Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.
el ilyen tudományos célokra és ezeknek bármelyikéről bármely kutató 2—3 dolláros áron megvásárolhatja a pozitív másolatot, a saját használatára rendelkezésre álló kópiát.94 Az már Angliában is hétköznapi, hogy a nagyobbújságok összes évfolyamait filmen akárki megszerezheti, elküldik ezeket külföldre is.96 Az Amerikai Egyesült Államokban azonban már mindezen is messze túljutottak, ott ma már mikrofilmen forráskiadványokat készítenek, így adták ki a német külügyi hivatal iratait, ellátva azt 800 nyomtatott oldal katalógussal. A kiadványt árusítják.96 Meinert referátuma is említi a tudományos célú mikrofilmezésnek ezt az előnyét. Ha valamely anyagot bárminő okból nem lehet nyomtatásban megjelentetni, mikrofilmen akár kis számú példányban is könnyen lehet sokszorosítani. Különösen helyi és regionális anyagokat, kisebb állagokat lehet így publikálni. E publikációkat, amennyiben régebbi anyagot tartalmaznak, csak szakember tudja használni, hiszen az eredeti hű képét adják.97 Érdekes francia alkalmazásáról olvasunk a tudományos célú mikrofilmezésnek : kiállítások teljes anyagát örökítik meg filmen. Pl. Goethe és Franciaország vagy a Vesztfáliai béke című kiállításokra összegyűjtötték a teljes anyagot és bár ennek csak egy részét állíthatták ki — egy kiállításon a legritkábban mutatható be minden irat —a tudományos kutatás számára az egészet lefilmezték.98 Milyen nagyszerű gondolat! Az egyszer elvégzett nagy munka eredményét rögzítik, azt tehát még egyszer elvégezni 100 év múlva sem kell, a kutatók viszont hálásak a sok helyről gyűjtött és egy helyen található és használható dokumentációért. * Mindenfajta anyag mikrofilmen történő kiszolgáltatásánál vagy közlésénél — bárminő célból történjék is az — felmerül a jogos érdekek védelmének és a felhasználás ellenőrzésének kérdése. Az európai országok szakkörei, különösen az angol, francia és német levéltárnokok sokat vitatkoztak erről a problémáról is. Az bizonyos, hogy egész levéltári fond, levéltári sorozat vagy 9i Általánosságban utalva a fentebb már idézett nagy irodalomra, itt külön csak Posner professzor tanulmányát említjük : ,, Zwanzig Jahre Nationalarchiv der Vereinigten Staaten von Nordamerika" (AZs. Bd. 50/51. 91—108. (különösen 102.). 1955-ben, 12 éves terv végrehajtása után, már 3 millió felvétel állott pozitív filmen a kutatók rendelkezésére. Így egyebek mellett a szentpétervári amerikai követek jelentései az 1808—1900. évekből. (L. még Archivar Jg .3. 200—201. és Jg. 4. 73. 95 Archivar Jg. 4. 72—75. és Jg. 7. 200. Bree német mérnök— angol és svéd példára hivatkozva — azt javasolja, hogy német levéltári anyagról készült filmeket kell külföldön áruba bocsátani és a befolyt eladási összegekből kell pénzügyi alapot teremteni nagyarányú védelmi mikrofilmezés költségeire. 96 Az anyag 2 880 000 oldal felvételét tartalmazó 1700 tekercs a szükséges jegyzetekkel együtt (1. Born beszámolóját az 1950. évi párizsi nemzetközi levéltáros konferencián, ahol további nagy tervekről is szólt — Archiívum 1951. 84—85.). —Az amerikai egyetemeken készült disszertációkat 1938 óta filmre veszik és így árusítják oldalanként 1,25 centért (Nachrichten Jg. 3. 118—121. L. még Archivar Jg. 8. 327.). 97 Uo. Jg. 4. 31. — Raabe—Janiak 1. művében (30.) szépen ki van fejtve a kinyomtatás és a mikrokópia közti különbség : míg a nyomtatás ugyanazt a könyvet produkálja sok példányban, a mikrokópia a legkülönbözőbb helyeken őrzött iratokból a legkülönbözőbb egyéni célokra tUJT kollekciókat közvetíteni. Ha a nyomás drága és nem is fizetődik ki (pl. disszertációk^ jegyzőkönyvek stb. esetében), akkor lehet alkalmazni a filmről történő sokszorosítást. —z A Vatikáni Könyvtár elfogyott kiadványait az érdeklődőknek és vásárlóknak filmen szállítja. 98 Gvh id. értekezése (Archívum 1953. 91.).