Magyar Imre - Petrányi Gyula: A belgyógyászat alapvonalai III.-IV. (Budapest, 1949)
A légzőszervek betegségei. írta : PETRÁNYI GYULA. Pathophysiologiai áttekintés. Functionális szempontból a légzőszervekben három rész különböztethető meg: 1. a légutak: a külső levegőt a légzőfelületre elvezető csőrendszer. 2. légzőfelület: alveoláris structurává tömörült légzőhám és kisvérköri capillarisok. 3. a légzőszervek váza: a) külső váz: csontos-izmos mellkas, mely a légzőmozgásokat végzi, b) belső váz (interstitium), mely a tüdőben reticularis és rugalmas rostokból, a bronchusokban ezenkívül még sima izmokból és porcból áll, c) a mellkast belülről és a tüdőket kívülről befedő mellhártya. A légutak: az orr-garat-gége-légcső-hörgök csőrendszere köti össze a külső atmosphaerás levegőt a légtófelülettel, az alveolaris légtérrel. Légtartalma kb. 140 ccm, melyet holttérnek szokás nevezni, mert az ezt kitöltő levegő mennyiség nem jut érintkezésbe a légzőfelülettel, tehát nem vesz részt a légzésben. Ütközőül, átmenetül szolgál az atmosphaerás és alveolaris levegő között. Az orr a levegő felvétel természetes testnyílása, az orron áthaladó, a melléküregek levegőjével keveredő levegő felmelegszik (a kagylók úgy viselkednek, mint radiátorlemezek), párában gazdagabb lesz, örvénylése közben a nedves nyálkahártyára durvább portartalma lerakódik, kicsapódik és így a légutakon lefelé haladva a légzőfelület számára mintegy előkészítődik. A száj csak szükségútja a légzésnek (tágabb kapu). A szájgarat közös útja a levegőnek és tápláléknak. Nyeléskor a légutakat a tápláléktól reflex-automatismus útján az orr garat felé a lágy szájpad, a gége felé a gégefedő zárja el. A garat rendkívül bő nyirokszövettel rendelkezik (Waldeyer-féle lymphaticus torokgyűrű), melynek fő részei: a tonsilla pharyngea, -tubaria, -palatino, -lingualis. A gége a légutakat két részre osztja: felső (orr, meléküregek, garat) és alsój. (trachea, bronchusok) légutakra. A légutak legszűkebb teljes keresztmetszete a gégében a hangrés (rima glottidis). A hangszalagok állásuk szerint különböző szűkületet képeznek és ellenállást jelentenek légzéskor a légáram útjában. Szűkületen, szűk résen kellő nyomással átáramló levegő örvény képződés által rezgésbe jön, hangot ad. Ez a sípoló hang keletkezhet bárhol a légutakban, ahol szűkület támad. Physiologiásan akaratlagos innervatiora keletkezik hang a gégében, a hangszalagok megfelelőre beállított tágassága mellett, melyet azután a felső légutak és a száj resonatorként óriási mértékben befolyásolnak. A légutakban bárhol támadó pathologiás szil .