Müegyetemi lapok. Havi folyóirat a mathematika, természettudományok és a technikai tudományok elmélete köréből 1. (1876)

1876 / 1. füzet - B. Eötvös Loránd: Új módszer a capillaritási tünemények tanulmányozására

A capillaritási állandók meghatározására e szerint két lényegében kü­lönböző eljárási mód kínálkozik. Az első magának a szabad folyadék­felületnek pontos észlelete, a második a folyadékalakok főbb méretei­nek lemérése. E második eljárás az, melyet eddig legtöbben követtek, s az elsőt tudtommal csak Quincke (Poggendorf és Annalen 105) kí­sértette meg, midőn higanycseppek alakját mikroskop segélyével töre­kedett pontosan meghatározni. Quincke e módszerét maga is hiányos­nak mondja, s reá súlyt nem fektet. Pedig a szabad folyadékfelületnek pontos észlelése épen azon eredmények folytán lesz érdekes, melyek­hez a hajcsövekben emelt folyadékoszlopok magasságának, cseppek méreteinek s i. t. lemérése vezetett. Ez észleletekből t. i. nagy valószinűséggel következik, hogy az úgy­nevezett capillaritási állandók a folyadékfelület s szilárd test felületé­nek görbületétől is függnek. A kérdésnek szigorú eldöntése s ez össze­függés tanulmányozása nézetem szerint, csak az elsőnek mondott eljárási mód által, tehát magának a folyadékfelület alakjának észlelése által lesz lehetséges. A tárgynak ily megfontolása indított jelen dolgozatom kivitelére, a következőkben egy kly módszert fogok leírni, melynek segélyével le­hetséges volt higanyra nézve az állandót magának a higanyfelületnek észlelete alapján meghatározni. Előre bocsátom az elméleti okoskodásokat, melyek e módszer alapjául szolgálnak. Érintkezzék valamely súlyos folyadéknak nagy kiterjedésű felülete egy szilárd testnek függőlegesen állított sík lapjával. E folyadékfelület a szilárd laptól néhány milliméternyire fekvő pontjaiban vízszintes sík­nak lesz tekinthető. A felület csak a szilárd lap közelében tér el a vízszintes síktól.­­ Számításainkat egy derékszögű összrendező ten­gelyrendszerre vonatkoztatjuk, melynek xy síkja a folyadékfelület víz­szintes részével összeesik, z tengelye pedig a nehézség erő­s irányával el­lentett. A tengelyrendszer kezdetpontját a szilárd test sík felületébe helyezzük, s az x tengelyt erre merőlegesen a folyadék felé irányítjuk. A folyadék felület sík részére nézve a fő görbületi sugarak végte­lenek s így az 1) alatti alapegyenletbe téve z —­o egyszersmind, úgy hogy maga az alapegyenlet ez esetben következő alakot ölt : 1­1 _27 ' Oi ~~ a 32)

Next