Tolnai Új Világlexikona 18. Vég-Zs (Budapest, 1930)
V - Világháború
Világháború végét megsérteni nem akarták, Mackensen főparancsnok a görög határon megállította csapatait. Itt szintén állásharcok fejlődtek ki. Montenegró ellen Kövess tábornok működött osztrák és magyar csapatokkal. A Lovcsenhegy és Cetinje elfoglalása, valamint egyéb döntő sikerek után a montenegrói csapatok 1916 jan. 17. letették a fegyvert, Nikita király azonban elmenekült s nem kötött békét. Albániában Esszad pasa ellen harcoltak csapataink, azonban Durazzo eleste után ez a kis ország is birtokunkba került. Nyugaton és az olasz harctéren az antant nagyobb csatákat vívott. A Champagne-ban és Artois-nál okt. végéig tartottak ezek a csaták, úgyszintén megvívták a harmadik és negyedik isonzói csatát is (okt. 18.—nov. 4., és nov. 10.—dec. 11.), de az ellenség nem tudott sikert elérni. Éppen így döntő siker nélküliek maradtak a keletgaliciai újévi és januári csaták, továbbá a németek nagy támadása Verdun ellen 1916 febr.-tól aug.-ig, végül az osztrákmagyar csapatok támadása DT tróiban. Ez utóbbit már jún. 6. megszüntették. Mezopotámiában az angolok Kut-el- Amar ónál ■ 1915 vége felé megadták magukat, ellenben az oroszok a Kaukázusban nagy sikerrel harcoltak és Örményországot elfoglalták. A Szuezi-csatornánál a törökök újabb előtörése nem sikerült. Német DNy-Afrika és Kamerun is ebben az időben vesztek el. Még csak Német K-Afrika tartotta magát. A tengeren az olasz hadüzenetre az osztrákmagyar hajóhad erélyes támadással válaszolt. Ebben különösen kitűnt a Novara csoport, melynek parancsnoka Horthy Miklós sorhajókapitány volt. A Novara cirkáló San Giovanni di Media kikötőjében 1915 dec. 1. nagy sikerrel és hősiességgel működött. Durazzónál is vitézül küzdött hajóhadunk. A németek elsüllyesztették a Lusitania amerikai gőzöst, amire az Egyesült Államok igen éleshangú jegyzékkel válaszoltak. Ezért Németország 1916 aug. 27. lemondott a korlátlan merülőnaszád-háborúról. 1916 máj. 31. folyt le a skagerraki tengeri csata, melyben a németek és angolok döntés nélkül küzdöttek. A légi háború egyre erősödött. A németek több ízben bombázták Londont is. 4. időszak: Ebben az időszakban politikai és katonai szempontokból is fontos események, fordulatok történtek. Ezek a következők : Falkenhayn helyett Hindenlurg lett a német vezérkar főnöke 1916 aug. végén. A központi hatalmak Lengyelországot önálló királysággá nyilvánították 1916 nov. 5-én. Wilsont az É-amerikai Egyesült Államokban 1916 nov. 7. újból elnökké választották. I. Ferenc ,József király 1916 nov. 21. elhunyt. Anglia miniszterelnöke Asquith helyett Lloyd George lett. A központi hatalmak békeajánlatot tettek 1916 dec. 12., de azt az antánt visszautasította. Wilson 1916 december 18. békeközvetítő lépést tett, de hiába. Ausztria-Magyarország miniszterelnöke 1917 elején Burián István után Czernin Ottokár gróf lett. Franciaországban a hadműveletek vezetését Joffre helyett Nivelle tábornok vette át. Az osztrák-magyar vezérkar főnöke Conrad gróf helyett Arz Artúr lett 1917 márc.-ban. Nivelle helyébe Pétain lépett 1917 máj.-ban. Az olasz vezérkar főnöke Cadorna helyett Diaz lett 1917 nov.-ben. A francia kormány miniszterelnöke 1917 nov.-ben Clémenceciu lett. A világháborúnak ebben az időszakában mindkét fél a legnagyobb, sőt utolsó erőfeszítéseket tette, hogy a döntést kicsikarja. A személyi változások is ezt igazolják. A súlyos és véres harcokban az ántánt határozottan felül kezd emelkedni. Az ántántnak úgyszólván a világ minden gyára szállítja a hadianyagot, a hangulatot a központi hatalmak országaiban minden elképzelhető módon megrontani igyekszik és Görögországra is hallatlan nyomást tesz, hogy végre az ántánt mellett fogjon fegyvert. Viszont a központi hatalmak — nagyon csekély kivétellel — 1916 jún.-ban már az ellenséges országokban állanak és még mindig bíznak a kedvező döntésben. Az ántánt keleten nagy támadást kezdett 1916 jún. 4., mely aug. közepéig tartott. Brusszilov tábornok áttörte az osztrák-magyar frontot. Elvesztettük Luck várát és majdnem az egész Bukovinát, de az orosz tömegeket végre megállítottuk. A Somme mellett és Verdimnél újból elkeseredett harcok fejlődnek ki, melyek miatt a németek december közepén kissé hátrább vonulnak. A románok 1911. aug. 27. háborút üzentek a monarchiának és azonnal betörtek Erdélybe. Azonban Falkenhayn a 9. és Arz az 1. hadsereggel Erdélyből, valamint Mackensen Bulgáriából reájuk törnek s Nagyszebennél (szept. 26—29.), Brassónál (okt. 7—9.) és más helyeken, végül Bukarest közelében (dec. 3—6.) megtörik az új Angol páncélautó