Márki Sándor: Dósa György 1470-1514 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1913)

I. A DÓSA-CSALÁD

SO­MÁRKI SÁNDOR jobbára meghagyták azt a nevét, melyet saját magának szerzett, s melyet, ha attyafiai idáig haboztak elismerni, úgy lehet, dicső­ségül fognak követelni maguknak , nem éppen most, de minden­esetre akkor, mikor a társadalom lemossa emlékéről a már teljes négyszázada viselt szennyet. Hány tévedést kell megérni, míg egy eszme életrevaló alakban nyilvánul , de nem szabad mindjárt áldozatul dobni azt, ki szintén nemest, nagyot akart, egyben­másban meg is előzte korát, csakhogy nem bírta homályosan képződött terveit elfogadhatóan megalkotni. Az ő életírói kedves emberek. Tudniok kell, hogy korszak­alkotó az a férfiú, kiről írnak, mert sorsához a jobbágyok sorsa fűződött. De ők dajkameséikkel csak a borzasztó külsőségeket hánytorgatják, azokat színezik ki gazdagon, annak a rokon­szenvnek megőrzése nélkül, mely a vértanúk szemléleténél elfogja szíveinket. Előttük az az eszme, a melyet a legújabb kor tár­sadalma némileg ismét fölkapott, az az eszme, a melyért ez a székely halt, semmi­­­s egyéniségének legalább is rendkívüli volta , szintén semmi. Az 1514. évi «parasztlázadás» vezérét az írók nagyobb része nagy időkön át egyszerűen Székelynek hívta, s nevét hol latin, hol német, hol olasz modorban ejtette ki. Mellettök látszik bizonyítani maga a bukott nagyság is, ki ösmeretes czeglédi kiáltványát mint «Georgius Zekel» állítja ki.­ A keresztesek általában véve Székelynek hittak maguk közt ; de ez még nem ok arra, hogy György a nemes Dósa-család nevét ezzel föl­cserélje. Táborában igen sok más nemes ember volt s így a mozgalmak nem irányultak éppen a nemesi hagyományok ellen, legalább nem oly mértékben, hogy a múltból mindent meg kelljen tagadni, a mi ezzel összefügg , még a családi nevet is. Csupán a közszokásnak visszhangja ekként Ulászló királynak több levele, melyben a keresztesek «lator» vezérét, mint Zékel i Pray, Epist. Proc. 1. 85. — Katona, Hist. Crit. xvix. 720. — Wagner, Scepus. Iv. 35. — Ugyanazon oklevél «Melchior Bancker» változattal is előfordul, mint a maga helyén látni fogjuk.

Next