Tolnai Új Világlexikona 9. Kob-Lak (Budapest, 1927)

K - Königsberg - Königsbergi töredék - Königshütte - Königssce - Könny - Könnyezés

Könnyezés 170 Königsberg - osztrákoknak K. közelében a poroszokkal, 1866 júl. 3. vívott szerencsétlen kimenetelű csatá­jának köszönheti. Benedek Lajos táborszernagy 215.000 főből és 770 ágyúból álló hadserege a poroszok 230.000 főből álló seregével ütközött meg. A reggel hét órakor kezdődött ütközetben kezdetben az osztrákoknak kedvezett a sze­rencse, de délben egy órakor a porosz trónörökös hadserege az osztrák jobbszárny oldalába és hátába került s ezzel az ütközetet eldöntötte. A poroszok általános támadást kezdtek, az osztrákokat átszorították az Elbén és vissza­vonulásra kényszerítették. Az osztrákok 20.642 embert, közöttük 1313 tisztet, 187 löveget és 22.000 foglyot veszítettek. A poroszok veszte­sége 9153 ember volt. Königsberg, 1. K-poroszországi közigaz­gatási kerület. 14.646 km­., (1925) 978.268 I. 2. K., az előbbinek székvárosa, kikötő, (1925) 274.575 1. 8 km.-re van a Pregel torkolatától, amely a Memellel is össze van kötve. A régi városrészek (Altstadt, Löbensecht és Kneiphof) a Pregel torkolatánál fekszenek, ezek megőriz­ték a régi Hanza-város jellemvonásait. Régeb­ben K. nagyságban és kulturális jelentőségben is Berlin versenytársa volt A város DK-i és É-i irányban terjeszkedett és nagy területet fog­­lalt el. Különösen híres 1544. alapított egye­teme, ahol Kant, Her­der és Hamann is taní­tott. Az áruk tonnatar­talmát nézve, forgalma Danzig mögött áll, de értékben túlhaladja azt. Kivisznek : fát, gabo­nát, lent, kendert ; a behozatalt jellemzi az Oroszországból s­zzállított tea. K. 1814-ig erőd volt, de nyílt város jel­egét az erődök újra­építésével 1843. elvesz­tette. 1526—1618 kö­zött a porosz hercegek székhelye. 1757—62 között az oroszok meg­szállották, 1807. a franciák foglalták el. Königsbergi töredék, a Halotti Beszéd után a legrégibb összefüggő magyar nyelvemlék a XIV. sz.-ból. Tartalma egy Szűz Máriáról szóló ének töredéke. Ezt a nyelvemléket Zacher Gyula germanista találta meg 1863. a königs­­bergi egyetemi könyvtárban, még pedig egy XIV. sz.-beli kódexnek latin szövege elé kötött pergamenlapon. A megtalált szöveg hasonmá­sát Pott Ágoston halléi egyetemi tanár elküldte Toldy Ferencnek s ő mutatta be az Akadémiá­­bban ezt a fontos irodalom- és nyelvtörténeti leletet. Ez a töredék 9 összefüggő sorból áll. Sokáig csak ez a rész volt ismeretes . 18941. midőn Szily Kálmán, a M. T. Akadémia akkori főtitkára felvilágosításokat kért a kódexről a königsbergi könyvtár igazgatóságától, Schwenke könyvtárigazgató közölte vele, hogy a kötés pergamenrészein még láthatók egyes magyar szavak. Szily kérte, hogy fejtsék fel a kötést, azt sejtve, h­ogy az eredeti pergamen­lap egyes részeit ott meg lehet találni. Sejtelme igazolódott is, a kötésből öt pergamenszalagot fejtettek ki, amelyeken a magyar szöveg további részei olvashatók. Csak az a kár, hogy ezek nem illenek pontosan egymáshoz s a szöveg töredékes. A K. nyelve a Halotti Beszédével egyezik ; ebben is megtaláljuk egyes ragok teljesebb alakját: ágbelől, magzolbelől, puszta­­belé s az -al, -el eredet., teljesebb alakját : kezdetvitül. A K. első sorai mai írással így hang­zanak : ... így szólának, világnak kezdetvitül fogva rohtonk ez nem lett vala, hogy szűz leány fi­út szülhessen, szűz­ségnek tükere tisztán maradhasson és nekünk benne hírünk ne le­jessen. Königshü­tte (lengyelül : Králewska Huta), lengyelsziléziai bánya- és iparváros, (1919) 75.064 f., a sziléziai iparterület szívében. A lakosság nagyobb része lengyel munkásokból áll. Legnagyobb vasolvasztói egyúttal egész Sziléziának legnagyobb művei; szénbányái igen gazdagok és értékesek. Königssee, bajorországi,glaciális eredetű alpesi tó, 601 m. magasságban, a Walzmann és a Schönfeldspitze között. 198 m. mély, 8 km. hosszú, 1 km. széles, területe 5,2 km 2. Az Ober­­seetől egy omlás választja el. A Kesselbach táplálja. Könny, a K.-mirigyek átlátszó, a víznél valamivel nagyobb fajsúlyú váladéka, mely kis mennyiségben (átlagban napi 5 cm 3.) állan­dóan termelődik. Csaknem egészében vízből áll, melyhez némi fehérje és konyhasó van keverve, ami a K.-ek sós ízét okozza. A K. a K.-mirigyből a szem felszínére folyik és a szemhéj a pislogás alkalmával — mely anélkül, hogy gondolnánk rá, állandóan történik, —­­a K.-et elken a szem felszínen, a porszemeket stb. mintegy lesikálja róla és a kiszáradástól megóvja. A K v. ezután a belső szemzugban gyűl össze és onnan a K.-vezetéken keresztül­­az orrüregbe csurog. Ezért használnak az emberek síráskor olyan sűrűn zsebkendőt. Ha a K.-miri­­gyet beidegző ideget izgatjuk­­. valamilyen helyi gyulladás serkenti a mirigyeket, akkor a termelt nagymennyiségű K. nem folyhat le a K.-vezetéken, hanem a szemhéj peremén át kicsordul, — ez a könnyezés. A K.-mirigyet beidegző szimpatikus ideg fokozott izgató ha­tását lelki momentumok is kiválthatják. Könnyezés, a növényélettanban a víz­­cseppek kiválása a leveleken. Ez a jelenség egyáltalában nem ritka, így pl. minden pázsit­léjén jól látható fiatal korában. Ha cserépbe búzát ültetünk s mikor kicsirázott és ujjnyi magas, pohárral leborítjuk, a levelek hegyén nemsokára vízcseppek jelennek meg, egyre nagyobbodnak, míg súlyuknál fogva lecsúsz­nak a levelem Nagyon feltűnő a K. szabadban is a palástfű (Arc­emilla) levelein, a karélyok hegyén, hasonló helyen jelennek meg a víz­­cseppek a Tropacolum levelén is. Legérdekesebb e tekintetben a Colocasia , meleglevegőjű üvegházakban, esős, borult napokon olyan erővel nyomulnak ki a fiatal, még összesodort levél hegyéből a vízcseppek, hogy valósággal szökőkút módjára, folyamatosan lövellődik a nedv. Ilyenkor egy éjszaka folyamán 1 liter vizet fecskendez ki a növény. A K. szerve a leveleken található vízrés v. vízmirigy (hida­­láda). A vízrés gyakran ugyanolyan szerkezetű, mint a légrés, máskor eltér attól. A Tropacolum vízrése nagy, 28 mikron hosszú és 45 mikron széles. A K. magyarázatát a gyökérnyomásban keresik. A K.-hoz jelentkező sajtoló erő ren­desen nem nagyobb egy légköri, nyomásnál. K.-nek nevezik a vérzést is, ami a sebeken át történő víz kifolyását jelenti. Ezt már Hales vizsgálta, röviden a föld fölött levágott szőlő­tőkén. Rügyfakadás előtt erős vérzéssel tűnik ki a szőlő, nyírfa, jávorfa stb. Minthogy a fából szivárgó nedv nem puszta víz, hanem főleg cukrot is tartalmaz, v. szeszesitalt erjesz­tenek belőle (nyírfabor, pálmabor, pulque), v. cukrot készítenek, mint az amerikai, de nálunk is ültetett cukorjávor nedvéből. A vérzés nem­ vezethető vissza egészen a gyökérnyomásra, hanem a sebzés után keletkező sebszövet nyo­mása is sajtolja ilyenkor a nedvet.

Next