Simon Tódor: Az elmebetegek agylágyulása - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 28/A2. (Budapest, 1876)

I. fejezet. Bevezetés - Meghatározás

BEVEZETÉS. I. FEJEZET. A kór meghatározása. Történet és irodalom. Az utolsó évtizedben egy idült kóron sem munkálkodtak any­­nyit, s egy sem lett annyiszor felemlítve, mint a türdéses butaság. A számos tébolyda mindegyikében több orvos figyel meg hűdé­­ses betegeket, a­kik figyelmüket mindig újból lekötik. Egész az élet végéig kísérhetik ezeket, boncolhatják, és a megbetegedett szerve­ket szorgos górcsövi vizsgálatnak vethetik alája; csodálatos szorga­lommal történik ez, és ennek következtében már alig győzhető módon halmozódik az anyag mindenütt. És mi lett mindezen munka által elérve? Nyíltan meg­ kell vallanom — rendkívül kevés. Csak annyi lett elérve, hogy a kór­­boncztanilag egységes butaság valódi léte, ezen betegségnek mint saját lényegességű kórnak felfogása felett a kétségek mindinkább tért és követőket nyernek, és hogy mindinkább kiviláglik, hogy a búvároknak oly gyakran egymásnak ellentmondó adatai egymás mellett megférnek, és magukat kölcsönösen kiegészítik. Koszul választottnak látszhatnék a pillanat, hogy a hűdéses buta­ság tanának tudományos előadása adassák. Azon pillanatban, midőn a­ hűdéses butaság épületében minden gerenda ropog, meg akarom kísérteni abba az összes orvosokat még egyszer bevezetni. De a­ki hivatva van az új épületen dolgozni, annak az a házat még hiányai­ban ismerni kellett, hogy megtanulja, miről van szó, és mely hibák kerülendők el. És az összes orvosok érdekelve vannak az új építkezésnél, részt kell benne venniük; segítségük nélkül az elmekór-gyógyászok búvár­kodása hiú leend, ha a hűdéses butaság a legkülönbözőbb megbeteg Simon. Az elmebetegek agylágyulása. , 1

Next