Lőri Ede dr.: A garat, gége és légcső elváltozásai az emberi test különféle betegségeinél - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 48. (Budapest, 1885)

III. A légzőszervek betegségei

15. A PAJZSMIRIGY BETEGSÉGEI. 45 Golyvák nehéz munka vagy a fej lehajtása következtében is nagyobbakká lesznek, ez legtöbbnyire az eres golyváknál fordul elő. Ismerek néhány olyan beteget, kiknél minden egyes meghajlás alkal­mával fulladó rohamok lépnek föl, úgy, hogy nem képesek harisnyájuk vagy czipőjük felhúzására vagy levetésére. Elég alkalmunk van kórházakban is észlelnünk oly betegeket, kik golyva következtében a légcsőnek összenyomás okozta szűkületében szenvednek és megerőltető munka folytán a legnagyobb fokú fulladás jeleivel vétetnek föl, de alig feküsznek néhány napig nyugodtan az ágyban, teljesen várakozó kezelés mellett is már minden fenyegető kórtünettől megszabadulnak. Ez úgy fokozza a szűkületet minden más ok is, mely a golyvában akár pangás, akár torlódás által bővérűséget teremt. Leggyakoribb complicatio- a szűkület alatt fekvő légző utak hurutja; hurutos baj azonban a szűkületben s a légcsőnek vagy gégének a szűkület fölött fekvő részeiben is gyakran fordulhat elő. A szűkület jelei a hozzájuk csatlakozó hurut következtében súlyosabbakká lesznek. A betegnek czélszerű magaviselete mellett a hurut legtöbb esetben már néhány nap múlva eltűnik, de ismételten észleltek eseteket, melyeknél a nagyfokú szűkülethez jött hurut gyorsan bekövetkező halálos vég okává vált. Max Connac (British­ medical Journal 1884.) esetet említ, melyben a pajzsmirigy gyors megnagyobbodása naponta ugyanazon órában lépett föl, mi a malária gyanúját keltette és valóban chinin ada­golására a kóros tünet el is maradt. Bemme (Beiträge zur Kenntniss der Tracheostenosis per com­pressionem nebst Bemerkungen über Tracheostenosis im Allgemeinen Würzburger mediz. Zeitschrift Bnd. II.) a légcsőnek golyva által össze­nyomott helyei táján lévő nyákhártyában s a nyákhártya alatti kötő­szövetben gyakran talált hypertrophiát, melyben némelykor a porcz­­körüli hártya s a porczgyűrűk is résztvettek, a légcső izomrétege azon­ban sohasem. Ugyanazon szerző más esetekben a légcsőporczok atro­­ph­iáját és zsíros elfajulását észlelte. Rose (Langenbecks Archiv Bnd. XXII.) is ezen utóbbi körülménynek tulajdonítja a golyva okozta halált. Ugyanis a támasztott gyuladás után a nyomást eszközlő golyva terü­letén bekövetkezh­etik a zsírosan elfajult légcsőporczoknak ellágyulása és felszívódása, minélfogva az ily módon hártyássá vált légcső falai bizonyos körülmények között (a nápaknak helyzetváltozása stb.) egy­másra lapulnak, a levegőt teljesen elzárják s így fulladás által az illető egyénnek rögtöni halálát idézik elő. A légcső összenyomás okozta

Next