Tolnai Új Világlexikona 9. Kob-Lak (Budapest, 1927)
K - Könnymirigy - Könnytömlő - Kőnyomás - Kőnyomatos - Könyökcső - Könyökfal - Könyöklő
Könnymirigy — Könyöklő 171 Könnymirigy, a szemüreg külső, felső részében, a homlokcsontnak egyik kis vályújában elhelyezett apró szerv, mely a könnyet termeli. Voltaképpen két mirigyből áll, melyeket csak finom, kötőszöveti fal választ el egymástól. A K. folytonosan termeli a könnyet, mely sok szűk kivezetőcsövecskén át folyik a K.-ből a kötőhártya boltozatára. Gyulladáskor v. a beidegző idegek izgalmakor — melynek lelki okai is lehetnek,— a K. fokozottan működik. Könnytömlő, a szemet az orrüreggel összekötő és a könny levezetését szolgáló készüléknek zsákszerűen kiöblösödő része, mely a belső szemzugban fekszik, közvetlenül a bőr alatt. Kb. 10 mm. hosszú és 3 mm. átmérőjű. A könnycsatornácskákon át beléje folynak a könnyek, hogy aztán a belőle nyíló könnyvezetéken keresztül az orrüregbe csurogjanak. k.-gyulladás a K.-nek fertőzés következtében előálló heveny v. krónikus megbetegedése, mikor a K. gyulladásos, megdagadt és egyúttal ellazult fala nem nyújt módot a könnyek levezetésére. A meggyülemlett váladék elgenyesedhet s a geny a bőrön áttörve, kereshet magának lefolyást. Gyógyításképpen a K.-be gyulladásellenes folyadékot fecskendeznek és az egész könnyvezetőkészüléket ezüstkutaszokkal tágítják. Kőnyomás, színes v. egyszerű rajzoknak sokszorosítása kőlapról való lenyomással. Porózus mészpala-lapokra olajos krétával v. vegyi tintával rajzolják át az eredeti kép negatívját s a kő többi részeit bevizezik. Nyomás közben csak az olajjal itatott részek veszik föl a festéket, a többi helyek nem. Nyomás után a kőlap, habkővel csiszolva, újabb nyomásra alkalmassá válik. Színes K.-nál minden színt külön lapról nyomnak. A litográfiái követ Bajorországból (Solenhofen), továbbá Olasz- és Franciaországból nyerik. A litográfiái kréta szappanszerű, mastix-szal és terpentinnel kevert krétaanyag. A litográftinta ugyanaz az anyag, csak folyós állapotban. A kréta rajza a kövön festményszerűen marad és puhán. A krétarajzolásnál a követ érdessé teszik, hogy a rajz ne mosódjon el. A tollal és litográftintával való rajzolás hasonló a rézkarchoz. Lehet különben a kőre a rajzot karcolni is, rézkarc módjára. A kőnek ez esetben teljesen sírának kell lennie és a követ foszforsav- és gumikeverékkel maratják, hogy a festéket ne vehesse föl. Ezt követőleg aszfalt-mastix- és fehérviasz-keverékkel bekenik. Ha ez a réteg megszáradt, akkor acél karcolótűvel rárajzolják a képet oly mélyen, hogy a vonalakban a rákent anyagból semmi se legyen. Van vésőeljárás is, melynél nem maratnak, korom- és gumikeverékből álló fedőrétegbe vésik be a rajzot. A kivésett helyeket olajjal itatják és a fedőréteget lemossák. Az olajjal itatásnak az a célja, hogy a festék ezeken a helyeken fogjon. Van még egy módja a K.-nak, mikor az egész követ bekenik litográfiussal és a képet erre rajzolva, a világosan maradó helyeket karcolótűvel kikarcolják (tipolitográfia). A színnyomási eljárásoknak különböző neve van, így aquarell-nyomás, olaj színnyomás, a megfelelő képek sokszorosítása szerint. Egy névvel kromolitográfiának nevezik. Réz-, fametszetek, kéziratok sokszorosítása fotolitográfia útján készül. A követ krómzselatin-réteggel bevonják s a negatív kép alatt megvilágítják, miáltal a kövön pozitív kép keletkezik. Különböző kémiai eljárások után a kőnyomó-gyorssajtón aztán sokszorosítják. A K.-t 1796. találta fel Senefelder Alajos. A kromolitográfia 1827 óta ismeretes. Ma már igen magas fokon van, főként Franciaországban. A kőnyomást lehet kézisajtón létrehozni azáltal, hogy a gép felső nyomórésze szilárdan áll s a litográfkövet egy szerkezet viszi előrehátra. A ma használt K.-n gyorssajtó nem egyéb, mint hengeres kőnyomógép, ugyanolyan elv szerint szerkesztve, mint az előbbi, vagyis itt a szilárdan álló felső nyomórészt egy tengelye körül forgó henger képezi. A követ folytonosan nedvesíteni kell, mire itt külön készülék szolgál. Kézisajtón kb. 300 darab nyomható naponként, míg a litográfiái gyorssajtón 6000— 8000 példány sokszorosítható. Kőnyomatos, így nevezik azokat a régebben kövön nyomott, ma már többnyire írógép segítségével sokszorosított lapokat, amelyek egységesen adnak jelentéseket egyidejűleg az összes lapoknak s ezzel a lapok hírszolgáltatásának egy részét végzik. Vannak különböző feladatokat végző tudósítások , külön rendőri, fővárosi, esetleg még törvényszéki tudósításokkal ; vannak egyes szakmáknak, pártoknak is kizárólagosan fentartott v. csak általuk támogatott K. lapjaik ; a hivatalos Magyar Távirati Iroda pedig külföldi és belföldi távirati tudósításokat küld szét. Könyök, a felkar és az alkar érintkezési helyének (tehát a könyökizületnek) hátsó felszíne. A A bal könyökízület metszete jól tapintható csontos rész, amire „könyökölünk”, a singcsontnak a felkarcsontba illeszkedő nyúlványa. Könyökeső, olyan csődarab, mely a csővezeték hajtásaiba v. elágazásaiba derékszög alatt illeszkedik be. A gáznemű testek vezetésére sarkosan illeszkedő, a cseppfolyós testek vezetésére pedig ívben hajló K. használatos. Könyökfal v. könyöklőfal, korlátjai, az ablaknyílások előtt, kőből v. kőnemű anyagból készült, 80—90 cm. magasra emelt fal; másként gerébfal-nak v. kar/al-nak is hívják. Erkélyeknél, teraszoknál művésziesen kiképzett, áttört K.-at szoktak alkalmazni; ezt nevezik balusztrád-nak. Könyöklő, az ablakpárkány kiugró része, s melyre kihajoláskor támaszkodni lehet.