Dr. Veress Endre: Izabella királyné (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1901)
BEVEZETÉS
2. LENGYELORSZÁG, IZABELLA ÉS MAGYARORSZÁG CZÍMERE. BEVEZETÉS É LT NEGYVEN ÉVET. Húszat mint leány és kényeztetett herczegnő otthon Lengyelországban, húszat mint királyné (néhány évi megszakítással) Magyarországon. Életének első fele csupa fény és öröm, boldogság és remény; a második, telve búvarbajjal, csalódással, szomorúsággal. S e kettőnek mesgyéjén csupán vékonyka barázda jelzi asszonyi életének boldogabb részét, mely oly igen rövid ideig tartott. Fiatal fővel, a leánykor virágában vált utolsó vérbeli koronás királyunk feleségévé. A nép és a nemzet rajongva fogadta s koronázta meg Szent István koronájával, mely más királyné homlokát a székesfejérvári ősi koronázó városban utána többé nem érinté. Személyét azzal a tisztelettel és aggodalommal környezték, melylyel — a polgári életben is — egy kihalóban lévő család veszi körül az anyát. Gyöngédség kísérte minden léptét. Midőn áldott állapotban egy ízben rosszul lett a budai Mátyástemplomban, a nép és nemesség ujjongva kiáltozta : Adja Isten, hogy legyen magyar hazánknak magyar királyfia ! S a Mindenható meghallgatta a nemzet fohászát, de a szegény ifjú királyné két hét alatt vált anyává és özvegygyé !