Régi magyar codexek: Festetics codex, Pozsonyi codex, Keszthelyi codex, Miskolczi töredék - Nyelvemléktár 13. (Budapest, 1885)
Előszó
ELŐSZÓ. A Nyelvemléktár ХШ. kötete négy oly régi magyar kéziratot közöl, melyek közül csak kettőből, a Festetics és Keszthelyi Codex - ből, jelentek meg némi mutatványok maira változtatott helyesirással Toldy Ferencznél (Az ő - középk. magy. irod. története. 2. köt. Példatár.) és Szilágyi Áronnál (Régi magy. költők tára I. köt.), egy pedig, a Miskolczi Töredék, csak három évvel ezelőtt lett ismeretessé. A második helyen állót, a Pozsonyi Codexet, csak másolatából adhattam, mivel eredetije fájdalom már több éve eltűnt s mind ez ideig nem került elé. A kiadás az eddigi eljárás szerint készült. Az eredetiek itt is mint az előbbi kötetekben, amennyire nyomtatásban lehetséges, minden változtatás nélkül, még íráshibáikban is híven vannak közölve. Ezúttal is az eredetinek végződő lapját i, kezdődő lapját pedig a lapszélre tett vastag szám jelöli; olvashatatlan vagy kétes olvasató szó mellett (?) van; az olvasható törlések szögletes rekeszeibe vannak foglalva, az olvashatatlanokat [?] pótolja; az üresen hagyott helyeket [] mutatja; a nyomtatásban föl nem tüntethető rövidítések dőlt betűkkel, a szentírásbeli versek berekesztett dőlt számokkal, az eredetiekben vörössel írott fölírások és egyéb effélék ritkított betűkkel vannak jelölve. Az ábrások közül a c csak a Miskolczi Töredékben fordul elő s némileg hasonló az L-hez. Az ö mindenütt 9 alakú, az u, v, w, felül jobbról vonásos u, v, w; az ů az első helyen közölt Festetics Codexben rendesen egy, a többiben két pontot visel, de gyakran pusztaiul az aa, õе, oo kettőzések második betűje a Festetics Codexben nem ritkán az elsőnek nem melléje, hanem föléje van írva, ugyan e codexben sokszor az r is a sor fölött áll, sőt néha még az r is. Már most nézzük a közölt nyelvemlékeket tüzetesebben.