Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1863-08-02 / 5. szám

Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfize­tési pénzek, reclamatiók is küldhetők . Üllői­ út és 3 pipa-utcza sarkán, 11. sz. SZÉPIRODALMI Előfizetés: egészébre 12 írt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap­­ szétküldését is kezeli Emsch­­ Gusztáv kiadó­­ hivatala : Barátok­ tere 7. sz. Á­LTALÁNOS MIVELTSÉG TERJESZTŐ HETILAP. MÁSODIK FÉLÉV. AUGUSTUS 2. 1863. 5. SZÁM. A MAGYAR FŐVÁROS. (Vege.) A mely dolog megváltoztatása nem tőlünk függ, azt bőven elég volt csak érin­teni is; de hála az égnek, nem minden do­logról kell azt mondanunk, Buda-Pest la­kossága ez idő szerint túlnyomólag aristok­­ratai és kereskedői,­­ és ez jó, hogy így van. A kereskedelem leszen forrása főváro­sunk gazdagításának, aristokratiánk pedig válaszsza tömegesen Buda-Pestet állandó lakhelyéül, ékítse azt monumentális épüle­tekkel, és vállalja magára a társadalom át­­szellemítésének szerepét. Bizton hiszem, hogy fővárosunk azzá leend, mivé tenni akarjuk. Birmingham száz évvel ezelőtt csak jókora falu volt, minő nálunk akár­hány, és azonkívül fekvése egy terméket­len téren legkevésbbé sem mutatott a sors különös kegyelésére. Most Birmingham Angolhon legelső gyárvárosainak egyike, műipara által sokkal hatalmasabb, mintha nem Körmöczbánya, hanem California aranya volna talpa alatt. A westpháliai békekötés korában a Spree melletti Köln és Berlin városoknak, melyekből Porosz­hon jelenlegi fővárosa alakult, együttvéve sem volt sokkal több 1200 házánál (Pesten most 4000 ház van) és még ezek is, keve­set kivéve, fából épültek. A kövezetlen utczákon sertések fetrengtek, és az udva­­ron azok, ha sárban el nem akartak merülni, a lábaik alá gamót kötve, voltak kénytelenek az udvarnál megjelenni. Már 1657-ben 20 ezer lakosa volt Berlinnek, a nagy válasz­tófejedelem új utczákat rendezett, nyilvá­nos épületeket emelt, kövezetről, tisztasági rendőrségről gondoskodott. II. Frigyes Vilmos kormányának vége felé 100,000-re emelkedett a lakosság, és ma a félmillio­mos Berlinnek civilizált arczképe mutatja, mily gyorsan támadhatnak európai fővá­rosok. Ez szolgáljon feleletül azon kényel­mes véleményre, mintha az idő működé­sét siettetni nem volna módunkban, erély­­lyel és tiszta belátással. Hogy a dulongó török háborúk mennyi­re hátráltatták közművelődésünket, meny­nyire pusztították a létezett városokat, és népteleníték el az országot, szívesen elis­merem, — nem, mert mentségünkre szol­gál, hanem, mert igaz, — valamint az is, hogy míg nemzetünk egy hatalmas ellen­séggel, ki Európát rettegtető, küszködve vérzett, a szomszéd nemzetek hátunk mö­gött a cultura ösvényén fejlődhettek, ak­kor soha be nem teljesedett jó ígéretekkel tartván bennünket, ma háládatlanúl mégis hátramaradásunkat vetvén szemünkre. De ezen majdnem 200 évi foglalás és ritkán hosszabb időre megszűnt harczolás nem fejti meg egészen városaink hiányát, mert különben például Németországnak a 30 évi háború következtében e részben ott kelle­ne lenni, hol mi vagyunk. Németország­nak 1618-ban, nem kétlem, 16—17 millió” .

Next