Lőri Ede dr.: A garat, gége és légcső elváltozásai az emberi test különféle betegségeinél - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 48. (Budapest, 1885)
III. A légzőszervek betegségei
15. A PAJZSMIRIGY BETEGSÉGEI. 45 Golyvák nehéz munka vagy a fej lehajtása következtében is nagyobbakká lesznek, ez legtöbbnyire az eres golyváknál fordul elő. Ismerek néhány olyan beteget, kiknél minden egyes meghajlás alkalmával fulladó rohamok lépnek föl, úgy, hogy nem képesek harisnyájuk vagy czipőjük felhúzására vagy levetésére. Elég alkalmunk van kórházakban is észlelnünk oly betegeket, kik golyva következtében a légcsőnek összenyomás okozta szűkületében szenvednek és megerőltető munka folytán a legnagyobb fokú fulladás jeleivel vétetnek föl, de alig feküsznek néhány napig nyugodtan az ágyban, teljesen várakozó kezelés mellett is már minden fenyegető kórtünettől megszabadulnak. Ez úgy fokozza a szűkületet minden más ok is, mely a golyvában akár pangás, akár torlódás által bővérűséget teremt. Leggyakoribb complicatio- a szűkület alatt fekvő légző utak hurutja; hurutos baj azonban a szűkületben s a légcsőnek vagy gégének a szűkület fölött fekvő részeiben is gyakran fordulhat elő. A szűkület jelei a hozzájuk csatlakozó hurut következtében súlyosabbakká lesznek. A betegnek czélszerű magaviselete mellett a hurut legtöbb esetben már néhány nap múlva eltűnik, de ismételten észleltek eseteket, melyeknél a nagyfokú szűkülethez jött hurut gyorsan bekövetkező halálos vég okává vált. Max Connac (British medical Journal 1884.) esetet említ, melyben a pajzsmirigy gyors megnagyobbodása naponta ugyanazon órában lépett föl, mi a malária gyanúját keltette és valóban chinin adagolására a kóros tünet el is maradt. Bemme (Beiträge zur Kenntniss der Tracheostenosis per compressionem nebst Bemerkungen über Tracheostenosis im Allgemeinen Würzburger mediz. Zeitschrift Bnd. II.) a légcsőnek golyva által összenyomott helyei táján lévő nyákhártyában s a nyákhártya alatti kötőszövetben gyakran talált hypertrophiát, melyben némelykor a porczkörüli hártya s a porczgyűrűk is résztvettek, a légcső izomrétege azonban sohasem. Ugyanazon szerző más esetekben a légcsőporczok atrophiáját és zsíros elfajulását észlelte. Rose (Langenbecks Archiv Bnd. XXII.) is ezen utóbbi körülménynek tulajdonítja a golyva okozta halált. Ugyanis a támasztott gyuladás után a nyomást eszközlő golyva területén bekövetkezhetik a zsírosan elfajult légcsőporczoknak ellágyulása és felszívódása, minélfogva az ily módon hártyássá vált légcső falai bizonyos körülmények között (a nápaknak helyzetváltozása stb.) egymásra lapulnak, a levegőt teljesen elzárják s így fulladás által az illető egyénnek rögtöni halálát idézik elő. A légcső összenyomás okozta