Tolnai Új Világlexikona 8. Jós-Kor (Budapest, 1927)

J - Justh Zsigmond - Justi, Karl - Justinianus - Justitia - Justitia regnorum fundamentum - Justizmord - Juszkó Béla - Jut - Juta

Tolnai Világlexikona Vili. Justh — Juta 33 azonban az Osztrák-Magyar Bank szabadal­mának lejártakor mereven követelte az önálló nemzeti bank felállítását s ennek következté­ben a pártból Kossuth Ferenc követői kiváltak, lemondott a Ház elnökségéről s a melléje sora­­kozottak­ pártjának élére állt , de ez a párt az 191­0. választáskor ne­gyedrészére olvadt le. Khuen-Héderváry és Tisza István kormányai ellen éles harcot folyta­tott s egy ízben a men­telmi bizottság őt is kitiltotta több ülésről. A képviselőházban történt események miatt lemon­dott korábban­ kapott titkos tanácsosi méltó­ságáról is. Justh Zsigmond, író, szül. 1863. Pusztaszent­­tornyán, megh. 1894. Cannesban. Hosszabb párisi tanulmányai alatt francia hatás alá került s ezeket tükrözik vissza első szépirodalmi alkotásai (Pár­is elemei, Káprázatok, Művészszerelem). De hazatérése után annál nagyobb erővel ra­gadták meg és ihlették lelkét a magyar népélet jellemző szépségei, melyekről aztán legbecsesebb könyveit : A puszta könyve, Gányó Julcsa, Delelő címen írta. Utolsó két re­génye: A pénz legendája; Faimus. Nagy kor­­rajz­szerű regényciklus-tervének kivitelében és megírásában korai halála akasztotta meg, mely sok szép reményre jogosító tehetségét és pá­lyáját is derékba törte. Jusli, Karl, német művészeti író, szül. 1832., megh. 1912. A bonni egyetemen a művészet­­történet tanára volt. Igen sok nagyértékű köny­vet és tanulmányt írt, tömör és erőteljes stí­lusban. Ezek közül a legnevezetesebbek Michel­­angelóval, Velasquezzel, Murillóval és a nagy német kutatóval, Winkelmann-nal foglalkoznak. Justinianus, keletrómai császár, szül. 482., megh. 565. Illiriai parasztcsaládból származott, de minthogy gyermektelen nagybátyja, Justi­­nus a császári trónra került, a trón várományosa­ként igen gondos nevelésben részesült. 527. lépett a trónra. A keleti uralkodók mintájára nagyszabású építkezésekkel igyekezett nevét megörökíteni (legnevezetesebb a Hagia Szofia­­templom Konstantinápolyban) és gondosko­dott róla, hogy udvari történet­írója, Prokopios ez építkezések történetét írásba is foglalja. Ke­letről vette át J. az uralkodói abszolutizmust is. Ez abszolutiz­mus nemcsak politikai jellegű volt, mert J. nem elégedett meg azzal, hogy az államélet minden ágát személyesen irányítsa, hanem nagyravágyó nejével, Theodorával együtt a vallási ügyekben is fel­tétlen tekintélyre törekedett, a zsinatokon személyesen elnökölt és az ő vallási felfogását el nem fogadó püspököket elmozdította állásukból. A politikai és egyházi főhatalom egyesítésének, az úgyne­vezett cezaropapizmusnak, de­ Justinianus iyet, utóbb az orosz cárizmus kép­viselt, ő volt a megalapítója. Nagy belső ellenmondást jelentett J. uralkodói egyéni­ségében az, hogy bár minden ténykedése keleti jellegű volt, tekintete mindig nyugat felé irán­t nyúlt és fő törekvése az volt, hogy birodalmát Itáliával egyesítve, felújítsa a régi római csá­szárságot. E törekvésének szolgálatában jog­tudósával, Tribonianusszal összegyűj­tette a római jog szabályait és e munkát latin nyel­ven adatta ki, holott birodalmának nyelve a görög volt. Kudarcra vezettek nyugati aspirációi hadi téren is, mert nagy hadvezére, Belizár csak átmenetileg hódította meg Rómát. Az építke­zésekre fordított rengeteg költség csak a lakos­ságnak eddig egészen szokatlan mérvű meg­adóztatásával volt előteremthető. Úgy­ ez, mint J.-nak a görög városállamok autonómiájá­nak utolsó örököseivel, az úgynevezett cirkuszi pártokkal szemben való abszolutisztikus visel­kedése nagy elkeseredést keltett, sőt 532. olyan lázadásra vezetett, mely csak óriási vérfürdő és Bizánc nagy részének elhamvasztása árán volt elnyomható. Bár hízelgő történetírók a „Nagy” melléknévvel ruházták fel, uralkodása igazán jelentősnek nem mondható. Justitia, a rómaiaknál az igazságosság meg­személyesítője, kit éppúgy ábrázoltak, mint a görögök a maguk hasonló megszemélyesítését, Themist, egyik kezében csészével, a másik­ban jogarral, néha bőségszaruval v. az igazság megmérésére való mérleggel. Újabb korban főleg ez az utóbbi ábrázolás van elterjedve, meg­toldva a bűnösre lesújtani kész karddal. Justitia regnorum fundamentum (lat.) a. m. az igazság az országok alapja. I. Ferenc király osztrák császár és magyar király jelmondata. Justizmord (ném.), a tévedésből v. igaz­ságtalan ítélet következtében ártatlanon végre­hajtott halálos ítélet. Először 1782. használta egy tanulmányában Aug. L. Schlözer. Juszkó Béla, festő, szül. 1877. Talatóvároson. Budapesti művészi tanulmányai után az Al­föld, főleg a Hortobágy élete kötötte le, ahol izzó magyarságú, élénken színezett és mozgal­mas képekben örökíti meg a csikósok és gulyá­sok életét. Különösen érdeklik a gyorsiramú mozgások, vágtató lovak, a színek tarkasága. Részt vett a világháborúban is és több csata­képet festett. Jut, kisk. Somogy vm. tahi­­.-ában, (1920) 557 l. Vasútállomás, posta, táviró.­ Juta, a hársfélék növénycsaládjának Corcho­­rus nemzetsége. Fajai lágyszárú v. félcserjés növények, melyeken a levelek váltakozva álla­nak, fűrészes élűek. Virágai sárgák, magányosak, párosak v. álernyőben csoportosul­nak. Kisebb jelentőségű a Corchorus acutangulus, a tró­pusok alatt általánosan el­terjedt gyomnövény. Ennek toktermése becőszerű, szeg­letes, fölül 3—5 szarvú. A Corchorus olilorius, melyet zöldség J.-nak is neveznek, D-Ázsiában és Afrikában Ju­la . (a) „irola honos, termése szintén becő- (h) termés­szerű, fiatal hajtásait és leve­leit zöldségnek használják. Az arabok Egyip­tomban és Szíriában is elterjesztették, Európá­ban főleg Görögországban termesztik. Világpiaci jelentősége van a Corchorus capsu­­laris-nak, mert egyike a legfontosabb rost­növényeknek. Legnagyobb mennyiségben ter­mesztik Indiában az angol gyarmatterületeken, kisebb mértékben Hátsó-Indiában a francia gyarmatterületen és Ó-Kínában. Indiában ős­idők óta termesztik a J.-t, neve már a szanszkrit nyelvben is megvan. A szegényebb benszülöt­­tek, kivált Bengáliában, szinte kizárólag J.-rost­­ból szőtt öltözetben jártak a legutóbbi időkig. Európába először 1795. került, amikor Rox­burgh küldött belőle egy zsákkal a Keletindiai Kereskedelmi Társaságnak. A figyelem azon- Justh Gyula

Next