Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1863-11-08 / 19. szám

Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfize­­tési pénzek, reklamatiók is küldhetők : Üllői­ út és 3 pipa-utcza sarkán, II. sz. MÁSODIK FÉLÉV. SZÉPIRODALMI S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG TERJESZTŐ HETILAP. Előfizetés: egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emich­ Gusztáv kiadó - hivatala •• Barátok­ tere 7. sz. NOVEMBER 8. 1863. 19. SZÁM. KÖSZÖRŰ. AZ EMBER EREDETE. (Vége.) Nem csak a két nemnek, hanem min­­­­den nemnek van határa, s a természettan­nak nem kevésbbé, mint másnak. Ez a ha­tár a mostani vizsgálók nagy részének igen szűk kezd lenni — saját kedvencz meta­­phoráik szerint a selyemhernyó megnőtt s le kell vetnie a bőrét, meg a kikelő csirké­nek ki kell törni a tojás héjját — s mintha saját házuk előtt már nem volna mit se­perni, a másé előtt kezdenek sepregetni. Igen, a természetvizsgáló nem elégedve­ meg nemes és nagyszerű feladatával, most már theologus és philosophus akar lenni, mire az oly kirugók legnagyobb részének se felfogása, se készülete, se előismeretei. Éltünk legfontosb, legszentebb érdekeiről, létünk titkairól, az ember szellemi és erköl­csi mivoltáról akarnak felvilágosítást, döntő feleleteket adni, ők, kiknek egy porszem alkatáról is csak hozzá vető fogalmuk van, kik egy fűszál növését csak hypotheticus elmélettel bírják magyarázni. Huxley atyánkfia nyakig van beme­­rü­lve e „hibába, gyávaságba“ vagy sze­rintünk epidemikus nyavalyába. Ha nem hiszik önök, tessék olvasni bevezető sza­vait: „Honnan jött a mi fajtánk, mik a ha­­tárai a mi hatalmunknak a természet felett s a természet hatalmának, felettünk; mi czél felé igyekszünk; ezek a feladatok újra meg újra és csökkenetlen érdekkel állanak elei­be minden embernek, ki e világra szüle­tett.“ *) És hogy im e kérdéseket abban az értelemben veszi, melyben eddigelé nem szoktuk volt a természetrajztól átalában s a boncztantól különösen várni megoldásu­kat, ismét tanúskodjék maga az író : „Ész­lánggal felruházott emberek feloldásokkal állanak elő, melyek theologiai és philoso­­phiai rendszerekké nőnek ki.“**) Most már felszólítok nem tudós, nem tanult, még nem is úgynevezett mivelt em­bert, hanem akárkit, a­ki ép észszel fel lé­vén ruházva az iménti szakaszbeli szók és mondatok értelmét felfogni képes : vajon lát-e valami kapcsolatot ama kérdések és feladatok megoldása, avagy csak fejtegeté­se közt egyfelől, és másfelől a közt a tanul­ság közt, a­melyet Írónk könyvéből, min­den előzményeit — Darwin elméletével egyetemben — össze- és számba véve, egye­dül húzhatunk ki, hogy „a természetrajzi rendszerben az ember az emlősállatok so­rában nem igényelhet külön rendet (ordo), hanem azon egy rendbe tartozik a maj­mokkal“ ? Hja! ma már amaz ismeretes latin közmondást így kell megfordítnunk: Quod non licet bovi, licet Jovi! A­mit nekünk együgyű józan okossággal ruházott ember­ *) Whence our race has come; what are the limits of our power over nature and of nature’s power over us ; to what goal we are tending; stb. **) The men of genius propound solutions which grow into systems of Theology and Philosophy. 37

Next