Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981)

Levéltári Közlemények, 51–52. (1980–1981) - Ember Győző: A levéltári rendezés általános kérdései / 31–96. o.

52 Ember Győző Személyi alapon fondot és állagot is lehet kialakítani, de csak szervetlent, gyűjte­ményjellegűt. így szokták kialakítani egyes íróknak, művészeknek gyűjteményes fondjait, amelyekben együtt találhatók nemcsak a hozzájuk írt iratok, hanem az általuk másoknak írt és el is küldött iratoknak a tisztázatai is, rájuk vonatkozó egyéb iratok társaságában. Arany Jánosra, Petőfi Sándorra, Ady Endrére, József Attilára vonatkozó gyűjteményeket pl. több intézményünkben is találunk, bennük nemcsak levéltári és könyvtári iratokkal, hanem múzeumi tárgyakkal is. Személyeknek vannak szerves irattári jellegű fondjaik és állagaik is, pl. egyes családtagoknak a család levéltárában. Az ilyen fondok és állagok azonban nem személyi, hanem fondképzői alapon alakultak ki. A személyi rendszerezési alap érvényesítésével kialakított levéltári rendszert, az így végzett levéltári rendezést, az így kialakult levéltári egységeket, az így létrejött levéltári rendet is személyinek nevezhetjük. Az időrendi alap érvényesítésénél a levéltári anyagnak a korát veszik figyelembe. Ezt az alapot bármilyen szintű levéltári egységek kialakításánál alkalmazni szokták. Időrendi alapon történt pl. a Magyar Országos Levéltárban a Mohács előtti és a Mohács utáni szekcióknak a kialakítása, az előbbiben a Diplomatikai levéltár, az utóbbi­ban az Újkori törzsanyag című gyűjteményes fondoké. Az időrendi alapon kialakított levéltári egységeket gyakran leszámozzák. Ilyenkor az időrendi rendszer formálisan numerikus rendszerré válik, ami azonban időrendi alap­jellegét nem változtatja meg. Az időrendi rendszerezési alap érvényesítésével kialakított levéltári rendszert, az így végzett levéltári rendezést, az így kialakult levéltári egységeket, az így létrejött levéltári rendet is időrendinek nevezhetjük. Az eddigiekben tárgyalt rendszerezési alapokat a levéltári anyag vertikális rendezé­sénél, magasabb szintű egységeknek alacsonyabb szintűekre való bontásánál, illetve ala­csonyabb szintűeknek magasabb szintűekbe történő összevonásánál szokták érvényesíteni. A következőkben tárgyalásra kerülő rendszerezési alapok érvényesítésére a levéltári anyag horizontális rendezésénél, azonos szintű levéltárbeli egységek sorrendjének a ki­alakításánál szokott sor kerülni. A numerikus vagy számrendi alap érvényesítésénél a levéltári anyagnak a számát veszik figyelembe. Ezt az alapot levéltári és raktári rendszerezésnél, levéltári és raktári egységek kialakításánál egyaránt szokták érvényesíteni. A numerikus vagy számrendi alapot azonos szintű, a kérdéses szinten minden más rendszert és rendet nélkülöző levéltárbeli egységek rendszerezésénél és rendezésénél érvényesítik, olyan módon, hogy az egységeket folyamatos sorszámokkal látják el, és a számok sorrendjében őrzik. Azt, hogy a számrendezésre kerülő levéltárbeli egységek a kérdéses szinten minden más rendszert és rendet nélkülöznek, úgy kell érteni, hogy a kérdéses szinten nincsen más alapon megállapított sorrendjük. A horizontális tagolódásban numerikus alapon rendezett egységek a vertikális tagolódásban más alapon kerülhettek a kérdéses szintre. Lehettek pl. tárgyi alapon kialakított tételek, amelyeket folyamatosan számoztak, és e számok sor­rendjében helyeztek el. Ilyenkor ugyanaz az egység kétféle alapon kapott helyet a levéltári anyag rendszerében. Az anyag vertikális tagolódásában tárgyi, a horizontálisban pedig numerikus alapon. Egyben tárgyi és numerikus egység.

Next