Koszorú, 1865. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1865-05-28 / 22. szám
Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása hová a dolgozatok, előfizetési pénzek, reklamatiók is küldhetők : ÜLLŐi út 7 sz. HETILAP Előfizetés: egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emich Gusztáv kiadó hivatala Barátok tere 7. sz. A SZÉPIRODALOM S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG KÖRÉBŐL. HARMADIK ÉVFOLYAM. MÁJUS. 28. 1865. ELSŐ FÉLÉV. 22. SZÁM. DANTE. (Folytatás.) De míg’ hazai nyelven irt munkáit a népnek, a tömegnek szánta, De Monarchia és De Vulgari Eloquio czimfideák értekezéseiben kimutatta, hogy a tudományos térre sem fél lépni, s igaz meggyőződéseinek, melyeket mint isteni sugallatokat tisztelt lelkében, *) rettenthetlen barátja marad, a jogtanárokkal és papokkal szemben is. 2) A „De Vulgari Eloquio”-ban, melyet 1305—7 közt irt, de nem végzett be, a nemzeti nyelv jogosultságát védi; kimondja, hogy a tájszólások mind roszak, s bebizonyítja, hogy egy átalános mivelt olasz nyelvet kell alakítani a magasabb irodalom számára; a „De Monarchiádnak három könyvében kimutatja, hogy az emberi nem egységére, a világ haladására, az örök béke létesítésére a császárság szükséges, hogy székhelye csakis Róma lehet, s hogy egyedül közvetlen istennek van alávetve, s nem a pápaságnak, sem más földi hatalomnak. S minthogy a Divina Commedia megértésére Dante ezen elméleteinek ismerete mellőzhetlen, s minthogy ezek nyújtják kulcsát életének is, nem lesz talán helyén kivül, itt rövid átnézetüket közölni, melyet egy kitűnő olasz író stár élénkbe: „Az isten egy— a világ az isten gondolata 4) — tehát a világ is egy. 3) Minden a mi van, istentől ered, és a lények mindegyikében az isteni természet nagyobb vagy kisebb mérvben nyilvánul, a végezet szerint, amelynek elérésére teremtettek. Mindnyájan különböző kikötők felé irányulnak a lét nagy tengerén, de mindnyájukat egy akarat irányozza. Virágok az Úr kertjében, mindnyájan megérdemlik szeretetünket a tökély ama foka szerint, mely természetük eredménye. Mindnyájuk közt legfelsőbb az ember. O reá isten saját természetének fényesebb sugarát lövellte mint minden egyéb teremtményére.8) A lények folytonos fokozatán az az ember, kinek természete legalábbvaló, közel áll az oktalan állathoz, míg a ki legnemesebb, az angyalokhoz hasonló. 4) Minden lény, mely isten kezéből ered, tökélye felé törekszik, 5) s az ember nagyobb hévvel és erővel minden másnál. De közte és a többi lények közt az a különbség, hogy tökélyesedhetése majdnem végnélküli, 5) s lelke szakadatlan törekszik, a jóság és tudomány által, isten atyai keblével egyesülni. Már pedig az egyén élete sokkal rövidebb és sokkal változékonyabb, mintsem hogy a földöné vágyait teljesíthetné; de hiszen körülre s előtte terjed az emberi nem, melylyel társadalmi természete folytán függ össze — az emberi nem, mely soha nem vész ki, hanem az elhaló nemzetségek fölött tova halad, az örök igazság utján. Az ') Paradicsom XXVII. 66. - a) Parád. XVII 118- — ) A Foreign Quarterly Review XXXIII. kötetének 65. számában. —'«) De Mon. I. 10. Par. XIII. 52.— 5) Paradicsom I. 103. ') Par. I- 112. — 2) Párád XXVI. 64. ’) Convito III. 2. — 4) Convito 111. 7. — ä) Conv. I. 1. — E) De Monarchia I- 4.