Régi magyar codexek: Festetics codex, Pozsonyi codex, Keszthelyi codex, Miskolczi töredék - Nyelvemléktár 13. (Budapest, 1885)

Előszó

ELŐSZÓ. A Nyelvemléktár ХШ. kötete négy oly régi magyar kéziratot közöl, melyek közül csak kettőből, a Festetics és Keszthelyi Codex - ből, jelentek meg némi mutatványok maira változtatott helyesirással Toldy Ferencznél (Az ő - középk. magy. irod. története. 2. köt. Példatár.) és Szilágyi Áronnál (Régi magy. költők tára I. köt.), egy pedig, a Miskolczi Töredék, csak három évvel ezelőtt lett ismeretessé. A második helyen állót, a Pozsonyi Codexet, csak másolatából adhat­tam, mivel eredetije fájdalom már több éve eltűnt s mind ez ideig nem került elé. A kiadás az eddigi eljárás szerint készült. Az erede­tiek itt is mint az előbbi kötetekben, a­mennyire nyomtatásban lehetséges, minden változtatás nélkül, még íráshibáikban is híven vannak közölve. Ezúttal is az eredetinek végződő lapját i­, kezdődő lapját pedig a lapszélre tett vastag szám jelöli; olvashatatlan vagy kétes olvasató szó mellett (?) van; az olvasható törlések szögletes rekesz­eibe vannak foglalva, az olvashatatlanokat [?] pótolja; az üresen hagyott helyeket [] mutatja; a nyomtatásban föl nem tüntethető rövidítések dőlt betűkkel, a szentírásbeli versek bere­­kesztett dőlt számokkal, az eredetiekben vörössel írott fölírások és egyéb effélék ritkított betűkkel vannak jelölve. Az ábrások közül a c csak a Miskolczi Töredékben fordul elő s némileg hasonló az L-hez. Az ö mindenütt 9 alakú, az u, v, w, felül jobbról vonásos u, v, w; az ů az első helyen közölt Festetics Codexben ren­desen egy, a többiben két pontot visel, de gyakran pusztaiul az aa, õе, oo kettőzések második betűje a Festetics Codexben nem ritkán az elsőnek nem melléje, hanem föléje van írva, ugyan e codexben sok­szor az r is a sor fölött áll, sőt néha még az r is. Már most nézzük a közölt nyelvemlékeket tüzetesebben.

Next