Tolnai Új Világlexikona 7. Hit-Jós (Budapest, 1927)
I - Izrael, Jákob - Izraeliták - Izsák - Izsák - Izsákfa - Izsó Miklós - Izsóf Alajos - Izsóp
250 Izrael — Izsóp ient -r más szóval izotópnak nevezzük azokat az elemeket, amelyek vegyi szempontból való viselkedésük tekintetében oly csekély mértékben különböznek egymástól, hogy a periódusos rendszerben — ahol az elemek tulajdonságainak hasonló volta periódusonkéntmegismétlődik — ugyanazon helyet foglalják el, ennek ellenére is azonban különböző, habár egymástól csak csekély mértékben eltérő atomsúlyuk van. Az izotóp elemeket különálló individuumoknak csupán csak radioaktív tulajdonságaik különböző volta folytán tekinthetjük és azok az izotóp elemek, amelyek egy csoportba tartoznak, a periódusos rendszerben egy elem helyét foglalják el. Hogy milyen csekély az atomsúly tekintetében való eltérés, arra példa a közönséges ólom, amelynek atomsúlya 207 t, az uránásványokból előállított ólomé 206 t — egészen 2069-ig, a thoritból — amely az orangitnak 50% thoriumoxidot tartalmazó félesége — előállított ólomé pedig 20777. A legfontosabb közönséges elemek, amelyekről kiderült, hogy izotópokból állanak, az ólmon kívül a bőr, a klór, a neon, a szilícium, az argon, a bróm, a kripton, a rubidium, a strontium, a xenon és a higany. Izrael (héberül: Jiszraél), Jákob pátriárcának neve, amely később átment a tőle származott egész nép jelzésére. A Szentírás elbeszélése szerint, mikor Jákob Ráhelért menve, a mezőn meghalt, álmában egy angyallal, tehát Isten hírnökével küzdött ; innen maradt rajta az Istennel harcoló, azaz I. név Mikor Salamon halála utána a zsidók országa két részre vált, a tíz f.-i törzs az 1. nevet vette fel, ellentétben a Jeruzsálem székhellyel alakult Júdával. Izraeliták, Izraelnek, azaz Jákobnak fiai. A Szentírás általában így nevezi a zsidókat. A babiloni fogság után is megtartották ezt a nevet, azonban a pogányokkal szemben zsidóknak v. hébereknek nevezték őket. A régi keresztény és mohamedán írók csak ritkán nevezik a zsidókat r.-nak , ellenben a vallásos iratokban majdnem kizárólag az izraelita nevet használják, valamint újabban a hivatalos elnevezésben is. Izsák, Ábrahámnak és Sárának fia. A Szent -írás szerint már aggkorában szülte őt Sára. Atyja egyszer Isten parancsára fel akarta őt áldozni, de midőn már az oltárra fektette, Isten parancsa megállította, mert csak próbára akarta tenni Ábrahám hitét és áldozatkészségét. I. neje Rebekka volt, akitől Jákob és Ézsau fiai születtek. Izsák, nagyk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. kunszentmiklósi j.-ában, (1920) 7216 1. Vasútállomás, posta, táviró. Izsákia, kisk. Vas vm. celldömölki j.-ában, (1920) 667 ). U. p. Alsóság, u. t. Celldömölk. Izsó Miklós, szobrász, szül. 1831. Disznóshorvátin, megh. 1875. Budapesten. A magyar szobrászat, egyik nagynevű és úttörő alakja. Pályafutását mint kőfaragólegény kezdte és csak később végzett művészeti tanulmányokat Bécsben és Münchenben. Münchenből küldte haza „Búsuló juhász” c. szobrát 1862, és azzal itthon is egy csapásra ismertté tette nevét. Ezt a szobrát azóta is sokat emlegetik. Rövidesen hazatért külföldről és Pesten telepedett le. Sok arcképet mintázott, többek között Arany János, Eötvös József és Egressy Gábor mellszobrait. Készített egy emlékszobrot is Csokonai Vitéz Mihályról Debrecen városa részére. A szegedi Dugonics András- és a budapesti Petőfi-szobrot halála előtt kezdte és nem tudta befejezni. Művészetére azonban a portréknál és emlékszobáknál sokkal jellegzetesebbek zsánerszobrai, a köznapi élet jeleneteit ábrázoló, elevenen megmintázott kisméretű szoborcsoportozatai. Tulajdonképpen ezekben a szobraiban lett úttörő, mert ő volt az első, aki Magyarországon szakított a régi, hideg, klaszszikus szellemű szobrászattal és eleven érdeklődéssel fordult az élet ábrázolása felé. Szobrainak tárgyát többnyire a magyar nép életéből vette. A különböző szobrászati technikák közül legjobban kedvelte az agyagmintázást, amelynek virtuóz művésze volt. Agyagszobrocskáit azonban nem igen önltette át bronzba, hanem kiégetve, meghagyta terrakotta-figuráknak. Zsánerszobrai közül nevezetesebbek és ismertebbek: a már említett „Búsuló juhász”, a „Fonóházi jelenet”, „Muzsikáló cigányok”, a „Táncoló betyár”, „Arató nők” és a „Kortesek”. Zsóf Alajos, író, szül 1870. Vágboszszúfalun (Nyitra vm.). Mint r. k. pap, Budapesten lett hitoktató, majd a Regnum Marianum intézet igazgatója , megalapította a Zászlónk c. ifjúsági lapot. A proletárdiktatúra alatt kilépett az egyházi rendből, aztán polgári iskolai tanár lett. Izsóp (Hyssopus), az ajakosak családjába tartozó növény. Egyetlen faja, a Hyssopus officinalis a Földközi-tenger mellékén vadon Ábrelhám föláldozza Izsákot. Jan Hievensz festménye Búsuló juhász. Izsó Miklós szobra