Közlöny, 1849. március (41-67. szám)

1849-03-01 / 41. szám

magok rontják azt meg, ha magok tulajdonítanak magoknak jo­got, melly soha egyetlen egy politicusnak eszébe nem jutott, hogy t. i. a’ képviselőház hozzon határozatokat tekintélyének, szentséginek, sérthetetlenségének megrontására. Azt hiszem ebben mindnyájan egyetértünk. (Felkiáltások, de hogy értünk.) El­hiszem, azt is tudom, kik nem értenek egyet. (Zaj.) úgy re­mélem, hogy, a’ ki tudja, mi a’ képviseleti rendszer ? ezt nem fogja tagadni, mert különben azt is fogná tagadni, hogy kétszer kettő négy. Hanem hol távoznak el a’ vélemények? ha olly ese­tek jönek elő, midőn valaki a’ képviselők közül engedelem nél­kül az országgyűlés helyére el nem jő. Itt a’ politicának azon iránytűjét kell követni, mellynek szinte olly fontos azon része, mellyben nem beszélnek, vagy keveset beszélnek, sőt talán fontosabb, mint az, mellyben nagyon sokat beszélnek, és igen sokat kívánnak határozni. Ez a’ régi táblabirói világból való, mikor hozzá szoktunk, hogy minden közgyűlésen ezer egyné­hány számból álló határozatok voltak; de azért mi tisztviselők megfeleltünk kötelességünknek. — A’ politicában bizonyos ta­pintatnak kell lenni, ’s a’ ki azzal nem bir, engedjenek meg önök, ha én azt az egész világ előtt kontárnak tartom, azon tapintat mutatja meg azt, mit kelljen tenni? — Meglehet, hogy hibázok most is. Én tapintatnak azt tartom ám, hogy a’ képvi­selőház azokat kiket az illető kerületek az itt meg nem­ jelent követek helyébe választott elfogadná, ’s nem szólana semmit. (Helyes.) Ha törvényileg akarnánk az okokat fejtegetni, ezeket is tudnék felhozni azért is, mert a’ törvény a’ képviselő házra azt nem bízta, hogy innen valakit kirekeszen, hanem azt rá bízta, hogy ha valaki ide akar jöni, elfogadhassa, vagy nem ? A’ képviselőház Europa közvéleménye előtt lesz felelős, ha olly határozato­t hoz, melly által valakit a’ házból kilök. Meglehet, hogy többsége lessz az indítványnak, és mi fog tör­ténni akkor azon emberekkel ? hátha azon emberek nem mind félelemből, nem mind rosszaságból nem jöttek el? ’s igy örök­re meglesznek bélyegezve; én tudnék azok közül néhányat mondani, kiket a’ legbecsületesbb hazafiaknak ismerek; és már most illy bírósággá fog a’ ház átváltozni azért, hogy a’ több között egy két férges találkozott ? És ne tessék azt hinni, hogy nincs minden embernek környezete, és hogy a’ vágás, ’s a’ szúrás akárkinek jól essék. Ha azon becsületes hazafiak, kik talán igazolni is tudhatják magokat, megbecstelenittetnek, azt fogják hinni, hogy az országgyűlés itt bátorságban látván ma­gát, addig míg bátorságban volt, igen hatalmas határozatokat hozott, és nem tekintett arra , hogy mi­ly körülmények tehet­tek néme­lyik elébe akadályt.­­ Én azt hiszem, vannak igen­is azok közt, kik meg nem jelentek, o­lyanok, kik megérdemlik a­ büntetést; de ekkor kérdem önöktől, azt hiszik? hogy lehet nagyobb büntetés, mint a’ közvéleménynek büntetése; hiszik önök? hogy köt bennünket más, mint az erkölcsi kötelezettség? tehát ezen erkölcsi kötelezettség megszegésénél lehet e’ na­gyobb büntetés, mint egy országnak átka?Hiszen önöknek nincs hatalmukban azokra, kik a’ nemzetet illy nagyobb mértékben megsértették, olly nagy büntetést szabni, mint a’ köz­vélemény büntetése; minek nyúlnak önök elébe a’közvéleménynek? Önök sokkal kissebbek, mintsem hogy itt a’ közvéleményen fölül cse­lekedhetnének. (Visszatetszés.) Azt gondolom, hogy a’ házat meg nem sértettem; nem szeretném, ha valaki a’ házban az ál­tal, mit mondottam, magát sértve érezné; akárki hallotta, vagy olvasta, vagy fogja olvasni az én szavaimat, azt fogja mondani, hogy én becsültem Magyarország képviselő házát. — Minek akarnának önök olly bíróságba elegyedni, mellyhez nincs jo­guk ? hagyjuk Magyarországra; nem olly kisszerűen fog az a’ bűnösök felett ítélni. Ha Magyarország elvész, akkor minden becsületes ember elvész; vagy azon emberek, kik igy megszeg­ték a’ morális kötelezettséget, kénytelenek lesznek futni Magyar­országból. Ne sértsék meg tehát önök a’ képviselőház szentsé­gét , ’s vezéreltessenek azon érzelemtől: ha egyik vagy másik kerület követet választ, ne szóljanak ellene apró formalitások­ért , hanem fogadják el; ekkor eleget tesznek a’ képviselői kö­telességnek, és a’ közvéleménynek. Csíki Sándor: Most az indítvány lényegébe bocsát­kozni , feleslegesnek, haszontalan időtöltésnek tartom. Nem az forog most szőnyegen, váljon az egy vagy más okból elmaradt követeket elfogadjuk-e vagy nem, vagy jogunkban van e’ a’ kerületeket más választásra felszólítani? ez iránt kimondom an­nak idejében nézetemet, azt hivén, hogy ha annyi jogunk sem volna, úgy a’ képviselőház joga csakugyan igen szűkkörű,­­ hanem azt tartom, hogy ezen indítvány tárgyalás alá nem kerül­het , a’ miért is az indítványtóli visszalépést, és annak kinyoma­­tását sürgettetni kérem; majd megfontoljuk akkor bővebben, ’s leszünk a’ nemzet irányában annyi figyelemmel, hogy olly lé­péseket nem teszünk, mellyek mindnyájunk ártalmára lennének. Bern­át József: Megvallom, soha nagy jurisconsul­­tusságot magamnak nem tulajdonitottam, nagy politicus sohasem voltam; de azt az egyet követelem magamnak, hogy becsüle­tességben minden emberrel mérkőzöm. Én bizony sokszor hal­lom azt a’ leczkézést, hogy „ehhez nem tu­dunk, ahhoz nem tudunk“, a’ ki mit tud tartsa meg magának; de én ezen az útón a’ politicában sem akarok eljárni.­­ Egyébiránt mi Nyári ész­revételeit illeti, én az általa felhozott okokból épen az ellenke­ző következtetést tudom kihúzni, mert én is azt mondom, hogy a’ királyi jog és személy sérthetetlen, és innen kiindulva a’ kép­viselőház is sérthetetlen; de a’háznak joga van hozzá nyúlni, mert különben a’ választók, a’ nép nyúl hozzá, ’s mert nem aka­rom, hogy a’ mi ma Péteren megesik, az holnap Pálon történ­jék; meglehet, hogy a’ nép igazságtalanul, ok nélkül azt fogja mondani, hogy nekem nem tetszik ezen képviselő, választok mást; tehát hol van ekkor a’ garan’ia ? Azért épen ezen testü­letnek áll jogában és kötelességében hogy bíráskodjék, ’s mond­ja meg, hogy ezen ember nem ide való, mert olly bűnt követett el, melly miatt nem érdemes arra, hogy itt helyet foglaljon; ha valaki akár morális akár politikai tekintetből illy bű­nt köve­tel, az, e’ testület gyalázata nélkül itt nem ülhet, az nem lehet többé követ, és ekkor tért kell nyitni a’ választóknak, hogy él­jenek jogukkal. Én ezt az indítványban feltalálom annyival in­kább, mert senki felett pálczát nem tör; a’ vizsgálat fogja meg­mutatni , kik azok, kikre határozatot hozunk. Tehát Irányi in­dítványát pártolom. Dobolyi Sándor: A’ vita két részre oszlott; egyik az indítvány kinyomatását kívánta, a’ másik érdemileg a’ dolog­hoz szólott. Részemről a’ vitatkozási gazdálkodásnak olly mód­ját helytelennek tartom, melly szerint azt kellene előbb elhatá­rozni, szóljunk e’ a’ tárgyhoz vagy nem? Én az indítványt és módosítást ez­úttal tárgyalandónak tartom, mert minden parla­mentáris eljárásban meg van azon helyes szokás, hogy az úgy­nevezett amendement soha külön nem tárgyaltatik, mert akkor egy pfiffer akármely tárgyat hirtelen keresztül lehetne hurczol­­ni. Az indítvánnyal tehát a’ módositvány annyival inkább felve­endő , mert a’ módositványban az elv legkisebbé sincs érintve, hanem magának az elvnek részletes kifejtése van a’ dolog köny­­nyitéséért előadva. E­ szerint illy csekély dologért napokat kel­lene adni azoknak, kik egy perczet sem érdemelnek önöktől. Mivel tehát a’ módositvány az indítvány lényegével nem ellen­kezik, kívánom elhatároztatni, tárgyaltassék e’ most vagy nem? fentartván jogomat a’ lényegéhez szólhatni. Elnök: Miután az indítvány ki volt nyomtatva, és fel van véve, Irányinak előterjesztése pedig csak módosítás , kér­dés sem lehet az, most vegyük e’ fel vagy máskor; tehát mél­­óztassanak a’ dolog érdeméhez szólani. (Helyes!) Doboly Sándor: Szólok hát a’ dolog érdeméhez. Va­lósággal önmagát inkább pofozó véleményt még nem hallottam, mint mikor az mondatott, hogy a’ képviselő háznak szentségé­hez nem szabad nyúlni, ’s ugyan akkor kimondatott az, hogy egy hatóságnak a ház megállított szabályaival szemben szabad legyen követet választani. Ezen vélemény maga magát pofozza. És ennélfogva ha a’ képviselő háznak szentségét védeni kívá­nom , azon szabályokat, mellyeken a’ képviselőháznak szentsé­ge nyugszik, mindenek felett megóvni akarom. Illyen az, hogy a’ hatóságnak nem szabad ide követeket választani, mig a’ ház ez iránt nem rendelkezik; ha tehát önök ezen szabályokat el­vetni nem akarják, nem szabad követet elfogadni, ki nem a’ ház elöleges intézkedésének nyomán jön elválasztva. A’ fenebbi vélemény mondójától még olly véleményt is hallottam, mellytöl hátam borsódzott; ő azt mondá, hogy a’ képviselő ház sokkal kisebb, mintsem hogy a’ közvélemény felett és annak ellenében valami intézkedést tehetne. Már kérdem, hol lehetett tanulni ezen igazságot? váljon valamelly journal megtámadta e’ a’ par­liament eljárását azért, hogy annak méltóságát egy perczig is kissebíteni kívánja ? váljon a’ közvélemény irányát nem a’ par­liament eljárásának kell e’ tenni ? és ezen kívül létezik-e ma­gasabb értelmi erő, melly magát fölébe tehesse? hát a’ nim­bus? .... Az mondatott, hogy szent ezen háznak méltósága, és ugyan azon ember, ki ezt mondja, azt állítja, hogy sokkal kissebb a’ ház, mint sem hogy nehány bűnös tagja felett intéz­kedhessél Kérdem, hol áll azon szabály, melly a’ közvéle­ményt olly útba indíthassa, hogy a’ parliamentnek fölébe állhas­son? Ez képtelenség; e’ szerint mi képviselők semmik volnánk. Egyébiránt már többször voltam szerencsés illy véleménypofo­­zódást hallani; — azért nem mondom, hogy a’ véleményt ki ne hallgassuk; de senki azt ne tulajdonítsa magának, hogy itt a’ ház felett olly dogmát állíthat fel, melly ha a’ ház többségé­nek akaratával nem találkozik is, bizonyos tekintetért már tekin­tetet érdemel. Ha önök azt hiszik, hogy néme­ly tagok vétke felett nem intézkedhetnek, akkor mondják ki önök azt, hogy Bentham nem tudott semmit, mert az minden parliamentáris élet­ben megtörtént, hogy a­ parliament szabályai ellen vétkezett képviselő maga a’ parliament által lett megbüntetve; különben az kö­vetkeznék, hogy a’tetemesen vétkező tagokat büntetni sem lehet­ne , hogy egy tag erősebb mint az egész testület, ’s hogy egy tag sérthetetlenségét az egész ház nimbusa alá akarjuk pakolni, hogy egy némelly tag büntetlenül vétkezhessék. Ezeknél fogva, akár­­milly parlam­entaris taktikát veszünk fel, a’ parlamentnek hibás tagjai megbüntetendők ; a’ kik illy sokáig itt meg nem jelentek, minden esetre hibások; ’s azon esetre, ha hibájok ollyan, melly igazolható, az indítvány szerint a’ legtágabb parlamentaris út van nyitva az igazolásra; mi azt nem akarhatjuk, hogy a’ ki nem is igazolja magát, maradjon büntetetlenül; nekünk uraim akarni kell a’ konkolyt a’ tiszta szemektől elválasztani; ezért Madarász indítványát Irányi módosítása szerint elfogadom. Keresztessy­ Bezerédy képviselő­társunk azért kí­vánja az indítványt elhalasztatni, és némileg módosítani, hogy egynéhány képviselő az elmaradottak közül még megjöhessen, azok t. i. kik hazafiúi kötelességöket eddig nem teljesítették. De én, csekély véleményem szerint, mostani helyzetünkben ezt sem üdvösnek sem lehetségesnek nem tartom; nem üdvösnek ’s le­hetségesnek azért, mert én a’ nép politikai jogát központosítva látom ugyan, itt a’ nemzet képviseletében, de a’ nép ezen poli­tikai jogát én veszedelemben forogni nem látom az által, ha a’ képviselőház ítél azon egyesek felett, kik a’nép bizalmát, a’ nemzet akaratát kijátszva, gyávaságból, vagy rész akaratból kép­viselői helyeiket elhagyták. ’S épen azért, mert a’ népnek po­liticai felsöségét a’ népképviseletben központosítva látom, épen azért nem kívánom követni azt, mit Nyáry képviselőtársunk mondott, mert a­ népet nem akarom szenvedtetni az által, ha va­lamelly képviselője rész­lelkűleg megszegi kötelességét. Ezen oknál fogva, miután úgy is már több ízben ezen ügy parlamen­táris tacti­a által elhalasztatott, vagy háttérbe szorittatott, kívá­nom hogy most rögtön tárgyaltassék, ’s Madarász József indít­ványa elfogadtassák. Ivánka Sigmond: Én a’ szőnyegre hozott indítványt nem pártolom, nem czélszerűtlensége tekintetéből, ’s annál fog­va mert igen látom ha mi itt kimondjuk azon kárhoztató ítéletet, mellyre nem vagyunk jogosítva, o­lyanokat is sújtunk, kik nem érdemlik meg, hogy pelengérre állitassanak, de nem pártolom azért is, mert ha azon indítvány végzés erejére emeltetnék, meg­eshetnék, hogy a’ ház határozata com­promit­táltatnék, mert meg­történhetnék , hogy a’ ház új választást rendelne, de a’ válasz­tók nem választanának, vagy ha választanának, történhetnék olly eset, hogy ollyan választatnék, ki a’ dolgok mostani állá­sában el nem foglalhatná azon helyet, hova választói meghív­ták. Továbbá azt hiszem ezen indítvány elfogadása által pártos­kodást indéznénk elő itt, és in partibus. Egyik azt mondaná va­lakiről, hogy hazaáruló, másik azt, még nem bizonyult be a’ha­zaárulás , ’s a’ dolog függesztessék fel; azért én az indítványt nem pártolom, elegendő az, ha itt vagyunk sokkal nagyobb számmal mint kell, naponként küldenek széllyel biztosokat kö­zülünk és számosan mennek ideiglenesen haza szabadsággal, ha­tározat hozatalára még is elegen vagyunk. ’S a’ kik távol van­nak, a’ jövendő mutatja meg, hogy jó hazafiak, hol ott talán azok közül, kik itt vagyunk, akadhatnak o­lyanok, kik kevésbé fogják hazafiságukat tanúsítani. Azt szükségesnek látom, hogy a’ ház valamit tegyen a’ végett, hogy a’ közvélemény előtt tud­va legyen az, kiknek jelenléte által emeltetik a’ képviselők szá­ma annyira, mennyien vagyunk, és szükségesnek látom , hogy a’ hivatalos rovatba igtattassék be az itt lévők sorozata, vala­mint azoké is, kik jelen nincsenek, ’s minő minőségben működ­nek az országban. Madarász László : Nyári képviselő úrral azon egy esz­mében egyet­értek , mikép vannak olly kérdések, mellyek mint axiómák tűnnek fel, és azokat vitatás tárgyává tenni felesleges. [ De én is azon axióma tengelye körül látom forogni véleménye­met, melly mellett Nyáry Pál úr véleménye forog. Mert elvileg arról intézkedni, valljon a’ képviselőházat illeti-e a’ képviselő­ségről rendelkezés, ollyannak tartom, mit ha vitatás alá ven­nénk, nevetségessé lenne; ha valamelly képviselő el akar tá­vozni, engedelm­t kell kérni a’ háztól? e’ szerint már ezen axiómában benne van az, hogy a’ ház itélőszéke elébe tartozik az, ki megszegte a’ ház törvényeit, alapszabályait, engedelem nélkül távozik el, vagy a’ kiszabott határidőn túl elmarad.. Ezen tárgyat elkülönözöm azon összezavart eszmétől, hol a’ képvi­selő feletti ítélet, a’ képviselőség feletti ítélettel összezavartatik. Én két bűnt látok, 1-er a’ követ lehet bűnös az által, ha el­hagyja állását, 2­or lehet bűnös, ha nemcsak elhagyja állását, hanem az ellenséghez szökik. Én ezen második tényt, melly né­melly egyének által elkövettetik, nem a’ tanácskozás körébe va­lónak találom hanem az, hogy a’ követségnek üres vagy nem üres volta felett határozzon a’ ház, köréhez tartozik. Nem azt akarom kimondani, hogy a’ hazaárulásba keveredett egyén más bíróság alá tartozik, kimondván a’ ház, hogy azon követ ellen határoztassék el a’ vizsgálat , hanem úgy veszem az egész tár­gyat, hogy Magyarországban azon régi táblabirói modor, a’ re­­vocatio álljon-e a’ követre nézve? vagy pedig azon minden parlamentbe bevett szokás, hogy a’ ház valamelly követnek kö­vetségét a’ közbenjött okoknál fogva felfüggeszthesse ? Ez utó­lót tenni itt az idő, és ne vezéreljük vissza azon táblabirói mo­dorú revocatiót, mert mi lesz abból egyéb, ha például Komá­rom maga választván követeit, elfogadjuk, mint az, hogy ta­­cite elfogadjuk a’ revocatio helyességét. Én nem kívánom a’ parlamentaris jogot feláldozni, nem szólok egyénekről, hanem a’ főelvről, és épen kezet fogok abban Nyári Pállal, midőn azt mondá, hogy a’ nemzetnek közvéleménye ítéljen; de mikép nyilatkozik a’ közvélemény? petitiók által,— és hol van erő­sebb petitio, mint az, midőn Komárom ide küldi petitióját ? mi­szerint előbbi követeit törvényteleneknek látván, ide küldi élő petitióját. A’ közvélemény azon fenálló rendszer mellett, melly van, nem nyilatkozhatik, hacsak fegyverhez nem nyúl. Épen — azért, mert a’ közvélemény nyilatkozni kezd, igazsága van a’ törvényhozásnak, és ne engedje magát vitetni, mert valamed­dig az országgyűlés vezette ügyeit, vezesse ezután is. Enged­jenek meg, hogy a’ meg nem hallgatás eszméjét, miket követ­társunk felhozott, megérintsem. Hisz akkér soha sem ítélhetne a’ parliament a’ követség betöltésére nézve, hacsak az illető meg nem jelennék és ki nem hallgattatnék, teszem azon esetet, ha meghalt a’ követ, akkor sem rendelhetne a’ ház új válasz­tást? Nem az a’ kérdés forog fen, hogy hallgassuk meg a’ kö­vetet, csak azt akarom fentartani, hogy midőn visszamegy az országgyűlés Pestre, ítéletet fog mondani a’ törvényes biróság a’ hazaárulók felett, és eddig terjed a’ háznak hatásköre. Osz­tom tisztelt elnökünk azon nézetét, hogy ez módosítása lévén az indítványnak, azt kinyomatni felesleges, mert újabb ok nyíl­na arra, hogy egy jó vagy rész indítványt ezer évig lehessen halasztani, és ismét új módosítást adni be. Megmondom mi a­ baj, elhatározott lépés, ez más kérdés, ez egyike Magyaror­szág parlamentjének legelhatározottabb lépéseinek, miszerint kimondja a’ ház, hogy kötelessége a’ képviselőnek a’ vész pil­lanataiban úgy mint akármikor jelen lenni a’ törvényhozás he­lyén. Ez azon lépés, mellyben nem a’ vérpadrai vezetés, hanem azon magasztos kötelességérzet vezeti a’ képvise­lőt, mellyel jelenléte Magyarország megmentésére működik. Igen sok van közöttünk, ki belső szívvágyból igen sze­retné ezen helyet feláldozni a’ becsület korlátai között, de mi az, mi összetart bennünket ? az igaz hazafiság becsület érzése, de az lehetlen, hogy azokat ne sújtsuk, kik gyávák és gazok, kik hazánk veszélyes perczeiben meg nem je­lenve közöttünk, az ellenség táborában czimboráskodnak. Le­hetnek távol ártatlanok is, és azokra nézve elegendő azon óva­tosság , melly kijelentetik az indítványban. Én tehát azt akarom, hogy a’ ház minden esetre figyelmébe vegye azt, hogy ezen kérdés elhatározó lépés, és a’ ház ezen politikájának szükséges azon kerékvágásban menni, mellyet magának kijelöl. Emlékez­tetem a’ 1. házat, hogy midőn a’ kormánytól erélyességet és el­határozottságot kíván, akkor szinte kötelessége elhatározott­sággal elém­enni. Én azt látom ezen dologban, hogy nem a’ kép­viselő büntetéséről, hanem a’ követség ürességéről van szó, melly felett a’ ház határoz, ezt kétségbe hozni nem lehet, ’s arra nem kívánok terjeszkedni, hogy ha a’ komáromi követek idejön­nek, fogadjuk el, mert ollyan követeknek, kik a’ parliament szokásait, szabályait és ad­óit nem bírják, itt létek vissza sodor­na bennünket az aristocraták sorába, és Posonyban képzelnénk magunkat a’ ttes karok és rendek gyűlésében, azért az indítványt tárgyaltatni kívánom. Nyári Pál: (hosszas ideig tartó zaj) Eddig megtartatott azon szokás, hogy azok, kik a’ kormányban voltak, beszélhes­­senek. Kállay Ödön: (Zaj) Én épen az ellen akarok szólani, mit Nyári Pál gyakorlatba akar hozni. Igen czélszerűnek és igaz­ságosnak látom, hogy a’ kormány tagjai olly kérdésekben, mellyek a’ kormányzatot illetik, bármikor is felszólalhassanak, valamint akkor is, midőn a’ kormány irányában történik intézke­dés; de hogy akkor midőn mellékes kérdés jön vita alá, egy kormány­tag ötször hatszor felszólalhasson, azt tagadom, mert micsoda előny volna az felettünk, ha a’ k­rmány tagja, ki utól­­szor szólott, kétszer háromszor ismét felállhatna, és refutálhat­­ná ellenét, mi következménye volna ennek ? Minket választóink azért küldöttek ide, hogy a’ kormánytagokkal illyféle kérdések­ben egy alapon álljunk, és ha nekünk egyszer van jogunk szó­lani, akkor ők sem szólhatnak többször, ez minden parliament­­ben igy van, és hogy az utólsó szó mindég a’ kormányé legyen az tagadom. El­n­ö­k: A’ törvény a’ ministerekröl mondja, hogy min­dég közbe szólhatnak, midőn szólani akarnak, ez nem ministe­­rialis kérdés, és a’ képviselők a’ szerint szólhatnak, mint mago­kat feljegyeztetik. Nyári P­á­l: Ha ezt nem tartják önök ministerialis kér­désnek, akkor jó éjszakát. Bezerédy István: (Hosszas ideig tartó zaj, ’s az elnök több ízben csenget) Szacsvay Imre: Híjában beszélünk a’közvélemény előtt ház méltóságáról, ha a’ ház méltóságát saját tetteink, és okos el­járásaink nem fogják fen­tartani. Minden eljárásánál legelső, egy­szerűsíteni a’ kérdést a’ mennyire lehet, és visszamenni a’ vita azon mezejére, hol egyszerűen megfontolva érett határozatot hozhatunk. Az indítvány arról szól, hogy a’ képviselők szám­­láltassanak meg, ezzel a’ másik indítvány összeköttetésben van, ’s tovább megy, mert azt mondja, hogy a* meg nem jelent kö­vetek kitörlendők, és a’ választó kerületek új követ választásra 1 * 143

Next