Sós József: A kórélettan tankönyve (Budapest, 1949)
II. Rész. Szervek kórtana - Egyéb szervek kórtana
sabb és minél merevebb az állás, az egyének annál nagyobb százalékánál észlelhető albuminuria. Ez atropin adásra megszűnik, tehát idegrendszeri kapcsolatai is vannak. Gyakran az orthostatikus hypotoniával együtt lép fel, illetőleg ugyanazokon az egyéneken észlelhető. Fuchs szerint az albuminuriáknak 22—25%-a orthostatikus. 10. Cardialis albuminuria. Végül vesebetegség nélkül albuminuria lép fel cardialis pangásos vese esetén. Ekkor a szívelégtelenség az oka, hogy a vesében pangás és ezt követően fehérje kiválasztása történik. 11. Ezeken a lehetőségeken kívül a vese betegsége vezet albuminuriához. A legjellegzetesebb az albuminuria a nephrosis kórképében, de természetesen a haemoglobinuria és hematuria eseteiben is fehérjét mutat ki a vizeletvizsgálat. Tehát nephritis esetében is van albuminuria. Az albuminuria létrejöttének tisztázásához elsősorban azt kell tudnunk, hogy milyen fehérje ürül ki. Már 1903-ban bizonyította Erden, hogy serum fehérje ürül a vizelettel (precipitin reakcióval kimutatható). Utána ezt vegyileg is bizonyították. Bár az albuminuriás fehérje nagyrészt a vérsavóból származik, többek vizsgálata szerint magának a vesének a sejtjeiből — elfajulás és szétesés után — is származik (Kellaway, Fischer, Davis, Williams, Korányi A., Hámori). Urán-mérgezéses vesék fiziológiás konyhasóval történő átáramoltatás után háromszor annyi ideig albuminuriások, mint a hasonló módon átáramoltatott normál vesék. Ez a vérsavó eredetű fehérjén kívül megjelenő veseeredetű részlet mellett szól. Az albuminuria közvetlen okára nézve két felfogás állt egymással szemben. Többek (Epstein, Munk, Koller, Tartinger) szerint az albuminuria oka a plasmafehérjék változása. Ez azonban nem vezetett közvetlenül albuminuriához, mert a nagyobb molekulájú fehérjék szaporodnak fel vesebajos plasmájában, a normál vese pedig csak a kis molekulájú fehérjét képes kiválasztani. Ebből is következik, hogy nemcsak extrarenalis, hanem renalis változás is történik. A serumfehérjék arányának változása inkább képzelhető el következménynek, mint oknak. Tudjuk, hogy a savófehérjéből 60—69% albumin, 26—39% globulin és 2—5% fibrinogen normál körülmények között. Ha az albumin rovására a másik kettő szaporodik, albuminuria következik be. Ez a hematogen fehérjevizelési elmélet volt. Ezzel szemben Kylin azt állította, hogy az ultrafilter glomerulus romlik úgy, hogy fehérje áteresztővé válik. Ez ellen viszont érvként hozták fel, hogy az albumin-globulin arány más a vérsavóban és a vizeletben. A kérdésben döntő volt Rusznyák és munkatársai vizsgálata. Átáramoltatott normál kutyavese nem választ ki fehérjét sem egészséges, sem nephrosisos egyéntől vett vérből. Viszont mérgezett kutyavese átengedi a fehérjét nemcsak nephrosisos, hanem normális vérből is. A vizsgálat tehát a savófehérjékről a veseműködés változására tereli a hangsúlyt. A fehérjevizelés nem a plasmafehérjék változásának, hanem a vesefilter változásának eredménye. Döntő volt Brull kísérlete is : Nephritises kutya vérével normál kutya vesét átáramoltatott és albumin-mentes vizeletet nyert. Nephritises kutya veséje viszont a normál kutya véréből is fehérjét választott ki. A kísérlet keresztezett vérkeringéssel történt. A fehérje azonban nem filtrálással, hanem aktív sekrécióval kerül a vizeletbe ; ez magyarázza a frakciók más arányát a vizeletben és vérben. Bayliss és társai látták, hogy a normál vese haemoglobint, zselatint, Bence-Jones-fehérjét kiválaszt. Kimutatták, hogy minden fehérjét kiválaszthat, melynek móló súlya 67.000-nél kisebb. A zsela- Plasmában 7 •’ 6 5 ■■ 4 3 ' 2 1',/* 02 W///,globulin/^ '///// //////, fibrinogen 35 /'/ */ // *'/'/. ''// ////////, globulin^ 77. ábra. Vérsavó fehérjének mennyisége normál és vesebeteg egyénben. Az oszlopokban levő szám azt jelenti, hogy a fehérjéken belül milyen a %-os megoszlás.