Levéltári Közlemények, 36. (1965)
Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.
és harmadik nagypecsétjén, hasított címerpajzsban, a magyar Anjou egyesített (királyi — vágásos és liliomos) családi címert találjuk, az előlapon a trónus jobb- és baloldalán, a hátlapon pedig a kettőskereszt mellett, hasonló elhelyezésben.11 I. Lajos (1342—1382) második nagypecsétje előlapján s a Máriáén (1382—1395) is ugyanott a kettőskereszt is mellékcímerként jelenik meg.12 Zsigmond (1387—1437) első nagypecsétje előlapján brandenburgi és csehországi címereit helyezi a magyar vágásos címer mellé,13 második nagypecsétjén pedig, a kapcsolt részek elsejeként, (a hátlapon megismétlődő) Dalmácia címere (1405) tűnik fel,14 s a különféle idegen címerpajzsok között Albert (1437— 1439) és V. László (1452—1458) alatt is megőrzi helyét.15 Újabb változást I. Mátyásnál (1458—1490) figyelhetünk meg, aki nagypecsétje mindkét lapján, (a hátlapon a vágásos főcímer mellé) a Dalmáciáéhoz, szintén mellékcímerként, Galícia koronáját 16 és Szlavónia nyestjét csatolja.17 II. Ulászló (1490—1516) e koronát (az előlapon) megkettőzi, Szlavónia címerét pedig átteszi a pecsét hátlapjára.18 A nagypecséteken ezóta (Dalmácia kivételével) egy ideig nem ismétlődnek, hanem a két lapon folytatólagosan sorakoznak a kapcsolt részek címerei, I. Ferdinánd óta (1526—1564) pedig Dalmácia címerét sem ismétlik többé. De újítást is vehetünk észre: alatta, a 12 címerből álló gyűrűben, hét idegen címer mellett, a hátlapon első ízben jelenik meg, a kiscímer körül elhelyezve, Horvátország1g (sakkozott pajzs), Bosznia (kardot tartó kar), Lodoméria (két sakkozott pólya), Galícia (két korona) és Bulgária (szaladó farkas) címere 20 (1. és 2. kép). Rudolf (1576—1608) már rangsort is állapít meg a mellékcímerek között: a Magyarországhoz közjogilag kapcsolt Dalmácia és Horvátország címerpajzsa az előlapra, tehát előkelő helyre került, Kunország oroszlánjával és Szerbia vadkan fejével bővülve és a királyi címben levő sorrendben elhelyezve, az eddigi ötről hétre szaporodnak.21 Mind a két pecsétlap tehát Rudolf óta, de még idegen címerekkel vegyítve, együttvéve (az uralkodó alakja, illetve a középponti főcímer közül kilenc címerpajzsban) címergyűrű formájában összetett (az előlapon még hiányos) közép- és (a hátlapon már teljes) nagycímert foglalja magában. II. Mátyás (3. és 4. kép), I. Ferdinánd (1619-1637), III. Ferdinánd (1637-1657), valamint I. Lipót 11 Uo. 55—58. sz. 12 Uo. 62. és 73. sz. 13 Uo. 78. sz. — Azoknak a magyar királyoknak a pecsétjei, akik német császárok is voltak, O. Posse „Die Siegel der deutschen Kaiser und Könige von 751—1806." c. művében (I—V. Dresden 1909—1913.) is megtalálhatók. 14 Uo. 80—81. sz. — Képe még: Századok 50 (1916) 8—9. 1. k. 13. sz. és Turul 35 (1917) 22. 1. 11. sz. 15 Uo. 95. és 99. sz. 18 Holub ].: Bosznia címere. Turul 35 (1917) 56. 1. — Kumorovitz L. B.: Mátyás király pecsétjei. Turul 46 (1932) 4. 1., 50. sz. jegyzet. Képe még: Századok 50 (1916) 8—9. Lk. 14. sz.; Turul 35 (1917) 25. 1. 17. sz. 17 Akad. pfgy. 105—106. 18 Uo. 120—121. sz. 19 Korábban II. Lajos emlékérmén (1525) látható. Képe: Lufflay M.: A társországok címerei. Turul 35 (1917) 53. 1. és Századok 50 (1916) 17—18. 1. k. 21. sz. 20 Akad. pfgy. 130—131. sz. Képe még: Turul 35 (1917) 27. 1. 20. sz. 21 Uo. 143—144. sz. — I. Ferdinánd nagypecsétjének a köriratában Galícia címe nem szerepel, a kétkoronás címer nála tehát Rámát jelentheti, mert Bosznia külön is szerepelt A tévedést Rudolf pecsétjén igazítják ki.