Tolnai Új Világlexikona 18. Vég-Zs (Budapest, 1930)
V - Világháború
Világháború de az orosz seregek nem tudtak diadalt aratni. Csak Przemiy-l vára esett el márc. 22. A szerb harctéren semmi nevezetes esemény sem történt. A török harctéren az antant csapatai Gallipoli félszigetén nagy áldozatok árán kisebb csapatokat tettek partra, különben csak ide-odahullámzó küzdelmek voltak. A légiháború behatóbbá vált. Páris fölött megjelent egy Zeppelin és bombákat dobott le. A tengeren a németek febr. 18. megkezdték az ellenséges kereskedelmi hajók elleni küzdelmüket merülőnaszádjaikkal. 3. időszak: Oroszország az eddigi küzdelmekben mintegy kétmillió embert vesztett. Ez már azért is megrendíteni kezdte a hatalmas biodalmat, mert a lisztek és altisztek nehezen voltak pótolhatók. De az antant-államok túlsúlya még trindig igen nagy, legalább 000 zászlóalj vel , ez növekedett akkor, amikor Kitchener ind hadügyminiszter a legnagyobb erőfeszítéssel, úgyszólván újabb milliós tömegeket szervezett és mert Olaszország is belépett a központi hatalmak ellenségei közé. Ennél sokkal kedvezőtlenebb helyzetben voltak ez utóbbi államok, mert embertartalékaik egyre jobban kimerülni kezdtek és azokat pótolni nem lehetett. A Ny-i hatalmak arra törekedtek, hogy a Dardanellákat megnyissák, mert azután K-ről sok orosz csapatot lehetett volna tengeren átszállítani a Ny-i harctérre. Ez volt egyik haditervük, a másik pedig a régi maradt, nevezetesen a központi hatalmaknak — minden oldalról való támadás által — összeroppantása. A központiak viszont az oroszok gyengülését arra akarták kihasználni, hogy erős támadással még jobban gyengítsék őket. Falkenhayn és Conrad közös tervet dolgoztak ki s ennek alapján megkezdték 1915 máj. 2. az orosz front áttörését, Galíciában, Gorlice községnél.. Ez sikerült s az oroszok a San folyóig mentek vissza. Ugyanekkor Nyon és Kurlandban is tüntető előnyomulások történtek a németek részéről. A központiak sikeresen nyomultak tovább előre s máj. 24-től jún. 2-ig visszafoglalták Przermysl várát, majd az oroszokat a Dnyeszterig szorították vissza. Az antant Artois-nál sikertelenül tört a németekre. Az olaszok máj. 23. megüzenték Ausztria-Magyarországnak a háborút. Első támadásaik a Karsztfensíkon nem sikerültek. Ellenben a mi erőink mindig jobban verték az oroszokat, akik Galíciának legnagyobb részét, Lemberggel együtt elvesztették, de jún. végén mégis sikerült kitérniük a teljes megsemmisítés elől. Ugyancsak ebben az időben (jún. 23.—júl. 14.) történt az isonzói 1. csata, de az olaszok nem értek el semmi sikert. Ekkor következett az oroszországi nyári támadó hadjárat, melynek eredménye az lett, hogy a központiak mindenütt visszaverték az oroszokat. Szept. végén Riga—Diinaburg— Pinsk—Dubna — Tarnopol — Szeret — Czernowitz vonalában újból kifejlődött az állásharc Nikolajevics Miklós orosz nagyherceget a cár a Kaukázusba küldi parancsnoknak és a fő harctéren ő maga veszi át a vezetést. Az olasz harctéren az isonzói 2. csatában (júl. 18.—aug. 10.) újból sikertelen marad az olaszoknak az a törekvésük, hogy Triesztet elfoglalják. A Dardanelláknál különösen heves harcok voltak Anamorra helység közelében, de az angolok okt. végéig sem tudtak döntő sikert aratni a védő török csapatokon. Szerbia ellen megkezdődött a németek, bolgárok s az osztrák-magyar csapatok hatalmas előnyomulása okt. 5-től. Nov. első napjaiban már a szerbek Nis városából is menekülni kényszerülnek. Leskovacnál majd a Rigómezőn (nov. 20—23.) a szerbek döntő vereséget szenvedtek, míg végre a Prizrendnél vívott ütközet után (nov. 27—29.) a szerb haderő maradványai Albániába menekültek. Szerbia végzete arra indította az antant államait, hogy a Dardanellák ostromát beszüntessék. Ez meg is történt. Sarrail tábornok Szaloniki közelében partraszállott s előnyomult a felé, de Strumica-Prilep vonalában állva maradt. A bolgárok azonban dec. 12-ig őt is visszavetették s Macedónia fokozatosan kezükbe került. Minthogy azonban a központi hatalmak Görögország semleges A búvárhajó gépháza