Tolnai Új Világlexikona 17. Táv-Vég (Budapest, 1930)
T - Téglás - Téglás Gábor - Tegnér, Esaias - Tegzérek - Tehén - Tehénfa - Tehénmadár - Teherán
Téglás — Teherán A mai modern T.-ban korszakot alkotott a német Fr. Hoffmann által felfedezett körkemence (1858. az első szabadalom), mely folyamatosan tüzel és takarékosan működik. Itt az égetőkamrák egész sora egyetlen önmagába visszatérő égetőcsatornának tekinthető, melyben a tűz körülhalad. A levegőt ugyanis a már kiégetett téglákon vezetik át s így előmelegítve, kerül a tűztérben levő kamraszakaszokhoz. A füstgázokat pedig a nyerstéglák előmelegítésére használják fel. A tűz előrehaladásával lépést tart a tűz előtti kamrákba a nyers tégla behordása, míg a tűz mögött a kiégetett téglákat hordják ki. A kamrák oldalán vannak a behordónyílások, melyeket azután befalaznak, a boltozaton pedig sorban a tüzelőnyílások. Magas kémény állítja elő a huzatot. Újabban a huzatot légszívógépekkel szabályozzák, önműködő tüzeléssel látják el s más tökéletesítéssel. A körkemence eredetileg kör alakú volt, ma inkább megnyúlt ovális. Az égetés segédeszközei : hőmérők, nedvesség- és huzatmérők, füstgázelemző készülékek stb. Téglás, nagyk. Hajdú vm. központi j.-ában, (1920) 2530 1. Vas úti megálló, posta, táviró. Téslás Gábor, archeológus, szül. 1848. Brassóban, megh. 1916. Budapesten. Déván főreáliskolai igazgató volt. Ifjabb éveiben Hunyad vm. geológiai és természetrajzi viszonyait tanulmányozta, később egészen a régiségkutatásra tért át, a hunyad vármegyei történelmi és régészeti egyesületnek alapítása óta múzeumigazgatója volt, Király Pállal együtt vezette a sarmsegethúsai (várhelyi) dák telep ásatásait. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is. Számos történeti és archeológiai tanulmánya jelent meg folyóiratokban, valamint önállóan is. Tegnír, Esaias, svéd költő, szül. 1782., megh. 1846. A romantikus költészet legnagyobb klasszikus alakja a svéd irodalomban. Goethe, majd Byron halála alatt kezdte Első áldozás és Axel c. elbeszélő költeményeivel, lelkes, hazafias költeményeket írt, de főművével, a Frithjor-Saga c. eposszal (1825.) az ősi skandináv mondák feldolgozására tért át. Ezzel az izlandi mondával világirodalmi hírnévre jutott, minden nemzet közönségét lenyűgözte Észak mondáinak ez a ragyogó színességű s modern érzelmességű feldolgozása. Magyarra Győry Vilmos fordította. Teódái is a svéd költészet legjavához tartoznak. Tegzerek v. tegzes szitakötők (Trichoptera), recésszárnyú rovarok. Előtörök kicsi, közép-Tegzes szitakötő állatokja (tegezes csigákból és apró kavicsokból összeróva Természete is toruk nagyobb az utótornál. Szárnyaik szőrösek és egymással horgokkal vannak összekapcsolva, úgyhogy egy repülőfelületet alkotnak. Hernyó- v. pajor alakú álcáik vízben élnek. Szövőmirigyük van, amelynek segítségével homokszemekből, apró csigaházakból, növényi törmelékekből stb tokot (teget) készítenek maguknak s ebbe bújnak bele. Az álcák bojtos légcsőkopoltyúkkal lélekzenek. Közönségesebb T. : a foltos tegzeslégy (Limnophilus rhombicus) ; a nagy tegzes szitakötő (Phryganea grandis) ; a közönséges tegzes szitakötő (Hydropsyche guttata). Az emberre közömbösek. Tehén, egyes kérődzők nős- A tegzes szitakötő ténye. Van szarvas-T., bivaly-T., stb. Általánosságban a szarvasmarha nőstényét értik T. alatt. Termete és szarva kisebb, min a bikáé, szelidebb. Tőgye a szemérem- és a köldöktájékon, a hátulsó vég- tag között van. 4, esetleg 6 csecsbimbó van rajta. Vemhességének átlagos időtartama 281-285 nap. Rendszerint 1 borját hoz a világra. Fiatalon üsző a neve, a T. elnevezés az ivarérett állatra vonatkozik. A hazai T.-ek többféle fajtába tartoznak. A magyar marha T.-ét 3—4 éves korában fogják be tenyésztésre. Az fizetés januártól júniusig történik. Ez a fajta állandóan téri vészit a külföldiekkel szemben, noha rendkívül edzett és kisigényű. Tejhasznosítása nincs kifejlesztve. Az Alföldön tenyésztik. Elterjedtebb a magyar szimmentáit T., átlagos marmagassága 142 cm, világos zsemlyetarka, v. élénkpiros. A fehérfejű kedveltebb. Átlagos évi tejhozama 2000—2500. Zsírtartalma 38—4%. Üszőit 1 %—2% éves korukban veszik tenyésztésbe. A bonyhádi T. marmagassága 127—146 cm. Súlya: 500—550 kg. Színe pirosas. Tej hozama 2000—2400 t. Zsírtartalma 38—4% vannak még borzderes, pinzgaui, hollandi stb. T.-ek. Tehénfa v. tejfa, az eperfafélék növénycsalád Brosimum nemzetsége. A virágzat gömbös, csupa porzós virágból áll, csak a csúcsán van egyetlen termés virága, melynek kétágú bibéje messze kiáll. Venezuelában honos a B. galactodendron, melynek kéregnedve színben és ízben a tehéntejre emlékeztet iható. A nedvből nagy gyanta- és viasztartalmú anyag készíthető, melyből gyertyát gyártanak. A Nyindiai B. albastrum ezenkívül ehető magjával és takarmánynak etetett lombjával is hasznos. Az É-braziliai B. Aubletii fája barna, fekete csíkozással, kemény és nehéz . Európában betűfa, kígyófa és tigrisfa néven használatos az iparban. Tehénmadár (Molobrus pecoris), verébalakú É-amenkai madár. Rövid, kúpos csőre, egyenes, lecsapott farka és az utóbbi közepéig érő szárnya van. Barnásfekete színezetű ; a melle kékes, háta zöldesbe v, kékesbe játszik, kiszedi a földből az elvetett kukoricát, de a szarvasmarhát kínzó rovarokat is pusztítja. Tojásait kakukmódra idegen fészekbe rakja le. Teherán, a Perzsa sahság fővárosa, Simran jól öntözött, sűrűn lakott oázisának közelében, az Albrusz-hegység lábánál. 1132 m. magasságban, régóta fontos útvonalak találkozásánál, (1923) 210.000. Közvetlen környéke meglehetősen kopár. A fallal körülvett város keleti stílusban és rendetlenséggel épült, kevés régi Téglasajtó. Az agyag (A)-tól (B) felé halad. (C) a levágó készülék, melynek levágó drótjai vízszintesen mozognak.