Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1863-11-22 / 21. szám
482 értelmiség és erkölcsiség országa, itt az állatiság, mély tudatlanság s bűnök borzasztó tanyája. És azon lépcső, melyen amaz kezdődik, messze, igen messze van emettől, s nemzedékeknek kell lehunyni, mig ez máskép leend. Csak akkor, ha mindezt az ember saját szemeivel látja, értheti valóban Eugéne Sue hires Mystéres de Paris-ját. Csak akkor látja a nagy ellentéteket ezen roppant világvárosban, dans ce Paris plein d’or et de misére, mint Béranger mondja. Igaz, hogy most a nép érdekében igen sok történik, s a jelen kormány bölcsesége mindent végbe visz, hogy a párisi nép nyomorait enyhitse, egészségét megóvja, éhségét elűzze s karjait foglalkoztassa. Egész utczákat láthatni lerombolva s több helyen azt hinnéd, hogy valami földrengés szomorú eredményei fekszenek előtted. Másutt uj házsorok emelkednek egyenes vonalban s széles utczákká alakítva. Páris egészen új alakot ölt magára. Ki Párist ezelőtt néhány évvel látta, most meglepetve látja azon roppant változásokat, melyek itt néhány év alatt, mintegy varázsvessző által előidézve történtek, s nem ismer a régi városra. Azonban ez újjáalakításnak is megvannak a maga rész oldalai s kedvetlenségei. Mindezen régi lakásokból ugyanis, melyek ezer meg ezer embernek szolgáltak menhelyül, a lakosok kénytelenek kivándorolni és sokszor szinte oly rész lakásokba s távolabb helyekre költözni, még inkább összeszorulni s még többet nélkülözni. Vannak Párisban helyek, hol ezer fát alig lehetne elültetni, s hol mégis több mint másfélezer ember lakik. Ide járul még, hogy az utczák ezen szélesbitéses egyenes vonalban vitelére sok helyt kertek használtattak fel, melyek pedig a párisi levegő tisztítására s javítására lényeges hatással voltak s árnyékul szolgáltak a mellett a rekkenő hőség ellen. Mindez hát, ha a pillanatnyi szükség igényeinek megfelel is, de az alsóbb néposztály emelésére igen csekély hatással van. Egyébiránt mindenki tudja, hogy Páris újraépítésében a császári politikának három titkos czélja van. Egyik az, hogy nagyszerű építmények, pompás templomok és színházak s egy valóban bámulatot érdemlő fényes városnak csaknem újból építése által nevét örökítse. Másik az, hogy az utczák szélesbitése s egyenes vonalban vitele s a főutczák macadamirozása által lehetlenné tegye a barrikádokat, egyszersmind pedig, az általa feltalált vontcsövű ágyuk szabad működése által, azonnal minden felkelést lecsilapíthasson. Harmadik az, hogy a munkás kezeket folytonos foglalkozásban tartsa s ez által a munkabéreket mesterségesen nevelje. És a ki ebben kételkedik, meggyőződhetik a Szajna praefectusának Hausmann urnak nyilatkozatából. Mindezen nagyszerű épületek s pompás utczák rendeltetése — igy szóla ő —■ nem az, hogy Párisból egy a szép művészetekben bujálkodó város , (une ville luxurieuse des beaux arts) legyen, hanem hogy abból, az új terv szerint, egy a belső ellenség elleni védelemre alkalmatos erősség készíttessék. Mennyibe került eddig Párisnak ezen újjá alakítása, kitűnik a következendőkből. 1852-től 1861 végéig Páris szépítésére s újra építésére, hová a most teljesen bevégzett Louvre s a Bois de Boulogne újjáalakítása is tartozik, — a status 150, a város maga pedig 225, és így a status és város összesen 375 millió frankot adtak ki. Csak a Bois de Boulogne újjá alakítása a statusnak 2 %, a városnak pedig 4 % millió frankba került. A császári kormány által megkezdett vállalat maga után ragadta a speculánsokat és privát tulajdonosokat. Ezek 1852-től 1859-ig 9647; 1860-ban valami 3986; 1861-ben legalább háromezer új házat építettek. Ezekből 12,000 ház újonnan épült, 4603 pedig nagyobbíttatott. E szerint Párisban 9 év alatt (1852—1861) valami 16,633 ház épült, többnyire mind négyszög kövekből. Ezen új házak kerültek 1875, az újra építettek 12, s a privátok által tétetett lerontások 163 millióba, úgy hogy e szerint Párisnak újra építése és szépítése eddig 2585 millióba, vagyis több mint harmadfél milliárdba került. A nyolcz év alatt (1851—1859) lerontott 4299 ház