Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1863-10-18 / 16. szám

Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfize- t­­­tési pénzek, reclamatiók is­­ küldhetők : Üllői­ út és 3­1 pipa-utcza sarkán, II. sz. SZÉPIRODALMI ÁTALÁNOS MIVELTSÉG TERJESZTŐ Előfizetés: egész évre 12 írt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emsch Gusztáv kiadó - hivatala • Barátok­ tere 7. sz. MÁSODIK FÉLÉV. OCTOBER 18. 1803. 16. SZÁM, HETILAP. A POLGÁROSODÁS FELTÉTELEI ÉS FEJLŐDÉSE. (Vége.) Ha a dolgok uj rendje mutatkozik, ha a politikai láthatáron uj alakzatok tűn­nek fel, mindig van az uralkodók és mű­veltek között bizonyos számú egyén, kik, bár az eddiginek tarthatlanságát elismerik, az új ellen küzdenek, mert vagy külön ér­dekeiket, vagy átalában a fennállót ve­­szélyezve hiszik. Az ily föllépést nem kell igen szigorúan ítélni el, mert először nem mindenki felfogása egyenlő, továbbá mert a néptömeg állapot­­a is okvetetlen számba veendő, melynek mindig hosszabb idő kell, hogy az uj eszmékkel megbarátkozzék. Ha a régi állapotot erőszakkal eltörlik, mielőtt az uj alkalmasan elő volna készít­ve, csak zavar és fejetlenség az eredmény. Vallás, irodalom, törvényhozás nem okozói, legföljebb okozati a polgárosodás­nak, maguk is előkészítő változások ered­ményei lévén; nagy hatást tesznek kétségkí­vül az emberiség állapotára, de méginkább hat órájuk ez állapot.*) Az európai művelődés gyarapulta egyedül a tudomány haladá­sának köszönhető, mely haladás viszont a fölfedezett igazságok számától s elterjedé­sétől függ. Harmadik lényeges föltétele a civili­­satiónak, mely nélkül ez csak alig észre­vehetően rejlik, teremtő génné, kitűnő szel­lemek támadása valamely nép köztj,,a­kiknek hatása annál erősebb és körű, ha m­ár másutt tapasztalást szerez­tek, ismereteket a hasznos dolgokban, mi­nő a hadviselés, kormányzat. Uralkodók, vallásalapítók, bölcsek és költők minden­kor legnagyobb hatással voltak a népek­re, kivált a három első, ha törvényhozó gyanánt léptek fel s az államformát, gyak­ran az egyes életét is a legapróbb részletig, századokra eleve megszabták. De nem elég, hogy az ily kiváltságos szellem csak szer­vező gyanánt működjék népe irányában; szükség, hogy az általa megalapított rend­ben a további folytonos fejlődés csirája is meglegyen, ne pedig csökönyös maradjon és kirekesztő, mint például a Confucius ta­­hai s a Mózes-féle törvényhozás. Mindenkor az ember hat legerősebben az emberre; csak az őselemi korban tanul­hatott az ember állatoktól is, így a régiek szerint hajózni a hajós csigától, a mi leg­följebb a Közép- és Csendestenger lakóira nézve lehet igaz; a kamcsatkabeliek a med­vétől, mely iránt bizonyos tisztelettel van­nak, de biz’ azért levágják s megeszik; az észak-amerikai indiánok a hód állattól, mely Kohl szerint őket a kunyhó-építésre tanította. Hanem ez, úgy szólva, mind semmi a hatáshoz képest, melyet polgáro­­sult nép tesz egy még nem polgárosultra, s a­mit a miveltség fejlődésének negyedik föltétele gyanánt vehetünk. Ez főkép azon sarkallik, minő fokán a fejlődésnek áll a két nép, minő arányban állnak egymáshoz erőhatalomra, s mi módon érintkeznek egy­mással. Oly műveletlen nép, melynek szá-31 *) Ez mintha ellenkeznek avval, mi e tárgyról alább mondatik.

Next