XVI. századbeli magyar költők művei 6. kötet 1560-1566 - Régi magyar költők tára 7. (Budapest, 1912)
Jegyzetek
NÉMETI FERENC. 369 a Németi számára készítette, amint a versfők mutatják: URAMNAK NÉMETINEK ÉNEKÖMS. Ennek az utolsó versszakában ez van: «Szent Dávid az Soltár köny(v)ben Absolon fia előtt futtában így könyörge mint írván vagyon.» Szinte hajlandók volnánk ebben is valami célzatosságot keresni, t. i. ez csakhamar azután készült, hogy Németi Hadadnál vereséget, szenvedett s üldözői (sógora) elől futtában Szent Jóbig meg sem állt. Németinek három éneke maradt ránk, mind a három zsoltárfordítás. I. Az első a XLIV. zsoltár fordítása. Legrégibb ismert kiadása az 1566-iki váradi énekeskönyv 63—8. lapján jelent meg e címfelirattal: EX PSALMO DEVS AVRIBVS. Ez a Vágatában a XLIII. Psalmus kezdete s így azt is mutatja, hogy Németi a Vulgatából fordította. Az első strófa az ének keletkezését és tartalmát jelzi, tehát tulajdonképpen csak a második versszakkal kezdődik. Ezt hallottuk Uram régtől fogva s elég híven követi az eredetit. Megvan a Szegedi Gergely 1569-iki Énekeskönyvében is. A versfők elejéből NÉMETI FERENC név jő ki, (a többi betűk nem adnak értelmes szavakat). II. A második a LXXVII. Psalmus fordítása (Vulg. LXXVL). Címfelirata a váradi kiadásban : SZENT DAVIDNAC 77. SOLTARANAC ad notam, Magasztalak (így) en Istenem. (80.1.) Ez hibátlanabb nótajelzés (v. ö. váradi Ék. 182.1., Szegedi G. 189. 1. között 1559-ben szerzett énekkel), mint az, ami itt kiadásunkban nótául áll (t. i. valószínűen sajtóhibából egy szótaggal hosszabb). Úgy látszik, hogy Szilády, mikor ezt lenyomatta, még nem ismerte a váradi Énekeskönyvet s Bornemiszát követte, ahol a cím: LXXVII. Psalmus. Voce mea ad Dominum damavi. Notaja Magasztallyac (így) az én Istenem (1. CXIII. (СХР) 1.) Megvan Szegedinél is a 49. lapon. Versfők AS NEMETI FERENC ENEKE ANMHA. III. A harmadik a CXLV. Psalmus fordítása. A váradi Énekesk. 103. lapján «PSAL 144 öröc Attia Isten men», címmel. Szegedi Ék. 73. 1. (PSALMUS CXLIIII címmel). A jelen kiadás címfeliratából látjuk, hogy szövegünk a Bornemisza Énekeskönyvéből (CXXXb (CXXIXb) való. Szilády említi (BMKT. V. 345 v. o. 85. 1.), hogy Sztárai XXIX. zsoltára felett ez ének kezdete áll nótául, valószínű, hogy ez a nótajelzés nem Sztáraitól, hanem Bornemiszától ered. A versfők : NOVM(Novum) OPVS (OPUS) FRANCISCI NÉMETI. RÉGI M. KÖLTŐK TÁRA. VII.