tárgyává tenni felesleges. [ De én is azon axióma tengelye körül látom forogni véleményemet, melly mellett Nyáry Pál úr véleménye forog. Mert elvileg arról intézkedni, valljon a’ képviselőházat illeti-e a’ képviselőségről rendelkezés, ollyannak tartom, mit ha vitatás alá vennénk, nevetségessé lenne; ha valamelly képviselő el akar távozni, engedelmt kell kérni a’ háztól? e’ szerint már ezen axiómában benne van az, hogy a’ ház itélőszéke elébe tartozik az, ki megszegte a’ ház törvényeit, alapszabályait, engedelem nélkül távozik el, vagy a’ kiszabott határidőn túl elmarad.. Ezen tárgyat elkülönözöm azon összezavart eszmétől, hol a’ képviselő feletti ítélet, a’ képviselőség feletti ítélettel összezavartatik. Én két bűnt látok, 1-er a’ követ lehet bűnös az által, ha elhagyja állását, 2or lehet bűnös, ha nemcsak elhagyja állását, hanem az ellenséghez szökik. Én ezen második tényt, melly némelly egyének által elkövettetik, nem a’ tanácskozás körébe valónak találom hanem az, hogy a’ követségnek üres vagy nem üres volta felett határozzon a’ ház, köréhez tartozik. Nem azt akarom kimondani, hogy a’ hazaárulásba keveredett egyén más bíróság alá tartozik, kimondván a’ ház, hogy azon követ ellen határoztassék el a’ vizsgálat , hanem úgy veszem az egész tárgyat, hogy Magyarországban azon régi táblabirói modor, a’ revocatio álljon-e a’ követre nézve? vagy pedig azon minden parlamentbe bevett szokás, hogy a’ ház valamelly követnek követségét a’ közbenjött okoknál fogva felfüggeszthesse ? Ez utólót tenni itt az idő, és ne vezéreljük vissza azon táblabirói modorú revocatiót, mert mi lesz abból egyéb, ha például Komárom maga választván követeit, elfogadjuk, mint az, hogy tacite elfogadjuk a’ revocatio helyességét. Én nem kívánom a’ parlamentaris jogot feláldozni, nem szólok egyénekről, hanem a’ főelvről, és épen kezet fogok abban Nyári Pállal, midőn azt mondá, hogy a’ nemzetnek közvéleménye ítéljen; de mikép nyilatkozik a’ közvélemény? petitiók által,— és hol van erősebb petitio, mint az, midőn Komárom ide küldi petitióját ? miszerint előbbi követeit törvényteleneknek látván, ide küldi élő petitióját. A’ közvélemény azon fenálló rendszer mellett, melly van, nem nyilatkozhatik, hacsak fegyverhez nem nyúl. Épen — azért, mert a’ közvélemény nyilatkozni kezd, igazsága van a’ törvényhozásnak, és ne engedje magát vitetni, mert valameddig az országgyűlés vezette ügyeit, vezesse ezután is. Engedjenek meg, hogy a’ meg nem hallgatás eszméjét, miket követtársunk felhozott, megérintsem. Hisz akkér soha sem ítélhetne a’ parliament a’ követség betöltésére nézve, hacsak az illető meg nem jelennék és ki nem hallgattatnék, teszem azon esetet, ha meghalt a’ követ, akkor sem rendelhetne a’ ház új választást? Nem az a’ kérdés forog fen, hogy hallgassuk meg a’ követet, csak azt akarom fentartani, hogy midőn visszamegy az országgyűlés Pestre, ítéletet fog mondani a’ törvényes biróság a’ hazaárulók felett, és eddig terjed a’ háznak hatásköre. Osztom tisztelt elnökünk azon nézetét, hogy ez módosítása lévén az indítványnak, azt kinyomatni felesleges, mert újabb ok nyílna arra, hogy egy jó vagy rész indítványt ezer évig lehessen halasztani, és ismét új módosítást adni be. Megmondom mi a baj, elhatározott lépés, ez más kérdés, ez egyike Magyarország parlamentjének legelhatározottabb lépéseinek, miszerint kimondja a’ ház, hogy kötelessége a’ képviselőnek a’ vész pillanataiban úgy mint akármikor jelen lenni a’ törvényhozás helyén. Ez azon lépés, mellyben nem a’ vérpadrai vezetés, hanem azon magasztos kötelességérzet vezeti a’ képviselőt, mellyel jelenléte Magyarország megmentésére működik. Igen sok van közöttünk, ki belső szívvágyból igen szeretné ezen helyet feláldozni a’ becsület korlátai között, de mi az, mi összetart bennünket ? az igaz hazafiság becsület érzése, de az lehetlen, hogy azokat ne sújtsuk, kik gyávák és gazok, kik hazánk veszélyes perczeiben meg nem jelenve közöttünk, az ellenség táborában czimboráskodnak. Lehetnek távol ártatlanok is, és azokra nézve elegendő azon óvatosság , melly kijelentetik az indítványban. Én tehát azt akarom, hogy a’ ház minden esetre figyelmébe vegye azt, hogy ezen kérdés elhatározó lépés, és a’ ház ezen politikájának szükséges azon kerékvágásban menni, mellyet magának kijelöl. Emlékeztetem a’ 1. házat, hogy midőn a’ kormánytól erélyességet és elhatározottságot kíván, akkor szinte kötelessége elhatározottsággal elémenni. Én azt látom ezen dologban, hogy nem a’ képviselő büntetéséről, hanem a’ követség ürességéről van szó, melly felett a’ ház határoz, ezt kétségbe hozni nem lehet, ’s arra nem kívánok terjeszkedni, hogy ha a’ komáromi követek idejönnek, fogadjuk el, mert ollyan követeknek, kik a’ parliament szokásait, szabályait és adóit nem bírják, itt létek vissza sodorna bennünket az aristocraták sorába, és Posonyban képzelnénk magunkat a’ ttes karok és rendek gyűlésében, azért az indítványt tárgyaltatni kívánom. Nyári Pál: (hosszas ideig tartó zaj) Eddig megtartatott azon szokás, hogy azok, kik a’ kormányban voltak, beszélhessenek. Kállay Ödön: (Zaj) Én épen az ellen akarok szólani, mit Nyári Pál gyakorlatba akar hozni. Igen czélszerűnek és igazságosnak látom, hogy a’ kormány tagjai olly kérdésekben, mellyek a’ kormányzatot illetik, bármikor is felszólalhassanak, valamint akkor is, midőn a’ kormány irányában történik intézkedés; de hogy akkor midőn mellékes kérdés jön vita alá, egy kormánytag ötször hatszor felszólalhasson, azt tagadom, mert micsoda előny volna az felettünk, ha a’ krmány tagja, ki utólszor szólott, kétszer háromszor ismét felállhatna, és refutálhatná ellenét, mi következménye volna ennek ? Minket választóink azért küldöttek ide, hogy a’ kormánytagokkal illyféle kérdésekben egy alapon álljunk, és ha nekünk egyszer van jogunk szólani, akkor ők sem szólhatnak többször, ez minden parliamentben igy van, és hogy az utólsó szó mindég a’ kormányé legyen az tagadom. Elnök: A’ törvény a’ ministerekröl mondja, hogy mindég közbe szólhatnak, midőn szólani akarnak, ez nem ministerialis kérdés, és a’ képviselők a’ szerint szólhatnak, mint magokat feljegyeztetik. Nyári Pál: Ha ezt nem tartják önök ministerialis kérdésnek, akkor jó éjszakát. Bezerédy István: (Hosszas ideig tartó zaj, ’s az elnök több ízben csenget) Szacsvay Imre: Híjában beszélünk a’közvélemény előtt ház méltóságáról, ha a’ ház méltóságát saját tetteink, és okos eljárásaink nem fogják fentartani. Minden eljárásánál legelső, egyszerűsíteni a’ kérdést a’ mennyire lehet, és visszamenni a’ vita azon mezejére, hol egyszerűen megfontolva érett határozatot hozhatunk. Az indítvány arról szól, hogy a’ képviselők számláltassanak meg, ezzel a’ másik indítvány összeköttetésben van, ’s tovább megy, mert azt mondja, hogy a* meg nem jelent követek kitörlendők, és a’ választó kerületek új követ választásra 1 * 143