Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Vajay Szabolcs: Temesvár Anjou-kori címere : Hertzeg István főbíró 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének pecsétje / 223–233. o.
Ez az állagváltozás nem a földindulások egyszeri törése, hanem fokozatos szétzüllés. Az Ahmed pasa hitszegését feljegyző források egyben arról is tudósítanak, hogy a menekülni készülő lakosságot az alvezír visszakergettette a városba, az ostromtörte falakat kényszermunkájukkal helyreállíttatta, majd pedig megengedte, hogy ki-ki továbbra is hite szerint éljen. A szultán rabszolgáinak tekintett rájuk, vagyis hódoltatott keresztény alattvalók — esetünkben a Temesvidék magyarsága —, ha nehéz körülmények között is, a török világ első évtizedeiben fenntarthattak egyfajta önközigazgatást Az Erdély felé irányuló illegális kivándorlás, a török deportálások és a városban nemegyszer fellángoló helyőrségi zendülések Evlia Cselebi idejére szinte teljesen felszámolták már Temesvár magyarságát. Utazónk csak a vidéki parasztságban említ rájákat, akik éppen úgy lehettek szerbek, bolgárok vagy görögök is, mint magyarok. Temesvárott egyetlen okirat sem élte túl a hódoltságot. Nem volt ismeretes a város középkori pecsétje sem, amelynek lenyomata a nagymérvű hazai levéltárpusztulás szeszélye folytán más helyütt sem maradt fenn. Az 1716-ban visszahódított városnak utóbb III. Károly a szokvány kettőstornyú kapubástyát adományozta címerül 1719-ben.8 Mária Terézia alatt készült egy cikornyásabb.9 Ennek, a város történelmi múltjában már semmiképpen sem gyökerező, barokk összeállításnak érvénybeléptetése II. Józsefre maradt. Az ezúttal ismét módosított kompozíciót a Kancellária 1781. december 21-én foglalta ünnepélyes kiváltságlevélbe.10 A város címerét utóbb még 1920-ban és 1970-ben változtatták meg.11 6 Antonius Verancsics: Memoria rerum quae in Hungaria a nato regi Ludovico ultimo acciderant, &c. Verancsics Antal m. kir. helytartó, esztergomi érsek összes munkái, közli Szalay László. Pest, 1857. II. 94. ^Karácson i. m., I. 14. 8 Temesvár ezen első újabbkori címerének rajzát Podhradczky /dzie/pecséttani kézirata őrizte meg. Sciagraphia Sigillorum Omnium Liberarum et Regiarum Civitatuum ac XVI. Oppidorum Scepusiensium Inclyti Regni Hungariáé a Josepho Podhradczky. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, Quart. Lat. 189. — A kéttornyú kapubástya bejáratához az ezüst pólyaként áramló Temesfolyó felett, a pajzsláb zöld mezejéből híd vezet. Körirata: Sigillum — Regiae — Civita — Temesvariensis. — Ugyane forrás szerint a város szerb közössége külön pecsétet is nyert: a barokk ábrázolású Szt. György kép körirata: Sigilium Magistratus Rascianici Temesvarien [sis] 1719, vö. Turul XX. (1902), 86. — A kettős adományozás egyrészt tanúsítja, hogy a város itt tárgyalt régebbi pecsétjének a visszahódítás korára már nyomatűnt, másrészt annak is bizonysága, hogy a megszálló hatalom elvonultával, a hódoltságban kialakult demográfiai mozaikból a ráják eladdig egységes szociológiai sztrátuma legott nemzetiségi csoportokra bomlott, ekként hordozójává válva a Habsburgok serkentette multinacionális államképződésnek. A Temesi Bánság visszacsatolása után Mária Terézia 1779. április 23-án még jóváhagyta az újjáalakult vármegye címeres pecsétjét (Liber Regius, LI. 73), de a városnak szóló adomány aláírását már megakadályozta az agg uralkodónő betegsége, majd 1780. november 29-én beállott halála. A vármegye címerét és pecsétjét utóbb V. Ferdinánd újította meg 1837. szeptember 21-én (Liber Regius, LXVI.654). 10 A Temesvár szabad királyi városi rangját és vörös viasszal való pecsételési jogát megerősítő, 1781. december 21-én Bécsben kelt oklevél teljes szövegkiadására vö. Johann N. Preyer: Monographie der königlichen Freistadt Temesvár. Temesvár, 1853.159—171. A diploma heraldikai vonatkozásaira lásd Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címeres levelei, VI. (1771—1800). Budapest, 1940. 51—52. JV– 61. Ez a kiadmány a Mária Terézia féle eredeti tervhez képest annyiban módosult, hogy az uralkodói monogrammot viselő arany osztópólyát egy, a császári sassal megrakott arany szívpajzzsal helyettesítette. — Középkori városi címereink jeles kutatója, Darvasy Mihály, Temesvárnak csak ezt az 1781-ből való kései címerét említi fel művének a városi armálisokat elsoroló függelékében. Vö. Darvasy Mihály: Középkori városaink címerének eredete és fejlődése. (Palaestra Calasanctina, JVQ 39) Budapest, 1942. 55. 11 Temesvár 1781. évi címere 1920 után annyiban változott, hogy a szívpajzs császári salát a román uralkodóház Hohenzollern-motívuma — ezüstfekete négyelés — váltotta fel, az első mező