Dr. Dézsi Lajos: Szenczi Molnár Albert 1574-1633 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1897)
BEVEZETÉS
DÉZSI LAJOS Származás szerint majd minden nemzetbeli van soraikban. Közülök való Opitz Márton és Comenius Ámos János, nálunk SZENCZI MOLNNR ALBERT ez osztály legkiválóbb képviselője. A változó viszonyok között, melyek közé időnként kerülnek, rendkívüli tevékenységet fejtenek ki s bámulatos sokoldalúságra tesznek szert. És ámbár többféle életpályával próbálkoznak meg, mint Molnár, aki mint nevelő, könyvnyomdát javító, könyvkiadó, író és lelkész, kántor és iskola-rektor működött, de azért minden pályán hívek maradnak fogadalmaikhoz, hogy bárhol és bármily körülmények között mindig a tudomány érdekeit szolgálják. E nemes ambíció és ez a magas életczél az, a mely a mindennapi élet színvonala felé emelte őket s áldásos munkájuk maradandó hatását biztosította. Molnárt ezenkivül működésének egy állandó jellemvonása ezeknek fölibe is helyezi : a nemzeti érdeket szorosan összekapcsolta a tudományos érdekkel s egész működése a nemzeti irodalom és tudományosság emelésére irányult. Még «mint gyermek» jött irodalmunk legérezhetőbb hiányainak tudatára ! Az élet különféle viszontagsága között ez folyvást szeme előtt lebeg, e hiányok pótlása végett tölti el életét Wittenbergben, Strassburgban, Heidelbergben, Altdorfban, Marburgban és Oppenheimban ; e végett utazza be fél Európát, jár városról városra, ezért dolgozik, izgat, gyűjt pénzt hazájában és külföldön. A Zsoltárok költői fordításával, a latin-görög-magyar szótár készítésével, a magyar Biblia javított kiadásával, a kálvini Institutio és számos többi fordításaival, valamint a Móricz hesseni tartománygróf számára írt Magyar Nyelvtannal egyaránt nemzete hasznát és dicsőségét kereste. Az volt a meggyőződése, hogy e művek közül csak egynek kiadása által is nagyobb szolgálatot tesz hazájának, mintha sok éven át bárhol személyesen tanította volna