Tolnai Új Világlexikona 12. Men-Ném (Budapest, 1928)

N - Nap - Napállatkák - Napéjegyenlőség - Napéjegyenlőségipontok - Napfogyatkozás

270 Nap — Napfogyatkozás sen elektromozó hatásúak is, a légkört ionizál- t­ják. Az összes sugárzás energiája a Föld lég- I köre külső határán 2’2 g. kalóriát tesz ki per­cenként 1 négyzetem, felületre, merőleges be­esés mellett. Ezt a számot napsugárzási állandó­nak nevezzük. Ebből visszakövetkeztetve, a Nap távolságában levő sugárzó testnek kb. 60(10 C. fokú hőmérséklettel kell bírnia. A Földre küldött hőmennyiség minden évben meg tudna olvasztani egy 40 m. vastag földkörüli jég­burkot. A Nap hőmérsékletének ilyen kisugár­zása mellett (a Föld a teljes napsugárzásnak csak­­ kétmilliárd részét tudja felfogni) arány­lag gyorsan kellene csökkennie, évenként pl. 1 C. fokkal, azaz hőmérséklete pár ezer év alatt 0-ra szállana le. Miután a Nap sugárzása a geológia tanúsága szerint évmilliók alatt sem változott lényegesebben, tehát a kisugárzott hőenergia valamilyen pótlást nyer, esetleg radioaktív folyamat­ok révén, a Nap össze­húzódása révén v. még más módon is. Ha pl. minden köbméter napanyagban 3 G g. rádium lenne, ennek az elbomlása teljesen pótolná a kisugárzott meleget. A hőmérséklet csökke­nése ellen működő tényleges folyamatokat még nem ismerjük; itt is, mint a Nap esetében már ismételten tettük, csak feltevésekre tá­maszkodhatunk. Nap, mint időegység alatt időmérésünk egyik egységét is értjük. A nap általában vala­mely égitest két felső delelése közötti időköz, vagyis két felső meridián átmenetei közötti idő. Ha csillagokról van szó, akkor ezt az idő­közt csillagnap­nak nevezzük és 24 órára, meg percekre és másodpercekre osztjuk. Ha a Napról van szó, akkor tekintetbe kell vennünk, hogy a Föld egy nap alatt a pályáján tovább­mozdul és így a Nap delelése kissé elkésik, tehát hosszabb lesz a napnap­­. valódi nap a csillagnapnál, még­pedig 3 perc 56­ 55 másod­perccel, így a 24 órára beosztott napnap órái és percei is hosszabbak a csillagnap óráinál és perceinél. A valódi napok a Föld elliptikus pályájú keringése miatt és a pálya síkjának az egyenlítőre való ferde állása miatt az év folya­mán nem egyforma hosszúak, így gyakorlati időmérésre nem megfelelőek. Ezért a gyakorlat­ban a középnapot használjuk időmérésre. Kép­zeletben a valódi Napot helyettesítjük egy olyannal, amely az egyenlítő síkjában körpá­lyán, egyenletes sebességgel mozog. Ez a kép­zelt Nap mindig azonos időközökben delel, vagyis megy át a meridiánon, tehát napjai, a középnapok egyformák. A középnap órái és percei meg másodpercei szolgálnak a gya­korlatban időmérésre. A középnapi időt úgy kapják, hogy a valódi napi időt folyton javít­ják bizonyos mennyiségekkel, hol hozzáadnak, hol levonnak belőle valamennyit, de ezt a mun­kát a csillagászati obszervatóriumok elvégzik, a gyakorlatban nem kell törődni vele, mert óráink erre a naphosszúságra vannak beállítva. Napállatkák, I. Heliozon. Napéjegyenlőség, az az idő, amikor a nap hossza egyenlő az éjszaka hosszával. Állandó napéjegyenlőség csak az egyenlítőn van, mert ott az év folyamán mindig 12 óráig tart a nappal és ugyanannyi ideig tart az éjszaka. A Nap reggel 6 órakor kel és 13 órakor nyug­szik. Az egyenlítőtől kezdve, É-ra és D-re fel a sarkokig, a nappal és éjjel hossza közötti különbség folyton nő, a sarkköröknél már egy napon nincs éjjel és egy napon nincs nappal, magán a sarkon pedig félévig tart a nappal és félévig az éjjel, tehát a Nap egy évben csak egyszer kel fel és egyszer nyugszik le. Egy évben két napon azonban, márc. 21. és szept.­ 23., szigorúan a pólusokat kivéve, az egész Földön egyforma hosszúak a nappalok és éjjelek, amikor a Nap a Föld egyenlítőjének síkjába kerül, vagyis az egyenlítőre merő­legesen tűz le. A nappalok és éjjelek váltakozó hosszának éppen az az oka, hogy a Föld forgás­­tengelye nem merőleges a földpálya síkjára. Ha úgy lenne, a Nap állandóan az egyenlítő síkjában maradna, állandó napéjegyenlőség volna mindenütt, csak pontosan a sarkon álló észlelő látná örökké a Napot. Napéje(igenl­sség­i pontok, az ég ama pontjai, amelyekben a Nap márc. 21., illetve szept. 23. áll. A Napnak e pontokon való időzése jelenti a tavasz, illetve az ősz kezdetét, ezért tavasz­pontnak és őszpontnak is nevezik őket. Az égen helyüket nem jelöli semmiféle fényesebb csillag. A tavaszi N. a Halak csillagképében vannak, az ősziek az Arató szűzében. A N. helyzete nem állandó, hanem 260.000 év alatt egészen kö­rülmegy az égen. Napfogyatkozás, az a jelenség, amikor a Hold a Nap ragyogó korongjából legalább egy részt a szemünk elől eltakar. A Föld az ekliptika síkjában végzi a keringését. Ha a Hold is ebben a síkban keringene a Föld körül, akkor minden újhold esetében napfogyatkozás is lenne, mert éppen újhold az az időpont, ami­kor a Hold a Nap és a Föld összekötő vona­lában van, még­pedig a két égitest között. Félholdhónap múlva pedig holdfogyatkozásnak kellene beállania, mert a Hold a Naphoz ké­pest pontosan a Föld mögött lenne, így a Föld árnyékkúpjába beleesnék. A napfogyatkozás jelensége ebben az esetben sem lenne mindig egyforma, mert csak azok a megfigyelők lát­nák a Napot teljesen elsötétítve, akik a Hold árnyékának a tengelyében állanak és azok is csak akkor, ha a főárnyék érinti a Földet. Ezek a megfigyelők teljes napfogyatkozást észlelnének, amelynél a Hold az egész napkorongot elta­karja. Ha a Hold árnyéka a Föld felszínét nem érinti, akkor az árnyék tengelyében álló észlelők gyűrűs napfogyatkozást látnának, amely­nél a Hold fekete tányérja körül a Nap fénylő korongjának a széle is látszik. Amikor a Föld naptávolban és a Hold földközelben van, akkor a fogyatkozás teljes, ellenkező esetben pedig gyűrűs. A főárnyék tengelyétől bizonyos távol­ságig a félárnyék borítja a Földet. A félár­­nyéktól elborított helyeken lévő megfigyelők csak bizonyos kisebb-nagyobb részt látnának elsötétülni a Napból, vagyis a fogyatkozás részleges lenne. Ama körülmény folytán, hogy a hordpálya nem esik az ekliptika síkjába, hanem azra mintegy 5 foknyi szöget zár be. a fogyatkozás Az IS60 aug. 7-iki teljes napfogyatkozás fényképe

Next