Antiquitas Hungarica 2. (1948)

Erdélyi Gizella: Antik emlékek egy magyar gyűjteményből

voltak számára antik tárgyai, szinte köteleznek rá, hogy ezeket az emlékeket, amelyek az ostrom következtében részben elpusztultak vagy szétszóródtak, legalább így összefoglaljuk és megörökítsük ebben a rövid áttekintésben. Hekler említett listája és a jegyzőkönyveiben elszórtan található följegyzések igen értékesek a tárgyak eredete és meghatározása szempontjából. Szűk­szavúságuk azonban többnyire csak az általános kiindulást teszi lehetővé. Bővebben csupán a fehéralapú lekythosról és az attikai fogadalmi dombor­műről ír. Az üvegportrét 1937-ben az Archaeológiai Értesítőben ismertettem, a márvány Poseidonfej közzétételét pedig még 1939-ben Hekler irányítása nyomán készítettem elő. 1. Egyiptomi fejecske. Márvány. (1—2. kép) Magassága 9­8 cm. A koponya felül, a homlok fölött és hátul egyenes vonalban le van vágva. A homlokot széles pánt zárja le, mely alatt kendő nyoma látszik. A fülek nincsenek ábrázolva. Két oldalt, a halánték mögött lévő bemélyedés valószínűleg modern felerősítésre szolgált. Az arc felülete sértetlen, csak a lezáró szalag széle tört le jobbról. A fejecske Hekler meghatározása szerint a saisi korból származik (Kr. e. 7 — 6. század). Ennek a késői kornak művészi termékeit vonalveze­tésben és a lágyan egymásba olvadó formák kezelésében puha szépségre való törekvés jellemzi.­ A mi fejecskénk is a maga finoman és szinte lehelet­­szerű gyöngédséggel kidolgozott formáival jól beleillik ennek a művészi iránynak képviselői közé, amely tudatosan igazodik korábbi, főként a régi birodalom idejéből származó mintaképekhez. Ezzel a hagyomány által megszentelt művészi formák iránti érdeklődéssel függ össze, hogy ebben a korszakban nagy számban keletkeznek tanulmányi modellek, amelyek a kánon szigorú törvényei szerint többé-kevésbbé kidolgozva, mintaképül szolgáltak a műtermekben a tanítványoknak.­ Ily tanulmányi modelleket nagyszámban őriz a Kairói Múzeum, de találunk példányokat Berlinben és Kopenhágában is.3 Minden valószínűség szerint a mi fejecskénk is ilyen kőfaragó-modell volt.4 Stílusában az egyik berlini királyfej-modellel, maszk­szerű jellegében azonban az egyik kairói, stílusban egyébként teljesen eltérő példánnyal áll közeli rokonságban.5­2. Egyiptomi férfi-képmás. Stukkó. Valószínűleg Gebei Tunah-ból, a Hermapolis Magna-nak nevezett sírhelyről származik. (3 — 4. kép) Magassága 19 cm. A fölfelé tekintő, hátrahajló fej rövidre nyírt sűrű hajában keskeny babérkoszorú. A fül elhelyezése helytelen, arányaiban is elhibázott. A nyak letört. A fejet több rétegben felrakott, legnagyobbrészt lepattogzott festés borítja, melyben a fekete és a vörös szín játszik főszerepet. Az arc, amelyen helyenként szürkés alapszínnyomok is maradtak, vörösesbarna. A dús, göndör haj, a szemöldök, a szem­ 1 V. ö. Maspera, Geschichte der Kunst in Ägypten, 251 skk. Lásd főként a 465. képet. — Braested, Geschichte Ägyptens, 300 sk. 2 Erman—Ranke, Ägypten und ägyptisches Leben im Altertum, 501 sk. — Schäfer—Andrae, Die Kunst des alten Orients, 120. — Anthes, Ägyptische Bildwerke ringsum den Grünen Kopf. Arch. Anz. 1939. 376 skk. V. ö. főként 387 skk. 3 Edgar, Sculptors’ Studies, Le Caire, 1906. — Ranke, Ägyptische Abteilung. Schulstücke und Modelle von Bildhauern. Amtliche Berichte, 30. 1908. 39 skk. —­­Mogensen, La Collection Egyptienne, La Glyptothéque Ny Carlsberg, 256 skk. 4 Ezt a meghatározást Dobrovits Aladárnak köszönöm. 5 Amtliche Berichte, 30, 1908, 40, 21. kép. — Edgar, Studies, 33, 367 sz.

Next