Tolnai Új Világlexikona 10. Lak-Mag (Budapest, 1928)
L - Lamettrie, Julien Offrey de - Lamia - Laminaria - Lamium - Lammasch, Heinrich - Lamotte, Jeanne de Valois
14 Lamettrne — Lamette mm. széles és 0 007 mm. vastag) és 1 km. hosszú belőle csak14 gr.-ot nyom. Aranyozott réz. A L.-drótot átfúrt gyémánton keresztülhúzzák s azután két csiszolt felületű henger közt laposra nyomják. A lametta Kínából jött át, hol szövetek átszövésére használják. Nálunk főként karácsonyfadísznek használják (népies nyelven : „angyalhaj”). Lamettrie (e. : lamétri), Julien Ofraisde, francia filozófus, a XVIII. sz.végi felvilágosító mozgalom materializmusának első képviselője, szül. 1709. St.-Malóban, megh. 1757. Teológiát kezdett tanulni azonban csakhamar áttért az orvostudományra. 1733. Leydenbe ment Sberhaavehoz sebészetet tanulni és mikor 1742. visszatért Párisba, kinevezték a királyi gárda sebészévé. 1745. írja meg Histoire naturelle de Vámé c. művét, amelyben kifejti, hogy a lelki jelenségek a maguk teljességében az idegrendszerben végbemenő testi változásoktól függenek. A mű rendkívüli felháborodást keltett. Ateizmussal vádolták, úgyhogy menekülnie kellett Párisból. Leydenbe mentés il L’Homme machine (A gépember) és L’Homme plante (A növényember) c. műveiben fejti ki a legszigorúbb következetességgel a materializmus rendszerét. Az erkölcstanban is materialista, hedonista nézeteket hirdet. 1748. Hollandiából is menekülnie kellett. Berlinbe ment, ahol Nagy Frigyes nagyon szívesen fogadta, sőt ő maga írta meg L. életrajzát. Lamia, ókori gyermekrém, mely a régi római néphit szerint a gyermekeket álmukban gyötri, kicseréli, vérüket vámpír módjára kiszívja. Laminaria, a barnamoszatok növénytörzs nemzetsége. Fajai a legfejlettebb barnamoszatok közé tartoznak, mind külső, mind belső tagozottságuk nagy, testük rendesen gyökér-, szár- és levélszerű képletekből áll. Kizárólag a tenger lakói, az Északi-tengerben gyakran tömegesen tenyésznek, de legjellemzőbb a L.-hinár az Északi- Jegestengerben és a Csendes-óceán É-i részén. Helgoland környékén leggyakoribb fajok : L. saccharina, hyperborea és digitala. A L. Cloustonii szárait orvosi célokra gyűjtik, a kiszáradt szárak ugyanis nedves helyen térfogatuk többszörösére megdagadnak. Rlégebben általánosan használták, ma már csak néha a méhnyak tágítására. Több faj, így a L. saccharina, olyan mennyiségben tartalmaz mannitot, hogy azt iparilag állítják elő belőlük. Ugyanezért a kínaiak és japánok élelmiszernek használják fel e fajokat, a növényt párolják, cukrozzák v. felvagdalva, lepényt készítenek belőle, esetleg levesbe, rizsbe teszik, annak édesítésére. Állati takarmánynak és trágyának használatos. Jódot is készítenek belőle, ezt a hamujából nyerik. Lamium, magyarul árvacsalán, az ajakosak növénycsalád nemzetsége. Nevét a csalánéhoz hasonló leveleiről kapta, melyek azonban nem csípőszőrösek. Virágjában a párta alsó ajkának 2 oldalhasábja apró, fogalakú v. egészen hiányzik, v. pedig az alsó ajak háromhasábú szaminaria a hasábok egyenesek. A sárgavirágú L. galeobdolon erdős, cserjés helyeken nő, főleg hegyvidéken, hasonlóképpen a fehérvirágú L. album ; utóbbinak pártája kb. 2 cm. hosszú, csövében ferdén álló gyűrűs szőrléc van, felső ajka borzasszőrű, a pollenpor halványsárga, a csésze fogai majdnem tövükig fonalas áralakúak, kb. akkorák, mint a csésze csöve, a murváskodó levelek hosszan kihegyezettek, hegyesfogúak. Erdőkben, nyirkos helyeken nő a bíboros rózsapirosvirágú L. maculatum. Két faja ugarakon, megnövelt talajon, kertekben gyakori és országszerte elterjedt gyomnövény ; ezek közül a L. purpureum rossz szagú, alsó levelei szívesek, a virágok pirosak, a pártában a szőrléc harántul áll, a virágörvök a szár csúcsán összeszorulnak, míg a L. amptexicaule alsó levelei szíves kerekdedek, tompák, bevagdalt csipkések, a murváskodók pedig ülők, vesealakúak, szárölelők, a párta csövében nincsen szőrléc. Utóbbi faj virágai gyakran kleisztogámok, vagyis egyáltalában nem nyílnak fel. Lammasch, Heinrich, osztrák jogtudós, szül. 1854., megh. 1920. Az innsbrucki, majd a bécsi egyetem tanára, több híres nemzetközi választottbíróság tagja volt. Hazáját az 1899. évi hágai békeértekezleten ő képviselte. A büntetőjog terén maradandó műveket alkotott, különösen a bűntettesek kihágásáról, a kísérletről, a menedékjogról értékes tanulmányai jelentek meg és büntetőjoga is több kiadást ért. Lamotte (e.: lámot), Jeanne de Valois, grófnő, szül. 1756. a Champagneban, megh. 1791. Londonban. Hírét az úgynevezett nyakékpörnek köszönhette, amelynek főszereplője volt. Ősatyja II. Henrik király természetes fia volt. Szegényen nevelkedvén, már ifjan különböző csalásokat követett el, hogy nagyravágyását kielégíthesse. Egy Lamotte nevű, magát grófnak kiadott nemes vette el, akivel azután együtt követte el a kalandos csalásokat. Elhitette mindenkivel, hogy az udvarnál nagy befolyása van. A kegyvesztett Rohan bíbornokot azzal ámította, hogy Mária Antónia királyné szerelmes bele; rávette, hogy vegyen egy drága nyakéket a királynénak s akkor megint kegybe kerül az udvarnál. Rohan meg is vásárolta a nyakéket , de azt éjjel Lamotte grófnőnek egy cinkostársa vette át a királyné alakjában. Kitudódván a csalás, örökös fogságra ítélték, azonkívül megvesszőzték és bélyeget sütöttek vállára 1786. Egy év múlva sikerült megszöknie s Angolországba menekült, ahol feslett életet élt, míg egyszer mulatság közben kibukott az ablakból és szörnyethalt. Rágalmában azonban sokan hittek s ez is rovására vált a népszerűtlen, szerencsétlen királynének. Fehér árvacsalán