Koszorú, 1863. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1863-11-22 / 21. szám

Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása, hová a dolgozatok, előfize­tési pénzek, reclamatiók is küldhetők . Üllői­ út és 3 pipa-utcza sarkán, 11. sz. SZÉPIRODALMI S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG TERJESZTŐ HETILAP. Előfizetés: egész évre 12 írt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emsch Gusztáv kiadó - hivatala . Barátok­ tere 7. sz. MÁSODIK FÉLÉV. NOVEMBER 22. 1803. 21. SZÁM. KOSZORÚ. PÁRIS ÉS A FRANCZIA ÉRTELMISÉG. (Vége.) Van azonban egy osztálya a népnek Fran­­cziaországban, mely a műveltségben örven­detes lépcsőn áll, s ez a katonaság, mely a csá­szári dynastiának legerősb gyámora, s mely ennélfogva a császár legtöbb kedvezésében részesül. A kormányzás czélszerűségének, a katonai rendnek és disciplinának, minden feltűnő érdem kiemelésének s kitüntetésé­nek, és végre a miveit osztályokkal való soknemű érintkezésnek következtében, sok­szor itt a műveltség meglepő példáira akad az ember. A tisztek, kiknek legnagyobb része a polytechnicum s école militaire nö­vendékei, nem oly hetvenkedők, gorombák és neveletlenek mint sok másutt, hanem szerények és komolyak, humanusok és sok­szor gazdag ismeretekkel bírók. De a köz­legények közt is sokszor feltűnő miveltség­­re talál az ember. Midőn 1856-ban, a Pa­lais Royalban, egy könyváros bolt előtti kirakatban az uj könyvek czimeit nézege­­tem s fenhangon olvasom, megszólított egy eleven arczu vadász közlegény. Meglepetve hallám, mi csinosan beszéli anyai nyelvét, de még inkább azt, hogy Thiers „Histoire du Consulat et de l’Empire“ kevéssel az­előtt megjelent tizennegyedik kötetét — mely a szerencsétlen muszkaországi háború leírását tartalmazza — ő már olvasta, s mint mondá, nagy gyönyörrel és figyelem­mel. Megjegyzései a közlegényi egyenruha igényeit messze túlhaladták. A franczia akadémia 1855-dik évi nagy­gyűléséből jut eszembe, mi dicső fényben állította elő Noailles herczeg, az akkori ülés elnöke, a krimi hadsereget, mennyire kiemelte, a fé­nyes hallgatóság szűnni nem akaró tapsai közt, annak hősiességét, rettenthetlen bá­torságát, mérséklettségét, rendszeretetét és erkölcsiségét. Ily hadsereg valóban tiszte­letet és becsülést érdemel. Ily sereggel III. Napóleon a franczia fegyverek dicsőségét s a franczia seregek fensőbbségét teljeseb­ben kivívta, mint minden eddigi franczia uralkodó. A párisi alsóbb néposztályok hátrama­radását egyébiránt nagyon elősegíti a né­pesség tömött együttlakása. Számos utcza van itt még most is, nem csak a St. Mar­­ceau, Saint-Jacques s más külvárosokban, hanem a Rue Rivoli közelségiben is, me­lyek alig négy-öt lábnyi szélességüek, rész kövezettel bírnak, sárosak és nedvesek, s a három-négy emeletes házak közt majdnem örök sötétség uralg; hová se levegő, se nap nem Hathatnak, estve alig világitvák, mig ellenben a boulevardok, a Rivoli, St. Honoré, Richelieu, De la paix, Vivienne s több más népes és pompás utczák, kivált az újkori meglepő átalakítás óta, vakító fényben úsznak. Mind­ennek nagy befo­lyása van nemcsak a physikai létre, ha­nem az értelmiség s erkölcsiség állapotára is.­­ És van még a dolgozó osztályon kí­vül egy más osztály is, mely a legmélyebb elaljasodás fokán áll, mely egyebet nem ismer, mint nyomorait és bűneit. Amott ragyogó fény, itt mély sötétség, amo

Next