Kalauz - A közmiveltség és irodalom terén, 1865 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1865-01-15 / 1. szám
3 Ez utóbb nevezett követségei előtt írta végrendeletébe ama nevezetes sorokat, melyek kevés de erőteljes szavakban fennkölt lelkületét, tiszta keresztény vallásos érzelmeit eléggé tanúsítják : „nekem, ha meghalok, fényes temetést senki ne rendezzen, érettem misét senki ne mondjon. Pénzemből segítsetek a szegények kórházán, én megelégszem ha elnyugodhatom az úrban. 4) Dr. Lányi helyes megjegyzése szerint azok sorába, kiket a vallás javítási vihar, a hitmozgalmaknak árja magával ragadott, de el nem buktak, valószínűleg Verancsics is fiatalabb korában tartozott, mint ezt a fenntebb említett végrendeleti szavai is tanúsítják., — 1530. őszszel haza került követségi útjából a harminczkét éves férfiú, tapasztalásban gazdag, mint János király udvarában csak kevesen, ismeretekben oly gazdag, mint akkor Budán, Nagyváradon és Giyulafehérvárott János király kormányának székhelyein senki. Verancsics szép férfiú volt, már külseje is magán viselé szép, szelíd s mélyen érző lelkének nyomait, mely mindenkit maga iránt hódított meg, magas homlokáról ész, szemeiből szelídség, nyájasság sugároztak. Ez időben történhetett, hogy — miként történetíróink majdnem mindegyike említi — bizonyos Orsolya nevű széplelkű nővel titkon házasságra lépett, mely lépése mikor köztudomásúvá lön, a nagybátyja Statileo haragját és egy püspökség elvesztését vonta maga után, melylyel János király éppen akkor megjutalmazni akarta hív pártfelét. Aközben, míg Verancsics Franczia és Angolországban János király érdekében működött, a hazában rövid megszakadással folyt a vérengző polgárháború. János és Ferdinánd véres haláltusáiba beleszóltak a török romboló ágyúi. János király iparkodik ugyan Brodarics által Bécsben Ferdinanddal egyezésre lépni, de mivel Verancsics leveleinek néhánya Ferdinand kezébe jutott, és hívei Slavoniában elfogták a franczia és angol udvar követeit, az alkudozásból mi sem jön. . . Mindazonáltal utóbb 1538-ban febr. 24-én tizenkétévi villongások után Zápolya és Ferdinand békét kötöttek, a béke negyvenkét pontját előadni nem e sorok feladata. Elég legyen megemlítenünk , hogy mikor e szerződés következtében Szolimán újabb hadviseléshez készült Magyarország ellen, a hadsereg szervezésben legtöbbet fáradott Verancsics Antal, úgy, hogy aug. 9-dikéről írt levelében tudósíthatta a királyt, miként közel százezer főre menend a hadsereg ereje, hahogy a Ferdinándtól ígért segély csapatok el nem késnek. János királynak 1540-ben július 23-án történt halála után Verancsics Antal ugyanazon hévvel ragaszkodott annak hitvese Isabella és fia Zsigmond Jánoshoz, ugyanazon kitartás, erélyveszélyességgel szolgálta ezek ügyét, mint János királyét. A történet írva hagyta róla, hogy kilenczszer volt a lengyel király udvarában követül Isabella részéről. Történt azonban, hogy Verancsics Martinuzzival, Isabella és Zsigmond János mindenható tanácsnokával meghasonlott, készséggel elhiszszük egyszersmind szavát ha mondja, hogy a török barátság nem volt ínyére, azért elhagyván az erdélyi udvart Olaszországba vonult, honnan 1549-ben visszatért s azon reményben, hogy a következő évre Pozsonyba hirdetett országgyűlésre sereglendő urak a törökök, németek, olaszok s spanyolok által egyaránt dúlt s pusztított haza bajait orvosolni fogják, Ferdinand pártjára állott, ki a nagy férfiú fényes tehetségeit méltányolván, 1553-ban pécsi püspöknek nevezte ki, ámbár ekkor még nem volt felszentelt áldozat. Fessler úgy hiszi, hogy csak 1561-ben, mikor már négy évig egri püspök volt, életének 57-dik évében Bécsben Oláh Miklós által szenteltetett pappá és püspökké, noha vannak, kik felszenteltetését több évvel előbbre teszik, de misét még ekkor sem mondott volt. Míg előbb 1552-ben Verancsics is, mint pornói apát szinte azon tizenhat tanú közt volt, kik a Martinuzzi-féle perben kihallgattattak, melyet a pápa elrendelt s négy bibornok vezetésére bízott, a perbeli irományok 1555-ben tétettek közzé, melyek szerint Ferdinand vezére Castaldo s többen, kik Martinuzzi meggyilkoltatását akár tanácsolták akár végrehajtották, az egyházi fenyíték alól felmentettek. Küncz Antal. s) „Miki, si moriar pompus sepublicales aut missus fieri vdo ut lap. Hospitale pauperum iuvetur. Ego contentus ero, si in Domino moriar. . .Fortis Albert „Voyage en Caliuatie ■ czimü munkájában, utána Fys.Jer. Pray s újabb történetíróink mindnyájan, Dr. Lányi „Magyarföldegyház történetei”ben szinte említik a végrendelet tartalmát, a szövegben Jezalay László fordítása után adtuk A sajtóhibák kérdéséhez. Már a „Kritikai Lapok“ is foglalkoztak e kérdéssel, azonban, úgy látszik, a „sajtóhibákkal“is, melyek már annyi vitákra is adtak alkalmat, úgy vagyunk mint az emberrel; ennek úgy mint a nyomásnak (sajtónak) mindig lesznek hibái. De mi a jelszóval tartunk : „a roszat ki kell irtani.“ A „M. S.“ 292-dik számú tárczájában egy czikket közölt a sajtóhibákról „egy öreg nyomdász“ aláírássa. Valódi hévvel ragadok meg minden sort, mely a közönyös nyomdász tömegből ered, köszönetet szavazok az illető szerkesztő urnak, ki a nyomdászat ügyének tért enged lapjában, addig is legalább, míg a magyar nyomdász is szakorgánummal rendelkezhetik. A szóban levő czikk míg egyrészről a sajtóhibák kérdését tárgyalja, másrészt szorosan érinti a nyomdászatot. S én azt hiszem, hogy az olvasó se veszi rész néven, ha néha egy pár sort a lángeszű és új világot teremtett Guttenberg szolgáiról eléje vezetünk, épen úgy, amint az is érdekli tán, hogy hát