Tolnai Új Világlexikona 10. Lak-Mag (Budapest, 1928)

L - Ledebour, Georg - Ledebur, Adolf - Lederer, Hugo - Lederer, Sándor - Lednek - Lednic

Ledebour — Lednic 63 Ledebour (e.: ledebur), Georg, német szociáldemokrata politikus, szül. 1850. Ügyvéd volt és szocialista újságíró. 1900. Wilhelm Liebknecht utóda lett a birodalmi gyűlésben, ahol a szociáldemokrata párt baloldalának sokáig egyik vezető egyénisége. 1915. nem szavazta meg a hadihitelt, a következő évben kivált a szociáldemokrata pártból, majd (1927.) részt vett a németországi független szociáldemokrata párt megalapításában. A függetlenek és a többségi szociáldemokrata párt egyesülése után is megtartotta különállását. Ledebur, Adolf, német kohász, szül. 1837., megh. 1906. A freibergi bányászati akadémián a vaskohászat és metallurgiai technológia tanára volt és a szaktudomány terén alapvető irodalmi munkásságot fejtett ki. Főbb művei : Das Roheisen und Eisengiesserei; Die Ofen für metallurgische Zwecke; Handbuch der Eisenhüttenkunde; Eisen und Stahlgiesserei; Die Metalle, ihre Gewinnung und Verarbeitung stb. kitűnő forrásmunkák. Lederer, Hugo, német szobrász, szül. 1871. A modern német szobrászat egyik legkiválóbb képviselője. Művészeti tanulmányait, mint keramikus kezdte szülővárosában és más német városokban. A kerámiai kisplasztika apró méretei azonban nem feleltek meg hatalmas kifejezőerejének és nagy fantáziájának, amelyről hamarosan tanúbizonyságot tett egy nagyszabású női figurával, „A sors” c. kompozícióval. Ezt a szobrot 19 éves korában, 1890. mutatta be s vele egy csapásra az új német művészet legkiválóbbjai közé emelkedett. Későbbi műveiben is megmarad a vonzódása a nagy méretekhez, amelyek több lehetőséget adnak nagyvonalú kifejezési ösztönének. Szobraiban kerüli az aprólékos természetutánzást és az élethűséget, a realitást nagyvonalúsággal és a formák architektonikus megkomponálásával kapcsolja össze. Főműve Bismarck kancellárnak monumentális kőszobra Hamburgban, amely szürke gránitkockákból van kifaragva és felépítve, 14 m. magasságban. Lederer Sándor, közgazdasági író, szül. 1852., megh. 1927. A kereskedelemügyi minisztérium szolgálatában állott 1878—1891. Az 1888. brüsszeli világkiállítás magyar részét ő rendezte és írta a francia katalógust. 1891. az ő közreműködésével alakult a Magyar-Belga Fémipari gyár, később a marosvásárhelyi cukorgyár és egyéb gyárak. Az 1880. megindult Magyar Föld c. közgazdasági lapnak főmunkatársa volt, ebben és a Közgazdasági Értesítőben jelent meg számos tanulmánya, önálló munkái : Mezőgazdasági szövetkezetek (1886.) ; A mezőgazdasági hitelszövetkezetek (1897.); A mezőgazdasági hitel (1907.). 1924 óta a pesti izr. hitközség elnöke volt. A Lednek, a hüvelyesek növénycsalád Lathyrus nemzetsége. A bibeszál csak belső oldalán szőrös, a bibe lapos, gyakran elszélesedő, a porzószálak egyenlő hosszúak, egyetlen csővé nőttek össze. Fajai főleg az É-i mérsékelt övben honosak, egyesek azonban Afrikában még a trópusok alá elterjedtek, mások Ó-Amerikába nyomultak. Mind lágyszárú növény, a levél végén szálak v. kacsok vannak; a virágok gyakran nagyok és élénk színűek,egyenként v. fürtvirágzatban állanak a levelek hónaljában. A magvak többnyire szögletes-gömbölyűek, ezért e nemzetséget szeges borsónak is szokták nevezni. A Lathyrus aphaea leveléből csak a kacs van meg, ennek tövén két nagy, széles-tojásdad, dárdás vállú pálha áll. Virága sárga. Szántókon, parlagokon található. Különös a L. nissoliaevélalkotása is. Ennek leveléből csak a (sokszor dm.-nél is hosszabb) kacsnélküli, levélszerűen ellaposodó, szálas v. szálas-lándzsás levélnyél van meg. Virága piros. Száraz réteken, szántókon él. A nálunk ritkábban, D-re és K-re azonban egyre nagyobb mértékben termesztett L. sativus magja borsóízű, hüvelyét zölden főzeléknek, a növényt zöldtakarmánynak, a got takarmánynak használják. Szára szárnyas, a kocsány 1-—2 virágú, a levélkék egypárosak. A pálhák rövidebbek a levél nyelénél. A virág kék, rózsás v. fehér. A hüvely éretten 15—2 cm. széles, felső éles szárnyú, háta ívesen görbült. A levélkék szálasak v. keskenylándzsásak. Legnagyobb mennyiségben termesztik Indiában, de számottevő mennyiségben Keleten, a Földközi-tenger mellékén és Romániában is. Már a Lathyrus aphaca régi görögök és rómaiak is ismerték, hazája valószínűleg a Kaukázustól D-re fekvő terület. Magja néha mérges. A Földközi-tenger mellékén napos-köves lejtőkön honos, de termesztve is látható a L. cicera, ennek hüvelye éretten legfeljebb 1 cm. széles, virága pirosló. Kisebb, mint az előbbi és töve többszárú. Vetésben, szántókon gyakori gyom a L. tuberosus, melynek gyöktörzse helyenként gumósan megvastagodik s e keményítőben gazdag, mogyorónyi gumós részek földi mogyoró néven ismeretesek. Kedvenc eledele a földi kutyának. Nagy szükség idején és a tatárok főzve v. sütve eszik. A disznó szívesen túrja és fogyasztja. Levélkéi egypárosak, szára szögletes, de nem szárnyas, a virág bíborpiros, a hüvely majdnem hengeres. Több fajnak nagy és illatos a virága, ezeket kertekben dísznövénynek ültetik. Leggyakoribb a mi kertjeinkben is az európai, nagyon kellemes illatú L. odoratus, melynek virága a sötétbíbortól a fehérig, mindenféle színárnyalatban változik, levélkéi egypárosak, hosszúkás tojásdadok v. elliptikusak, a kocsán 2—3 virágú, az egész növény többé-kevésbé szőrös , egyéves. Egyéb kerti faj még a L. lingitanus és a K-i L. clymenum. A hazai vadontermő fajok közül feltűnik az erdei, tavasszal, ápr.-ban, máj.-ban virágzó L. vernus, ennek levélkéi széles v. keskeny tojásdadok, 2—4 párosak, a virágzat gyakran már a levelek festése előtt nyílik, virágai 15—2 cm. hosszúak. A bíboros, később kék-tarka virágok a tavaszi kirándulók figyelmét mindig magukra fordítják, kivált, mert a növény tömegesen szokott nőni. Lednic (csehül: Lednica), kisk. Trencsén vm.-ben, Trianon óta Csehszlovákiáé. A község feletti mészszinten állanak L. várának romjai. Magyarország egyik legmerészebben épített vára volt. Eredetileg rablólovagvár volt, sokszor cserélt gazdát (Bielek de Kornicz (1400.), Podmanini Balázs, Telekessy Mihály), többeket közülük megbüntettek és kivégeztek.