Müegyetemi lapok. Havi folyóirat a mathematika, természettudományok és a technikai tudományok elmélete köréből 1. (1876)

1876 / 10. füzet - Dr. Frőhlich Izor: Az elhajlított fény polarisatiója

Mindezen kísérleteknél a fény üvegrácsok által lett elhajlítva; a beeső fény tovaterjedési iránya az üvegrács normálisába esett, és csak az átmenő elhajlított fény vizsgáltatott meg. Az ily módon diffrangált fény polarisatió viszonyait illetőleg Stokes elméleti és Holtzmann geometriai úton következő egyszerű képlethez jutottak: tg. cp , tg. f cos. S­­ itt a cp az elhajlított fény rezgési iránya és a diffractió sík normálisa között fekvő szög; itt ugyanaz a beeső fényre nézve; mi pedig a beeső fény tovaterjedési iránya és a diffrangált sugár által képezett szög. Az említett kísérletekből következett, miszerint az egyenesen polárisért fény polarisatió síkjára merőlegesen rezeg. Jelen dolgozatban azonban az el­hajlított fény polarisatiói viszo­nyai sokkal általánosabban és terjedelmesebben vizsgáltattak meg. Nemcsak az üvegrácsra különböző beesési szögek alatt beeső és átmenő diffrangált fény, hanem túlnyomóan a visszavert és elhajlított fény polarisatiója határoztatott meg, mely utóbbi fénynem, úgy látszik, eddig az észlelők figyelmét kikerülte. A visszavert fény vizsgálatát főleg azért tartottam előnyösnek, mivel itt a fény csak egyszerű visszaverődés és diffractió után azonnal észlelhető, míg az átmenő fény a rács felületein kétszeres visszaverő­dést és egyszeri törést szenved, mi­által az önmagában egyszerű tüne­mény meglehetősen komplicálva lesz. Az észlelésre két rács használtatott, melyeknek vonalai gyémánt­­a­k lettek bemetszve ; megfelelő körük szélessége 0’"'”0506 és 0''' 90617- nyinek találtatott. (Ezen rácsokat Dr. Jedlik Ányos, egyetemi tanár készítette egy ugyancsak ő általa szerkesztett osztógép segítségével.) Ez észlelésnél a következő elrendezés lett alkalmazva: Egy heliostat segítségével az elsötétített terembe egy napsugár­nyaláb bocsáttatott, mely a szögmérő collimator­ csövére forgatható­­lag ráerősített Nikol-féle hasábra esett. E Nikol után a collimator­­lencse gyújtópontjában lévő és változtatható szélességű hasadék követ­kezett, melyen keresztül a fény a collimator-lencsére s onnan párhu­zamos nyalábban a szögmérő horizontális köre közepére függélyesen felállított rácsra esett. Az ily módon elhajlított fény az észlelési táv­cső tárgylencséje által gyűjtetett össze s az annak szemlencséje előtt forgathatólag megerősített második Nikollal analysáltatott.

Next