Levéltári Közlemények, 36. (1965)

Levéltári Közlemények, 36. (1965) 2. - Kumorovitz L. Bernát: A magyar közép- és nagycímer kialakulása / 209–234. o.

és harmadik nagypecsétjén, hasított címerpajzsban, a magyar­ Anjou egyesített (királyi — vágásos és liliomos) családi címert találjuk, az előlapon a trónus jobb- és baloldalán, a hátlapon pedig a kettőskereszt mellett, hasonló elhelye­zésben.11 I. Lajos (1342—1382) második nagypecsétje előlapján s a Máriáén (1382—1395) is ugyanott a kettőskereszt is mellékcímerként jelenik meg.12 Zsigmond (1387—1437) első nagypecsétje előlapján brandenburgi és csehországi címereit helyezi a magyar vágásos címer mellé,13 második nagypecsétjén pedig, a kapcsolt részek elsejeként, (a hátlapon megismétlődő) Dalmácia címere (1405) tűnik fel,14 s a különféle idegen címerpajzsok között Albert (1437— 1439) és V. László (1452—1458) alatt is megőrzi helyét.15 Újabb változást I. Mátyásnál (1458—1490) figyelhetünk meg, aki nagypecsétje mindkét lap­­­ján, (a hátlapon a vágásos főcímer mellé) a Dalmáciáéhoz, szintén mellék­címerként, Galícia koronáját 16 és Szlavónia nyestjét csatolja.17 II. Ulászló (1490—1516) e koronát (az előlapon) megkettőzi, Szlavónia címerét pedig átteszi a pecsét hátlapjára.18 A nagypecséteken ezóta (Dalmácia kivételével) egy ideig nem ismétlődnek, hanem a két lapon folytatólagosan sorakoznak a kapcsolt részek címerei, I. Ferdinánd óta (1526—1564) pedig Dalmácia címe­rét sem ismétlik többé. De újítást is vehetünk észre: alatta, a 12 címerből álló gyűrűben, hét idegen címer mellett, a hátlapon első ízben jelenik meg, a kis­címer körül elhelyezve, Horvátország1g (sakkozott pajzs), Bosznia (kardot tartó kar), Lodoméria (két sakkozott pólya), Galícia (két korona) és Bulgária (sza­ladó farkas) címere 20 (1. és 2. kép). Rudolf (1576—1608) már rangsort is álla­pít meg a mellékcímerek között: a Magyarországhoz közjogilag kapcsolt Dal­mácia és Horvátország címerpajzsa az előlapra, tehát előkelő helyre került, Kunország oroszlánjával és Szerbia vadkan­ fejével bővülve és a királyi cím­ben levő sorrendben elhelyezve, az eddigi ötről hétre szaporodnak.21 Mind a két pecsétlap tehát Rudolf óta, de még idegen címerekkel vegyítve, együttvéve (az­ uralkodó alakja, illetve a középponti főcímer közül kilenc címerpajzsban) cí­mergyűrű formájában összetett (az előlapon még hiányos) közép- és (a hát­lapon már teljes) nagycímert foglalja magában. II. Mátyás (3. és 4. kép), I. Ferdinánd (1619-1637), III. Ferdinánd (1637-1657), valamint I. Lipót 11 Uo. 55—58. sz. 12 Uo. 62. és 73. sz. 13 Uo. 78. sz. — Azoknak a magyar királyoknak a pecsétjei, akik német császárok is voltak, O. Posse „Die Siegel der deutschen Kaiser und Könige von 751—1806." c. művében (I—V. Dresden 1909—1913.) is megtalálhatók. 14 Uo. 80—81. sz. — Képe még: Századok 50 (1916) 8—9. 1. k. 13. sz. és Turul 35 (1917) 22. 1. 11. sz. 15 Uo. 95. és 99. sz. 18 Holub ].: Bosznia címere. Turul 35 (1917) 56. 1. — Kumorovitz L. B.: Mátyás ki­rály pecsétjei. Turul 46 (1932) 4. 1., 50. sz. jegyzet. Képe még: Századok 50 (1916) 8—9. L­k. 14. sz.; Turul 35 (1917) 25. 1. 17. sz. 17 Akad. pfgy. 105—106. 18 Uo. 120—121. sz. 19 Korábban II. Lajos emlékérmén (1525) látható. Képe: Lufflay M.: A társországok címerei. Turul 35 (1917) 53. 1. és Századok 50 (1916) 17—18. 1. k. 21. sz. 20 Akad. pfgy. 130—131. sz. Képe még: Turul 35 (1917) 27. 1. 20. sz. 21 Uo. 143—144. sz. — I. Ferdinánd nagypecsétjének a köriratában Galícia címe nem szerepel, a kétkoronás címer nála tehát Rámát jelentheti, mert Bosznia külön is szerepelt A tévedést Rudolf pecsétjén igazítják ki.

Next