Müegyetemi lapok. Havi folyóirat a mathematika, természettudományok és a technikai tudományok elmélete köréből 1. (1876)

1876 / 10. füzet - Dr. Frőhlich Izor: Az elhajlított fény polarisatiója

291 így tehát a visszavert és diffrangált fénynek irányát az észlelési távcső iránya, polarisatió-síkjának fekvését pedig a második nikol azon helyzete határozta meg, melyre nézve az említett fény teljesen eltűnt A rácsok mindig úgy állíttattak, hogy a beeső fény csak rácsozott felü­­­letre esett. Az eszköz (t. i. a horizontális kör) 0-pontja, valamint a nikolok alaphelyzetei kellő elővigyázat mellett határozhattak meg; e mérések ellenőrzése végett azok az észlelés folyamában többször ismételtettek s mindannyiszor helyeseknek találtattak. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, miszerint daczára annak, hogy az üvegrácsok rácsozott oldala lett a beeső fény ellen fordítva, mégis annak hátsó felületéről is verődött vissza a fény, úgy hogy a diffrangált fény két rendszerű színképei támadtak, melyek egymást közel fedték. Szerencsére azonban mindkét használt üvegrács határfelületei nem voltak egészen párhuzamosak, úgy hogy a hátsó felülettől visszavert fényt az első (rácsozott) felülettől visszavert fénytől könnyen és bizto­san az által lehetett megkülönböztetni, hogy a collimatorcső függélyes hasadékjának és e hasadék horizontális fonalának az első és hátsó fe­lülettől visszavert képei egészen különböző helyzeteket foglaltak el. Természetesen csak az első felületről reflectált fény észleltetett. Az összes észlelési sorozatoknál a beeső fény a beesési síkhoz, és így a diffractió síkhoz is, 45° alatt volt egyenesen polarizálva. A keskenyebb közti rács (Ca'D0617) 5°-ról 5°-ra változó be­esési szögekre állíttatott be; minden beesési szögnél a visszavert és el­hajlított, a középső fehér csík mindkét oldalán fekvő spectrumokra nézve a B, D, F, F, G FRAunoFER-féle vonalaknak megfelelő fény­nemek polarisatió síkja határozhatott meg akként, hogy a második nikol addig lett forgatva, míg e fénynemek teljesen eltűntek. Bármily beesési szögre nézve az észlelés a második spectrumon túl nem terjedhetett, részint a diffrangált fény gyenge intensitása miatt, részint pedig mivel ezentúl már nem tiszta színképek következtek. Ezen rácscsal az említett módon a beesési szögek egész soroza­tára nézve (85 °—25°) megmértem az elhajlított fény polarisatió sík­jait, minden egyes irányra nézve tíz leolvasást eszközölvén. Erre az egész eszköz szétvétetett és a nikolok is eltávolíttattak, azután pedig az eszköz újra összeállíttatott, annak A pontja, illetőleg a nikolok alaphelyzetei újra meghatározhattak és ugyanazon rácscsal egy az előbbihez teljesen hasonló észlelési sorozat végeztetett, hogy ez által mind a beállításnál netalán elkövetett hibák tűnjenek ki, mind 19*

Next