Levéltári Közlemények, 30. (1959)
Levéltári Közlemények, 30. (1959) - Ila Bálint: A mikrofilm a levéltárban / 16–51. o.
38 Na Bálint az anyag összefüggő bármely részének mikrofilmen történő megszerzése az eredeti bizonyos kisajátítását" jelenti, azt, hogy az eredeti mellett egy vele párhuzamos másik levéltár keletkezett ugyanazzal az anyaggal, amely fölött most már az eredetit, az eredeti levéltárat őrző szervnek nincsen hatalma, szinte lehetetlen ti. a filmen megszerzett források felhasználásának ellenőrzése. (Ezért nem akarják pl. a német egyházak engedélyezni az anyakönyvek filmen történő használatát, ezért kívántak az angol levéltári körök a számos európai országban nagyméretű filmezést folytató amerikai mormonoktól elégséges biztosítékokat az anyag felhasználását illetően) .10° Meinert előadásában a film használatára legalább az eredetire érvényes szabályokat kívánta alkalmazni azzal a megszorítással, hogy a használók csak pozitív másolatokat kapjanak kezükbe, a negatív az őrző levéltáron kívül másnak ne legyen hozzáférhető. Nemzetközi viszonylatban pedig nemzetek közötti egyességekkel kell biztosítani az eredetit őrző levéltárak jogait.101 A francia levéltárnokok véleménye szerint ugyanazt az anyagot őrző film nagyobb elterjedése nemcsak ellenőrzést tesz lehetetlenné, hanem előbbutóbb sajnálatos konfúziókat eredményezhet. Bármennyire fontos tehát az anyag sokszorosítása és terjesztése, a mondott ok miatt a levéltáraknak az általuk filmen kiadott anyag felett a felügyeleti jogot továbbra is biztosítani kell.102 A párizsi Nemzeti Levéltár erre már gyakorlatot is teremtett. Amikor 125 kötet kéziratos leltárát filmen megküldte Amerikába a Kongresszus Könyvtárának, egyben a filmek használatának feltételeit is megszabta. A filmről sem publikációt, sem másolatot a Nemzeti Levéltár tudta és engedélye nélkül készíteni nem lehet. Ha tudományos intézet kér pozitívot kutatás céljaira, ez kiadható, de ezt is be kell jelenteni Párizsnak. Magánfeleknek kópia sem adható, azoknak esetleges ilyen irányú kérésükkel Párizsba kell folyamodniuk.103 Az 1950. évi párizsi kongresszuson más országok is hozzászóltak a kérdéshez és biztosítékokat kívántak. Az osztrák kiküldött az esetleges visszaélések megakadályozására indítványozta : 1. Filmen levő anyag felhasználása és publikálása csak az eredetit őrző levéltár engedélyével történhetik. 2. Az ellenőrzés módszerét az eredetit őrző levéltár dolgozza ki. 3. A használat kérdésében jöjjön létre nemzetközi egyesség.104 .Az 1956-os firenzei kongresszuson a belga delegátus vetette fel ismét a kérdést és előadta a mikrofilmmel kapcsolatban Belgiumban hangoztatott jogi aggályokat.105 Mindenesetre bizonyos ellentét látszik fennforogni az anyagnak Francois által kívánt 99 A kisajátításra hivatkozva nem akarta az egri káptalan e tanulmány írójának 1938-ban megengedni, hogy levéltárából válogatott iratokat tudományos célra filmre vegyen. 100 Archivar Jg. 4. 31. 101 Uo. 30. 10aJournée du Microfilm (Gazette 1954. nr. 15. 58—60.). A kérdés előadója, Gourmelon, a párizsi Nemzeti Levéltár munkatársa, így összegezi véleményét : „Je crois, que toujours si le microfilm est destiné ä prendreune certain extension, il y aurait avantage ä prévóir une lógislation sommaire peut-étre, pas trop rigide, qui assurerait le contröle des Archives sur ses propres documents. Ce qui améne en conclusion ä prévoir, tant du point de vue juridique que scientifique, un certain monopolé du microfilm au profit des Archives." 103 Uo- 1953. nr. 14. 33, 37. és 1954. nr. 15. 59. 104 Archívum 1951. 88. 105 Archivar Jg. 9. 377.