XVI. századbeli magyar költők művei 6. kötet 1560-1566 - Régi magyar költők tára 7. (Budapest, 1912)

Jegyzetek

NÉMETI FERENC. 369 a Németi számára készítette, amint a versfők mutatják: URAM­­NAK NÉMETINEK ÉNEKÖMS. Ennek az utolsó versszakában ez van: «Szent Dávid az Soltár köny(v)ben Absolon fia előtt futtá­ban így könyörge mint írván vagyon.» Szinte hajlandók volnánk ebben is valami célzatosságot keresni, t. i. ez csakhamar azután készült, hogy Németi Hadadnál vereséget, szenvedett s üldözői (sógora) elől futtában Szent Jóbig meg sem állt. Németinek három éneke maradt ránk, mind a három zsoltár­­fordítás. I. Az első a XLIV. zsoltár fordítása. Legrégibb ismert kiadása az 1566-iki váradi énekeskönyv 63—8. lapján jelent meg e címfelirattal: EX PSALMO DEVS AVRIBVS. Ez a Vágatá­ban a XLIII. Psalmus kezdete s így azt is mutatja, hogy Németi a Vulgatából fordította. Az első strófa az ének keletkezését és tartalmát jelzi, tehát tulajdonképpen csak a második versszakkal kezdődik. Ezt hallottuk Uram régtől fogva s elég híven követi az eredetit. Megvan a Szegedi Gergely 1569-iki Énekeskönyvé­ben is. A versfők elejéből NÉMETI FERENC név jő ki, (a többi betűk nem adnak értelmes szavakat). II. A második a LXXVII. Psalmus fordítása (Vulg. LXXVL). Címfelirata a váradi kiadásban : SZENT DAVIDNAC 77. SOLTA­­RANAC ad notam, Magasztalak (így) en Istenem. (80.1.) Ez hibát­lanabb nótajelzés (v. ö. váradi Ék. 182.1., Szegedi G. 189. 1. között 1559-ben szerzett énekkel), mint az, ami itt kiadásunkban nótául áll (t. i. valószínűen sajtóhibából egy szótaggal hosszabb). Úgy látszik, hogy Szilády, mikor ezt lenyomatta, még nem ismerte a váradi Énekeskönyve­t s Bornemiszát követte, ahol a cím: LXXVII. Psalmus. Voce mea ad Dominum d­amavi. Notaja Magasztallyac (így) az én Istenem (1. CXIII. (СХР) 1.) Megvan Szegedinél is a 49. lapon. Versfők AS NEMETI FERENC ENEKE ANMHA. III. A harmadik a CXLV. Psalmus fordítása. A váradi Éne­­kesk. 103. lapján «PSAL 144 öröc Attia Isten men», címmel. Szegedi Ék. 73. 1. (PSALMUS CXLIIII címmel). A jelen kiadás címfeliratából látjuk, hogy szövegünk a Bornemisza Énekesköny­vé­ből (CXXXb (CXXIXb) való. Szilády említi (BMKT. V. 345 v. o. 85. 1.), hogy Sztárai XXIX. zsoltára felett ez ének kezdete áll nótául, valószínű, hogy ez a nótajelzés nem Sztáraitól, hanem Bornemiszától ered. A versfők : NOVM(Novum) OPVS (OPUS) FRANCISCI NÉMETI. RÉGI M. KÖLTŐK TÁRA. VII.

Next