Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1863-11-08 / 19. szám
Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfizetési pénzek, reklamatiók is küldhetők : Üllői út és 3 pipa-utcza sarkán, II. sz. MÁSODIK FÉLÉV. SZÉPIRODALMI S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG TERJESZTŐ HETILAP. Előfizetés: egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emich Gusztáv kiadó - hivatala •• Barátok tere 7. sz. NOVEMBER 8. 1863. 19. SZÁM. KÖSZÖRŰ. AZ EMBER EREDETE. (Vége.) Nem csak a két nemnek, hanem minden nemnek van határa, s a természettannak nem kevésbbé, mint másnak. Ez a határ a mostani vizsgálók nagy részének igen szűk kezd lenni — saját kedvencz metaphoráik szerint a selyemhernyó megnőtt s le kell vetnie a bőrét, meg a kikelő csirkének ki kell törni a tojás héjját — s mintha saját házuk előtt már nem volna mit seperni, a másé előtt kezdenek sepregetni. Igen, a természetvizsgáló nem elégedve meg nemes és nagyszerű feladatával, most már theologus és philosophus akar lenni, mire az oly kirugók legnagyobb részének se felfogása, se készülete, se előismeretei. Éltünk legfontosb, legszentebb érdekeiről, létünk titkairól, az ember szellemi és erkölcsi mivoltáról akarnak felvilágosítást, döntő feleleteket adni, ők, kiknek egy porszem alkatáról is csak hozzá vető fogalmuk van, kik egy fűszál növését csak hypotheticus elmélettel bírják magyarázni. Huxley atyánkfia nyakig van bemerülve e „hibába, gyávaságba“ vagy szerintünk epidemikus nyavalyába. Ha nem hiszik önök, tessék olvasni bevezető szavait: „Honnan jött a mi fajtánk, mik a határai a mi hatalmunknak a természet felett s a természet hatalmának, felettünk; mi czél felé igyekszünk; ezek a feladatok újra meg újra és csökkenetlen érdekkel állanak eleibe minden embernek, ki e világra született.“ *) És hogy im e kérdéseket abban az értelemben veszi, melyben eddigelé nem szoktuk volt a természetrajztól átalában s a boncztantól különösen várni megoldásukat, ismét tanúskodjék maga az író : „Észlánggal felruházott emberek feloldásokkal állanak elő, melyek theologiai és philosophiai rendszerekké nőnek ki.“**) Most már felszólítok nem tudós, nem tanult, még nem is úgynevezett mivelt embert, hanem akárkit, aki ép észszel fel lévén ruházva az iménti szakaszbeli szók és mondatok értelmét felfogni képes : vajon lát-e valami kapcsolatot ama kérdések és feladatok megoldása, avagy csak fejtegetése közt egyfelől, és másfelől a közt a tanulság közt, amelyet Írónk könyvéből, minden előzményeit — Darwin elméletével egyetemben — össze- és számba véve, egyedül húzhatunk ki, hogy „a természetrajzi rendszerben az ember az emlősállatok sorában nem igényelhet külön rendet (ordo), hanem azon egy rendbe tartozik a majmokkal“ ? Hja! ma már amaz ismeretes latin közmondást így kell megfordítnunk: Quod non licet bovi, licet Jovi! Amit nekünk együgyű józan okossággal ruházott ember *) Whence our race has come; what are the limits of our power over nature and of nature’s power over us ; to what goal we are tending; stb. **) The men of genius propound solutions which grow into systems of Theology and Philosophy. 37