Kalauz - A közmiveltség és irodalom terén, 1865 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1865-01-15 / 1. szám

3 Ez utóbb nevezett követségei előtt írta végren­deletébe ama nevezetes sorokat, melyek kevés de erő­teljes szavakban fennkölt lelkületét, tiszta keresztény vallásos érzelmeit eléggé tanúsítják : „nekem, ha meghalok, fényes temetést senki ne rendezzen, éret­tem misét senki ne mondjon. Pénzemből segítsetek a szegények kórházán, én megelégszem ha elnyugodha­­tom­ az úrban. 4) Dr. Lányi helyes megjegyzése sze­rint azok sorába, kiket a vallás javítási vihar, a hit­mozgalmaknak árja magával ragadott, de el nem buk­tak, valószínűleg Verancsics is fiatalabb korában tar­tozott, mint ezt a fenntebb említett végrendeleti szavai is tanúsítják., — 1530. őszszel haza került követségi útjából a harminczkét éves férfiú, tapasztalásban gaz­dag, mint János király udvarában csak kevesen, isme­retekben oly gazdag, mint akkor Budán, Nagyváradon és Giyulafehérvárott János király kormányának szék­helyein senki. Verancsics szép férfiú volt, már külseje is magán viselé szép, szelíd s mélyen érző lelkének nyomait, mely mindenkit maga iránt hódított meg, magas hom­lokáról ész, szemeiből szelídség, nyájasság sugároztak. Ez időben történhetett, hogy — miként történetíróink majd­nem mindegyike említi — bizonyos Orsolya nevű széplelkű­ nővel titkon házasságra lépett, mely lépése mikor köztudomásúvá lön, a nagybátyja Statileo ha­ragját és egy püspökség elvesztését vonta maga után, melylyel János király éppen akkor megjutalmazni akarta hív pártfelét. Aközben, m­íg Verancsics Franczia és Angolor­­szágban János király érdekében működött, a hazában rövid megszakadással folyt a vérengző polgárháború. János és Ferdinánd véres haláltusáiba bele­szóltak a török romboló ágyúi. János király iparkodik ugyan Broda­rics által Bécsben Ferdinanddal egyezésre lépni, de mivel Verancsics leveleinek néhánya Ferdinand ke­zébe jutott, és hívei Slavoniában elfogták a franczia és angol udvar követeit, az alkudozásból mi sem jön. . . Mindazonáltal utóbb 1538-ban febr. 24-én tizenkétévi villongások után Zápolya és Ferdinand békét kötöttek, a béke negyvenkét pontját előadni nem e sorok feladata. Elég legyen megemlítenünk , hogy mikor e szerződés következtében Szolimán újabb hadviseléshez készült Magyarország ellen, a hadsereg szervezésben legtöbbet fáradott Verancsics Antal, úgy, hogy aug. 9-dikéről írt levelében tudósíthatta a királyt, miként közel százezer főre menend a hadsereg ereje, hahogy a Fer­dinánd­tól ígért segély csapatok el nem késnek. János királynak 1540-ben július 23-án történt halála után Verancsics Antal ugyanazon hévvel ra­gaszkodott annak hitvese Isabella és fia Zsigmond Jánoshoz, ugyanazon kitartás, erély­v­eszélyességgel szolgálta ezek ügyét, mint János királyét. A történet írva hagyta róla, hogy kilenczszer volt a lengyel ki­rály udvarában követül Isabella részéről. Történt azon­ban, hogy Verancsics Martinuzzival, Isabella és Zsig­mond János mindenható tanácsnokával meghasonlott, készséggel elhiszszük egyszersmind szavát ha mondja, hogy a török barátság nem volt ínyére, azért elhagy­ván az erdélyi udvart Olaszországba vonult, honnan 1549-ben visszatért s azon reményben, hogy a követ­kező évre Pozsonyba hirdetett országgyűlésre sereg­­lendő urak a törökök, németek, olaszok s spanyolok által egyaránt dúlt s pusztított haza bajait orvosolni fogják, Ferdinand pártjára állott, ki a nagy férfiú fényes tehetségeit méltányolván, 1553-ban pécsi püs­pöknek nevezte ki, ámbár ekkor még nem volt fel­szentelt áldozat. Fessler úgy hiszi, hogy csak 1561-ben, mikor már négy évig egri püspök volt, életének 57-dik évében Bécsben Oláh Miklós által szenteltetett pappá és püspökké, noha vannak, kik felszenteltetését több évvel előbbre teszik, de misét még ekkor sem mon­dott volt. Míg előbb 1552-ben Verancsics is, mint pornói apát szinte azon tizenhat tanú közt volt, kik a Martinuzzi-féle perben kihallgattattak, melyet a pápa elrendelt s négy bibornok vezetésére bízott, a perbeli irományok 1555-ben tétettek közzé, melyek szerint Ferdinand vezére Castaldo s többen, kik Mar­­tinuzzi meggyilkoltatását akár tanácsolták akár vég­rehajtották, az egyházi fenyíték alól felmentettek. K­ü­nc­z Antal. s) „Miki, si moriar pompus sepub­licales aut missus fieri vd­o ut lap. Hospitale pauperum iuvetur. Ego contentus ero, si in Domino m­oriar. . .Fortis Albert „Voyage en Caliua­­tie ■ czimü munkájában, utá­na Fys.Jer. Pray s újabb tör­ténetíróink mindnyájan, Dr. Lányi „Magyarföld­egyház történetei”ben szinte említik a végrendelet tartalmát, a szövegben Jezalay László fordítása után adtuk A sajtóhibák kérdéséhez. Már a „Kritikai Lapok“ is foglalkoztak e kérdéssel, azonban, úgy látszik, a „sajtó­hibákkal“is, melyek már annyi vitákra is adtak alkalmat, úgy vagyunk mint az emberrel; ennek úgy mint a nyomásnak (saj­tónak) mindig lesznek hibái. De mi a jelszóval tar­tunk : „a roszat ki kell irtani.“ A „M. S.“ 292-dik számú tárczájában egy czik­­ket közölt a sajtóhibákról „egy öreg nyomdász“ alá­írássa­­. Valódi hévvel ragadok meg minden sort, mely a közönyös nyomdász tömegből ered, köszönetet sza­vazok az illető szerkesztő urnak, ki a nyomdászat ügyé­nek tért enged lapjában, addig is legalább, míg a magyar nyomdász is szak­orgánummal rendelkezhetik. A szóban levő czikk míg egyrészről a sajtó­­hibák­ kérdését tárgyalja, másrészt szorosan érinti a nyomdászatot. S én azt hiszem, hogy az olvasó se veszi rész néven, ha néha egy pár sort a lángeszű és új világot teremtett Guttenberg szolgáiról eléje ve­zetünk, épen úgy, a­mint az is érdekli tán, hogy hát

Next