Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1863-11-22 / 21. szám
Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfizetési pénzek, reclamatiók is küldhetők . Üllői út és 3 pipa-utcza sarkán, 11. sz. SZÉPIRODALMI S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG TERJESZTŐ HETILAP. Előfizetés: egész évre 12 írt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emsch Gusztáv kiadó - hivatala . Barátok tere 7. sz. MÁSODIK FÉLÉV. NOVEMBER 22. 1803. 21. SZÁM. KOSZORÚ. PÁRIS ÉS A FRANCZIA ÉRTELMISÉG. (Vége.) Van azonban egy osztálya a népnek Francziaországban, mely a műveltségben örvendetes lépcsőn áll, s ez a katonaság, mely a császári dynastiának legerősb gyámora, s mely ennélfogva a császár legtöbb kedvezésében részesül. A kormányzás czélszerűségének, a katonai rendnek és disciplinának, minden feltűnő érdem kiemelésének s kitüntetésének, és végre a miveit osztályokkal való soknemű érintkezésnek következtében, sokszor itt a műveltség meglepő példáira akad az ember. A tisztek, kiknek legnagyobb része a polytechnicum s école militaire növendékei, nem oly hetvenkedők, gorombák és neveletlenek mint sok másutt, hanem szerények és komolyak, humanusok és sokszor gazdag ismeretekkel bírók. De a közlegények közt is sokszor feltűnő miveltségre talál az ember. Midőn 1856-ban, a Palais Royalban, egy könyváros bolt előtti kirakatban az uj könyvek czimeit nézegetem s fenhangon olvasom, megszólított egy eleven arczu vadász közlegény. Meglepetve hallám, mi csinosan beszéli anyai nyelvét, de még inkább azt, hogy Thiers „Histoire du Consulat et de l’Empire“ kevéssel azelőtt megjelent tizennegyedik kötetét — mely a szerencsétlen muszkaországi háború leírását tartalmazza — ő már olvasta, s mint mondá, nagy gyönyörrel és figyelemmel. Megjegyzései a közlegényi egyenruha igényeit messze túlhaladták. A franczia akadémia 1855-dik évi nagygyűléséből jut eszembe, mi dicső fényben állította elő Noailles herczeg, az akkori ülés elnöke, a krimi hadsereget, mennyire kiemelte, a fényes hallgatóság szűnni nem akaró tapsai közt, annak hősiességét, rettenthetlen bátorságát, mérséklettségét, rendszeretetét és erkölcsiségét. Ily hadsereg valóban tiszteletet és becsülést érdemel. Ily sereggel III. Napóleon a franczia fegyverek dicsőségét s a franczia seregek fensőbbségét teljesebben kivívta, mint minden eddigi franczia uralkodó. A párisi alsóbb néposztályok hátramaradását egyébiránt nagyon elősegíti a népesség tömött együttlakása. Számos utcza van itt még most is, nem csak a St. Marceau, Saint-Jacques s más külvárosokban, hanem a Rue Rivoli közelségiben is, melyek alig négy-öt lábnyi szélességüek, rész kövezettel bírnak, sárosak és nedvesek, s a három-négy emeletes házak közt majdnem örök sötétség uralg; hová se levegő, se nap nem Hathatnak, estve alig világitvák, mig ellenben a boulevardok, a Rivoli, St. Honoré, Richelieu, De la paix, Vivienne s több más népes és pompás utczák, kivált az újkori meglepő átalakítás óta, vakító fényben úsznak. Mindennek nagy befolyása van nemcsak a physikai létre, hanem az értelmiség s erkölcsiség állapotára is. És van még a dolgozó osztályon kívül egy más osztály is, mely a legmélyebb elaljasodás fokán áll, mely egyebet nem ismer, mint nyomorait és bűneit. Amott ragyogó fény, itt mély sötétség, amo