Tolnai Új Világlexikona 9. Kob-Lak (Budapest, 1927)

K - Könnymirigy - Könnytömlő - Kőnyomás - Kőnyomatos - Könyökcső - Könyökfal - Könyöklő

Könnymirigy — Könyöklő 171 Könnymirigy, a szemüreg külső, felső részé­ben, a homlokcsontnak egyik kis vályújában elhelyezett apró szerv, mely a könnyet termeli. Voltaképpen két mirigyből áll, melyeket csak finom, kötőszöveti fal választ el egymástól. A K. folytonosan termeli a könnyet, mely sok szűk kivezetőcsövecskén át folyik a K.-ből a kötőhártya boltozatára. Gyulladáskor v. a beidegző idegek izgalmakor — melynek lelki okai is lehetnek,­­— a K. fokozottan működik. Könnytömlő, a szemet az orrüreggel össze­kötő és a könny levezetését szolgáló készülék­nek zsákszerűen kiöblösödő része, mely a belső szemzugban fekszik, közvetlenül a bőr alatt. Kb. 10 mm. hosszú és 3 mm. átmérőjű. A könny­­csatornácskákon át beléje folynak a könnyek, hogy aztán a belőle nyíló könnyvezetéken ke­resztül az orrüregbe csurogjanak. k.-gyulladás a K.-nek fertőzés következtében előálló heveny v. krónikus megbetegedése, mikor a K. gyulla­dásos, megdagadt és egyúttal ellazult fala nem nyújt módot a könnyek levezetésére. A meg­­gyülemlett váladék elgenyesedhet s a geny a bőrön áttörve, kereshet magának lefolyást. Gyógyításképpen a K.-be gyulladásellenes folya­dékot fecskendeznek és az egész könnyvezető­készüléket ezüstkutaszokkal tágítják. Kőnyomás, színes v. egyszerű rajzoknak sok­szorosítása kőlapról való lenyomással. Porózus mészpala-lapokra olajos krétával v. vegyi tintá­val rajzolják át az eredeti kép negatívját s a kő többi részeit bevizezik. Nyomás közben csak az olajjal itatott részek veszik föl a festéket, a többi helyek nem. Nyomás után a kőlap, hab­kővel csiszolva, újabb nyomásra alkalmassá válik. Színes K.-nál minden színt külön lap­ról nyomnak. A litográfiái követ Bajorországból (Solen­­hofen), továbbá Olasz- és Franciaországból nye­rik. A litográfiái kréta szappanszerű, mastix-szal és terpentinnel kevert krétaanyag. A litográftinta ugyanaz az anyag, csak folyós állapotban. A kréta rajza a kövön festményszerűen marad és puhán. A krétarajzolásnál a követ érdessé teszik, hogy a rajz ne mosódjon el. A tollal és litográftintával való rajzolás hasonló a réz­karchoz. Lehet különben a kőre a rajzot kar­colni is, rézkarc módjára. A kőnek ez esetben teljesen sír­ának kell lennie és a követ foszfor­sav- és gumikeverékkel maratják, hogy a festé­ket ne vehesse föl. Ezt követőleg aszfalt-mastix- és fehérviasz-keverékkel bekenik. Ha ez a réteg megszáradt, akkor acél karcolótűvel rárajzol­ják a képet oly mélyen, hogy a vonalakban a rákent anyagból semmi se legyen. Van véső­eljárás is, melynél nem maratnak, korom- és gumikeverékből álló fedőrétegbe vésik be a rajzot. A kivésett helyeket olajjal itatják és a fedőréteget lemossák. Az olajjal itatásnak az a célja, hogy a festék ezeken a helyeken fogjon. Van még egy módja a K.-nak, mikor az egész követ bekenik litográfiussal és a ké­pet erre rajzolva, a világosan maradó helyeket karcolótűvel kikarcolják (tipolitográfia). A szín­nyomási eljárásoknak különböző neve van, így aquarell-nyomás, olaj színnyomás, a meg­felelő képek sokszorosítása szerint. Egy névvel kromolitográfiának nevezik. Réz-, fametszetek, kéziratok sokszorosítása fotolitográfia útján készül. A követ krómzselatin-réteggel bevonják s a negatív ké­p alatt megvilágítják, miáltal a kövön pozitív kép keletkezik. Különböző kémiai eljárások után a kőnyomó-gyorssajtón aztán sokszorosítják. A K.-t 1796. találta fel Senefelder Alajos. A kromolitográfia 1827 óta ismeretes. Ma már igen magas fokon van, főként Franciaországban. A kőnyomást lehet kézisajtón létrehozni azáltal, hogy a gép felső nyomórésze szilárdan áll s a litográfkövet egy szerkezet viszi előre­­hátra. A ma használt K.-n gyorssajtó nem egyéb, mint hengeres kőnyomógép, ugyanolyan elv szerint szerkesztve, mint az előbbi, vagyis itt a szilárdan álló felső nyomórészt egy tengelye körül forgó henger képezi. A követ folytonosan nedvesíteni kell, mire itt külön készülék szolgál. Kézisajtón kb. 300 darab nyomható naponként, míg a litográfiái gyorssajtón 6000— 8000 példány sokszorosítható. Kőnyomatos, így nevezik azokat a régebben kövön nyomott, ma már többnyire írógép segítségével sokszorosított lapokat, amelyek egy­ségesen adnak jelentéseket egyidejűleg az összes lapoknak s ezzel a lapok hírszolgáltatásának egy részét végzik. Vannak különböző feladatokat végző tudósítások , külön rendőri, fővárosi, esetleg még törvényszéki tudósításokkal ; van­nak egyes szak­máknak, pártok­nak is kizáró­lagosan fentar­­tott v. csak ál­taluk támogatott K. lapjaik ; a hivatalos Magyar Távirati Iroda pedig külföldi és belföldi távirati tudósításokat küld szét. Könyök, a fel­kar és az alkar érintkezési helyé­nek (tehát a kö­­nyökizületnek) hátsó felszíne. A A bal könyökízület metszete jól tapintható csontos rész, amire „könyökölünk”, a sing­­csontnak a felkarcsontba illeszkedő nyúlványa. Könyökeső, olyan csődarab, mely a csőveze­ték hajtásaiba v. elágazásaiba derékszög alatt illeszkedik be. A gáznemű testek vezetésére sar­kosan illeszkedő, a cseppfolyós testek vezeté­sére pedig ívben hajló K. használatos. Könyökfal v. könyöklőfal, korlátjai, az ablak­nyílások előtt, kőből v. kőnemű anyagból ké­szült, 80—90 cm. magasra emelt fal; másként gerébfal-nak v. kar/al-nak is hívják. Erkélyek­nél, teraszoknál művésziesen kiképzett, áttört K.-at szoktak alkalmazni; ezt nevezik balusz­­trád-nak. Könyöklő, az ablakpárkány kiugró része, s melyre kihajoláskor támaszkodni lehet.

Next